csütörtök, hysteroscopia

Túl vagyunk rajta :)
Reggel már 7 óra előtt ott voltunk, kicsit -nagyon nagyon - sűrű nap volt a János Kórház szülészetén a mai.
Elég sokat kellett várni, mivel bejött 3 császár is, így a kis műtétek csúsztak.
11 óra után picivel szólt ki Évike a kisműtőből, hogy adjak egy nagy puszit Lacnak, és irány a szobám...addig együtt vártunk a folyosón.
Pisiltem, bugyi le, és vártam az aneszteziológust. Kb 5 perc elteltével jöttek is, átmentünk a műtőbe, felmásztam, leszíjaztak, bekötötték az infúziót és jött a csípős anyag bele, amitől szédelegni kezdtem.
Lintner Tanár Úr már bent volt a műtőben, mikor kezdtem kábulni. Tök szuperül szúrt a lány! Egy jó vastag fém tűvel szúrta, aztán valami vékonyabb dolgot beletett, és abba kötötte be az infúziót. (érzem a helyét, így megy a szokásos borogatás)
A BMC-ben ezerszer kedvesebbek az ott dolgozók! A műtősnők is, az aneszteziológusok is, ...mindenki, de itt is minden rendben ment. Csak a BMC-ben valahogy sokkal emberségesebb mindenki...vagy oda már ennyire haza járok :)
Éppen kérdeztem az anesztes lánytól, hogy kb mennyi ideig tart a beavatkozás, mire mondta, hogy 20 perctől akár 1-1,5 óráig is, attól függően, hogy mi a helyzet odabent. Erre már Tanár Úr szólt közbe, hogy "Eszternél hamar végzünk, bekukkantunk, minden rendben lesz :) "
Utána nem sokkal bealudtam.
A szobában ébredtem, semmi bajom nem volt az ég egy adta világon. Mintha bármikor egy alvás után felébredtem volna. Nem fájt semmi.
Mikor a nagy jövés-menés elcsitult a műtőnél, akkor Lacot beengedte hozzám Évike :)
Ki kellett mennie a vizit előtt, ami esetemben 2 részletben zajlott.
Egyszer jött az osztályos orvos és Lintner Tanár Úr, majd kérdezték, hogy jól vagyok-e? Mondtam, hogy én tökéletesen. Aztán mondta, hogy majd hamarosan visszanéz, és megbeszélünk mindent. Azonnal rávágtam, hogy rendben.
Amikor kiment a szobából, akkor kezdtem el matekolni, hogy az jó vagy rossz hír, ha külön visszajön hozzám... Ekkor Lac újra bejöhetett, így mikor kb 10 percre rá Tanár Úr visszajött, már mindketten izgik voltunk, hogy mit mond majd.
Lényeg: minden szuperül ment, azt mondta, hogy egyetlen ártatlan heget sem látott odabent, nemhogy bármi problémát.
Tulajdonképpen annyira szuperül néz ki minden odabent, mintha nem is lett volna soha egyetlen terhességem sem, nemhogy 3-as iker 24. heti szüléssel, és két 5 hétig tartó, felszívódó.
Azt mondta, hogy a nagykönyvben nincs ilyen szép.
További beavatkozásokat, tükrözéseket, kaparást, ...nem tart indokoltnak, mert minden ok! :)
Nagyon megdicsért, és azt mondta, reméli, hogy május-júniusban találkozunk a terhesgondozáson :)
(mi is reméljük)
Azt mondta, mindenképpen lesznek Babáink, semmi kétség, úgyhogy ne adjuk fel egy pillanatra sem :)
Feladat az volt, hogy pisiljek egyet, és utána mehetünk is haza.

Lac átszaladt Irénkéhez a BMC-be, míg a műtőben voltam, és elhozta az IR leletemet:
Vércukor - terhelés előtt: 5,2
Vércukor - 60 perc: 7,5
Vércukor - 120 perc: 6,3
Inzulin terhelés előtt: 2 alatt!!!
Inzulin - 120 perc: 21,3
Minden határértéken belül, de Andikám már kiokított, hogy az inzulin kicsit para, mivel több mint ötszöröse a 120 perces a terhelés előtti értéknek!
Na majd viszem a dokinak, és jól megmondja, hogy mi legyen. Ha felírja a Metet, akkor majd szedem, illetve megy a diéta is! Csak legyen eredmény!!! :)
Most intézem Lac IR vizsgálatát! Remélem, hogy holnap leveszik neki egyéb laborokkal együtt!
Úgyhogy továbbra is haladunk :)

szerda, IR, urológus

Már reggel 7:00 előtt ott voltunk Anyuval a vérvételen.
Remélem, jók lesznek az eredmények...vagyis sosem tudom, hogy minek drukkoljak. Mert ha minden lelet tökéletes, akkor nem fogunk tudni lépni a nagyobb siker érdekében. Ugyanakkor ne legyen már gond! Csak egészséges Babákat szeretnénk :)
Utána anya-lánya napot tartottunk :) elintéztünk jónéhány dolgot, és picit elcsábultunk egy bababoltban is :) kiárusítás utolsó napja volt és minden 70%-os leértékelt volt, így nem tudtam otthagyni egy kis hálózsákot és egy pici játékot :) Nagyon édes mindkettő, Lacnak is tetszett! :)
Délután találkoztunk Lacommal, és mentünk Dr. Kovács Gábor urológushoz. Átnéztük, átbeszéltük az eddigi anyagokat, megvizsgálta, és egyet értett a műtéttel is, így március 23-án szerdán lesz az operáció :)
Örülünk neki, mert ő is több mint 60% javulást remél...azért az nagyon jó lenne!!! :)
Veszíteni semmit sem veszíthetünk, legrosszabb esetben, ha mennyiségre nem lesz növekedés, a minőségi javulás akkor is szinte borítékolható!
A héten kell mennie Lacnak laborvizsgálatokra, és egy új spermavizsgálatra. Ezt majd meg is fogjuk ismételni a műtét után, és akkor jól mérhető majd a különbség.

...hazafelé gondolkodtunk. Ugyan nagyon várjuk már a folytatást, de azért mégiscsak reális gondolkodású, felelősségteljes felnőttek lennénk - vagy mi.
A műtét után 3 hónappal lesz eredmény a spermákat tekintve (tekintve, hogy a spermák 72 nap alatt fejlődnek ki), így eldöntöttük, nem megyünk vissza április vége-május elején lombikra. Június elején majd Konc Tanár Úrral megbeszéljük a leleteket és elkezdjük a stimut, de úgy szeretnénk majd kezdeni, hogy már a műtét után termelődött spermákkal tudjanak dolgozni :) Tulajdonképpen 1 hónap türelem mindössze tőlünk, de ha ez a sikerhez vezető út, akkor igazán nem nagy áldozat :)
Addig ha esetleg még valami kiderülne, és kezelni kellene gyógyszerrel, szurikkal, infúzióval, ... akkor arra is van 3 hónapunk, így tuti biztosan szuper esélyekkel indulhatunk újra.
Konc Tanár Úr úgyis augusztusban jár szabira, előtte még simán beleférünk az életébe, és mire szabira megy, már elengedhet terhesgondozásra Lintner Tanár Úrhoz, mint boldog kismamát :)
Holnap műtét...össze kell pakolnom a cuccaimat...kezdek izgulni!!!!!!!!

kedd, endokrinológia

Az ÁEK-n voltunk endokrinológián Szabolcs István professzornál.
Átnéztük az eddigi leleteket, majd írt egy véleményt az andrológus, urológus dokiknak.
Lac hormonképét elmagyarázta, hogy melyik érték jó, és melyik rossz, illetve hogy mi az oka annak, ami magas. Tulajdonképp a spermatermelés visszafogottsága miatt magas az FSH-ja. Így a következőkre azt javasolta, hogy ha túl vagyunk a műtéten, és Lac eredményei nem javulnának jelentősen, akkor FSH-t kellene kapnia szuriban (Merionalt) a lombik előtt kb 2-3 hónapig, két naponta. Ezt már mondta nekünk egy gyógyszerész, de azt is hozzátette, hogy Magyarországon nagyon nehéz lesz olyan dokit találni, aki ebbe belemenne, de külföldön ez bevett gyógymód. Most megvan a doki is hozzá :)
Ezt egyelőre még nem tervezzük, mert reméljük, hogy a műtét sokat javít majd a jelen állapoton! :)
Nekem kiírt ismét egy IR-t, valami más, sokkal borzalmasabb sziruppal, illetve kiírt egy újabb hormon vizsgálatot, anti TPO-t. Azt mondta, hogy a hormonjaim szerinte is tökéletesek, viszont ez a hormon áttételesen felelős lehet a korai vetélésekért, így nézzük meg. Amennyiben itt lenne a gond, a lombikos szurik mellé még T4-et kellene kapnom majd, hogy ezt kiiktassuk.
Ma reggel (szerda) kellett mennem, hogy levegyék a vért, és kb 2 hét múlva megyek vissza. Addigra készen lesz minden, megbeszéljük az eredményeket, és ha kell valami kezelés, akkor elkezdjük! :)
Most először az utolsó vérvevős szurinál nem akart kijönni a vérem... na, ez nem volt túl izgi érzés, mikor ki-be, föl-le, jobbra-balra húzgálják a tűt az ember vénájában, nyomkodták a tűt bennem kívülről, hajlítgatták közben a kezem. Sikerült kiszúrni az érfalat, így már szép sárga a karom... Mondtam, hogy nyugodtan húzza ki, szúrja újra amennyit csak akarja, de ne rángassa bennem a tűt, mert ez nem lesz jó, pláne a műtét előtti nap, hiszen holnap az aneszteziológusnak is kelleni fog rajtam egy kis hely... De kitartott a néni, majd kb 5 perc tű rángatás után elhatározta, hogy szúr egy újat, de mikor kifelé húzta a tűt, megindult a vérem.
Úgy örültem neki, mint még soha :)
Egyre többet eszembe jut a hystero...néha már izgi vagyok...

Nincs megállás :)

Ez a hét is szuperül indult. Reggel mikor felkeltünk még nem volt minden napra programunk, de ez hamar változik nálunk az utóbbi időben :)
A nagy andrológus kutakodásom kellős közepén Eclipse (Babanet) tapasztalatai alapján új irányba tévedtem, ami eddig nagyon biztató! :)
Ezúton is nagyon köszönöm a sok segítségedet! :)
Dr. Kovács Gáborról reggel 8 óra körül hallottam először, és fél órával később már időpontunk volt hozzá szerdára. Ha minden a megbeszéltek szerint halad, akkor jövő héten Lac műtétje is meglesz :)
Nagyon szimpatikus a doki, (jól lecsekkoltam, és nem ért csalódás), abszolút profinak tűnik a hely ahol a műtéteket végzik, úgyhogy nagyon nagyon örültem! Konkrétan elkezdtem ugrálni a telefonos egyeztetés után örömömben...egész nap fülig ér a szám :)
...szánalmas, hogy annak örülök, ha közelebb kerülünk a műtétekhez, de nekünk most ezek a nagy lépések, és mind a Babácskáinkhoz visz közelebb bennünket :)
Voltam ma a háziorvosnál is újabb beutalókért, és hívtak a SOTÉ-ról is, hogy péntken megcsinálják a kromoszóma vizsgálatomat! Azaz ezen a héten is minden nap intézünk valami orvososat! :)
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor március 25-ig az összes vizsgálatunk, műtétünk meglesz. És Fülöp dokihoz akkorra kértem időpontot.
Lett volna már jövő hétre is, de minél több leletünk van kész, annál könnyebben tud majd segíteni a megoldásban! :)
Úgyhogy továbbra is vágtatunk végig a Babucikhoz vezető úton :)

