Bónusz UH 14+0

Hétfőn - pusztán a saját megnyugtatásunk kedvéért - beugrottunk a SOTÉra egy ultrahangra :)

Jelentem, két kisfiú növekszik odabent :)

Az elsődleges cél most az volt, hogy újra átméricskéljük őket, és megnézzük, hogy az iker-iker transzfúziós szindrómának jele sincs. Ez hála Istennek így is lett, ... másként nem tudom megfogalmazni: TÖKÉLETESEK :)
Mind a méreteik, mind a program által becsült koruk kifogástalan.
14+0 voltunk hétfőn, és kicsi fiaink 14+3 és 14+4 naposnak feleltek meg.
Nagyon kis helyesen kalimpálnak odabent, mindenkinek megvan minden ujjacskája, csodásan kivehető volt minden apró részlet :)

Legközelebb majd a méhszáj záró műtét előtt és után nézzük őket ultrahangon, ami 2 héten belül lesz a tervek szerint.
Meg is kérdeztem a SOTÉn is a nagy parámat, hogy az altatás nem árt-e a Babóknak, de a Doktornő azt mondta, hogy náluk nagyon sok ilyen műtétet végeznek, de ő még egyszer sem hallott olyat, hogy baj lett volna ebből, úgyhogy nyugodjak meg, mert nagyon szigorúan monitorozzák őket előtte is, közben is, utána is :)

Továbbra is becsúsznak nehezebb napok, nem viseljük túl jól a nagyon viharos szeles hidegfrontokat, olyankor semmi sem jó. Se ülni, se feküdni, se semmit csinálni. Remélhetőleg normalizálódik már az időjárás és kicsit kevésbé lesz szélsőséges a hőmérséklet ugrándozása.

Azért néha becsúszik egy-egy nyűgös nap is

Tegnap dögrovás volt :(

Minden ami eddig kimaradt az elmúlt 12 és fél héten, azt tegnap produkáltam: ájuldozás, légszomj, 110-es pulzus, közben 85/62-es vérnyomás, hányás határ, szédelgés, szóval "hoztam a formám". Napközben kb 8-szor hajintottam el magam a földön, mert épphogy 1-2 másodperc választott el az ájulástól.

Ha nem volt Korpovit a számban, máris jött a gubanc.
Furcsa, de "szeretem" az ilyen napokat :) Érzem, hogy dolgoznak a hormonok, és megnyugtat, hogy minden rendben van :)
Mondjuk a Vukkoljunk az utcán mutatványt nem erőltetném, annyira hálás voltam, hogy megúsztam, és a keksz evés elmulasztotta a rosszullétet.
Délután becsusszant szokás szerint egy 3 órás alvás :) de ma már jobb a helyzet!

Genetika után Lintner Tanár Úr

Amint végeztünk az Istenhegyin, rohantunk át Lintner Tanár Úrhoz.
Nagyon örült és kb átbeszéltük hogy hogyan tovább :)
Nem mindig lesz fáklyás menet, de nem számít, csak hogy a Babóknak jó legyen!

15. héten labor vizsgálatokra megyek, mert 16. héten összevarrja Tanár Úr a méhszájamat. 2 varrat a belsőre, 1 varrat a külsőre. Utána 6-7-8 nap vendégeskedés a János Kórházban.

Aztán a 21-24. hétig megfigyelésre, infúzióra szintén befekszem (mivel ez volt a kritikus időszakunk 2 éve). Napi csekkolás lesz és mindenféle óvintézkedés, hogy nehogy valami gubanc legyen :)

Aztán a harmadik kanyar majd alakul, de 6-8 hét szülés előtt biztosan becsusszan még.

Majd viszek egy kisebb könyvtárat magammal, hogy gyorsan teljenek a napjaink odabent :)

Szülés 99% hogy programozott császár. Ezalól csak az lesz kivétel, ha minimum 3 ujjnyi nyitott méhszájjal szaladgálok a János Kórház folyosóin, de ezt az opciót sem Tanár Úr, sem mi nem erőltetjük. Biztosabb a császár esetünkben, úgyhogy én az első pillanattól erre készülök, és ebben egyet is értettünk :)

Gyógyszerekkel is trükközünk :)
Rutascorbint (4x1) a 16. hétig szedem
Astrix (1x1) kb a 14. héten elmarad
Agolutint a 14. héttől a 16. hétig leépítjük nullára
De az Utrogestant visszanöveljük és az jó eséllyel marad végig majd! A dózist még nem tudom, de több lesz mint a jelenlegi 2-2-1 db.
Merckformin XR (750x2) a 16. hétig marad
Femibion 400 marad a szoptatás végéig
Magnosolv napi 2x1 továbbra is megy, a kórházas időszakokban pedig majd infúzióban megy a napi kb 3000 egység belőle.

Semmit nem csinálhatok, csak fekvés, fekvés, fekvés, no szex (ezt minimum 3-szor elmondta), no uszoda, és lehetőség szerint no máshol pisilés! Ami vicces, mert Anyu és a mi házunk vonzáskörzetében mocoroghatok csak, azt is úgy, hogy ha mosdós jelenet van, akkor haza érjek időben :)

Genetikai ultrahang 12+0

Hétfőn délután genetikai ultrahangon volt jelenésünk az Istenhegyi Géndiagnosztikában Hajdu Doktornőnél.
A Doktornő egy tünemény volt, velünk együtt lelkendezett, hogy mennyire helyesek a gyerkőcök :)
Tekintve, hogy minden nap ezzel foglalatoskodnak, meglepődtünk, de jól esett a reakciója, hiszen éppen úgy örült minden kalimpálásnak, rugdalózásnak, mint mi magunk :)
Végre hallottuk a dübörgő szívecskéket, ami semmihez nem fogható érzés volt! 153 és 157-el zakatoltak, ami tökéletes ilyenkor!

A vizsgálat alapján tökéletesen vannak a Manók, éppen koruknak megfelelőek, egészségesek,.... és 99% hogy fiúk :)
Előre bocsájtotta, hogy ilyenkor kb 80% biztonsággal tudja megmondani, úgyhogy még ne vegyünk sem kék se rózsaszín festéket, mert változhat. Aztán megnéztük, mit rejtegetnek, és hirtelen a 80% 100%-ra változott az egyik baba esetében, mert ő annyira kisfiúnak tűnik, hogy nagyon :) a másik baba először lány gyanús volt, de aztán odébb ficergett és hirtelen ő is fiús részeket mutatott :)
Szóval 20% vegyespáros, 80% fiús az ivararány :)
Egyébként nem mintha bármit is befolyásolna, hogy milyen neműek, de azért a kíváncsiság megvolt bennünk.... minek várjunk őszig, ha most is megtudhatjuk.
Jó, kicsit át kell állítani az agyamat a 3 lánykánk után 2 fiúra, de menni fog könnyen :)
Babócák már 6-6 cm nagyok, egyikük non-stop rúgdos, másikuk folyton boxol. Hajdu Kriszta nagyon nevetett azon amit előadtak, de abban megállapodtunk, hogy ez néhány hét múlva már nem lesz annyira szuper érzés :)
12+0-nál voltunk a vizsgálaton és az adataik alapján éppen 12+0-nak felelnek meg :)

Orrcsontok rendben, nyaki redők mindkettőjüknél 1,9mm :) már most tökéletes kis lurkók :)

Egyébként már kb 2 hete érzem őket, persze nem a mocorgásukat, hanem úgy vannak a petezsákok, hogy időnként átgurulgálnak egymáson, és olyankor a kemény dudorodás csikizi a pocimat :) Nagyon vicces érzés!

Megcsináltattuk a kombinált tesztet is, teljesen jó lett az eredménye :)

Életkori kockázat szerint:
down: 1:912
edwards: 1:10 766
patau: 1:25 344


Számított kockázat (magzat 1):
down: 1:17 938
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871


Számított kockázat (magzat 2):
down: 1:17 922
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871

Eredmény: NEGATÍV :)

És íme ŐK:
(akik huncutok nagyon, mert amint a Doktornő egy képre akarta betenni őket, az felső baba felfelé lapult oda a petezsák falához, az alsó pedig alulra :) ... mennyit fognak táncolni az idegeinken ha kibújnak, de mennyire várjuk már!!!!!)

"A" baba, ő a kis focizós rugdosós :)

"B" baba alul, aki boxol éppen, fölötte azért látszik a tesó is :)

Kb közös kép, mert a huncutokkal nem egyszerű :)

Hétköznapok, tünetek

Az elmúlt 11 hétben meglehetősen egysíkúan telnek a napjaink és ez még a 14-15. hétig valószínű így is marad.
Nagyon furcsa, de néha olyan, mintha nem is én lennék, hiszen az első várandósság alatt a kislányainkkal a 9-10. hét környékétől a 22. hétig a napjaim jelentős részét a mosdóban töltöttem, és alig mertünk kilépni a házból a sok hányás miatt... Emlékszem, orvosi vizsgálatok előtt bementünk Anyuhoz aludni, hogy reggel később tudjak kelni (mivel ő közelebb lakik a János Kórházhoz, mint mi), és úgy talán jobban kibírom míg odaérünk és leveszik a vért, megcsinálják az épp aktuális vizsgálatot. Az államvizsgám is azért csúszott 1 évet, mert minden alkalommal ki kellett rohannom a teremből - és ugye szóbelinél tételhúzás után ez a vizsga végét jelenti.
Ehhez képest most semmi ilyesmi :)
Hogy lehet ennyire más 2 és fél év távlatában???

Na, jó, tünetek azért vannak :)
Első és legfontosabb, hogy heteket aludtam végig ...vagyis inkább hónapokat :)
0-24-ben képes vagyok aludni.
Ezt a jó adag progeszteron indokolja amit kapok, mióta extra magnéziumot is szedek (Magnosolv), azóta talán még "rosszabb" a helyzet. Mindenesetre előre igyekszem dolgozni, hogy majd mikor télen már itt randalíroznak a Picurok, ne legyek annyira fáradt :)
Az émelygés az mindennapos, de ha eszem, pár perc múlva enyhül :)
Vannak éhesebb és még éhesebb napjaik a Mazsiknak... ami azért is különösen vicces, mert reggelente a mérleg van hogy kevesebbet mutat, többet semmiképp sem - így 11 hetesen, két babával a pocakomban továbbra is 43 és 44 kiló közt ingadozom :( engem ez a dolog azért aggaszt, viszont a doki és a védőnő nem állt le lelkizni emiatt...