Apu

Ma reggel 6:00-kor felkeltem, hőmérőztem, mert ugye ez a "házi feladat" egy hónapig. Szerencsére sikerült visszaaludnom, és 9 óra előtt ébredtem. Csak néztem az órát és éreztem, hogy közeledik az a perc... 1998. március 6. 09:05, péntek. Apukám ekkor halt meg. Az óra kijelzőjén megláttam, hogy 9:05 perc lett... azonnal jöttek a képek arról a napról.
Tökéletesen boldog gyerekkorom volt. Nálunk nem volt vita, veszekedés, csak béke, szeretet, összetartás és harmónia. A szüleimet mindennél jobban szeretem :)
Apu betegsége nagyon hirtelen jött. 1997 augusztusában nyaralni voltunk Görögországban, majd mikor haza értünk, Apu nem volt az "igazi" és elmentünk orvoshoz. Anyu akkor is az egészségügyben dolgozott már, és sorra a legjobb orvosok kezei közt volt Apu. Minden lelet azt tanúsította, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egy picinyke kis eltérés sem volt soha.
Majd év vége felé egy éjjel arra ébredtem, hogy Apu nagyon nincs jól. A szobámban aludtam, és egyszercsak meghallottam, hogy Apu mondogatja, hogy nagyon fáj, hívjunk orvost... Átmentem az ő szobájukba, Apu az ágyban feküdt és nagyon szenvedett. SOHA nem hallottam tőle azt, hogy valami fáj, és hogy orvosért kiált...egészen eddig. Jött a doki, Aput bevitték. Azonnal műtő, és úgy kezdtek neki az operációnak, hogy vágnak, aztán majd meglátják... A szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen az ő orvosa volt ügyeletes, és tudta, hogy az eddigi kivizsgálás milyen eredményeket hozott, így azt is, hogy kb. hol kell keresni a bajt, hiszen tudta, hogy másnapra milyen vizsgálatokra volt előjegyezve. Vágtak, és azt látták, hogy gyulladt a hasnyálmirigy és perforált az epevezeték.
Éjjel, mikor berohantak a kórházba, Anyu Apuval ment a mentővel, így a szomszédunk jött át, hogy rám nézzen időnként és megnyugtasson.
Amit sosem felejtek el, hogy reggel 8 körül csengettek...kinyitottam az ajtót, és Anyu állt ott, kezében Apu piros köntösével...azt hittem, ott azonnal összeesek, hogy mi történt, hogy Apu köpenyét haza hozta.
De hála Istennek, mondta, hogy minden rendben van, csak nem kellett a ruha, mert az intenzíven csak a benti hálóing lehet az emberen, így haza hozta kimosni!
Elmesélt mindent Anyu, hogy megoperálták Aput és rendben van, majd délután bemehetünk hozzá.
Akkor kicsit megnyugodtam... délután bent voltunk, hallottam, ahogy a doki elmondta, hogy mire számíthatunk. Kb 1-2 hónapos rehabilitáció, és itthon lesz velünk ismét az én drága Apukám.
Az orvosokat is megdöbbentette, hogy milyen gyorsan helyre jött minden, így Apu 1-2 hét múlva már otthon volt, teljesen tünetmentesen. :)
Emlékszem, néhány nappal később Anyuval mentünk az Akácfa utcán a Blaha Lujza tér felé, mikor véletlenül elszólta magát, hogy daganatokat távolítottak el a műtét során... Nagyon kikeltem magamból, hogy eddig hazudott nekem, és szó nem volt rákról, és ne akarjon engem úgy megvédeni, hogy elhallgatja az igazat... így megtudtam, hogy nem egyszerűen perforációról beszélünk, hanem rákos áttétekről.
Ettől a perctől kezdve én, az akkor 15 éves fejemmel megállás nélkül olyan dolgokat tűztem ki célul magam elé, amikkel életben tarthatom az Apukámat... Pl. hogy csak azt kérem Istentől, hogy Apu élje meg az esküvőmet, de a következő gondolatom az volt, hogy akkor sosem megyek férjhez,  vagy hogy éljen addig, míg gyerekeim születnek, majd a következő percben arra gondoltam, hogy nagyon nagyon soká lesznek gyerekeim, csak Aput ne veszítsük el soha... így teltek a napok, hetek, hónapok...
Majd Apu felkerült a Korányi Tüdőszanatóriumba, mert infúziót kellett kapnia. Rémes egy hely volt. Minden nap reggel, este ott voltunk vele - amennyit csak engedték... de Apu egyetlen dolgot utált mindennél jobban, és az a kiszolgáltatottság volt. Mikor a kötelező infúziós kezelés véget ért, haza jöhetett, és onnantól kezdve mindig együtt voltunk.
Én másodikos voltam a gimnáziumban, de egy idő után nem jártam már be, mert otthon voltunk Apu, Anyu és én. Egész nap beszélgettünk, együtt voltunk, "búcsúzkodtunk"...
Már 13 éve, de pontosan emlékszem, hogy ülünk Apu ágya szélén és mindenképpen el kell mondanom neki ezerszer is, hogy mennyire szeretem és folyton odabújtam, megöleltem. Ő pedig csupa olyan dologról beszél nekünk, ami aggasztja... féltett minket sok mindentől, hogy ha ő nem lesz már, akkor ne legyen nehéz az életünk Anyuval. Csak ott voltunk együtt, összebújva és napokig beszéltünk... :)
Van három bátyám Apu első házasságából - Zoli, Gábor és Gyuri.
Gábor és Gyuri voltak nálunk, meglátogatták Aput, de Zolival volt egy nézeteltérés kb. 1 évvel korábban, és ő önfejűen nem beszélt utána velünk, de főleg Apuval nem akart, így ő nem jött látogatóba.
Apu egyre erősebb gyógyszereket kapott azt utolsó hetekben... majd eljött az az állapot, mikor már csak vegetált. Nem beszélt, nem volt nyitva a szeme... olyan volt, mintha folyton aludna.
1998 március 5-én este eljöttek a testvéreim...mindhárman... és együtt voltunk bent nála a szobában... Zoli, Gábor és Gyuri, meg én.
Akkor már kb 3 hete nem kommunikált Apu a külvilággal, de akkor, ott, abban a kb 10-15 percben egy könnycsepp csordult ki a szeméből...érezte, hogy mind ott vagyunk.
A testvéreim elmentek, majd minden ugyanúgy folytatódott, mint az azt megelőző 3-4 hétben, mi Anyuval egy pillanatra sem hagytuk magára Aput. Ott aludtunk mellette a földön matracon, hogy mindig ott legyünk vele. Nem hagytuk magára egy pillanatra sem. Még ennivalóért is a szomszédok mentek ki a közértbe.
Majd másnap reggel, kiszaladtam kenyérért... 5 percig sem voltam távol...
Mikor haza értem, nyitottam az ajtót, és Anyu ott állt, éppen a fürdőszoba felé ment, kezében az ágyneművel amit lehúzott, de az arca más volt mint a többi reggelen... akkor mondta, hogy 9:05 perckor Apu meghalt...
Kiesett a kezemből minden... rohantam be a szobába, és Apu ugyanolyannak tűnt, mint eddig, mintha aludna, csak már nem vert a szíve.
Megöleltem, megpusziltam, ott szorítottam az ágyon percekig és zokogtam...
Majd jött a sok "kötelező" rész. Jött a háziorvos, megállapította a halált 3 óra elteltével, kiállította a halotti bizonyítványt, majd a halott szállítók, akik elvitték Apukámat...
Anyu előszedte a legszebb lepedőnket, odaadta, mert azzal takarták le Aput...
Ő kikísérte a kocsiig...én eközben a konyhaasztal alatt zokogtam...
Egy pillanat alatt üres lett a lakás és az életünk is.
Délután el kellett indulni, hogy a temetést elkezdjük szervezni, kimentünk Budafokra Zsolt atyához, elmondtuk, hogy mi történt és megbeszéltük a temetés és a gyászmise részleteit.
Mire este haza értünk, olyan volt, mintha már ezer éve nem lenne ott velünk az Apukám, ugyanakkor éreztük, hogy néhány órája még élt...
A temetésből semmire sem emlékszem...nem tudom, ki volt ott, csak arra, hogy Apu fő koszorújából (ami Anyu és az én nevemmel volt felszalagozva) letéptem egy fréziát, kipréseltem, és azóta is a Bibliámban van.
Évekig nem sírtam emiatt... azt gondoltam, hogy feldolgoztam. Bárkivel bármikor teljesen tényszerűen tudtam beszélni mindenről. Majd egyszercsak kb 4-5 év múlva nem tudtam kimondani egyetlen szót sem erről...akkor eltört valami, zokogni kezdtem... Azt hiszem, akkor szakadt ki belőlem a fájdalom.
Azóta van hogy sírok Apu hiánya miatt... most is...nagyon....
Gyakran kérem, hogy vigyázzon ránk fentről, és küldjön nekünk egészséges Babákat!
Tudom, hogy minden nap velünk van...a szívünkben valóban örökké velünk él. :)
Az első terhességem óta ha Rá gondolok, azt a képet látom, ahogyan az unokáival kézen fogva jár, vigyáznak ránk, és az első kutyánk, Olivér ott szaladgál körülöttük. Mára már 6 kis unokája van vele, hiszen ennyi Babát veszítettünk el azóta, de reméljük, hogy hamarosan teljesülhet az álmunk és valóban egészséges kisbabáink születnek :)
Nagyon, nagyon szeretem mindannyiukat...és nagyon hiányoznak az életünkből!
...a március nem a mi hónapunk...

péntek, BMC, nőgyógyászat, hematológia

Már 7 óra után pár perccel a BMC-ben voltam. Ahogyan mondták, előre mentem, és levetettem a vért, majd megittam azt a förtelmes cukros löttyöt! Egyáltalán nem finom :(
Mikor megittam, nem volt olyan rémes, azon kívül, hogy nagyon intenzív cukor szirup ízű. De kb negyed óra elteltével elkezdtem szédülni, émelyegni... Andikám! A hideg levegő valóban bevált, köszi :) De ami még inkább segített átvészelni, az a mondatod, hogy ha nem tartom bent a cukros löttyöt, kezdhetem elölről. :)
Volt 0 perces, 60 és 120 perces vérvétel. Ugyanott szúrták mindet, így kisebb sorminta van már a bal kezemen... a sok szúrástól már nem is pöttyök vannak rajta, hanem egy kb 1-1,5 centis csík. Tegnap kicsit érzékeny volt, de elmúlik hamar!
Eredmény kb 1 hét múlva, azaz majd jövő csütörtök magasságában érdeklődök.
Utána mentem Lintner Tanár Úrhoz. Megbeszéltük a dolgokat. Egyet értett Konc Tanár Úrral, és ő is szeretne bekukkantani a méhembe, mert mióta legutóbb látta, azóta 3 Baba már beköltözött, de mindannyian feladták 5 hét elteltével, így az a biztos, ha megnézzük megint.
Jövő héten csütörtökön 7:00 órára megyek, aznap lesz a műtét, majd elvileg este haza enged. További ötleteit, javaslatait, kivizsgálási tippjeit a műtét után megbeszéljük.
Délután 5-kor egyeztettem a hematológussal is, aki csütörtöki napokon tud fogadni. Mivel márc. 10-én a hystero lesz, így márc. 17-én megyek a hematológiára levetetni azt a sok sok vért a további vizsgálatokhoz.
A hysteroscopiához választhattam volna a szerdát is, de nem akartam túl korai időpontot mondani, mivel csak menstruáció után közvetlenül csinálják. Elvileg a csütörtök már 100% hogy aktuális lesz a hysterohoz, de nem mertem korábbi időpontot bevállalni, mert ez a vetélős-kiürülős vérzés azért más műfaj, mint a normál, minden hónapban tapasztalható.
Hétfőn kell időpontot egyeztetnem kromoszóma vizsgálatra, összeférhetetlenségire és Lacnak andrológiára. Dr. Kopa Zsolt andrológus kezd nagyon esélyessé válni ...azt hiszem, ő lesz a mi emberünk. Nem most jött ki az egyetemről, de nem is nyugdíj korhatáros, így szerintem a kellő tapasztalat megvan nála. Majd okosabb leszek, ha már beszéltünk vele személyesen is. :)
Továbbra is haladunk :)

csütörtök, BMC, Istenhegyi Géndiagnosztika, ÁNTSZ, Andrológia

Még leírni is hosszú volt a címben, hogy ma hány helyen jártunk...
Reggel korán a BMC-ben kezdtem. Mára terveztük az IR-hez a sok sok vérvételt és a cukros lötyi ivást :)
Mikor hétfőn Irénkével egyeztettem, szólt, hogy előtte való nap ne egyek extra sok szőlőt, banánt, ..., mert olyan érték fog kijönni másnap, hogy majd csak pislogunk... Ez persze nekem már elég volt ahhoz, hogy egész éjjel azt álmodjam újra meg újra, hogy éppen most ettem szőlőt, meg banánt, és hogy annyi cukros üdítőt ittam mint még soha, meg reggel indulás előtt még némi homeopátiás gyogyót magamba tömtem, persze mindig rémülten ébredtem, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy IR előtt ilyenekkel tömöm magam-pláne, hogy éhgyomorra kell menni :) Egyébként a hétköznapokban nagyon nem vagyok édességes...se csoki, se süti, se kóla,... ami magas cukortartalmú, az max a gyümölcs...Nyilván jó volt bosszantani magamat ahelyett, hogy aludnék :)
Az is vicces volt, hogy minden megébredésnél azt számolgattam, hogy így hány órát fogok aludni, hogy még reális lesz-e a reggeli ébredési hőm :) ...kezdek bekattanni...de ennyi dokitól nem is csoda :)
Reggel lett végre, kipattantam az ágyból, zuhi, öltözés, irány a BMC.
Kanyó Doktornő szólt, hogy ma inkább nézzünk egy inzulint, mert júniusi a legutóbbi, és az kell az IR előtt, így az IR-t áttettük holnapra. Ettől függetlenül levették a lányok a nagyrutint, kariotipust, immunológiát. Jó sok vér kellett hozzá!
Ma délután kellett telefonálni, hogy milyen lett az inzulinom, mert annak függvénye volt a holnapi IR, de minden oké, így mehet a dolog. Nagyon nehezen tudtam elérni a BMC-t telefonon, akkor még nem volt meg az eredmény, így Irénke (aki szokás szerint egy Angyal volt ma is) felhívott mikor kinyomozta, és mondta, hogy minden ok :)
Egyébként is mentem volna holnap, mert 9:30-kor kell találkoznom Lintner Tanár Úrral, hogy megbeszéljük, hogy jövő héten melyik nap lesz a hystero, úgyhogy nem gond, hogy az IR is átkerült. Így holnap sem unatkozom majd. A hysterohoz sajna hiányzik a friss vércsoport meghatározásom, ill. az ellenanyag vérvételem, így ma írattam Krisztinával egy holnapi beutalót, hogy a BMC-ben levetethessem a lányokkal, mert már nem tudnak hova szúrni...
Ma duplán meg voltak lepve... előszöris, hogy mit keresek ott, mert ők azt hitték, hogy leváltottam őket Czeizel Professzorra. Mondtam nekik, hogy én Konc Tanár Urat és Kanyó Doktornőt nem adom! Maximálisan a legjobb helyen vagyunk szerintem, Czeizelhez genetikai tanácsadásra mentünk, illetve véleményért. Másodszor akkor akadtak ki szegények, mikor meglátták a kezeimet...mivel minden nap minimum egyszer szúrnak az utóbbi napokban, nincs egy ép hely a vénáim környékén... de Bernadett megoldotta :) Holnapig gyógyítom ezerrel, hogy a sok szuri könnyen menjen majd :)
Mikor a BMC-ben végeztem, rohantam fel az Istenhegyi útra a Géndiagnosztikába leadni a véremet a kariotipushoz, 15,000.- forint volt. Kb 3 hét múlva postán kapom meg és Konc Tanár Úr is. Onnan rohanás az ÁNTSZ-be, hogy leadjam az immunológiát, ott is 15,000.- forintot kértek, és szintén kb 3 hét múlva lesz készen. Azt e-mailben kapja Kanyó Doktornő és én is.
Onnan rohantam Lachoz, aki csupa izgi volt már...inkább ideges, mint izgatott ... nem annyira szereti az andrológusokat... :)
Együtt ebédeltünk, aztán indultunk Dr. Szabó Ferenchez.
Nem kis összeg volt ez sem (24,000.- forint), de hála Istennek szintén nem hiába való... átbeszéltük a jelen helyzetet, végigolvasgatta az eddigi leleteket, majd csinált Lacnak egy ultrahangot. Egyet értett egy korábbi dokival, nem vészes a dolog, de szeretné megműteni Lacot herevisszér miatt. Szerint 50% esély van arra, hogy a műtét után jelentős javulás lenne a spermaképpel kapcsolatosan - akár akkora is, hogy lombikra sem lenne szükség(!!!), illetve ha valami miatt nem lenne számbeli változás, akkor is minőségbeli javulást hozna a dolog.
Hmmm... nem is tudom.... az az igazság, hogy - ez az én dilim -, de talán kicsit fiatalnak találtam a dokit. Nagyon rendes volt, alapos, jó fej, de mi van ha nincs elég tapasztalata?
Úgy jöttünk el, hogy majd hívjuk, aludni kell rá egyet-kettőt, mert Lac egy szóra nem valószínű, hogy szívesen odadobja magát a műtőasztalra. Pláne, hogy korábbi andrológusok eddig állították, hogy nincs mit műteni rajta!!! Ami kicsit aggaszt, az az, hogy a hormonjai is romlani kezdtek 2007 óta, és állítólag ez is lehet a visszér miatt. (szerintem ebből műtét lesz, csak még azt nem tudjuk, hogy kinél)
Mire haza értünk, már eldőlt a dolog, keresek egy picit (úgy kb. 20-25 évvel) idősebb orvost, akivel átnézetjük az eddigi szakvéleményeket, és majd utána eldől, hogy szeretnénk-e ezt a műtétet, vagy nem. Most éppen Prof. Dr. Papp Györgyöt "csekkolom" :)
Bár Lac egyre inkább barátkozik a gondolattal... 2 perce közölte, hogy neki úgy is jó, ha jövő héten műtik :) (bár a doki leghamarabb 4-5 hét múlva lévő műtétről beszélt)
Szóval haladunk!
Ami kifejezetten vigasztal, hogy a fizetős vizsgálatoknak vége!!!! Totál padlóra küldött minket a dolog anyagilag, pláne, hogy táppénzen vagyok a lombik óta...
A még előttünk álló orvosi jelenések szerencsére már mind egy szálig TB támogatottak, így nem kell mindenhol egy kisebb vagyont fizetni!
Csak legyen eredmény, és legyenek mihamarabb Babácskáink!!! :)
Ja, és holnap kapok választ Fülöp dokitól is, hogy mit gondol és mikor vár minket :)

szerda, Dr Czeizel Endre

Szokás szerint a következő napra tervezett eseményekkel álmodtam... :) Jó lenne már végre, ha szép nagy családot álmodnék magunknak, egészséges gyerekekkel, és az is ugyanúgy valóra válna, mint a kivizsgálással kapcsolatos álmaim :)
Reggel extra korán kipattantunk az ágyból, 9:30-ra kellett odaérni Czeizel Professzor Úrhoz, de szinte nem tudtunk aludni, annyira be voltunk sózva. Gyors adategyeztetés, családfa rajz, majd 2 perc elteltével már hallottuk is a nevünket, pedig még csak 9:00 volt. Siettünk be a nagy piros mappánkkal, ami 2007-től tartalmazza az összes leletünket, ami e témában készült.
Nagyon kedves volt Professzor Úr, megnézte a nagy gonddal kitöltött adatlapunkat, majd közölte, hogy mikor ilyet lát, nagyon haragszik a sorsra... és hogy milyen jó lenne azt a nagy piros dossziét elcserélni egészséges gyerekekre :) Mondtuk, hogy ezzel nem vitatkozunk, így ha ezen múlik, szíves örömest itt hagyjuk a leleteket, csak jöjjenek a gyerkőcök! :)
Végig mazsoláztunk minden eddigi vizsgálatot, a terhességeket, Czeizel Professzor Úr elég derűlátó volt esetünkben, kb 1 hónap múlva megyünk vissza hozzá egy konzultációra, addigis a "házi feladatokat" teljesítjük, aztán majd mindent egyben átbeszélünk. Annyira kedves, segítőkész, rendes volt, hogy nagyon sok pozitív energiával töltött fel bennünket!
Levetettük ott náluk a GÉN vizsgálathoz a vért, Lacnak és nekem is. Kettőnknek 30,000.- forint volt, de az előző napokban végig hívogattam több magánlabort is, részletesen megkérdeztem mindenhol, hogy pontosan mit takar a gén vizsgálat náluk, és mennyi. Hatalmas kilengések vannak, pedig akiket én felhívtam, szóról szóra ugyanazokat a dolgokat vizsgálják. Van ahol 80,000.-, van ahol 180,000.- forintért... Úgyhogy belementünk ebbe a 30,000.- forintba, mert fontos dolgokat vizsgál, Konc Tanár Úr is javasolta az elvégeztetését, és nagyon nem mindegy, hogy mennyiért sikerül megcsináltatni.
Eredmény kb. 3 hét múlva, akkor viszünk ismét mintát Lactól, azt szűrik több dologra, illetve megkért Czeizel Professzor, hogy addig mérjem ismét az ébredési hőmet. Úgyhogy mától mérem megint...fura nagyon...olyan régen volt már ilyen, és évekig mást sem csináltam, csak mértem, mértem és mértem...és a végén mindig reméltem, hogy szépen maradjon fent, és költözzön már Baba a pocakomba :)
Mire ez a gén vizsgálat meglesz, addigra már a kariotipus és az immunológia eredményem is a kezemben lesz, illetve az IR is, így elég sok új infónk lesz, amiből tovább tudunk gondolkodni majd :)

kedd

Új ciklus, új remények :)
Na, nem mintha a spontán babásodásban annyira jók lennénk, de csodák vannak, így minden lehetőséget meg kell ragadni!
Hihetetlen, hogy még a vetéléseim is óramű pontossággal működnek. Mikor 2 alá megy a Hcg-m, akkor másnap mindig elindulnak kifelé a dolgok...ez most sem volt máshogy!
Bár ne lenne ennyi viszonyítási alapom...
De nem csüggedünk, megyünk tovább!
Már szinte szegény Lacom is tök lelkes, hogy orvoshoz mehetünk... azért ez már gáz :(

hétfő

Voltam a BMC-ben... levették a vért, extra hamar meglett az eredmény, kb 40 perc alatt.
2 alatti volt a Hcg, azaz ürül rendesen. Konc Tanár Úr bent volt, behívott, beszélgettünk, "nagyon örült", hogy ilyen szépen ürül magától a hormon, ha már nem maradt a Baba. Biztatott! Visszanézte az eredményeket, és teljesen nyugodtan mondta, hogy nem lesz itt baj! Pihenünk 2-2,5 hónapot és addig meg kell csinálni néhány vizsgálatot, aztán április vége-május elején ismét bele vágunk! Lesz itt babásodás szerinte is :)
Megbeszéltem vele, hogy megyünk Czeizel prof-hoz szerdán. Mondta, hogy fénymásoltassam le e leleteket, menjünk, ha úgy érzem, bár szerinte felesleges, mert ő azt gondolja, hogy nekünk nem genetikai eredetű a problémánk, de ha minket megnyugtat, akkor hallgassuk meg.
Úgyhogy megyünk!
Kiírt még néhány vizsgálatot, többek közt egy hysteroskopiát. Pénteken megyek Lintner Tanár Úrhoz, és megbeszéljük, hogy jövő héten melyik nap csinálja meg! :)
Mondtam Konc Tanár Úrnak, hogy biztosan kell-e nekem az a hystero, mert ugye március 30-án lesz egy éve, hogy szültem, és akkor annak altatás lett a vége, illetve műtét, és akkor látott mindent odabent Lintner Tanár Úr. De azt mondta Konc prof, hogy azóta augusztusban is volt egy baba a pocimban, és most is kettő, így azért nyugodtabb lenne, ha meglenne az a hystero is! Így nincs mese, megcsináljuk!
Ezen a héten még megyünk IR-t nézetni, immunológiára és kariotipus vizsgálatra, és egy férfi meddőségi specialistához is.
Jövő héten hétfőn, kedden endokrinológus és hematológia lesz, illetve a hystero.
Fülöp doki mobilját megkaptam, és a főnővér számát is egy ismerőstől, de azt gondolom, még nem hívom fel, mert ezek nélkül a leletek nélkül minek menjünk hozzá. Majd 2-3 hét múlva... addigra már meglesz jó néhány eredmény, és akkor majd leegyeztetem vele, hogy szerinte hogyan tovább!
A lényeg, hogy haladunk...

Újrakezdés

Ismét be kell állni a sorba, és elölről végig járni az utat. Ilyenkor, mikor újra elindítjuk a számlálót, nagyon nehéz, mert nagyon távolinak tűnik a cél, de minden nappal közelebb vagyunk hozzá.
Semmi kétségünk afelől, hogy sikerülni fog...nekünk is lesznek gyerekeink!
Elég sírósra sikerült ez a hétvége, mondjuk nem ért meglepetésként. Szombaton Lacom volt nagyon nagyon letörve, ma pedig én kezdtem neki a zokogásnak. Furcsa, hogy ahogyan éljük a mindennapjainkat, látjuk magunk előtt azokat a szituációkat, mikor a gyerekeinkkel játszunk, beszélgetünk, nevetünk, ... tulajdonképpen itt vannak a mindennapjainkban, de mégsincsenek :(
Nagyon vágyunk rá, hogy megint benne lehessünk a folyamatban. Várjuk az első injekciókat, az ultrahangokat, majd a következő punkciót, embrio transzfert, és az annyira várt jó hírt, hogy babá(i)nk érkeznek. És mindennél jobban azt, amikor valóban megszületnek, egészségesen, és onnantól kezdve ők lesznek a mindeneink!
Ha arra gondolok, hogy mi az amit még nem tapasztalhattam meg, vagy mi az ami valóban hiányzik az életemből, csupa olyan dolog jut eszembe, hogy a gyerekeink mosolya, az, ahogyan feltétel nélküli szeretettel megölelnek minket, ahogy hozzánk bújnak... erről elképzeléseim vannak, és a hiányérzet, de igazán nem tudhatom, milyen fantasztikus is lesz majd, mikor valóra válik ez az álom...
Sokszor eszembe jutnak azok a barátok, ismerősök, akiknek már van babájuk...olyan fantasztikus, hogy szülők lehetnek és megélhetik minden pillanat csodáját, varázsát!
Nagyon várjuk, hogy a mi életünkben is eljöjjön ennek az ideje!

Ismét ketten vagyunk...