Pedig irtó sokszor eszem, persze az IR miatt nem ész nélkül, de nem figyelem egyáltalán a CH-t. Legtöbbször úgy indul a nap, hogy hajnalok hajnalán megébredek arra, hogy nagyon kell pisilni, de ezzel a lendülettel jön a dilemma, hogy ha nem eszem azonnal néhány falatot, akkor hányással kezdem a napot. Ilyenkor néhány perc mérlegelés van, hogy mi legyen a sorrend :) pisi, kaja, hányinger elmulasztás, vagy kaja mindenek előtt, és csak utána pisilés, ...? Szóval vannak "nagy gondok" az életünkben :)

Kívánós sosem voltam igazán a korábbi terhességekkor, most viszont minden nap megkérdezem Lacomat és Anyut, hogy mikor kezdődik már a görögdinnye és a cseresznye szezon??? Persze ajánlgatják, hogy hoznak, de az utóbbi években annyi rosszat lehetett hallani a külföldről hozott gyümölcsökről, hogy különböző fertőzéseket hoztak be vele és sok megbetegedés volt, hogy azt amit mostanság lehet kapni, nem merem megkockáztatni. Ha meglátok valamit pl. egy filmben - ami bosszantó módon többnyire görögdinnye, gofri, csoki, ...-, akkor az azonnal kellene. De mire megsütjük, addigra már nem az igazi :)
Mindig utáltam a csokit, sütit, chipset és minden ilyen mű kaját, de az utóbbi hetekben.... kilométereket mennék, hogy kaphassak :) persze nem eszem ilyesmit, mert nem mérgezem ezzel szegény Babócákat. Áthidaló megoldást olykor kitalálunk, pl. hogy Lac süt nekünk hajszálvékony karikára vágott krumplit, és azzal abszolút pótolható a chips téma :) de mivel utána úgyis közlöm, hogy ha még egyszer megérzem a szagát ennek a rémes nehéz olajos izének, akkor kő kövön nem marad, így max havonta egyszer kerül ilyesmire sor :) De amíg eszem, addig maximálisan elégedett vigyor ül ki a fejemre :)

Szerintem lassan Lac kiutasít a lakásból, mert nem fogja sokáig bírni ezt az állandó 180 fokos fordulatot :)

Ami talán változik majd, az a kóma üzemmód, de éppen tegnap beszéltünk róla Konc Tanár Úrral, hogy ugyan az eddigi terápiát a 12. héttől kéne lecsökkenteni, ő mégis azt mondta, hogy ha rá hallgatok, majd csak a 14. héten kezdem el, és a betöltött 14. héttől is úgy, hogy pl. az Agolutin injekciót még a 16. hétig úgy el lehet húzni, hogy eleinte csak 2 naponta, majd 3 naponta adjuk be. Így biztonságosabb :)
Tekintettel, hogy baba témában biztonsági játékosok vagyunk, ez így is lesz :)

Manócskák időnként vándorútra kelnek a pocakomban, amit abból érzünk, hogy ha hanyatt fekszem, érezni a dudort, ahol tanyáznak, és időnként ez a kemény dudor odébb kerül :)
De helyezkedjenek csak, amíg van hely :) később ez úgyis nehezebb lesz majd :)

Búcsú UH a BMCben :) 11+0

Tegnap volt a nagy elválás a BMC-ben... éppen 11 hetesek voltunk.
Később mentünk, hogy ne kelljen annyit várni, de így is kellett, aminek persze szokás szerint az lett a következménye, hogy sík ideg voltam minden egyes ajtó nyitásnál, hogy talán most minket hívnak be. Nem is tudom, miért izgulok ilyenkor ennyire, hiszen minden rendben van... de mégis, mikor kimarad másfél-két hét két ultrahang között, akkor már annyira feszült vagyok amíg meg nem látom őket a monitoron.
Tanár Úr átállított mindent az UH gépen, mert alig fértek rá a monitorra :) háááát, igen, már nem kifejezetten petesejt méretűek :)
Jelentem, gyönyörűek, elevenek, riszálják a feneküket, integetnek - persze csakis az Apukájuk kedvéért :)
Tegnap Lac is bejött a vizsgálatra és láthatta őket végre "élőben" is, nem "csak" a fotókon! Produkálták magukat rendesen a kis Vakarékok... elvégre nem lehet elég korán kezdeni a bevágódást az Apjuknál :)
Nehéz lesz megszokni, hogy Konc Tanár Úr bőkezű fotó osztása után mostantól szinte majd könyörögnünk kell a sztárfotókért, de úgyis mindig kiharcolom :)

Fantasztikusan fejlődnek, mindketten 41mm-esek, 140-es volt a szívük megint, erősek, szépek... na, nem ragozom, tökéletesek :)

együtt :)

      

oldalról kalimpáló :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szemből kalimpáló :)

Tegnapi UH, 9+3

A program az volt, hogy a BMC-ben ultrahangra van jelenésem, de előtte Lintner Tanár Úrhoz beugrottam egy első trimeszteres beutalóért, mivel azzal tudok csak jelentkezni terhesgondozásra a védőnőnél.
Nálunk ez úgy működik, hogy kb 1-2 héttel az első becsekkolás előtt hívni kell a védőnőt, aztán megbeszélünk egy időpontot, amire már ajánlott az első véreredményekkel érkezni. De mivel most ilyen soká bocsájt el Konc Tanár Úr a BMC-ből, ha kivárom míg Lintner Tanár Úrhoz kerülünk, és akkor csináltatok vérvizsgálatot, akkor kb 14-15 hetesen fogok jelentkezni a védőnőnél, amiért fenékbe billentés jár, ergo maradt a partizán akció :)
Szóval BMC előtt még leugrottam a központi laborba egy vv-re.
Aztán jött a sorban ülés... sejtitek, milyen ideges voltam... hülye álmok, 2 hete nem láttuk a Piciket, ... alig lehetett bírni velem :)
Na, végre sorra kerültem, Konc Tanár Úr egyből Kanyó Doktornő után kiáltott, hogy azonnal hívják ide, mert teljes transzban vannak a kíváncsiságtól, hogy vajon mi a helyzet a pocakomban. Mondtam neki totál sápadtan, hogy én az ájulás határán vagyok az idegességtől, úgyhogy lássuk mi a helyzet.
9+3 napra kb 23-24mm-es CRL-t írt átlagos méretnek a legtöbb erről szóló oldal és táblázat, én úgy voltam vele, hogy 21-22mm körül már nyugodt leszek, hiszen mit akarok én a jelenleg is 43-44 kilómmal.
Bekukkantunk a bababirodalomba, és kérem szépen ott kalimpált a két nagy babánk, mindketten 26-26mm-es CRL-el, 140-150-es szívműködéssel, ott virgonckodtak odabent :)
Olyan gyönyörűek, tökéletesek, hogy azt elmondani nem tudom... és az az érzés, mikor végre megpillanthattam Őket, semmihez sem fogható :)
Aztán elkezdtük keresni a Picurkát... előbújt ő is, de tegnap már nem volt szívhangja, még az elmúlt két hétben nőtt kicsit, de tegnap először kijelenthette Tanár Úr, hogy "trigeminiről spontán redukcióval gemini lett"... nagyon aljasul hangzik, de picit megnyugodtunk... nagyon! Mert a redukció gondolatától is úgy féltem, és hát a döntés. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem nekünk kellett meghozni ezt a rémes döntést, hanem az "élet" elrendezte.
Persze nehéz Őt elengedni, mert a mi Babánk volt, de igyekszem arra gondolni, hogy két babával van esélyünk a 34. hétig is akár egyben maradni, míg három Picurkával nem valószínű hogy lenne... de hiányozni fog nagyon ő is :( Így már egész Angyalka csapat vigyáz ránk a felhők felett és óvják a megszülető testvéreiket minden bajtól...


Még egyszer, május 14-én hétfőn mennem kell ultrahangra, és utána elbocsájt a BMC :)
Most nyugalom van, és nagy nagy határtalan boldogság :)

És a sztárfotók:

"A" baba

"B" baba

"C" baba az alsó pici foltban van

Nagyok együtt :) kb 5 perc alatt talált Tanár Úr olyan metszetet ahol mindketten rajta vannak :)

 ... és az álom... így utólag persze könnyű belemagyarázni, de lehet hogy valóban a harmadik, picurka babánkra vonatkozott a 2 nappal korábbi álmom?!?!?

Álom

2 nappal a mostani ultrahang előtt reggel sírva ébredtem.
Azt álmodtam, hogy a János Kórházban vagyunk, első trimeszteres vérvételen, és baromi nagy volt a sorban állás. Míg araszoltunk előre, egy fiatal pasi (fekete ruhában) - amolyan "látnok típus" úgy be-beszólongatott az ott várakozóknak. Volt egy lány, aki béta hCG vérvételre jött, egro nagyon a várandósság elején járt, és közölte vele ez a fickó, hogy ne számítson sok jóra... na, mondtam magamban: szuper, ez mindenbe bele fog itt negatívkodni. Persze nem kellett sok idő, hogy minket is betaláljon a "tudásával". Épp mielőtt sorra kerültünk, azt mondja, ez már nagyobb terhesség volt, de a baba fel fog szívódni, vagy már fel is szívódott... ekkor az ott lévő nőgyógyász (jelentem: Geszti Péter személyesen) közbe szólt, hogy hát, ő ultrahangon nem ezt látta :)
De én úgy elkezdtem zokogni álmomban, hogy vajon miért mondta ezt, és mit akar ezzel üzenni az élet, és csak nincs baj a babáinkkal???
Mit mondjak, nem esett jól így két hét ultrahang-szünet után egy ilyen álom.
Persze amint felébredtem, elkezdtem győzködni magam, hogy elvégre "okoska fickó" egyes számban beszélt, és nem lehet baj, de onnantól kezdve olyan ideges voltam a tegnapi vizsgálatig, hogy csuda.
...a csattanót megtartanám a következő bejegyzésbe :)

Tűű doki

Erről is akartam írni múlt héten, mert többeket érint az Eucreas szedése!
Írtam Tűű dokinak mailt, hogy mi az ábra, hol tartunk, túl vagyunk a túlstimun és akkor mi legyen, mikor kell mennem hozzá?
A következő válasz érkezett másnap reggel:

Kedves Eszter!

Köszönöm a tájékoztatást.

A jelenlegi Eucreast a 10. hét betöltésével szükséges  Merckformin XR-re cserélni ( 2x750 mg), amit még ezt követően 4 héten át folytatunk.  Vércukor terhelésre jelenleg nincs szükség, erre csak a Merckformin XR kezelés végén , annak elhagyása után ( 15-16. terhességi hét ) kerül majd sor.  Kérem a történtekről továbbra is legyen szíves tájékoztatni.