Furcsa volt megint "ketten" feküdni éjjel az ágyban... nem kellett vigyázni, hogy forgolódáskor nehogy a pocakomat megüsse Lac, nem volt kinek jó éjt kívánni a pocakban,...
Megszokjuk majd - gondolom -, mint korábban is!
Üres minden kicsit, és valahogy nem is tudom, honnan kéne folytatni a hétköznapokat...elég volt ez a néhány hét itthon, hogy elveszítsem a fonalat!
Jövő hét a kivizsgálások hete lesz, ez már biztos. Minden napra van valami orvosos jelenésünk...majd beszámolok, hogy kivel miben maradtunk. Most nincs mit tennünk, a várakozás idejét az okok keresésével fogjuk kitölteni! Azzal is közelebb kerülünk a megoldáshoz!
A pozitív gondolkodásmódunk a régi :) megyünk előre míg célba nem érünk!

ET+15, kontroll vérvétel

Múlt éjjel megint alig aludtam, folyamatosan felébredtem arra, hogy a tesztelésről álmodok...általában gyomorgörccsel sikerült kelni :(
Végül 7-kor felkeltem, teszteltünk...pozitív lett, de sokkal haloványabb, mint a kedd reggeli. Innentől nem kellett sok ész, hogy felfogjuk, ismét csak 5 hétig tartott az örömünk :(
Zuhany, öltözés, majd Lac bevitt, hogy a BMC-ben levetessem a vért, hogy lássuk, mennyi a Hcg-m!
Konc Tanár Úr ma nem volt, így Kanyó doktornő kiírta a vérvételt, majd mikor elkészült, behívott és elmondta, hogy a megérzésem tökéletes volt ismét... Hcg 12...tehát csökken sajnos!
Hétfőn lesz már Tanár Úr, és egyébként is vissza kell mennem, hogy megint nézzünk hormont, hogy rendesen ürül-e! Abban maradtunk, hogy hétfőn leülünk megbeszélni Konc Tanár Úr, Kanyó Doktornő, Lac és én, hogy hogyan és mikor tovább, illetve hogy esetleg milyen irányban lehetne addig is vizsgálódni!
Az eddigi mérlegünk, 4 teljes stimuláció, 1 spontán ciklusos beültetés, 3 lombik, 3 terhesség és 0 gyerkőc... elég pocsék :(
Sok dolog átfutott az agyamon a mai napon...hazafelé a kocsiban már Czeizel Endre Professzor Úrral beszéltünk meg időpontot. Hétfőn megbeszélem Katalinnal és Tanár Úrral, hogy mit gondolnak a genetikai kivizsgálásról, tanácsadásról, ... lefénymásoltatunk néhány leletet, mert szerdán reggel 9:30-ra Professzor Úrhoz van időpontunk. Ennek nagyon örülök és nagyon sokat várok tőle.
A BMC-vel továbbra is maximálisan elégedett vagyok, nem mennék egy lépést sem, Konc Tanár Úrnál és Kanyó Doktornőnél a legjobb kezekben vagyunk e téren!
Ismét szó esett róla, hogy orvosilag, biológusilag "jók" vagyunk, és 100% hogy lesznek gyerekeink, csak meg kell találnunk a tuti módszert!
Szomorúak vagyunk, de előre nézünk... pozitívan, és remélünk...hamarosan végre eljönnek hozzánk a mi kis drága Babácskáink!
Nagyon várjuk Őket!!!! :)

ET+14

Óvatosan, de nézegetem a neten a Hcg ideális alakulását :) Hála Istennek, csupa jó és megerősítő cikkre bukkanok, így a pozitívság és nyugi maradt!
Ma reggel a számmisztikáról volt szó a tv-ben, és gondoltam, megnézem, hogy az életemben szerepet játszó számoknak milyen jelentésük van. Június 7-én születtem, így a 7-es volt az első amire kattintottam. Azt olvastam, hogy:

"A 7-es szám: A Neptunuszt jelképezi, kapcsolata van a Holddal.
A 7-es számú ember – mindenki, aki bármely hónap 7-én, 16-án, 25-én születtek – függetlenek, sajátos egyéniségük van, szeretik a változást és az utazást.
Terveit igyekezzen ugyanezen napok valamelyikén megvalósítani, hisz ezekkel a napokkal rezonál."

Mellékesen megjegyezném, hogy a punkciónk február 7-én volt :) és 25-én, azaz holnap szeretnék tesztelni :)

Nem igen szoktam jóslatokat nézni, meg horoszkópot olvasni...nem hiszek abban, hogy egy általános mondat igaz az összes emberre, aki abban a hónapban született. De most valahogy az orrom elé került egy oldal, és lehetett Tarot kártyát húzni...húztam, és a Nap lapját sikerült kiszednem a kupacból...
Kép rajta: egy fehér egyszarvú ló, mögötte a Nap korong és a hátán egy kisbaba :)
Szöveg: "A Nap kártyája jelzi, most meg tudsz szabadulni a gondoktól, kétségektől, félelmektől! A Nap melegével, célod elérésében semmi sem akadályozhat meg! Csak Önmagad!"
Na ezt egyből lefordítottam magamnak a tesztelésre :) ugyanis ma reggel valahogy nem akartam tesztet csinálni...valahogy úgy érzem, a holnap az én napom :) De a kártya szerint magam mögött hagyhatom a kételyeket, félelmeket :)

Elolvastam a mai horoszkópomat is, ami pedig a következőt írja: "Ezen a napon, bármibe fogsz, sikeres leszel, mert a külvilág nagyon pozitívan reagál Rád. Ez önbizalmat ad és még több lendületet, hogy a dolgaidat sikerre vidd!" ...azért ez sem hangzik rosszul :)

Amikor 2010 augusztus 30-án a fagyis beültetésünk volt, akkor a Hcg vérvétel igazolta a terhességet. Éppen tökéletes volt az érték. És míg vártuk, hogy ultrahangra mehessünk, a Facebook-on - én dilis - rákattintottam valami szerencse sütire, és az jött ki, hogy nem feltétlen az történik éppen velem, amit én jónak gondolok... ezt persze akkor lefordítottam a lombikra, Babára, és nagyon nekikeseredtem, hogy ezek szerint nem sikerült? Majd pár nappal később a kontroll vérvétel kimutatta, hogy valóban felszívódott a Babónk :( Na, azóta különösen rosszban vagyok ezekkel a szerencse sütikkel, meg jóslatokkal, ...

De ma megtört a jég :)
Egyébként mindentől függetlenül a tünetek továbbra is változatlanok, és a megérzésem is az, hogy rendben leszünk! Remélem, hallgathatok magamra!!! :)

ET+13

Aki a Babanetet szokta rendszeresen olvasni, az tudja, hogy miről beszélek... Anyuval tavaly augusztusban vettünk egy ágyneműt, azzal a felkiáltással, hogy majd ebben fetrengek itthon, míg növesztem a Babót a pocakomban. Tulajdonképpen két egyszemélyest vettünk, és azt kellett átvarrni egy dupla méretű paplan huzattá! El is felejtettük, és novemberben a lombikra készülve, egyszercsak Anyu mondta, hogy megcsináltatta a varrónővel :)
Mi már ezt is jelnek vettük :)
Persze ez van felhúzva az ágyikóban :)

 Császárpingvinek vannak rajta...és én nagyon szeretem ezeket az állatokat! Karácsony környékén volt a tv-ben a Pingvinek vándorlása című film. Megnéztük Laccal...és olyan szép, ahogyan az életben maradásukért, kicsinyeikért küzdenek. Hihetetlen, hogy mekkora utat tesznek meg, hogy odaérjenek a költő helyre, és utána hogy élelmet szerezzenek a családjuk számára! Nagyon tetszett!!! :)
És mikor most voltunk eredményhirdetésen, Kanyó doktornő szintén ilyen pingvines köpenyben tűnt fel a folyosón :)
vicces... a kis pingvinek mindenfelé felbukkannak mostanság az életünkben :) Ha ennyire szinkronban van minden, akkor nem lehet már probléma, nem? :)
Egyébként a helyzet változatlan...ma nem csináltam tesztet, majd csak péntekre tervezem a következőt, hogy összehasonlíthassuk a tegnapival :)
Esti émelygés megvan, cicik nehezek, álmos vagyok és sokkal fáradékonyabb, és az evési szokásaim is változóban...
Várom a jövő hét csütörtököt, és a petezsák látványát, benne a tökéletes kis szikhólyaggal :)
Nézegettem is ilyen képeket...már vizualizálom :)

ET+12

Nem semmi volt a tegnapi nap...
Akárhogy is nem többszázas a Hcg-m, ez a terhesség új dolgokat produkál :) A folyamatos álmosság, poci és petefészek szurkálás, feszülés,... állandó jelenségek :)
Nagyon nagyon bízunk benne, hogy Picurkánk itt kapaszkodik, és nagyon szeretne hozzánk születni. Mi nagyon várjuk és szeretjük már most!
Éjjel mi másról álmodhattam volna, mint a tesztelésről :) ...mindig rájövök ilyenkor, hogy nem vagyok teljesen normális :) Mindenesetre reggel csináltam terhességi tesztet...hármat is :) és a 10-es, 25-ös érzékenységűn is szépen látszik :)
Miután beadattuk a szurimat ma reggel, bementünk Laccal a gyógyszertárba, hogy vegyünk egyforma teszteket, és így, ha 3 naponta csinálok egyet, akkor az ultrahangig szépen figyelemmel kísérhetjük a vonalak erősödését!!!
Megint nyugodt vagyok!!! Nincs para, nincs aggódás, olyan minden rendben érzésem van...remélem ezt igazolja majd Konc Tanár Úr jövő héten csütörtökön :) Ultrahangon látjuk majd a petezsákot, benne a szikhólyaggal, és megkapjuk az első hivatalos fotónkat a Babánkról :)
Várom már...

ET+11, az eredményhirdetés :)

Itthon vagyunk.
Nagyon nagyon izgatott voltam a mai nap miatt! Napok óta, sőt, a beültetés óta azt éreztem, hogy minden rendben van! Nem lehet másképp, mint hogy ott lapul a két kis Manócska a pocakomban.
Fél 9-re értünk a BMC-be, elképesztő sokan voltak.
Levették a vért, és utána jött az idegtépő másfél óra.
11 óra után pár perccel Konc Tanár Úr jött, és behívott... azt hittem, megáll a szívem az izgalomtól...
Majd elhangzott a mondat: Eszterkém, gratulálok, Ön terhes :)
DE!!! Nem volt elragadtatva a hcg szinttől, mert 50 körülire számított, és mi 31,9 vagy 37,9-et tudunk felmutatni... (megmondom őszintén, én a kevesebbre emlékszem, Lac a többre, de nem is ez a lényeg)
Szóval elmondta, hogy van egy érték a Hcg mellett, amit ilyenkor néznek, és az 25 felett jó, és az enyém 45, így reménykeltő a dolog! Bármi is lehet, jövő hét csütörtökön ultrahang, és lehet hogy kontroll vérvétel is.
Mi nagyon bizakodunk, hogy ott van és szépen, egészségesen növekszik a pocimban a Babánk!!! :)
Megmondom őszintén, "új távlatokat" nyit meg a tény, hogy egy Babó van...életemben először gondolhatok arra, hogy egy terhesség 40 hét, és hogy nem kell az egészet ágyban és kórházban töltenem majd... szóval van egy adag nyomás, ami ezzel lekerült a vállamról :)
Nagyon örülünk, bár kicsit meg vagyunk ijedve, de bízunk és remélünk, hogy minden rendben lesz, és 2011 októberében egészséges kisbabánk születik :)

ET+10

Reggel mentünk szurira szokás szerint, aztán haza, zuhi, Crinone, reggeli, majd néztem picit valami lüke  rajzfilmet a tv-ben...még a kis gorillák is ikrek voltak benne :)
Gondoltam, hogy picit töprengek, mire sikerült elaludni, és csak 3 órával később ébredtem! De legalább ennyivel is kevesebbet kellett agyalnom a holnapon!
Tegnap este óta párszor végig pörgettem az agyamon a tesztelés kérdést, de végül arra jutottam, hogy nem csinálok! Néztünk egy filmet Laccal, és közben kétszer is ki kellett nyitni picit a terasz ajtót, mert olyan hirtelen jött rám az émelygés, hogy el sem hittem...valahogy a délutáni órákban néha rám tör :)
Persze ennek is örülünk :) Mondtam is Lacnak, hogy ha így folytatják a Mütyürik a pocimban, akkor nem lesz min izgulnom holnap :)
Persze nem vagyok egyébként ilyen magabiztos, de továbbra is remélem, hogy minden rendben és holnap megerősítést kapunk Konc Tanár Úrtól, hogy a két kis Drágánk a pocakomban növekszik és minden rendben van/lesz :)
Kicsit izgatott vagyok, hogy mi lesz holnap, de továbbra is nagyon nagyon pozitív! :)