Üdvözlettel:

dr Tűű László

Zeke doki

Múlt héten becserkésztem Zeke dokit a BMC-ben, és megköszöntem neki, hogy szerencsét hozott nekünk ezúttal :) ...totál le voltam döbbenve, hogy 3-szor találkoztunk össz-vissz, és tudta az amúgy nem egyszerű nevemet. Azóta is széles mosollyal köszönget a folyosón :)

Beszélgettünk több dologról, pl. az előzményeinkről, a korábbi terhességeimről, vetélésekről, koraszülésről, és a következőket ajánlotta megelőzés gyanánt:
- 16-34. hét közt este lefekvés előtt 2 utro hüvelybe (ellazítja a méh izomzatot és nyugodtabb az éjjel)
- 18-20-22-24-26. héten hüvelyi kenet vizsgálat, tenyésztés (nehogy valami baci koraszülést indítson)
- Ugyanezeken a kenet vételes alkalmakon ultrahang vizsgálat, a méh adott állapotát kell nézni rajta elsősorban
- 16. héttől Magnerotból min. 3x1 naponta
- 18-20. hét környékén esetleg valóban összevarrni a méhszájat.
Azt kihangsúlyozta, hogy ezt a terápiát kifejezetten olyanoknak ajánlja, akiknek volt már ilyen koraszülésük, mint pl. nekünk, tehát félidő utáni, mert ellenkező esetben van ami többet árt belőle, mint használ!
Felajánlotta azt is, hogy ha Lintner Tanár Úr nem akarja ezeket megcsinálni, szóljak neki, majd beszél vele, ill. megcsinálja nekem ő a vizsgálatokat és majd átküldi a tenyésztési eredményeket is :)
Nagyon rendes volt :)

És íme a tegnapi sztárfotók :)

Nagyok együtt

"A" baba

"B" baba

"C" baba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eddigi galéria a Picikről :)

Tegnapi BMC, 7+2

Fogalmazzunk úgy, hogy izgalmas volt :)

azzal kezdődött, hogy előző este Lac adta be az Agolutint a fenekembe, kb ahogy beszúrta a tűt tövig, elkezdtem neki mondogatni, hogy el fogok ájulni, húzza ki, majd újra szúrunk, és kapaszkodtam nagyon a székbe, asztalba, amit elértem... de ugye azt tudta az agyam, hogy míg a tű tövig bennem van, nem eshetek össze. Már kezdtem egyre hangosabban és meggyőzőbben előadni, hogy el fogok ájulni, mire az én hidegvérű Drágám közölte, hogy "dehogy fogsz, már mindjárt a felénél tartok".
Na, kb ez után 5 másodperccel összeestem.
Mint utóbb kiderült, éppen benyomta a szurit és kirántotta a fenekemből a tűt, eldobta a konyhában, majd elkapott, mert ahogy összenyeklett a lábam, éppen az ölébe estem bele. Lefektetett a földre és próbált magamhoz téríteni. Mikor magamhoz tértem, csak annyit tudtam, hogy rohadt hideg a hátamnak, derekamnak a parketta. Szép lassan kezdett tudatosulni bennem, hogy a földön fekszem, ő szólítgat és tényleg elájultam. Szegény úgy meg volt ijedve.... nem győztem bocsánatot kérni tőle, hogy nem akartam ráijeszteni, de én szóltam :)
Mindenesetre nem volt vészes a helyzet, kb 30-35 másodperc lehetett amíg nem voltam magamnál.
Szegény már a mobilja után kezdett kapkodni, hogy felhívja a mentőket, mert nem tudta, hogy ha fél percig nem térek magamhoz, akkor vajon mikor fogok...

Na, ezzel a sztorival vetődtem be tegnap Tanár Úrhoz :)
Mire ő, hogy: "Eszterkém, belefér! Olyan kicsi maga és sok magában a gyerek :) nem kell izgulni, csak ne üsse meg magát és a pocakját"
Mondjuk azt én is megkérdeztem Lactól úgy 10-szer, hogy ahogy estem, nem ütöttem-e meg a pocimat és a Babáknak nem lett-e baja?
De azt mondta, simán összeestem, pont az ölébe. Másodperc töredékek alatt átszaladt az agyán, hogy nehogy a hasamnál kapjon el, így a karjaim alá nyúlt, úgyhogy nem lehet gond a Picikkel.

Ezután jött az ultrahang... a hidegzuhany!
Tanár Úr keresget, majd talál egy petezsákot, de gyanúsan kicsi...hmmm... mondom biztosan a harmadik baba - de ezek szerint még mindig nő.
Keresünk tovább, majd előbújnak a nagyok is mindketten.
"A" baba: petezsák: 24mm, CRL: 10mm, szuper szívműködés (itthon levonalzózva van az 11-12mm is :) ...úgy tűnik, ez most szokásommá válik)
"B" baba: petezsák: 24mm, CRL: 10mm, szuper szívműködés (vonalzóval szintén 1-2mm-rel nagyobb)
"C" baba: petezsák:10,3mm, CRL: 3,11mm, és szuper szívműködés... pedig még csak szikhólyagnak kinéző fejlettségi fokban van!!!!
Na ezen a ponton megijedtem kissé... már hetek óta hallgatom, hogy fel fog szívódni, erre a kis kitartó Drágánk még fejlődik, bár jócskán le van maradva a testvéreitől!!!
Szóval a kartonomra megint felkerült a TRIGEMINI felirat - mint valami megbélyegzés.
Bármelyik orvossal, nővérrel, asszisztenssel, laboros lánnyal találkoztam, mindenki megkérdezte, hogy mi újság és mindannyiuk arcára kiült a "Te jó ég, már megint" arckifejezés...

Nem voltam szívbajos, még az ultrahang alatt kerek perec megkérdeztem Tanár Úrtól, hogy

ha tegyük fel,100% h ki tudok hordani 3 babát akár a 36. hétig, akkor is a harmadik picurka valamiért nincs rendben,ugye?
Azt mondta, biztos hogy van oka annak hogy ennyire lemaradt...kb 1 hét 2-3 nap a különbség! Ő valószínű nem egészséges és valószínű nem is életképes! A várandósság bármelyik napján történhet vele bármi baj, és az folyamatos rizikó a másik két babára nézve...

Semmiképp nem szeretné hagyni, hogy mindhárman maradjanak, mert ha mi még betegen is vállalnánk, akkor is akár 1-1,5 hónappal is megrövidítheti a pocakban tölthető időt mindannyiuk számára, így halmozott kockázatot vállalnánk a bizonytalanért! Szerinte arra, hogy mindhárman életképesen megszületnek, tulajdonképp nincs esély. A két nagyobb baba viszont sokkal hamarabb kikényszerülhet a pocakból ha bármilyen probléma fellép menet közben. Míg ha csak a két egészségesen fejlődő Picúrka marad, akkor nagyon jó eséllyel ki tudom hordani őket akár 34-36 hétig is :)
Kaptunk 2 hetet! Tanár Úr még mindig nagyon bízik benne, hogy ez a Picurka kis harcos meggondolja magát és leáll a fejlődése és elkezd felszívódni. 
Május 3-án kell menni legközelebb és "reméljük" addigra változik a helyzet!
Az Utrot el kell hagyni, hogy minél kevesebb legyen a progi, hátha az segíti a felszívódását!
Bármilyen rémes is kimondani, de sajnos így van:
Ezek a tegnapiak most olyan érvek voltak, hogy ha még 2 hét múlva is C baba fejlődését látjuk, meg fogjuk hozni azt a rémes döntést...és nem másért, mint azért hogy a két egészségesen fejlődő nagy babának megadhassuk a maximális pociban tölthető időt! Kegyetlenül hangzik, de meg kell védenünk őket!!!
Azért nagyon bízunk a természetben és abban, hogy nem lesz szükség a redukciora! 

Az azóta is állandó trutyira napi 3x1 Rutascorbint adott, ami csodás szernek tűnik, mert mióta bevettem, semmi ijesztgető dolog nincs :)

Múlt heti BMC, 6+3

Ne haragudjatok, hogy így elvesztem, de ez az Utrogestan szájon át jobb mint bármelyik altató... napi 15-17 óra alvás összességében meg se kottyan :)
Vagy a Manók kis álomporos gombócok :)

Múlt héten csütörtökön voltunk ultrahangon, csodálatosan dobogtak a szivecskék, a picuri harmadik babánál üres petezsákot láttunk, de még mindig nőtt kicsit a petezsák...
"A" és "B" baba petezsákja 15mm
"C" babáé 7-7,5mm körül van

Azt, hogy mekkorák voltak akkor a Picik, nem tudtuk pontosan megmérni, mert éppen azzal foglalták el magukat, hogy nekilapultak a petezsák falának, meg bebújtak a csücskébe - kis huncutkák. Láttuk a lüktetést és hogy ott vannak, de ahogy Tanár Úr kinagyította a képet, annyira szétesett a felbontás, hogy nem volt pontosan megállapítható, hogy ki hol kezdődik, hol végződik :)
4,5-5mm-nek biztosan mérte mindkettőjüket, de az gyanús volt, mert 2 nappal azelőtt is akkorák voltak.
A petezsák mérete 2 nap alatt 4-4mm-t nőtt :)

Persze izgulós-okos anyuka mit csinált? Méricskélte itthon vonalzóval a kis Babóca foltocskákat, hátha többet látok itthon a hűtő ajtaján, mint ott a monitoron :) én nagyobbnak mértem őket :)

Ilyen barnás trutty tulajdonképp folyton jön belőlem, már kb 2-3 hete. Az okát nem látjuk, de ettől függetlenül minden rendben a Babókkal.
Igazából már meg sem ijedek tőle, csak azt nézem, hogy inkább barnás, vagy pirosas színű...
Tanár Úr szerint lehet a kiürülő harmadik baba is, vagy akár a méh növekedésétől elpattanó hajszálerek, esetleg még mindig kicsit túlhigított a vérem... de nem aggódunk :)

Létszám

Be kell valljam, mi már tulajdonképp hetek óta sejtjük-tudjuk ezt, de talán csak most jutottam el arra a pontra, hogy elfogadjam, tudomásul vegyem, és le is írjam.