Beszélgettem ma a Picikkel. Ebéd után, mikor Lac lefeküdt aludni, megint beültem a babaszobába velük, és elolvastam nekik babás könyvekből, hogy eddig mik történtek velük, mekkorák,...és képeket is néztünk...picit előre lapoztam a könyvben és olyan nagyon jó volt látni a 4D képeket :)
Mit mondjak, alig várom, hogy halljuk a jó hírt és menetelhessünk tovább gondtalanul a Manókáinkkal ezen a csodálatos úton... hamarosan már az ő ultrahangos képeik díszítik a hűtőt, és mindent itthon :)

Itt is szeretném megköszönni Mindenkinek, aki drukkol nekünk, figyelemmel kíséri az életünket! Nagyon sok kedvességet kapunk Tőletek! Köszönjük! :)

Holnap jövök a szép magas Hcg értékemmel :)

ET+9

Leginkább azt mondanám, hogy nem érzek semmit... de néha nagyon, nagyon enyhén egy kis émelygés mintha lenne... :)
Már nem mérem a bemenő és kijövő folyadékot, de míg néztem 4 napig, végig több jött ki, mint be! Teljesen jól vagyok, a feszítés a hasamban, vagy inkább a gyomromnál, és a nehéz levegővétel nyomtalanul eltűnt - szerencsére.
A Crinone géllel egyre nehezebben boldogulok... alig tudom betenni reggelente. Nem tudom mi miatt, majd rákérdezek hétfőn Tanár Úrnál.
Este nem tudtam aludni, és előszedtem egy-két könyvet. Megnéztem, hogy éppen mi történik a Babókkal a pocakomban, mekkorák, mi az ami mostanság fejlődik ki... nagyon érdekes, és még majd csak jövő héten kezdődik a kis Picikéink igazi nagy fejlődése. Most jön majd az az időszak, mikor van, hogy egyik napról a másikra duplázzák a súlyukat, méretüket :)

ET+8

Ma éjjel három felvonásban sikerült aludni és álmodni...a lényeg ugyanaz volt, így maradt az ősnyugalom :)

Először azt álmodtam, hogy Kanyó doktornő nálunk volt, és mondta, hogy olyan messze van még a hétfő, hozott nekem egy terhességi tesztet, csináljuk már meg! Megcsináltam, full nagyon nagyon pozitív lett :) Mondta, hogy itt bizony mindkét Manó kapaszkodik ezerrel :)

Ezután kicsit felébredtem és nagyon örültem.

Majd visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy Konc Tanár Úrnak konferenciára kellett mennie, így Szűcs doktor küldött hétfőn Hcg vérvételre. Meglett az eredmény...jött a folyosón, láttam rajta, hogy tudja már, és kérdeztem, hogy mit fogok szólni a számokhoz? Mondta mosolyogva, hogy örülni fogok, mert a hormonszint alapján mindkét Picink itt van a pocakban és szépen növekszenek :)

Majd ismét ébredés, feleszmélés, örülés, visszaalvás.

A harmadik felvonásban minden úgy történt, ahogy hétfőn fog :)

Konc Tanár Úr és Kanyó doktornő behívtak és elmondták, hogy minden rendben, Babák a pocakban és ultrahang 10 nappal később! :)

Azt hiszem ennél biztosabbra nem mehetek már az álmaimban sem :)

Esténként beülök a babaszobába picit...simizem a pocimat, beszélek a Picúrkáknak, buzdítom őket!

Mindig elképzelem, hogy ahova odakísértem őket, hogy beágyazódjanak, odamegyek, leguggolok hozzájuk, látom, hogy ott napról napra egyre nagyobb pulki van a nyálkahártyában a beágyazódás helyén. Megsimizem őket, dobok puszit, és megyek én is aludni!  Olyan jó látni, hogy szépen nőnek, fejlődnek :)

Ma zuhanyzáskor mondtam is nekik, hogy néhány hét múlva, mikor már kialakul a magzatvíz is, ők is jókat fognak majd lubickolni :) ...még mindig határozottan élénkebbnek látom a feng shuis Babókat! Tényleg megteltek élettel :)

Ma kicsit feszül a pocim, a cicim, meg azt hiszem, kezdek egyre érzékenyebb lenni a szagokra... Anyu itt van, Laccal egyeztettek, hogy miket főzőcskézünk, de már folyton kinyittatom az ablakot velük, mert túl sok a kaja szag... :)

már csak három nap és megtudjuk az eredményt :)

Ma

Ma egy kicsit leeresztett napom van ...mármint az átlag pörgésemhez képest! Gondolom az idő szürkesége is közrejátszik, meg most olyan kis álmos vagyok... reggel keltünk, mentünk szurira, majd utána még aludtam kb 2 órát :) Remélem, a Manók okozzák ezt a kis álomkórt :)
Meg lehet hogy most kezd kibontakozni a kíváncsiságom :) olyan nagyon jó lenne magamba látni! Egész nap arról olvasgatok, hogy mi történik ilyenkor a babákkal a pocakomban. Videókat, animációkat keresek ezzel kapcsolatban... nagyon várom a hétfőt.
De nem vagyok türelmetlen, mert attól nem lesz jobb! :)
Ma valahogy a folyadék bevitel is lassabban megy... ebben nagyon ingadozó vagyok. Van hogy napi 6 litert iszom észrevétlenül, de van amikor a 3,5 litert is csak késő estére sikerül teljesíteni...
Most délután 4 óra van, és még csak a 2. liternél tartok! De majd jól belehúzok :)
Hamar lefekszünk, és hátha álmodok ma is valami szépet a Babákkal! Attól tuti nagyon jó napom lesz holnap! :)

ET+7

Továbbra is ősnyugalom van...mindjárt hétvége, az jobban telik, mert Lac is itthon van velünk, és most majd Anyu is jön Samivel :) és máris itt lesz a hétfő!!!
Nagyon bizakodó vagyok!
Gondolkoztam rajta többször, hogy miért...lehet hogy mert ilyen formában a beültetés után a sikerig minden alkalommal eljutottunk? Tulajdonképpen mindig jó eredményt közöltek a vérvétel után...sajnos eddig 5 hét, illetve 6 hónap után buktunk el. De most nem fogunk!!!

Már babakocsikat nézegetek, álmodozom :)
És mikor álmodok is folyton benne vannak a Picik :) Ma például azt álmodtam, hogy a kinézett babakocsiban ültek a Picúrok és bementünk a munkahelyemre megmutatni Zoyát és Noelt. A dékán asszonynak megmutattam őket, hogy lássa milyen kis tökéletesek és hogy volt értelme hogy rendes volt velem és mindig szó nélkül elengedett vizsgálatokra :)
Kíváncsi leszek, hogy majd rám tör-e a para hétfőig...de legkésőbb hétfőn reggel tuti! Szerintem akkor szokás szerint kommunikációra alkalmatlan állapotban leszek...

ET+6

Múlt éjjel kis torokfájásra keltem, illetve arra, hogy nagyon kell pisilni... persze min csodálkozom, mikor tegnap 5 és fél litert ittam... Hajnalban kitúrtam a fiókból a homeos bogyókat, bevettem, és reggel jobb is volt már. Azért ha már úgyis minden reggel a dokinál vagyok, hogy beadja a szurit, megmutattam a torkomat...nem vészes, iciri picirit piros. De erre számítottam! Éjjel nem ment a visszaalvás egykönnyen, és arra gondoltam, hogy takarítómanók jönnek a torkomba, összeszedik a rossz bacikat és elégetik őket egy kazánban :) naná, hogy reggelre jobb lett :)

Egyik este, mikor nem ment a szundizás, Lac már aludt, átmentem kicsit a babaszobába. Beültem a szopis székbe, és elővettem a Várandós naptárunkat! Néhány hónapja akadtam rá egy könyvesboltban, és nem tudtam ott hagyni :)

Végiglapozgattam, elmondtam a Babóknak, hogy mit hogyan fogunk beleírni, megbeszéltük (mármint én mondtam, ők hallgatták), hogy milyen jó, hogy van benne "Ikrek" matrica is :)
Nagyon jó volt!!!
Aztán átbeszéltük, hogy a szobájukat hogyan kellene majd átrendezni. Mert míg a három kiságy benne volt, addig olyan közel voltak egymáshoz mind... aztán hogy Lac szétszedte az egyiket ( a középsőt), most olyan messze van egymástól a két kis ágyikó... megbeszéltük, hogy közelebb tesszük őket egymáshoz. Már Lacnak is mondtam, hogy a gyerkőcökkel együtt szeretnénk ha közelebb lennének majd. Mondta, hogy átpakolja, de leghamarabb hétvégén :)
Ilyenkor elgondolkozom, hogy lehet hogy csajok mindketten? Mert olyan "akaratosak" mint az anyjuk :) ...már most szívjuk szegény Lac vérét :) ...de most mit csináljak??? Ha egyszer érzem, hogy nem tetszik nekik sem így :)

Szerintem már kezditek megszokni, hogy nem vagyok teljesen normális...de olyan tegnap óta, mintha valahogy élőbbek lennének a kis Babók a lakás feng shui pontján... olyan elevenebbek, valahogy élettel telibbek :) Mindig beszélek velük, ha bemegyek a fürdőbe :)

Ma reggel a köldököm alatt úgy feszült a pocim, míg a rendelőben sorban álltunk, mint régen, mikor babát vártunk :) Nagyon megörültem neki! :) Mi ezt is jó jelnek vesszük!!!

ET+5

Azt álmodtam, hogy Kanyó doktornő megnézte a Manócskákat és ott ájuldozott, hogy mennyire gyönyörűen fejlődnek, és kérdezte, hogy látom-e, hogy milyen szép kis sejtecskék vannak a monitoron ahogyan nézzük őket? :) Jó volt hallani és látni :) persze én nem értettem a felét sem annak a sok biológiai dolognak amiket mondott, de szerinte minden rendben van!
Úgyhogy csupa jó érzéssel keltem :)
Este küldtem még pozitív gondolatokat a Babók beágyazódásához. Újra végigjártam velük azt az utat, amit eddig meg kellett tenniük. Ismét kézenfogva a burokból kibújást, és a megtapadást, a beágyazódást. Aztán megint ott hagytam őket a méhfalban, hogy tegyék a dolgukat, de előtte megbeszéltem velük, hogy októberben találkozunk majd idekint és addig is minden pillanatban itt leszek velük! Jajjj, nagyon szeretem Őket :)

Tegnap este beszéltünk Laccal arról, hogy csináljunk-e egy tesztet a vérvétel előtt...de leszavaztam! Nem merek, vagy nem szeretnék...nem tudom. Majd a véreredmény kimutatja, hogy mennyi a Hcg-m. Max előtte reggel csinálnám, nehogy túl korai legyen. Akkor meg mi értelme van?
Úgyhogy marad a jól bevált nem tesztelés, Lac reggel elvisz vérvételre, majd elmegyek Anyuval sétálni míg elkészül az eredmény, és együtt visszamegyünk a jó hírre :)

Ősnyugalom még megvan, bár egyre inkább azt érzem, hogy a hétfő közeledtével ezt majd kicsit felváltja az izgalom...

ET+4

Még mindig ős-nyugalom uralkodik rajtam :) ezt jó jelnek veszem.
Tegnap, illetve ma lehet a beágyazódás napja, hiszen ma 6-7 naposak a kis Drágák.
Hétvégén sokat, nagyon sokat beszéltünk a Babákkal, hogy szépen bújjanak ki a burokból, és tökéletes helyen tapadjanak meg, majd fúrják be magukat az elkövetkezendő 8 hónapra a pocimba.
Elképzeltem, hogy fogom a kezüket, és odaviszem őket, ahol meg kell tapadniuk, majd ők óvatosan befészkelődnek. Én várok addig, míg teljesen eltűnnek, majd betakargatom őket, kapnak puszit, és ott hagyom tovább fejlődni, növekedni mindkét Babácskánkat! :) Olyan jó volt!
Nyugodt voltam és vagyok, mert olyan érzés, hogy minden sínen van. Biztosan találkozunk idén ősszel, mikor megszületnek :)

Pocakom elég nagy, de majd holnaptól csinálom azt amit Judit ajánlott, hogy nézzem a bemenő és kijövő folyadék mennyiségét (gondolom, a mai napot már buktam...). Figyelni fogom, nehogy gubanc legyen!
Reggel a körözött megvolt, ebédre túrós tészta és túrós palacsinta, vacsira is kitalálunk valami túróval kezdődőt :)
Most, hogy melegítettem a kaját a konyhában, láttam, hogy Lac leüresítette a hűtő ajtaját :) Olyan Édes! Máris megcsinálta az ultrahangos képek helyét :) Úgy szeretem!!! :)

ET+3

Reggel megvolt a szuri. Jó sokat kellett várni a rendelőben...elég rosszul viselem a sok köhögő embert, így inkább kint szoktunk várni a rendelő előtt. Az utcai levegő hidegebb, de talán nincs annyi baci, mint egy 3 m2-es helyiségben, ahol gyerekek és szüleik megállás nélkül köhögnek anélkül, hogy a szájuk elé tennék a kezüket! És soha senkinek nem jut eszébe szellőztetni :(

Olyan dilis vagyok...már másodszor riadtam fel arra, hogy azt álmodtam, hogy pisilés után egyszercsak azt látom, hogy vérzek... biztos a félelmeim... pedig nem félek tőle. Abszolút arra koncentrálok, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz is :)

Ma nagyon biztatjuk a mi kis Picikéinket, mert ma (ill. lehet még hogy átcsúszik holnapra) van a napja, hogy kibújnak a kis blaszto manócskák a burokból és megtapadnak, beágyazódnak a pocimban :)
Noszogatjuk őket Laccal együtt és külön is, hogy érezzék, hogy nagyon várjuk Őket :)

Tegnap este óta kicsit émelygek néha...persze ez nem valószínű, hogy a Babók műve...ezért is figyelek a hasam feszülésére, diszkomfort érzetére, ... Tényleg akkora néha, mintha kb 3 hónapos terhes lennék...