Már az első ultrahangokon is gyanús volt hogy ismét hármasikreket várunk :)
Már akkor, mikor még nem petezsákok voltak, csak felpuhulások és alakuló kis szürke foltocskák.
A fejlődésüket napról napra figyelemmel kísérhettük, hiszen minden reggel ultrahanggal kezdődött. Aztán egyszercsak ott voltak ők mind a hárman :) két kis 5 mm-es és egy kis 3 mm-es csoda!
Tanár Úr amint megpillantotta mindannyiukat, máris tudatta velem, hogy ezúttal ő is "ellenünk szavaz" majd és mindenáron redukálni akar!
Így lecsökkentette a progeszteron adagomat, hogy ne legyen elég mindannyiuknak, és mivel az egyik baba kisebb volt mint a másik kettő, így arra számított, hogy ő majd szépen lassan le fog maradni és végül elhal, felszívódik, ezzel sokkal több esélyt adva a testvéreinek.
Ismertek, ha három babánk van, mi nem adtuk volna egyiküket sem. Hiába a rossz tapasztalat, hiába a három kislányunk elvesztése, ész nélkül kapaszkodtunk volna az akkori helyzethez képest most kedvezőbb paraméterekbe és mindenáron meg akartuk volna csinálni így is minimum a 34 hetet!
Tanár Úr ezt a koncepcióját nem azonnal fejtette ki ilyen egyértelműen, de néhány nap elteltével ilyen drasztikusan is megfogalmazta.
Pocsékul éreztük magunkat, mert egyrészről tudom, hogy jót akart, és kizárólag a mi érdekünkben cselekedett, bár ezzel kockáztattuk a másik két baba életét is. De valahogy jobban éltem volna meg azt, ha az elején leülünk és megbeszéljük, hogy ő ezt gondolta ki és javasolja hogy próbáljuk meg!
A redukció kockázata ezzel a megoldással elkerülhető, hiszen itt tulajdonképpen a természet szelektál - bár mi vonjuk el a megfelelő mennyiségű progeszteron egy részét, de mégiscsak jobb, mint egy Kálium injekció a kisbabánk szívébe...
Ezt az egészet úgy 2 nap alatt sikerült megemésztenem... nem ingott meg a bizalmam, mert nagyon féltőn és alaposan nézett meg minket minden nap, de a szívem szakadt meg azért, hogy az egyik babánk ellen ilyen merényletet hajtunk éppen végre. Ugyanakkor az a felem, aki az agyát is használja és gondolkodik, érezte, hogy valószínű ez a "legjobb" megoldás. A másik, szívem által vezérelt részem viszont tajtékzott.
Aztán jött egy ultrahang, mikor már igazán petezsákoknak és szikhólyagoknak nevezhettük a kis Drágáinkat :)
"A" baba: 11 mm
"B" baba: 10 mm
"C" baba: 6 mm
Szikhólyag "A" és "B" babánál már akkor egyértelműen látszott. "C" baba petezsákja nem volt annyira egyértelműen szabályos, bár szabálytalan sem...
Íme ők:

Tegnap pedig végre láthattuk a csodát :)
A két "nagy" babócánk fejenként 4,5 mm-es CRL-el pulzáló szivecskékkel ott tündökölt a monitoron :)
Ennél szebb azt hiszem nincs is a világon :) ...de valószínű, mikor majd megszületnek és végre a karunkban tarthatjuk őket!
A picurka babánk petezsákja még mindig 6 mm, és a szikhólyag állapotig jutott, de Szűcs Doktor véleménye is megegyezett Konc Tanár Úréval (na, nem mintha neki nem hittem volna el), hogy a harmadik baba fel fog szívódni!

Ami jelen helyzetben azért is "szerencsés", mert a picurka van legbelül, így őhozzá lehet legnehezebben hozzáférni, márpedig ha redukcióra került volna sor, akkor ő lett volna a legesélyesebb... egyrészt, mert akár fejlődési probléma is okozhatta azt, hogy ennyivel kisebb, másrészt mindig a legkisebb babát célszerű elvenni, hogy minél kisebb traumát okozzanak a méhben.
Egyszóval a természet szelektál - némi segítséggel Tanár Úr részéről, de azt hiszem hálásak lehetünk neki amiért ennyire óv minket! Azóta is meggyőződése, hogy két babával a 38-39. hétig is eljuthatunk :)


És nagyon nagyon boldogan várjuk iker babáink születését novemberben :)
Képet sajnos nem kértem tegnap, mert annyira meghatott hogy láttam őket és hogy ott mocorgott a szívük, hogy egyszerűen elfelejtettem.... de csütörtökön Tanár Úrtól biztosan kapunk majd sztárfotót :)

Húsvét hétfői program: infúzió

Múlt pénteken voltam Tanár Úrnál legutóbb, és kaptam 2 nap kimenőt - végre :)
Nem kellett menni se a BMC-be, se a János Kórház szülészetére, csak itthon lenni és inni-pisilni-méricskélni-feküdni :) olyan jó volt!!! Persze a méricskélést szívesen kihagynám, mert nonszensz, hogy minden pisilésről előre rendelkeznem kell, és betervezni. Már csupa olyan útvonalon közlekedünk, hogy le van osztva, hogy hol lehet megállni pisilni, majd én mint egy eszelős mércés poharat, vagy üveget dugdosva rohanok a mosdóba, aztán a millilitert mormolva jövök ki, hogy el ne felejtsem, mire a folyadéklapig elérek :) Lac szerint vicces látvány vagyok ilyenkor.


Persze hiába a hosszú hétvége, a BMC-ben az élet nem áll meg, így hétfőn igazoltan léptem le a locsolók elől itthonról :)
Szűcs doktor és Skriba doktornő voltak bent, és engem Szűcs dokihoz küldött Tanár Úr, így fent vártam, hogy megérkezzen és mondja az aznapi "ítéletet", hány liter folyadékot pumpálnak belém...
Jött, kb 3 perc múlva elsőként be is hívott, gyors ultrahang, vérvételes papír, majd közölte, hogy ő nem feltétlenül adna már infúziót, de mivel Tanár Úr ezt rendelte, így a napi szokásosnak mondható 1000 ml Ringert és 500 ml HES-t megkapom.
Majd - mivel már 2 napot kibírtam nélküle és egyébként is 99%-ban gyógyultnak vagyok nyilvánítva - csütörtökre hívott vissza. Kb Tanár Úr is ezt vetítette előre még pénteken.
Elméletileg akkor lesz még egy búcsú infúzió, meg persze a már már függőséget okozó ultrahang :)
Nagyon várom már hogy elbocsássanak a BMC-ből és mehessek Lintner Tanár Úrhoz terhesgondozásra :)
Bár kicsit fejem fölött lebegő bárdként élem meg azt, hogy Konc Tanár Úr még mindig meg akarja győzni Lintner Tanár Urat arról, hogy varrja össze a méhszájamat... nem tudom, kell-e ez nekem... de mindegy, majd meglátjuk!
Röviden szólva: minden rendben van :)

Még mindig napi vendégek vagyunk

Az elmúlt napok szintén infúzióval teltek. Minden nap vérvétel, ultrahang és infúzió.
A folyadék a hasamból szuperül ürül ki, így elvileg már nem sokáig tart ez az állapot :)
Ma van az első szabadnapom, mikorra Tanár Úr nem hívott be. Viszont holnap már megint mennem kell, és valószínű pénteken is, aztán ha nem telik vissza a sok víz a hasamba, akkor a szombat-vasárnap-hétfőt megpróbáljuk kibírni infúzió nélkül.
Remélem utána kedden is csak egy búcsú ultrahangra lesz jelenésem és utána végre jönnek a pihis napok :)
Persze a folyadékháztartást állandóan figyelni kell, vezetni a táblázatot. Alig hiszem el én is, hogy mennyit iszom és pláne hogy mennyivel több jön ki utána. Napi 7-8 liter folyadék simán bemegy, és van hogy 2 literrel is több jön ki. Mondjuk ha a hasamra néztem, láttam, hogy van ott bőven minek távozni, de azért most már ez is sokkal jobb :)

Nem hiszitek el, de úgy el tudok fáradni ettől az egésztől. A korán kelés, aztán rohanás a BMC-be, várakozás, 3-4-5 óra infúzió, attól függően, aznapra mennyit ad utasításba Tanár Úr, aztán megint várakozás a lelet megbeszélésre, és haza. Komolyan nem voltam ilyen kimerült mikor egész nap dolgoztam...
De a lényeg, hogy a Picurkák szépen növekednek, erősen kapaszkodnak és egészségesen fejlődnek :)

2 év

Ma két éve, hogy szültem...

Érdekes az élet, hogy ami 2 évvel ezelőtt addigi életünk egyik legrémesebb napja volt, az ma reménnyel, bizalommal, várakozással és valljuk be, örömmel is teli, hiszen úton vannak a pici Babáink ismét!
Emlékszem, tavaly ilyenkor már napok óta szomorú voltam, magamba forduló, idén pedig ugyanúgy eszembe jutnak, de valahogy boldog vagyok!
Mindig az a kép van előttem, hogy fentről vigyáznak a testvérkéikre a kislányaink. Lefelé kukucskálnak a napfényben egy felhő széléről, mosolyognak, boldogok, és mindig velünk vannak. Ha most ismét hárman vannak a pocakomban, akkor is mindannyiukra jut egy kis őrangyal, aki minden bajtól megóvja őket! És ez a tudat jó, nagyon jó!
Persze az lenne a legjobb, ha együtt lehetnénk mind itt, és már a második születésnapjuktól lenne hangos a ház, de a sorsot nem tudjuk megfordítani.
Először szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem vagyok olyan szomorú, mint tavaly, de egyszerűen akkora a boldogság bennem amiatt hogy megint megtörtént velünk a csoda, hogy repkedek tőle :) Akárhogy is végződött két éve az első várandósságom, minden pillanatára csodaként tekintek vissza, szerettem minden másodpercét annak az időnek amit velük tölthettem. Emlékszem Lac minden gesztusára, mondatára, pocak simijére, amivel kifejezte abban a 6 hónapban a babáinknak, hogy mennyire szereti és várja őket :)
Most csak pozitív érzésekkel tölt el az, hogy megint ennek a kifejezhetetlen boldogságnak az elején vagyunk, minden nap egy varázslat, fejlődnek bennem egészségesen a mi kis Drágaságaink és novemberben végre  magunkhoz ölelhetjük őket, érezhetjük a kis testüket, a szeretetüket, kötődésüket, illatukat, hallhatjuk a hangjukat, szuszogásukat :)
Már most egy nagy boldogság buborékban élünk :)


Persze ma is (ahogy az elmúlt időszakban is, illetve tulajdonképp minden nap) nagyon sokat beszéltünk Zoéról, Noáról és Kimről, de ő sem érzi azt a mély és szívet kitépő bánatot most először...
Talán megbékéltünk és készen állunk ismét arra, hogy igazi boldog család és mindenek előtt szülők lehessünk!

Ez a víz sosem fogy el?