ET+2

Elég érdekes nap volt...ennyit nagyon régen aludtam már :)
A kis Gombóckáinkkal együtt valami mormota port is kaphattam, mert azóta csak aludnék! De néha ébren is kell lennem, mert különben nagyon nehéz meginni a napi 3-4-5 liter folyadékot és a 1/4-1/2 kiló túrót...
A pocakom nagyon durva. Jó, hogy a hormonoktól kicsit nagyobb, de a gyomrom olyan, mintha állandóan tele lenne. Kicsit érzékeny is. Nem gondolom, hogy túlstimu lenne, de azért szemmel tartom :)

ET+1

Telefonáltam a BMC-be 09:13-kor, Katalinnal ebben maradtunk, hogy a kis sítáborosok létszáma kapcsán így érdeklőhetünk.
Nos, nem lesznek síelő bajnokaink...Katalin nem 100%-ig elégedett a fejlődésükkel, így nem tesszük el őket a Tesó projekthez.
Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így lett. Tagnap, mikor elmondta Kanyó doktornő, hogy miért éppen kettőjüket választotta kis Picurkáinknak, meg is fogalmazódott a szívem mélyén a kérdés, hogy ha most azt mondja rá egy sokat látott biológus, hogy a többi nem tetszik neki, akkor majd 2-3 év múlva miért tetszene? Ezek szerint nem fejlődtek tökéletesen, és "jobb" is, hogy nem mennek sítáborba.
Arról nem beszélve, hogy ez a fagyasztás furcsa dolog... az embernek a lefagyasztott pici Babája is a sajátja, őt sem hagyja ott szívesen. Biztosan nem tudnám azt kérni, hogy semmisítsék meg őket, ... viszont most is azt gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez a két kis élharcos a pocakomban valóra váltja az álmunkat! :)
Nem készültünk rá, hogy vissza kelljen menni, mert azt gondoljuk, hogy ezúttal sikerül! De ha vannak fagyisok is, akkor csak piszkálna a kérdés, hogy miért. Így most nincs min agyalnom :) ...na ez most ebben a formában leírva elég furán hangzik! De én értem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani! Remélem Ti is :)

Mikor terhes voltam a három kicsi lányunkkal, és Laccal babakocsit nézegettünk, emlékszem, az egyik Brendonban volt csak hármasiker kocsi. És mi a másik boltban jártunk éppen, át kellett telefonálni valami színkód miatt a Váci utcai boltba, és kértem a hölgyet, hogy ha már beszél a kollégáival, kérdezze már meg, hogy megvan-e még az az egyetlen darab, ránk váró 3-as ikerkocsi. És jött a válasz, hogy tegnap eladták... na akkor, ott azt hittem, megsemmisülök! Azt éreztem, hogy ennek oka van, és ezek szerint nekünk nem lesz szükségünk erre a kocsira...teljesen elszomorodtam, hogy így üzen az élet! Meg is fogalmazódott bennem, hogy a kocsit az utolsó pillanatban kell megvennünk, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Akkor ezt igyekeztünk elodázni, és nem foglalkozni az élet "jeleivel"...úgy tűnt, hogy csak túl sokat láttam bele ebbe a dologba...majd jött a március vége, mikoris beindult a szülés...a többit meg már tudjátok...
Akkor nagyon intenzíven éreztem a boltban, hogy baj van...
Most ugyanilyen intenzíven érzem, hogy rendben van minden! Azért nincs sítáboros Manó, mert "nincs rá szükségünk". :)
Sínen vagyunk a mi két kis Manócskánkkal a pocimba és ez így van rendben!

ET napja :)

Itthon vagyunk...mind a 4-en :)

Ma reggel 9:30-ra érkeztünk a BMC-be. Mondták előre, hogy nem 2 perc várakozásra kell készülünk, így türelemmel lepakoltunk és vártunk!
11:00 óra körül meghallottam Kanyó doktornő hangját a folyosón, és a papucsa hangját :)
Tudtam, hogy értünk jön, hogy bemutassa nekünk a Pici babácskáinkat! Így is volt :)

Mindegyik kép máshogyan csíkos...nem tudom mitől függ, mert néha tök szép fotókat lehet csinálni róluk... de a lényeg, hogy ŐK a mi Drágaságaink :)

Katalin elmondta azt is, hogy hogyan fejlődött a 7 kis Babókánk és miért éppen őket választotta.




A punkció másnapján 5 Picúr egyenletesen fejlődött, szépen, fej fej mellett haladva osztódtak. 6-oska kicsit lemaradt mögöttük, 7-eske pedig még folyamatban volt- azaz dolgoztak rajta.
Nos, a két kis életerős kiválasztott babánk egy 8 és egy 7 sejtes Picuri. A 8 sejtes a kezdeti ötösfogat élharcosa, a 7 sejtes testvére pedig heteske volna. :)
Kettőjük fejlődése a legbiztatóbb, életerősek, egészségesek, úgyhogy maga a tökély minden :)

Kérdeztem Katalintól a Hatchinget, azt mondta, megnézi őket ilyen szemmel, majd a babamozi végén mondta, hogy máris megcsinálja mindkét apróságunkon a lézeres burokrepesztést.






Ezt követően még kb 3 percünk volt a szobában, és már szólítottak is a műtőbe!!!
Második voltam, Konc Tanár Úr jött, jó kedve volt ma nagyon :) és ügyesen visszatette a Picurkáinkat a pocakomba.
Kérdezte, hogy vállaljuk-e a 2 babát, mondtuk, hogy igen, mindenképpen :) Mosolygott egyet :)
Nagy "híre ment" a BMC-ben, hogy a punkció után véletlenül összefutottam Lintner Tanár Úrral, és ő ott azt mondta, hogy a 2 babácskára áldását adja, mert ma mindenki erre hivatkozott :)
Minden rendben ment, kaptunk egy UH képet is, hogy lássuk, hogy vannak a Picikéink:

Közelről, élőben ezen jól látszik, hogy hol van az a kis fényes folyadékgombóc, amiben a Picik most vannak...a lényeg, hogy jó helyen :)
Ott is maradnak, kb vasárnap-hétfő magasságában beágyazódnak, majd 2011 októberben egészségesen kibújnak mindketten, és végre nagyon nagyon boldog gyerekes család lehetünk :)

Az ET után 1,5-2 órával haza jöhettünk, vérvételre február 21-én reggel megyünk! Akkor egy gyönyörű 200 körüli Hcg igazolja majd, hogy minden vágyunk valóra válik! ...addig pihenek és növesztgetem, beágyazom őket :)

Milyenek lesztek Picurkáink?

Ma nézegettem néhány képet, hogy milyenek is lesznek a holnapi találkozásnál a mi kis Drágaságaink. Találtam egy jónak tűnőt, amint kb az is látszik, hogy hogyan változnak a megtapadásig :)

Azt gondolom, hogy kb a 2-3. kép hasonlít majd leginkább holnap a mi kis Picikéinkre ... de igazán izgalmas fejlődés vár rájuk mostantól :)
Természetesen a számunkra legszebb Babácskákról holnap hozom az eredeti felvételeket :)

Punkció+2

Ma két napja volt a petesejt leszívás :)
Ami most azt is jelenti, hogy holnap végre találkozunk a mi kis Picúrkáinkkal. Nagyon várjuk :)
Még mindig van az a barnás cucc a műtét óta...arra gondolok, hogy a műtéti hegek kicsit véreztek, és ezzel a Crinone zselével "feláztatom" minden reggel, ezért jön vissza valami színes trutyi... Csak amiatt lesz fura, hogy holnap megkapom a Piciket és eddig mindig teljes parával figyeltem, hogy a progeszteron fehéren jöjjön vissza...most lehet hogy még 1-2 napig ilyen halvány barna marad...de igyekszem eldönteni agyban, hogy ez nem baj, mert természetes velejárója annak, ha az ember hüvelyboltozatába nagy tűket szúrkodnak!
Nyugis leszek :)

Jajjj, nagyon nagyon várom hogy együtt legyünk a Babákkal mostantól mindig... :)

Babók :)

Reggel 09:04-kor felhívtam Katalint, hogy érdeklődjek a kis Babókáinkról :)
Első csörgésre felvette :) Jól vannak :)
A 7 kis petécskéből 5-en tuti hogy jól és szépen fejlődnek, a 6-oska kicsit lelassult ma reggel, de még bármi lehet, a 7- dik kismanónkkal pedig még dolgoztak akkor is mikor telefonon beszéltünk!
Szóba került, hogy hány Babát kapunk vissza. Katalin eddig az egyet támogatta, mert fél tőle, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset, tovább osztódjanak, és ne tudjam végigcsinálni a terhességet. De a fagyasztott beültetésünk a kettő Baba mellett szól... nekem a megérzésem a 2!!! Lac is ezt szeretné! Statisztikák szerint a kettő jó lenne, hiszen 2-ből csináltam már többet is, 1-ből pedig egyet sem... Mi úgy vagyunk vele, hogy nem sikerült a 3, nem sikerült az 1, majd most jól megmutatjuk, hogy a 2 a mi számunk :)
Aztán abban maradtunk Kanyó doktornővel, hogy mivel Lintner Tanár Úr  tegnap mikor összefutottunk, annyira határozottan mondta nekik, hogy ő, mint nőgyógyászom vállalja a 2 Manót velem együtt, így KETTEN érkeznek a hasamba!!! :) Nagyon örülünk nekik! :)
Mivel a 6. pocakon kívül töltött napjuk vasárnapra esik, így abban maradtunk, hogy csütörtökön, 3 naposan költöznek be a pocimba :)
Először kicsit megijedtem, hogy 3 naposan kapjuk vissza a kis Parányikat, hiszen eddig mindkét alkalommal 6 naposak voltak. De annyian vannak akik 3 napos babácskákat várnak most és sikerrel megtapadtak, szépen fejlődnek, hogy teljesen megnyugodtam!

Tegnap mikor hazaértünk a BMC-ből, noszogattuk a Piciket, hogy sikeresen megtermékenyüljenek. Tündérkeresztanya az utolsó foglalkozáson tanított egy technikát nekünk, amivel tudunk kommunikálni a babáinkkal. És ezzel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a picikkel.
Van amikor annyira valóságosnak érzi őket közben az ember... ma beszéltünk erről Laccal, és mindketten azt éreztük hogy valóban itt voltak a kis lelkecskék velünk...olyan volt a meditáció közben, mintha itt feküdnének a pocakunkon! Először azt éreztem, hogy Lac és az én hasamon is van egy-egy Babó, majd később azt, hogy mindketten itt fekszenek a mellkasomon, és érzem, hallom a kis szuszogásukat :)
A punkció előtt is csináltuk ezt a gyakorlatot - bár akkor "gyorsított eljárásban", mert nagyon nehéz úgy igazán elmélyülni, hogy még plusz hatan vannak az ember mellett, akik beszélnek. Lac mondta, hogy míg a műtőben voltam, addig ott állt az ajtóban és beszélt a Picikkel, hogy most jöjjenek hozzánk! Remélem, szót fogadnak :)
Nagyon várom már, hogy valóban a kezünkben tartsuk őket, eközben pedig a terhesség minden pillanatát ki szeretném élvezni!
Most a csütörtök a következő mérföldkő, aztán majd a február 21-e. Úgy számoltam, akkor lesz az eredményhirdetésünk, amikoris szép magas 200 fölötti Hcg szintről számol be nekünk Konc Tanár Úr!