Minden nap vérvétel, ultrahang és infúzió van továbbra is.
Hiába tartok már tényleg napi 7-8 liternél, hiába jön kifelé jó 800-900ml-el több, mint de, még mindig akkora hordócska vagyok, hogy csuda.
Ma a csajok, akikkel együtt voltam egy szobában míg lecsöpögött az infúzió, azt mondták, hogy kint a folyosón az elmúlt napokban irígykedve néztek, hogy de jó nekem, hogy már az 5-6. hónapban járok :)
Ma felhomályosítottam őket, hogy ez az 5. hét :)

Mai ultrahangon már sejlett itt-ott valami a nyálkahártyán. Persze majd csak jövő héten lesz petezsák kukucs, de Tanár Úr mindig odakukkant :) és bizony már alakulóban vannak a petezsákocskák :)

Holnap is megyek, aztán a vasárnapot igyekszünk infúzió nélkül kihúzni, és hétfőn valószínű folyt köv.

hyperstimu még mindig

Ma (szerda) is jelenésem volt a már már szokásosnak mondható körön a BMC-ben, vérvétel, ultrahang, infúzió. Annyival rosszabb a helyzet, hogy még több folyadékot kellett belém pumpálni!
1500 ml Ringer és 1000 ml HES volt ma.
Petefészkek még nagyobbak, már mindkettő 8cm x 8 cm, és a folyadék is kicsit több, ami plusz két centiben nyilvánul meg hason, és plusz újabb egy kilóban a mérlegen.
Nyálkahártya már 60 mm-es, úgyhogy szépen növesztik a Mütyürik :)

A Norprolactól tegnap is ugyanazt a mindent kipakolós mutatványt adtam elő, így ma abban maradtunk, hogy a túlstimumnak nagyon jót tenne ugyan, de hagyjam a csudába, mert semmi értelme, hogy nem marad bennem ennivaló és még inni sem tudok eleget a folyamatos alvás miatt.


Írtam Tűű doktornak is mailt, mert azt beszéltük meg, hogy amint megvan az eredmény, hogy sikerült a lombik, jelentkezem, mert az elején nagyon szemmel akar tartani majd, és a gyógyszer váltást is meg kell beszéljük. Válaszolt is nagyon hamar, gratulált és kérte, hogy továbbra is tájékoztassam a fejleményekről.
Amíg a túlstimun nem vagyunk túl, addig semmiképp sem változtathatunk a gyógyszerezésen, így kérte, hogy szedjem tovább úgy mint eddig, és a jövő heti ultrahang lelettel és a véreredményekkel várja az újabb jelentkezésemet.

Most naponta járok BMC-be, reggel fél 8-ra be, délután 3 körül haza és addig csak csöpög és csöpög az infúzió, de a legfontosabb, hogy ez semmilyen rossz hatással nincs a Babócákra, így örülünk nagyon nagyon :)

Eredményhirdetés napja- hétfő

Ne haragudjatok, hogy csak most, de nem egyszerű az ülés, fekvés, lélegzés ezzel a túlstimuval. De menjünk szépen sorjában :)

Hétfőn reggel megérkeztünk a BMC-be, vártunk kicsit, míg Irénke megbeszélte Kanyó Doktornővel és Tanár Úrral, hogy a béta hCG-n kívül még mit vegyenek le, hogy a hiperstimut is kontrollálni tudjuk. Megírták a beutalókat, aztán mentem levetetni a vért.
Néhány perccel később behívott Tanár Úr ultrahangra, és közölte, hogy a látvány elég várandós :) egy erős szingli terhességnek biztosan beillik, de majd meglátjuk a vérerdményből, hogy mi a helyzet odabent.
Nagyon óvatosan vizsgált meg, a petefészkek 6,5x7,5 cm-esek voltak, a nyálkahártya 50mm, és összesen kb 7 dl folyadék van a hasamban, két helyen.
Ez mondjuk szemmel látható is, mivel az eddig 59 cm-es hasam ekkor már 77 cm volt, és 2 kiló plusz volt rajtam.
Az ultrahang után Tanár Úr hátra küldött az osztályra, hogy míg meglesz a béta hCG, addig csöpögjön az infúzió. Kaptam 2 egység HES-t és 2 egység Ringert, azaz összesen 2 liter folyadékot.
Mérnem kell a be és kimenő folyadékmennyiséget, szigorú táblázatot kért Tanár Úr minden nap reggel 7 órai zárással.
Írt fel még Norprolac 75 mikrogrammos tablettát is, 1. nap 1 bogyó, 2. nap 2, 3. naptól 3 szemet belőle.
Mikor lement az infúzió, kb 4 óra alatt, behívtak Tanár Úr vizsgálójába minket.
Mondhatnám, hogy nagyon nem izgultam, mert a túlstimu jó előjel, mivel a babák által termelt hormonok táplálják ezt a változatát, de ettől függetlenül nagyon ideges voltam. Valamint Kanyó Doktornő is nagyon mosolygós volt, mikor benézett hozzám az infúzió közben, de az eredményt nem árulta el :)
Aztán vártuk, hogy Tanár Úr jöjjön a rendelőbe a műtőből és végre halljuk a számokat.... közben főnővér megsajnált, mert látta, hogy totál sápadt vagyok és izgulok, így míg írta a leletet, félhangosan kimondta a számot :) aztán rögtön hozzátette, hogy "de én nem mondtam semmit"! :)

De mint rutinos, tudtam, hogy mit kell nézni a kórlapon, így addigra már gyorsan lesasoltam a nyerőszámokat és Lac tenyerébe írtam a számokat, mire ez az okos félhangosan felkiáltott, hogy 336??? Akkorát szorítottam a kezén, hogy ellilult :)
Végre odaért Tanár Úr is, és hivatalosan is közölte a jó hírt :)
Ismét úgy fogalmazott, hogy egynél több baba van, kettő vagy három.... szerinte inkább három, de majd meglátjuk az ultrahangon.
Azonnal hozzátette, hogy ha 3, ezúttal lehet hogy ő is a redukcióra szavaz majd (2 és fél éve ő kifejezetten redukció ellen szavazott), de megbeszéljük, egy viszont biztos, hogy addig nyaggatja Lintner Tanár Urat, míg össze nem varrja a méhszájamat, úgyhogy erre készüljek fel lélekben :)
Nagyon aranyos volt.
Nem ijesztgetett, nem szaladtunk előre, majd meglátjuk mi lesz, mikor már látszik a teljes csapat odabent, és akkor leülünk és megbeszéljük Lintner Tanár Urral együtt és döntünk.
A mi álláspontunkat gondolom ismeritek ... lehet hogy vakmerőség, ...
Mindegy, egyelőre abban maradtunk, hogy nem agyalunk ezen, majd ha már tudjuk, akkor gondolkodunk. Addig nincs min :)

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy sokkal a föld fölött járunk, nagyon nagyon örülünk és várjuk, hogy novemberben megérkezzenek a Picurkáink :)

A pirosas izé hála Istennek már múlt idő, Tanár Úr azt mondta rá, hogy belefér, remélhetőleg semmi gond nem lesz. Akár az ultrahangtól is lehet, vagy attól is, hogy normál esetben a testemnek most kéne menstruációt produkálni és emlékszik rá, próbálkozik. De mi legyőzzük :)

Amikor eljöttünk a BMC-ből, bevettem az első szem Norprolacot... 40 perc múlva minden kijött belőlem és azonnal bealudtam úgy 6-7 órára. Úgyhogy nem vagyunk túl jóban ezzel a prolaktin csökkentő csodával :(

A hír

Nem táncolok az idegeiteken :)
A hcgm: 336 :)
a részleteket holnap megírom, mert most teljesen kimerült vagyok és ideges... mert az előbb pisilésnél jött valami pirosas izé kifelé és teljesen sokkot kaptam tőle...

hyperstimulációs szindróma

Ez a szombat elég sűrű volt...
Hyperstimulációs szindrómám már volt a legelső lombikkor, de akkor a punkcio után kezdtem bevizesedni és épp csak annyi folyadék volt a hasüregemben, hogy ultrahangon láttuk, de panaszt nem okozott. Most kipróbáltam azt is, mikor az eredményhirdetéshez közeledve kezdődnek a problémák.
Az egyébként 59 cm-es derekam szombat reggelre 77 cm lett, nagyon nehezen kaptam levegőt, néha ellilult és zsibbadt a szám, nagyon feszült a hasam, kevesebb folyadék jött kifelé mint amit megittam, és nagyon nagyon durva gyomor táji éles késszúrás szerű fájdalom. Ez az utóbbi abszolút nem állandó... van hogy 2-3 óra, van hogy csak fél, de közben sem megmozdulni, sem levegőt venni nem igen tudok. Az éjjeli 2-3 órás felvonás közben már határán voltam annak, hogy felkeltem Lacomat és irány az ügyelet, mert nem bírom tovább. Akkor sikerült találni egy nem fájós testtartást és vissza tudtam aludni.

Kora délután felhívtam Konc Tanár Urat, hogy szerinte mi legyen? Menjünk be, vagy ne?

Nagyon aranyos volt, a beszélgetés elején mintha meg sem hallotta volna, hogy sorolom a tüneteket, elkezdett örömködni, hogy ez nagyon jó hír, mert akkor jó esély van rá, hogy a hcg emelkedés okozza. Mondtam neki, hogy persze, persze, örülünk, de azért határozzuk már meg azt a pontot amikor be kell menni a kórházba, hogy biztosan magamra ismerjek a tünetek alapján ha már kezd kritikus lenni.
Abban maradunk, hogy ha ugyanígy maradok, akkor hétfőig jó lesz így, hiszen max ott feküdnék a János Kórház szülészetén, de senki nem tudna velem mit csinálni, max infúziót adni.
Figyelni kell a hasam körfogatát és a ki-be menő folyadékot. Ha jobban feszül, rosszabb a légzésem, nagyot nő a hasam, akkor egy infúzióra ugorjak be a kórházba, de mindenképpen hozzam rájuk a frászt, hogy beszéltünk már telefonon és ez tuti hyperstimu, hogy a kezdő kis gyakornokok mellé egy valamirevaló orvost is küldjenek, aki tudja hogy mi a teendő :)
Olyan jókat röhögtünk telefonban ahogy ezeket ecsetelte :)
Este elmentünk sétálni Laccal, nem sokat, de kb 20 percet vánszorogtam a környéken... nagyon vicces, mert a pocim akkora, mint egy félidős ikerterhesé, és a feszülés miatt elég érdekes a járásom :) Maradjunk annyiban, hogy elég szórakoztató látvány volt :)
Ja, és szigorúan csak a kismama naci jön fel rám :)
A jó hír, hogy vasárnap reggelre már kicsit könnyebbnek éreztem a dolgokat és mintha a folyadék be-kivitel is jobb lenne, így nem kórházazunk, csak majd holnap megyünk a BMC-be :)
Izgulok, izgulunk.
Mi sem mutatja jobban, mint hogy múlt éjjel mindketten annyira sok marhaságot álmodtunk össze, hogy az már őrület... és persze 3-4 órája fent voltunk mire én rászántam magam, hogy kikeljek az ágyból, mert semmi értelme feküdni, ha képtelen vagyok visszaaludni... ekkor volt alig 5 óra :)
Lac szinte feloldozásként élte meg hogy én rászántam magam az ágyból való kikászálódásra, mert azonnyomban ő is felpattant :)
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mi lesz most éjjel???
És mi lesz holnap... remélem igaza van Tanár Úrnak és minden ok, babák lapulnak odabent és ők csinálják a ramazurit :) Ha ez az oka, mindent kibírok, mindent elviselek, csak ők legyenek jól  :)

Még 6 nap

Ilyenkor mindig olyan lassan akarnak telni a napok...
Már alig várom a hétfőt, hogy jó híreket hallhassak, szép stabil magas hcg-t közöljön velünk Tanár Úr :)
És olyan rapszodikus vagyok ebben a várakozós időszakban. Egyik percben biztos vagyok a sikerben és csak azt a lehetőséget látom magam előtt, hogy sikerült, máskor meg rám tör a félelem, hogy mi van ha megint pofára esés vár ránk?
Legjobb lenne nem ezen agyalni folyton, de ezt nem olyan egyszerű megvalósítani... legalábbis nekem nem megy túl jól.
Érdekes, hogy sokkal többet ficergek most, mint a korábbi lombikokkor. Ilyenkor az elején még mindig jól bírtam a fekvést és szigorúan be is tartottam. Most már első nap jöttem-mentem itthon kicsit.
Valamiért az a dilim, hogy fontos a jó vérkeringés a méhemben :)
Időnként mintha kicsit émelyegnék, de aztán meggyőzöm magam, hogy ez nyilvánvalóan amiatt van, hogy bebeszélem magamnak...
Szegény Lacnak már az idegeire mehetek azzal, hogy 10 percenként kérdezem, hogy minden rendben van-e a pocakomban :)

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha hamar elérkezik a hétfő és megtudom végre számszerűen hogy mi a helyzet a pocakomban.
Mindenesetre bízom benne nagyon, hogy jól kapaszkodnak és már stabilan befurakodtak a Babócáink és az elkövetkezendő 8 hónapot odabent töltik :)

Babák a pocakban :)

Ma már nincs szigorú kímélő üzemmód, így végre eljutottam a számítógéphez is :)


Pénteken reggel fél 8-ra kellett mennünk a BMC-be.
Kb 5 perc várakozás után jött Rita biológus, és szólt, hogy menjünk be a főnővér szobájába, mert mutatja a Piciket :)
Aztán jöttek a kis gyönyörűségeink, akik nagyon szépen fejlődnek... tulajdonképpen "utolsó pillanatban" tették be őket a pociba, mert már kezdtek blasztosodni :) És ugye az EmbryoGen-nek éppen az a lényege, hogy a blaszto állapot előtt pocakba kerüljenek a babák.
Íme ők:

 Mindhármunknak elég vastag a burka, így Rita megcsinálta rajtuk a Hatchinget :)


Mikor végeztünk a Babócák megnézésével és az egyeztetéssel, kiderült, hogy Zeke doktor fogja visszatenni a Manócskákat a pocakomba. Nagyon meglepődtünk rajta, mivel a punkció után kérdeztem tőle, de azt mondta, hogy Tanár Úr már itt lesz akkor, és így ő csinálja majd a transzfert. Viszont mivel hosszú hétvége volt, beosztották, hogy ki mikor jön be, és Zeke Doktor nyerte meg a pénteket, így ő hoz nekünk szerencsét remélhetőleg :)
Mondtam is neki a műtőben, hogy talán majd

most sikerül éppen azért, mert helyettesítés van a konferencia és az ünnep miatt :)


Nagyon profin csinálta... megnézett ultrahangon, bejelölt magának egy szimpatikus részt a nyálkahártyán, odatett a monitoron egy kis narancssárga x-et, majd betette a Picúrokat és utána megmutatta ultrahangon, hogy ha jól dolgoztunk, akkor ott lesznek az x alatt a Babók :) És így is lett :)
Szép vastag volt a nyálkahártya, így jó helyük van a Mütyüriknek :)

Március 26-án, hétfőn reggel lesz a nagy izgalom... akkor van a vérvétel.
Kicsit izgi vagyok már csak ha rá gondolok, de remélhetőleg a legnagyobb öröm fog érni majd minket :)
Akkor már jó eséllyel Tanár Úr lesz a jó hír hozója :)


A 10-es csapat nagyon szépen fejlődött, így 2 Babácska már le lett fagyasztva kedden, pénteken pedig még két Kismanó követte őket a sítáborba :) 3 Babó volt, akik nem megfelelően fejlődtek, így őket nem tették vissza a pocimba, se nem fagyasztották le!
Már csak egy számít, hogy most kapaszkodjanak, ágyazódjanak be rendesen a Picurkáink, és idén novemberben megszülessenek egészségesen :)

A 10-es csapat :)

Ma reggel telefonáltam a BMC-be, és Kanyó Doktornővel beszéltem.
Jelentem, a 10-es csapat jól van :) ...mit hogy jól? Tökéletesen :)
Rita biológus fantasztikus ügyes volt és szupercsapatot hoztunk össze :)
Szépen növögetnek, fejlődnek, fej fej mellett haladnak!

Két lehetőség közül választhattam:
1. holnap reggel, 2. napi beültetés, vagy
2. péntek reggeli, 4. napi beültetés.

Szuper szitu volt telefonon dönteni erről, mikor úgy tudtam eddig, hogy EmbryoGennel fix 3. napi beülti van, ami csütörtök lenne jelen esetben!
Kanyó Doktornő elmondta, hogy a pocisodás szempontjából tökéletesen mindegy, hogy melyiket választjuk, egyetlen különbség, hogy fagyasztás szempontjából kedvezőbb a holnapi transzfer.

Amik akkor, abban a pár másodpercben átfutottak az agyamon, hogy
- az elsőszámú szempont hogy sikerüljön és babáink szülessenek, a fagyasztás jó, de nem fő cél
- valahogy én mindig minél későbbi beültetés párti vagyok
- amíg kint vannak, láthatjuk a fejlődésüket :) lehet hogy holnap 3 Babót kiválasztunk és visszateszünk, akár olyanokat is, akik esetleg pénteken már nem tűnnének olyan jó választásnak...
- péntekre még jobban magam mögött hagyhatom ezt a betegséget is


Szóval a péntek mellett döntöttem és 3 Babácskánk költözik be a pocakba :)
Nagyon várjuk már őket és remélem edzett kis kapaszkodós kezük van és befurkálódós buksijuk :)
A pocimban van a helyük egészen idén novemberig :) :)

Punkcióóóóó :)

Elérkezett a hétfő, csodák csodájára az első nap már egy ideje, amikor lázmentesen, nem "agyonvert" érzéssel ébredtem :)
Reggeli rutin, majd irány a BMC.
Vagyok már annyira rutinos - sajna -, hogy nem kapkodtunk, mert a 24:00 órás repesztő injekcióból kitaláltam, hogy az altatásosok után jövök a lokál punkciommal, és kb 10:30-11:00 közt kerülök sorra.
Így is lett!
Szóval megint bevállaltam érzéstelenítés nélkül - bár ez egyre rosszabb ötletnek tűnt, ahogyan közeledett a műtőbe vonulás ideje. Kérdezték, hogy hány tüszőm van, hogy lokál lesz, és mikor megmondtam, torzultak az arcok rendesen, hogy jó ötlet-e ez így...
Múltkor kaptam egy Seduxent előtte és bent még egy kis zsibbasztó szurit, most meg konkrétan kimentek az anesztesek a műtőből... Mondtam, hogy én azért pályáztam arra a kis szurira, de ők mosolyogva közölték, hogy menni fog ez anélkül is! Végülis igazuk volt, túl lehetett élni :)
Eszter műtős volt velem, meg "új" Misibá :) és persze Zeke Főorvos Úr.
Mondtam neki az elején, hogy tökre félek, és mindegy mit csinál, csak beszéljen, mert akkor nyugodtabb vagyok! Mondta, hogy akkor oda is fordítja a monitort, hogy lássam, és majd mesél. Így is volt :)
Közben sikerült meglepnem néhány mondattal, mert elkezdtem neki taglalni, hogy gondolom, hogy ez a mondat ritkán hangzik el, de attól így érzem, hogy a szúrás sokkal kevésbé fáj, mint maga a leszívás. Mondta, hogy ezt még valóban nem mondta senki :)
Közben is meg utána is agyon dicsérgetett, hogy mennyire jól toleráltam az egészet, meg a műtősök is, mindenki jött utána ezzel. Annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy miért, mások sikongatni szoktak? Mire legnagyobb meglepetésemre elkezdték mondani, hogy sikongatnak, meg tiltakoznak, meg sírnak, meg mégis menet közben altatást kérnek,...
Tök ledöbbentem.
Én azt gondoltam, hogy ez totál népszerű lesz a BMC-ben és napjainkban már szinte csak lokál punkciók lesznek, de nem. Állítólag alig van néhány!
Jó, persze nem egy jó érzés, de abszolút ki lehet bírni, a babócákért meg aztán pláne :)

Mikor a zárót megkaptam, Zeke doktor azzal fogadott az ajtóban, hogy én vagyok a mai rekorder :)
10 kisbabánk lubickol az EmbryoGen-ben :)
És így is jó sok lett a 10-en felül, akik éppenhogy nem érettek voltak (gondolom az antibiotikum sem tett jót nekik)
Kimondhatatlanul boldogok vagyunk :)

Fránya betegség

Hihetetlen, hogy mindig van valami nehezítő körülmény nálunk...
Pénteken mikor haza értem a BMC-ből, megint elkezdett liftezni a hőm :(
Szombatra arra szántam magamat, hogy elmegyünk az ügyeletre, mert ez így gyógyszer nélkül nem fog menni. Azt hiszem, még soha nem éreztem ennyire gyengének magam. 24 órából 23 órát alaphangon végig durmoltam, és létezni is nagyon nagyon fájt!
Az ügyeletről elhajtott a doki, mondván, hogy neki most ki kell mennie címre, így majd jöjjünk vissza.
Olyan nagyon pocsékul voltam, hogy nem is vitatkoztam, Lacit meg lecsitítgattam, így elmentünk a gyógyszertárba és vettünk még ezt-azt, hátha jobb lesz. Gondoltam, hogy a dokihoz tuti nem megyek vissza. Még agyaltam is a patikában, hogy van itthon egy rakat Augmentin, mi lenne ha elkezdeném szedni, hiszen hétfőtől úgyis kell majd. De a gyógyszerész lebeszélt róla. Eközben az ügyeletes doki besétált egy barátjával nevetgélve a patikába...szemmel láthatóan nem éppen agyon dolgozta magát... tudok csúnyán is nézni, reméltem, hogy ott akkor is sikerült és kicsit magába száll!!!