Punkció

Tegnap reggel 7:30-ra értünk a BMC-be. Második voltam a műtőben Tanár Úrnál.
Nagyon izgultam, mint először is, bár akkor azt mondta az aneszteziológus, hogy olyan vagyok, mint aki a kivégzésére jött. Most sokkal kevésbé voltam feszült odabent. Nagyon kedves volt mindenki.
Most először fordult elő, hogy kétszer kellett kanült szúrni, mert a szokásos helyen túl vékonynak bizonyult a vénám. Mondták, hogy fájni fog a második szúrás, mert olyan hülye helyen van az az ér, de nem volt vészes :)
Az első viszont egy 3x5 cm-es fekete folttá változott mára, pedig nagyon borogattuk tegnap. De ez legyen a legnagyobb gondunk :)
Teljesen ébren voltam még, mikor Konc Tanár Úr a műtőbe ért, megnéztük a tüsziket, és örömmel nyugtáztuk, hogy még megvannak! :)
Utána kezdett lassan elhomályosodni a kép...
Mire a szobába értük, teljesen magamnál voltam. Egy dolog esett ki, hogy vérnyomást mértek :)

1 órával később jött Kanyó Doktornő, és hozta a híreket, hogy 7 kis manócskánk van :)
Kb fél óra múlva kell telefonálnom, hogy mi történt tegnap este óta és hogy megtudjuk, hogy mikor mehetünk a Picúrkáinkért :) izgulok :D

Míg a záróra vártunk, egyszercsak besétált Lintner Tanár Úr is :)
Megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy ha minden igaz, akkor néhány hét és megyek hozzá terhesgondozásra :)
Mondta Kanyó Doktornő előtt, hogy ő benne van a 2 babóban :) remélem Katalin is ezt gondolja majd :)
Lintner Tanár Úr beszélt Konc Tanár Úrral, mielőtt bementünk a zárónkért... mindketten mondták, hogy lepacsizták, és hamarosan mehetek a terhesgondozásra :)
mit mondjak... alig várom már :)

Majd jövök a hírekkel!

Célegyenesben :)

Január 31 óta majdnem minden nap vérvételen és ultrahangon voltam. Tanár Úr nagyon szemmel tartott minket, nehogy megint elszaladjanak a hormonok... Az adagokat ugyan emelni kellett, de elértük a célt :) megérettek a kis pici tüszőcskék!
Tegnap este 21:00 órakor beadtuk a repesztő szurikat!
Ma teljesen injekció mentes nap van...egész furcsa...
Holnap reggel (február 07.) 7:30-ra megyünk a BMC-be és végre leszívják a tüszikéket, amik már jópár napja bökdösik az oldalamat :)
Konc Tanár Úr elégedett volt nagyon a tüszőcskéimmel, remélem holnap is így lesz, és pénteken, vagy jövő hétfőn kapom vissza a kis Manócskákat!

Az elmúlt két hétben Anyu kint lakott nálunk, mert a derekával történt valami, amit eleinte gerincsérvnek diagnosztizáltak, majd később a CT kiderítette, hogy még éppen nem sérv kategória. A porckorongon van kitüremkedés, de nem olyan nagy - szerencsére! A mérhetetlen fájdalmat az okozta, hogy a kitüremkedésnél becsípődött egy köteg ideg... Nagyon rosszul volt szegény. Az első napokban 2-3 injekciót és 3-4 infúziót kapott, és mellé gyógyszereket.
De tegnap délután haza költözött Samivel együtt. Már nagyon vágytak vissza a saját környezetükbe :)
Lac Anyunak csinált egy kemény fekvőfelületű ágyikót, míg itt lakott... a babaszobában volt a főhadiszállása :)
És most, hogy Anyu haza ment, Lac szétszedte az ideiglenes ágyikóját, valamint az egyik kiságyat is... most "csak" két babaágyikó van a szobában. Kicsit furcsa, de nem rossz érzés...pedig azt hittem, nagyon kiakadok majd, ha változtatunk azon a szobán.
De mindkét kis mütyűr ágyikója ott van, és a lakóit várja :)
Annyira belejöttünk a babaszoba rendezgetésbe, hogy már Lac az előbb elröhögte magát, hogy a kórházi csomagom összepakolva a holnapi punkcióhoz, és közben olyan lelkesedéssel készítjük elő a szobát a Picúrkáink érkezésére, mintha holnap hoznánk haza őket a kórházból :)
...jajjj, nagyon várom már őket!
És olyan érdekes, de éppen olyan érzés most itthon, mint amikor terhes voltam tavaly... valahogy olyan illat van a lakásban, olyan fényviszonyok, és olyan érzés is... :)
Néha ki-kicsordul egy könnycsepp a szememből, hogy mennyire jó, hogy jövő héten ismét kismama válik belőlem :)

Tegnap ugyan még bent voltam dolgozni, mert én már csak ilyen dilis vagyok, hogy addig nem jövök el, míg nincs minden 100%-ig elintézve, de tegnap a végére értem a dolgoknak :) És este 19:00 órakor, mikor eljöttem az irodából, úgy néztem vissza, mint aki nem megy már oda jó néhány évig...
A személyes cuccaim a csomagomban, az irodai teendőkkel kapcsolatos helyzetjelentés az asztalon, kolléganőnek ott hagytam, hogy miket kellene még befejeznie, .... tényleg úgy éreztem, mint aki végleg jön el! Így legyen! :)

Szóval nagyon izgi vagyok, élvezem minden pillanatát ennek a belülről fakadó érzésnek, hogy ismét itt állunk az anyaság-apaság ajtajában, és alig várom, hogy 2011 novemberében a kezünkben tarthassuk az egészséges kisbabáinkat :)
Mikor a Titkot olvastuk először és írták benne, hogy ne csak vágyjunk arra amit szeretnénk, hanem érezzük is hogy a mienk, nem értettem, hogy azt hogyan fogjuk csinálni...most már tudom :) Egyszerűen potyognak a könnyeim, hogy mindjárt itt lesznek velünk a kisbabáink :) Már most feltétel nélkül és mindennél jobban szeretem őket :) Érzem, hogy ismét olyan boldogok vagyunk, mint mikor a kislányainkat vártuk! Nem vágyunk semmi másra, csak hogy ők is velünk legyenek és minden ilyen fantasztikus maradjon :)

Ma megbeszéltük Laccal, hogy amint kapjuk a babáinkról a képeket, úgy cseréljük le folyamatosan a lakás különböző pontjairól a net-ről letöltött babás fotókat! Ha minden igaz, néhány hét múlva már a saját kisbabáink fotóit nézegetjük naphosszat!
Alig várom, hogy megint minden reggel úgy ébredjünk, hogy megsimizzük a pocakomat és jó reggelt kívánunk a mi kis Kincseinknek! Olyan jó lesz már végre megint velük lenni!

És ma eszembe jutott, hogy holnap leszek kb. "két hetes terhes" :) ...mármint a számolás tekintetében :) vicces belegondolni... :)

Lombik ismét :)

Mint azt már korábban írtam, ismét belevágtunk :)

Január 7-e óta szúrjuk a Gonapeptylt.
Két héttel később, 21-én kellett menni UH, vérvétel miatt a BMC-be. Akkor indult volna a stimuláció.
De természetesen nem is én lennék, ha nem alakítok valami szokatlant, újat... :(
A méhnyálkahártyámnak aznap kb 3-4mm-nek kellett volna lenni, ehhez képest bő 8 mm volt. Tanár Úr szerdára, jan. 26-ra hívott vissza, azzal a felkiáltással, hogy addig még vékonyítsak rajta!
Nagyon igyekeztem még néhány nap menstruálást beiktatni erre az 5 napra :) Ezalatt folytatni kellett a napi 1 Gonapeptylt.
Visszamentem, kontroll UH, és tökéletes méhnyálkahártya vastagság mellett, kb 20-25 darab közti tüszővel elhangzott a várva várt mondat: kezdhetjük a stimulációt! :)
Nagyon óvatosan csináljuk, nehogy úgy járjunk, mint legutóbb, mikor túlszaladtak a hormonok.
Tanár Úr extra sok vérvételt rendelt el, és nagyon precízen kiszámolgatta a szurikat!
Régen mindig Gonapeptyl (akkor még Decapepty) és Pergoveris kombinációt nyomtunk. Most Gonapeptyl megy, és mellé napi 112,5 Gonal F, illetve 2/3 Luveris. Már alig van hely a pocimon :(
De szuperül haladunk :)
Legközelebb hétfőn, jan. 31-én megyek szokásos vérvétel és UH lesz.
A stimulációs lapom február 6-ig szól, így remélem nemsoká a pocakomban tudhatom a mi kis Tüneményeinket...legyenek akár fiúk, akár lányok :)

Addig is nagyon biztosra megyünk :)
A vizualizálás minden lehetőségét megragadjuk!
Babás képek vesznek körül minket mindenhol...hálóban, hűtőajtón, pénztárcában, fürdőben, babaszobában, ...mindenhol :)
Teszek róla képet:

 Ők vannak a hűtőajtón :)

Ők pedig a hálóban:

sok sok kép van rajta mindenről amit szeretnénk :)


















És végül, de nem utolsó sorban a fürdőszobai feng shui-s bababevonzás, melyet ezúton is köszönünk Andinak :)

Néha Lac rám szól, mikor "túl sokat" beszélek hozzájuk :)














Úgyhogy minden irányból rákapcsoltunk :)
A Titok (The Secret) a mindennapok része, ahogy a pozitív gondolkodásunk is változatlan :)

Azt gondolom, már tényleg csak a Babók hiányoznak az életünkből :) ... de már csak napok választanak el tőlük minket :)

Álmok...

Nagyon nagyon sokat álmodok a Babákról :)
Remélem ez jó jel :)

Néhány hete...vagyis inkább már egy-másfél hónapja azt álmodtam, hogy Laccal ultrahangra mentünk... :)
Nagyon jó volt. Mindent rendben talált a doki és egyszercsak felkiáltott, hogy most végre meg tudja nézni, hogy fiús, avagy lányos szülők leszünk. Persze nagyon megörültünk. Átkapcsolta a gépet 4D-re és mutatta, hogy a babánk kisfiú, majd ment a következőre :), aki szintén kisfiú volt.
Emlékszem, hogy olyan nagyon nyugodt voltam, tudtam, hogy a terhesség már abban a fázisban van, amikor bármikor érkezhetnek a Babáink, minden a legnagyobb rendben lesz! :)
Kb a következő képet láttam az UH-n:

Néhány napja pedig azt sikerült álmodni, hogy volt nálunk valaki, mutattam neki valamit a lakásban, és ahogy visszapillantottam a nappali másik részébe, láttam hogy ott játszanak a gyerekeink :) Egy kisfiú és nála kb egy-másfél évvel fiatalabb kisfiú és kislány :) Mindhárman ott hancúroztak :)
Olyan jó volt látni! És egyben megnyugtató is!
Már csak be kell teljesüljön :)

Ma délután szundiztunk egyet ... csupa baromságot sikerült álmodni, de mikor már teljesen felébredtem, eluralkodott rajtam a nyugalom... Valahogy azt éreztem, hogy hamarosan itt lesznek a Babók a pocimban és szépen egészségesen fejlődnek és ezúttal minden sikerül :) Nagyon boldogan másztam ki az ágyikóból :) Meséltem is Lacnak, hogy egy kisfiú és egy kislány :)

Azt hiszem, hogy már kb minden variációt megálmodtam :)
A lényeg, hogy legyenek és egészségesek legyenek!
Nagyon várjuk őket :)
Gyanús, hogy megint folyton ikrekről álmodom...ez tavaly is így volt :)

Egész sokat pihentünk az elmúlt időszakban :)

Ma letöltöttem néhány fotót a gépemre, azért csak rápihentünk a babaprojektekre az elmúlt év végén :)
Azt hiszem nagyon régen voltunk ilyen sokat kettesben, de olyan jó volt...
Most csak képeket teszek Bükfürdőről, Balaton Sound-ról (ahol a házassági évfordulónk is volt), és a nagyon szuper téli németországi kiruccanásról! :)

A 4. házassági évfordulónk :)
Lac már lent volt dolgozni a Balaton Sound-on, én egy nappal később tudtam csak menni, de vittem fini sütit gyertyákkal, mert az évfordulónk nem maradhat megemlékezés nélkül :)
Szuper volt. Minden nap csak megerősítést kapok az élettől, hogy valóban 100%, hogy egymás mellett van a helyünk! Nagyon szeretem!!! :)


Voltunk Bükfürdőn is! 4 nap wellness :) én, mint vízi lény, nagyon élveztem, és csodás volt egy szuper szállodában, fantasztikus kiszolgálással csak egymással foglalkozni és kikapcsolódni :)

Egész nap kirándultunk, pihiztünk, pancsoltunk, ...