Haza jöttünk, ismét alvás. Mikor felébredtem nagynehezen, nekivágtunk ismét az ügyeletnek!
Az asszisztenst ismertem, mert már kismilliószor belém bökte a progeszteron szurit, mondtam is neki, hogy hétfőn lesz a petesejt leszívás. A doki a lombik szóra lépett be a szobába, és felsejlett neki, hogy már reggel elhajtott lázasan... majd nekem szegezte a kérdést, hogy terhes???? De úgy meg volt rémülve... én meg gondoltam, hogy az biztos elég para lenne, hogy nem látott el egy várandós kismamát lázzal... de rávágtam, hogy még(!!!) nem!
Azért láttam rajta a rémületet... remélem tanul belőle, és máskor nem zavar el mindenkit a bánatba a rendelésről.
Bakteriális garatgyulladás lett a diagnózis, antibiotikumot kaptam rá. Hála Istennek olyat, ami kompatibilis volt a lombikkal, így nincs gond. Egyetlen nem kedvező mellékhatása van, hogy a hormonkészítmények hatását jelentősen csökkentheti... ennek köszönhetően elég feszkós voltam a műtőben végzett ultrahangig, hogy az Ovitrelle vigyázott-e a tüszőimre kellő képen - de minden rendben volt :)

Stimulációs napok...

Múlt héten szerdán és pénteken is voltam a szokásos BMC-s UH és VV körökön, minden rendben volt.
Ami nem volt igazán jó, az az egészségem :(
Szerda este hőemelkedésem lett, éjjel be is lázasodtam, aztán jött a köhögés, orrfolyás.
Nem bírtam már olyan ütemben kapkodni a lázcsillapítókat, mint ahogyan azt a lázmérő követelte volna.
Minden házi praktikát bevetettünk, plusz még a homeopátia széles spektruma is a gyógyításomra szegődött. Péntekre úgy tűnt, jobban leszek.
Elmentem Zeke doktorhoz, "bevallottam" neki, hogy nem vagyok a toppon és a testhőmet szabályozó termosztát kissé elromlott, mert 36,2-től 38,0-ig mindent produkáltam már.
Nem akadt fenn a dolgon...közölte, hogy "emiatt ne legyen lelki beteg, én is beteg vagyok és hétfőn mindketten ott leszünk a műtőben!"
Én meg azon paráztam, hogy le ne állítsa a lombikot...
Lényeg a lényeg, hogy mentünk tovább és pénteken abban maradtunk, hogy repesztés: szombat éjjel 24:00 órakor :)

Apu

Ismét eltelt egy év, mióta Apu nincs velünk...
Remélem, hogy továbbra is vigyáz ránk és tudja, hogy mennyire szeretjük és hiányzik nekünk!

7. stimulációs nap (BMC)

Hétfőn vérvétel és ultrahang is volt.
Több mint 5 órát voltam a BMC-ben, mert Szűcs doktor szabin van 2 hétig és Tanár Úr csinálta a műtétjeit, Skriba doktornő pedig a betegeit vette át. Úgyhogy iszonyat sokan voltunk és nagyon lassan haladtunk.
Ló adag hormon megtette hatását, a tüszők és a nyálkahártya is gyors növekedésnek indult :)
Szerencsére fej fej mellett haladnak a tüszőkék, így kb egyszerre érnek, de még növesztjük őket tovább... 187,5-ről 225-re emeltük a Gonal F-et, a többi szuri változatlan.
Szerdán van ismét jelenésem, akkor már Zeke doktornál, mivel Tanár Úr nem lesz szerdától keddig, és Zeke doktorhoz küldött.
Jó eséllyel Zeke csinálja majd a punkciót és valószínűleg a beültit is, már ha olyan ütemben növekednek a tüszik ahogyan várjuk :)

4. stimulációs nap (BMC)

Pénteken voltam Tanár Úrnál ultrahangon. Nem kifejezetten növögetnek a tüszőkék, a nyálkahártya is még kicsit kicsi volt, így változtattunk, és az egykori "ló adag" hormonnal folytatjuk a stimulációt. A kezdeti Gonal F: 112,5-ről 187,5-re váltottunk, illetve a Luverisből nem 2/3-ot, hanem 1 egészet szúrunk. A többi maradt annyi amennyi eddig volt.

Érdekes, hogy az elején kicsit tartott ettől Tanár Úr, aztán mégiscsak ezt az adagolást követelte a szervezetem :)
Szúrunk, szúrunk, és növesztgetjük őket!

Elindult a stimu :)

Ma reggel hihetetlenül kevesen voltak a BMC-ben, így relatíve hamar végeztünk!
Levetettem a vért, aztán Tanár Úr harmadikként be is hívott.
Mondtam neki, hogy szombat reggel megjött, úgyhogy reményeim szerint minden rendben... nagyon örült neki.
Ultrahang alapján a méhnyálkahártya tökéletes (A1), a cisztának semmi nyoma már :)
Ez a masszázs olyan jól ment, hogy a jobb oldali petefészkemből sikerült kimasszírozni 4-5 tüszőt is :(
De sebaj, mert így is maradt elég tüsző, bal oldalon 12-13, jobb oldalon 6-7 van most. Csak Tanár Úr meglepődött nagyon, mert emlékezett rá, hogy múlt hét végén még 10 fölött volt a jobb oldalon a létszám :)
Mától mennek a növesztő szurik is, Gonal F és Luveris, és ugyan korábban abban maradtunk Tanár Úrral, hogy nem Clexane-ozunk, de most azt mondta, hogy szeretné, ha mégis menne a Clexane 0,4 és napi 1 szem Astrix tabletta. Mondta, hogy a vetélés elleni küzdelemben már igazán nem számít, csak végre sikerrel járjunk :)
Kérdezte, hogy mi legyen majd baba létszám ügyben? Hogy "csak" egy baba legyen... mert mi van ha nem fér el bennem a kettő? Ezen mindketten elkezdtünk nevetni, és mondtam neki, hogy Lintner Tanár Úr múlt héten megint azt mondta, hogy 2-3 gyerekkel még bevállal, persze mind a 2 Picúrra szavazunk legfeljebb :)
Meg megbeszéltük Tanár Úrral, hogy Kanyó Doktornő is mondta múltkor, hogy többre voksolna, így most Tanár Úr is beszállt a "licitálásba" hogy hány babát tegyen vissza, de majd csak később véglegesítünk :)
EmbryoGen-t ma viszik ki a BMC-be, úgyhogy ott vár ránk a hűtőben, hogy kb 10-14 nap múlva növesztgethesse a Babáinkat :)

Ciszta űzés

Mire jók a barátnők :) ...ezúton is nagyon köszönöm Lányok!
A pénteki sokk után, miszerint ciszta van a bal petefészkemben, azonnal szaladtam a barátnőimnek elpanaszolni a dolgot! És azonnal jött is a jó tanács: masszírozzuk ki hétvégén a cisztát.
Át is küldték a pontos leírást, és mi szorgalmasan nekikezdtünk a talpmasszázsnak péntek délután :)
Estig vagy 5-7 alkalommal megcsináltuk a leírtakat, és szombat reggel azzal ébredtem, hogy végre megjött :)
Azóta is masszírozzuk, addig tuti nem hagyom abba, míg nem látom a hűlt helyét az ultrahang kijelzőjén!

Pedig kicsit (na jó, nagyon) aggódtam, hogy mi lesz, mert Tanár Úr olyan lemondó volt, hogy egy ilyen ciszta láttán talán meg sem jön majd magától... és mégis :)
Remélhetőleg a ciszta is kiürült, de erről a visszaigazolást majd csak holnap reggel kapom meg az ultrahangon! ... de tudom, érzem, hogy nincs már ott az a fránya ciszta! :)
Úgyhogy nincs akadály, remélhetőleg holnaptól indul a stimuláció!!!

Ezt a technikát megosztanám itt most mindenkivel, hátha másnak is segíthet majd:

Cisztaűzés á la Sajt@ (forrás: Tündérkeresztanya):


1. Át kell masszírozni mindkét talpat, majd a talp közepét hosszában (fel-le). 
2. Ha ez megvan, jöhet a petefészek-pontja. A külső bokacsontnál (oldalt a kiálló gumó alatt), majd egy picit hátrébb kell masszírozni. 
3. Ezután azt a lágy részt hátul - mindkét oldalt az achilles és a bokacsont alatt - alulról felfelé kell masszírozni mindkét oldalon egyszerre (a mutató-és hüvelykujjal a legkönnyebb), mintha ki akarná húzni az ember a cisztát.

Ezt naponta többször ismételtük, alkalmanként 3-5 percig.
Mi a relatíve erős változattal próbálkoztunk (lehet hogy azért is, mert annó a Vargha Intézetben ehhez szoktam hozzá), így a kellemestől távol állt a dolog, de annál hasznosabbnak bizonyult :)
A 3. masszír már konkrétan kellemetlen volt és lett egy-két kis kék-zöld folt a bokám körül...
De az eredmény a lényeg :)

Mai BMC

Reggel csuda gyorsan megjártam a BMC-t.
Megkaptam a papírt a vérvételhez, még ketten álltak előttem, mikor nyílt az öltöző ajtó és szólítottak ultrahangra! Nem semmi tempó :)
Aztán mikor Tanár Úr kérdezte, hogy megjött-e már és mondtam, hogy valami miatt még eddig nem, ő is elkezdett agyalni, mert nekem még talán soha egyetlen hormon sem tudta meggyőzni az akaratos szervezetemet arról, hogy késsen, vagy ilyesmi... most meg már 5. napja csak várok...

Gyors UH következett, ahol jobb oldalon ott sorakoztak a tüszőim, mind a 12-en, bal oldalon viszont a 13 kis tüszim mellett ott figyelt egy renalis cysta :( Ez az oka annak, hogy hétfő óta csak várom, hogy végre megjöjjön.
Mától reggelente dupla adag, azaz 2 Gonapeptylt szúrunk, és keddig kaptam haladékot!
Ha addig megjön, minden ok, kiürül a ciszta és mehet minden tovább. Ha esetleg nem indulna meg magától a dolog, akkor viszont kedden leszívja Tanár Úr a cisztát, és gondolom elnapolja 1-2 hónappal a kezdést. (ezt nagyon nem szeretnénk!)

A méhnyálkahártya 8mm volt, amire azt mondta Tanár Úr, hogy jelen helyzethez képest nagyon sok! Úgyhogy azt hiszem, abbahagyom a méhpempőt, mert a végén még többet ártok vele, mint használok. Az amúgy sem vékony nyálkahártyámat még jobban feltuningolom...

Nagyon nagyon remélem, hogy minden rendben lesz és mehetünk tovább a tervek szerint!
Tanár Úr mondta, hogy ez max. 6-7%-ban fordul elő, úgyhogy ismét gratulál ahhoz, hogy megint sikerült nem átlagosan teljesítenem...
El sem tudjátok képzelni, mennyire szeretnék átlagos kismama lenni...olyan, akivel minden rendben van, és nem kell folyton az extrák miatt aggódni!
Úgyhogy kedden - mikor érkezik az EmbryoGen a BMC-be - kiderül az is, hogy tudjuk-e használni most márciusban, vagy majd csak áprilisban...

Az a fájó pont...