Hazafelé megálltunk Kőszegen, megnéztük a várat és a várost, utána a Cáki pincesorokat, majd a Fertődi Eszterházy kastélyt... nagyon tetszett :)

 

Azt hiszem, tényleg elég sok időt sikerült együtt lennünk...ilyen talán az elmúlt közös 10 évben még nem volt. Méltóképpen rákészültünk a Babák fogadására :)

Vicces volt, akármerre mentünk, mindig egyszerre kiáltottunk fel, hogy majd a gyerekekkel ide el szeretnénk jönni, mert milyen jót játszanánk, kirándulnánk,... :) Nagyon várjuk Őket! :)

És végül képekben Németország 2010 advent:
 Erlangen sétálóutcáján :)

Az erlangeni karácsonyi vásárból kapott ajándék...és zenél is ha felhúzom :) teljesen megbabonázott :)

 Ez az utolsó két kép némi magyarázatra szorul, azt hiszem :)

Nem vagyunk annyira éhenkórászok, hogy ennyire megörüljünk egy hot-dognak, de ezelőtt már 2 hónapja gomba diétát tartottunk, és nem ehettünk sem liszteset, sem eceteset, sem virslit... folyton kínlódtunk a kaja miatt! De a Nürnbergi vásárban a kisördög hangja nagyon hangosan szólt, így egyből megszegtük a diétát... (most is szánom-bánom), de a forralt bor, a gőzgombóc és a képen látható hot dog teljesen levett minket a lábunkról :)

 Azért látszik az önelégül vigyor a képeken :)

Ismét a csoda felé lépdelünk...

Már 2011 január 7-e óta szúrjuk az előkészítő szurikat!
Ismét long protokoll, más gyógyszerekkel, nehogy megint túlszaladjanak a hormonok!
Ezúttal tényleg mindennek sikerülnie kell!
Január 21-én, pénteken megyek ismét ultrahangra és vérvételre, és lehet hogy akkor kezdjük is a stimuláció következő szakaszát!
Nagyon várjuk már, hogy a babáink a pocakomba költözzenek és végre végig tudjuk csinálni a terhességet és gyerekeinkkel boldog életünk lehessen.
Ezúttal Gonapepty+Gonal 450 és 900 injekciókkal stimulálunk!

Andikám, jóvoltából a feng shui erejét is igénybe vesszük...hiszen kell az erősítés! :)
A gyermekeink bevonzása érdekében kis babók lakoznak a ház különböző, gyermekáldást elősegítő pontjain! Tesztek róluk képet 1-2 napon belül :)
És a Titok könyv is sokat segít! Naponta olvassuk egyes fejezeteit, és kiküldtük a vágyunkat az univerzumnak! Már csak valóra kell hogy váljon! :) Ennek megerősítésére is csináltunk néhány új részt a lakásban... az intenzívebb vizualizáció kedvéért a hálóban és a nappaliban is vannak babás képeink, amiket minden nap nagyon sokszor látunk. Így tudat alatt is programozzuk az életünkbe ezeket a dolgokat! :)
Teszek majd erről is képet :)

Tündérkeresztanya összegzés

Nagyon régen írtam utoljára... hiányzott is, de annyira pörögtünk, hogy nem volt egy perc szabad időm sem...vagyis ami volt, azt Laccal töltöttem! :)

Már régebben is írtam, hogy megírom, mi volt a doktornőnél, úgyhogy most ez következik!

A Lányok ajánlották a Babaneten, hogy menjünk el Tündérkeresztanyához. Úgy éreztem, hogy ott a helyünk, így kértem időpontot.
2010 október közepe óta minden héten egyszer Tündérkeresztanyához jártunk Laccal együtt. Párhuzamosan csináltuk végig a terápiát...a doktornőnek is ez volt az "első ilyen", nekünk meg pláne. Laccal fej fej mellett haladtunk a lelki fejlődés útján az elmúlt 4 hónapban. És mára elmondhatom, hogy a babákkal kapcsolatos vágyaink mindkettőnknek azonosan intenzíven jelen vannak! Találkozásunk és házasságunk egy nagyon nagy karmikus találkozás, több szinten is kiderült, hogy egymásnak vagyunk teremtve...ennek nagyon örülünk :)
Először a szimbólumokat vettük sorba... azokat a szimbólumokat, melyek minden ember életében jelen vannak és jelentőséggel bírnak. Virág, erdő, víz, patak, folyó, tenger, tojás, kulcs, tányér, ház, pince, hegy, barlang, ... majd kiértékeltünk, hogy ki mit mondott és mi mit jelent! Fantasztikus volt. 99%-ban ugyanazt mondtuk egymástól függetlenül :) Amíg a végére nem értünk, nem beszélhettünk egymással arról, ami történt... és be is tartottuk, bár volt mikor nagyon nehezen ment :)
Éber hipnózisban utaztuk be ezeket a szimbólumokat a doktornővel.
Az eredmény röviden: az életutunkban benne vannak a gyerekeink :) hamarosan eljön az a tűhegynyi pillanat, mikor hozzánk, a földi létbe érkeznek a mi kis babáink!
Lelkileg nagy mélységek nyíltak meg, és sok sok eddig számunkra ismeretlen energiaforrást sikerült megnyitni. Sokat fejlődtünk! :) Doktornő az utolsó alkalom után úgy engedett el bennünket, hogy sínen vagyunk és nagyon várja, hogy a babáinkkal együtt meglátogassuk végre :)
Mit mondjak, ...mi is nagyon várjuk! :)

Eleinte nagyon részletesen le akartam írni mindent ami a hipnoterápia alatt történt, de azt mondják, nem kell minden részletet kibeszélni! Hagyni kell magunkban munkálni ezeket a dolgokat! Így egyelőre én is hagyom! Persze lehet hogy később majd jönnek a részletek :)

Tündérkeresztanya 1. rész

Elterveztem, hogy mindenképpen részletesen leírom, hogy kire találtunk, és hogy milyen élményekkel gazdagodtunk, milyen eredményeket értünk el!
Tündérkeresztanya, Dr. Tusor Erzsébet!
Ő egy csoda! Egy kedves, aranyos és körültekintő doktornő!
A Babanetes fórumon keresztül jutottunk el hozzá. Sajti és Mieza ajánlása után, mikor bennem is felmerült az "igény" ez iránt a dolog iránt, megkerestem és azonnal segítő kezet nyújtott felénk!
Lányok! Ezúton is nagyon köszönöm! :)
Még folyamatban van a dolog...járunk hozzá Laccal mindketten! Azt gondolom, hogy jó úton menetelünk, hogy a lelkünk és a testünk is szinkronban legyen és egészségesen várjut a Babácskáinkat!
Hamarosan jövök a részletekkel! :)

A harmadik nekifutás

Igen, a tervek szerint belevágtunk harmadszor is! Így utólag azt kell hogy mondjam, hogy hasonló eredménnyel, mint legeslegelőször.
Szuper stimuláción vagyunk túl.
Ismét long protokoll, és 28 szép, érett tüsző, bika erős és vastag méhnyálkahártyával!
Október 23-án szúrtuk az első tüsző növesztő Pergoveris szurit. Óóóóó, az a régi érzés! Mikor alig várom, hogy reggel legyen és kapjam a Decapeptylt, majd az este után sóvárgok, hogy jöhessen a pocakba a Pergoveris.
Olyan látogatásaink voltak a BMC-ben, hogy csuda... Tanár Úr ultrahang közben háromszor kifejtette egymás után, hogy én vagyok az a beteg, aki arra van összerakva, hogy babát várjon! :) Jól esett hallani! Mindig mikor meglátja a tüszikéket és a méhnyálkahártyát, kijelenti, hogy "Esztikém! Maga már megint terhes lesz!" :) :) :) A próféta szóljon belőle!!! Beültetéskor mindig megbeszéljük a műtőben, hogy ha minden jól megy, akkor nem találkozunk egy darabig, max akkor, ha a Tesó nem akar magától bekopogtatni! :)
Október 29-én elutaztunk, ahogyan terveztük is! A tervezett punkció előtti utolsó hétvégén! Pihenni kellett, hogy jó eredményt produkáljon az én Drágám, és egészséges és gyönyörű babácskáink induljanak útnak! :)
Szuper volt! Három napot töltöttünk Bonnyán! Az esküvőnk is ott volt még 2006. 07. 08-án. Nosztalgiáztunk, jókat sétáltunk - persze csak lightosan, mert 28 érett petécskével nem is olyan könnyű a mozgás :) Sokat ettünk finomakat és pihentünk! Séta közben rábukkantunk méhészekre, akik éppen téli vackot készítettek a kis szorgos méheknek! Beszélgettünk a helyiekkel, és meghívtak jövő májusra, hogy láthassuk hogy hogyan gyűjtik be a mézet! Nagyon izgin hangzik!
Persze elkönyveltük, hogy ha még a pocakom mérete engedi, akkor jövünk, de inkább majd 1-2 év múlva a Picúrokkal! :)
Aztán vasárnap haza jöttünk, hétfőn ismét ultrahang és vérvétel.
Na itt már nem mentek annyira jól a dolgok! :(
A hormonjaim túlszaladtak, így abba kellett hagyni a Pergoveris szúrását, hogy zuhanjon le a szint! Ezt nevezik tüsző lebegtetésnek! Ha megfelelően esik a szint, akkor ugyanúgy lehet tovább csinálni a punkció felé vezető utat! Erre törekedtünk legalábbis! De aznap, hétfőn, a hormonszintem 5300 volt.
Innentől minden nap vérvételre és ultrahangra kellett járni.
Keddi véreredményem szerint hiába nem volt hormon utánpótlás, én csak nyomultam előre, hormonszint 7800. Tanár Úr még mindig bizakodó volt, és a péntekre készültünk mindannyian!
Szerda reggelre már mindenképpen zuhannia kellett a hormonoknak. Vérvétel szerint a hormonszintem 7400 volt! Azaz stagnált és végre visszafordult! :) Tanár Úr nem volt bent, így Szűcs dokihoz mentem! Kért egy délutáni kontrollt is, aminek az eredménye 6000 volt. Na ekkor eldőlt, hogy pénteken nem lesz punkció :( Az ilyenkor normális 3500 lett volna, de legalábbis mindenképpen 5000 alatt! Elég ijesztő volt, hogy 9000 körül stagnált...
Szűcs doki közölte a rossz hírt, hogy ezt itt abba kell hagyni! Konzultált Zeke doktorral is, és mindketten így látták legbiztonságosabbnak!
Kérdeztem, hogy mi a veszélye, ha tovább csináljuk és mégis meglenne a punkció, majd a beültetés. A válasz a súlyos túlstimulálással kezdődött, aminek előrevetítette a folytatását, miszerint ha terhes leszek, ha nem, mindenképpen napi 8-10-szeri hasból vízcsapolás a kórházban. A folytatásban elmesélte, hogy hogyan viselkednek ilyenkor a hormonok és az erek, a méh, és hogy hogyan lehet trombózisom, és hogyan halhatok meg egy vérrögtől. ...elég rémisztően hangzik! Így az én érdekemben ezt a lombikot elnapoltuk! :(
Mentőövnek ott lebegett még, hogy visszamegyek Tanár Úrhoz amint megjön, és akkor gyorsan a 3. napon ráindítunk egy short protokollt, és úgy talán menthető a helyzet!
Ennek értelmében november 10-én ismét visszamentem vérvételre és ultrahangra!
Tanár Úrral abban maradtunk, hogy kihagyjuk ezt a short protokollt, mert ő egészségesebbnek tartja, ha visszarendeződnek a dolgok és újra belekezdünk, újult erővel egészséges, életképes 100%-os tüszikkel decemberben.
Furcsa érzés volt mindenki szájából azt hallani, hogy az a "baj", hogy túl fogékony vagyok a terhességre, ezért kell leállni! :( Azt mondták mindannyian, hogy ha nem lennének olyan előzményeim, amik vannak, azaz hogy minden alkalommal terhes lettem, akármit csináltak, akkor megkockáztatták volna, de ilyen jó adottságokkal nem merték!
De az tény, hogy az én életem és egészségem is fontos, hiszen ha nálam gubanc van, akkor nem lehetnek Babóink! Csak egészségesen lehetek bázis a Mi Picikéinknek 9 hónapig és utána! :)
Egyébként ha minden a tervek szerint haladt volna, akkor éppen ugyanúgy november 5-én lett volna a punkció és november 10-én a beültetés, mint tavaly!
Most várunk! December elejéig mindenképpen! A Télapótól egy új ciklust kértem, hogy december 8-9-e körül mehessek vissza vérvételre és ultrahangra és utána karácsony környékén, a 21. ciklusnapon pedig  kezdhessük végre a harmadik lombikunkat - így másodszorra! Biztosan 2011-re esik majd a punkció és a beültetés is! De így legalább magunk mögött hagyjuk a 2010-es évet... az idei március amúgy sem a jó időszakaink közé tartozott! :(
De ez sikerülni is fog!!! :)
Új év, Új remények, Új élet(ek) :)

Régen jelentkeztem :(

Nagyon régen volt időm írni, pedig minden nap ezerszer eszembe jut...hiányzott ez a felület!
Rám szakadt egy csomó munka, de lassan már a végéhez közeledek -szerencsére.
Igyekszem elővarázsolni a telefonomból a jegyzeteket és visszamenőleg is bepötyögöm ami az elmúlt hónapban történt! :)
Köszönöm Mindenkinek aki érdeklődött, hogy mi van velünk! Nagyon kedvesek vagytok! Jól esik és nagyon sok energiát merítünk belőle! :)