Ma voltam Tusor Doktornőnél...
Kb 2 perc volt mire megmondta, hogy mi fáj a hasamban...hogy mi az az éles nyilaló fájdalom!
A hasfalon elől végigfutó izomköteg bal oldalán izomsérülés van. Ki is lehet tapintani, csak nem olyan gyors mozdulatokkal mint ahogyan eddig azt a belgyógyász és a körzeti orvos megnézte!
Először ingával megnézte, majd végigtapicskolta a hasamat, és mikor megtalálta, meg is mutatta, odatette az ujjamat és valóban érezni, hogy ott sérülés van.
Hogy mitől, azt ne kérdezzétek, de hihetetlen, hogy inga alapján azonnal odatette az ujját a hasamon ahol az a pont van anélkül, hogy mondtam volna, hogy hol fáj :)
Tudna rá adni gyógyszert, vagyis inkább homeopátiás szereket, de a lombik miatt nem szeretné, így adott egy spéci krémet, és ezzel kell kenni, illetve jövő héten, meg 2 hét múlva megyek még kezelésre hozzá emiatt, de addigra elvileg helyre is kéne jönnie!
Jó volt megint ott lenni, megnyugtató volt és végre kiderült az amit sem kívülről, sem belülről nem tudtunk megtalálni!
Amúgy valóban olyan vetületű, irányú az a pont, hogy a "baba helye" is azon az egyenesen helyezkedik el... valószínű én azért köthettem össze a két dolgot :)
Lényeg, hogy már tudjuk kezelni :)

Érdekes...

Fogorvos után Lac felvett a belvárosban engem meg az én nyomi, érzéketlen püffedt pofimat :)
Egy bank előtti parkolóban találkoztunk, mert addig míg odaértem, Lac ügyintézett.
Mikor odaértem, láttam, hogy valami történt... azonnal elkezdte mesélni, hogy míg ideértem, bement a bankba, és ugyebár ehhez a parkoló automatába kellett pénzt dobálni.
Mikor odament az automatához, megszólította egy cigány asszony, hogy jósol neki. Lac mondta, hogy köszi nem, de a néni elment vele a kocsiig és míg mentek át a parkolón, közölte vele, hogy "László! Maga jó ember, higgye el, itt az ideje, hogy gyarapítsa a családot. Tudom, hogy az elmúlt 2 év nagyon nehéz volt, de ez amiatt történt, mert egy idősebb nő elátkozta magukat, de én leveszem a rontást, ..."
Erről csak annyit, hogy honnan tudta a néni, hogy Lászlónak hívják???
Az elmúlt 2 évben valóban elég rosszul mentek a dolgok.... 2 éve lassan, hogy szültem, és azóta a vetélések...
Az idősebb nő, aki elátkozta, azok alapján amiket a néni mondott, Lac volt élettársa lehet...
És még arra is ráhibázott a néni, hogy sperma gondok lehetnek...
Kérdezem én, honnan tudja????
Vagy olvassa a blogomat (hihihihihi, akkor ezúton is üdvözlöm őt), vagy tényleg tud valamit.
Lac utána visszapörgette a dolgokat, nem telefonált, nem mondta a nevét, megvoltak az iratai, nem volt semmi olyan irat a kocsiban, amin a neve rajta volt, .... szóval elég érdekes.
De azt mondta, levette a rontást, úgyhogy majd most sikerül :)
Lac azt mondta neki, hogy ha bejön amit mondott, visszamegy, megkeresi és megkapja a pénzt amit kérni akart ezért :)

Fogorvosnál

Köszönöm az érdeklődést és drukkolást :)
A fogorvosnál használatos szuritól annyira kiütődök, hogy amint hazaértünk bekómáltam másnapig, péntek-szombaton meg suliztam végig, úgyhogy ezért csak most kerülök elő!
Kicsit nehezebben ment mint a múltkor. 6 szurit kaptam, abból 4-et a szájpadlásba, azt azért éreztem, de ki lehetett bírni :)
Második nekifutásra sikerült kiszedni, de elég nehezen engedte magát.... alig fért hozzá a doktornő :(
De a jó hír, hogy elfogytak a bölcsességfogak :)
Az egyik barátnőm azt mondta, hogy ki van találva ez a dolog.... valami kijön, hogy más bemehessen :) egyből megfejtette, hogy a fogacskákért cserébe Babákat kapunk :)

ááááááááá.....

Úgy félek a foghúzástól.... mindjárt indulok!

Megnyugodtunk :)

Tegnap este jó alaposan megnézett Lintner Tanár Úr.
Az a pont, ahol fáj, kb 4-5 centire van a méhemtől, úgyhogy kizárt, hogy amiatt lenne. Valószínű egy hatalmas véletlen, hogy a műtét után is ott fájt és most is. Mivel ősszel a 10 hetes terhesség idején sem lehetett ennyire fent a méhem még, ezek szerint akkor sem okozhatta a missed ab azt az éles nyilaló fájdalmat.
A rendszer tökéletes :)
Megkérdeztem a beültetendő babák számát is Tanár Úrtól és abban maradtunk, hogy hallgathatok a szívemre :)
Ha 2 baba sikerül, akkor azt mondta, hogy kétség kívül szuperül helyt tud állni a testem. Szerinte ha véletlenül hárman lennének, akkor már így ötödik terhességként az is menne, de azt nem szeretné, úgyhogy kéri, hogy max. kettőt építsek be a pocakomba :)
Nagyon drukkol nekünk és jól megölelgetett búcsúzásként, hogy majd a terhesgondozáson vár szeretettel :)
És előirányoztuk, hogy október vége, november elején szülünk :)

Megnyugodtunk. Ez a fájó pont még azért érezhető, de bízom benne, hogy ahogy elmúlt a missed ab után is magától, úgy most is el fog. Egyszerűen akár kívülről, akár belülről vizsgálja bárki minden tökély, úgyhogy nincs min kínlódnunk... jól vagyok és a pocak is Babákra kész! :)

Nőgyógyász

Ez az élesen szúró pont a "baba helyén" nem hagy nyugodni.
Az szuper, hogy szervi oka nincs, de akkor mi a csudáért kezdett el fájni minden előzmény nélkül?
Beszéltem ma egy kollégámmal (pszichiáter), hogy szerinte lehet-e lelki oka a dolognak? Kiveséztük a helyzetet, de abban maradtunk, hogy valószínűleg nem lelki eredetű, mivel éppen azon a ponton van ahol már volt beavatkozás. Sokkal inkább valószínű, hogy egy heg. Csak az a bajom ezzel, hogy ha heg, akkor mitől kezdett el fájni most? Miért nem volt vele gond október óta? Sokkal inkább, mi történt most, hogy megint előtérbe került ez a dolog?

Magam megnyugtatása kedvéért megbeszéltem Lintner Tanár Úrral, hogy holnap megnéz, úgyhogy délután nála lesz jelenésem. Hátha van ott mégis valami.... Bár nincs sok valószínűsége, mivel direkt átnézte azt a részt ősszel.

Az a baj, hogy olyan félelmeim vannak, hogy ha ott mégis van valami gubanc, akkor nehogy megint egy várandósság szakadjon meg a huszon valahanyadik héten, mert ott elvékonyodik a fal, és elfolyik a magzatvíz, ... ezt már "próbáltuk" és nagyon rossz volt.
Azt hiszem, itt lehetnek a rejtett félelmeim az eddig történt koraszülés, vetélések miatt...
Bízom benne, hogy ha beszélek holnap Tanár Úrral és megnézzük még egyszer azt a részt, akkor megnyugszom!
Ha meg már úgyis ott vagyok, megvitatom vele azt is, hogy mit gondol a beültetendő babák számáról, mert elég nagy bennünk a dilemma... mivel abban maradtunk Konc Tanár Úrral és Kanyó Doktornővel, hogy ezúttal több embrioval próbálkozunk, a 3 vagy 4 közt dilemmázunk. De végig kell gondolni minden alternatívát, úgyhogy jobb ha Tanár Úr is voksol az ügyben!
Így leszek nyugodt, és úgy nagyobb az esélyünk a sikerre :)

Újra nagyüzem

Most már kezdem felfogni hogy vége a vizsgáknak :)
Többé-kevésbé sikerrel zárult. Egy tárgyam maradt jövőre, de majd jól kihasználom a pocaknövesztős hónapokat arra, hogy tanuljak kicsit előre.

Ma reggel dokinál kezdtem a napot...

A missed ab után a "baba helye" élesen fájt kb a műtét után bő egy hétig. Aztán elmúlt. Most viszont ugyanaz a fájás van múlt hét óta, és nyugtalanít, úgyhogy a végére szeretnék járni még lombik előtt.
Lintner Tanár Úr a hysteroscopia alkalmával megnézte azt a részt kiemelten, de semmi nincs ott.
Megkértem egy professzort itt bent a SOTÉn, hogy segítsen utánajárni, és ma reggelre hívott be hasi UH-ra.
Jó alaposan megnéztek minden szervet, de sehol semmi gond (hála Istennek). Azt még a Főorvos Asszony is megállapította, hogy közel 30 db 6-8 mm-es tüszőm van, nem tudja, hogy ez jó-e így a nőgyógyásznak :)
Mondtam neki, hogy több mint jó :)
Hiszen belőlük lesznek a Babácskáink márciusban!!!!
Kértek még néhány labor vizsgálatot, vv és vizelet tenyésztés, de abban egységesen egyet értettek, hogy minden tökéletes, és hacsak nem lesz valami rossz a laborok eredményében, mehet a lombik, semmi akadálya.

Közben már azon is tipródok, hogy lehet-e ennek pszichés oka? Mondjuk a missed abbal végződő őszi terhesség kisebb trauma volt, mint a közel két évvel ezelőtti szülés (úgy érzem). Furcsállanám, ha épp ezt nem tudnánk feldolgozni... persze az is lehet hogy kezdünk telítődni csalódásokkal.
Mindenesetre bejelentkeztem Tündérkeresztanyához február 13-ra, úgyhogy a lelki hátteret is megnézzük!

Ma a hasi UH után a fogorvoshoz rohantam, mert a legutóbbi hormonkezelés arra volt jó, hogy elinduljon kifelé a másik bölcsességfogam is... és nagy lendülettel kinőtt félig, aztán abbahagyta. Most néhány napja meg ismét belendült, de valami fura, úgyhogy jobbnak láttam ha látja a doki. Pláne, hogy minden lombik előtt megnéz, nehogy ilyen banális dolgon bukjunk el.
Már kimondani is rettentő furcsa volt, leírni meg pláne, hogy én kértem hogy húzzuk ki.
A Doktornő szerint éppenhogy odafér a többi fog mögé, de elég kényelmetlenül. Valószínű, hogy rendszeresen felsértené a számat, és elég nehezen hozzáférhető tisztítás szempontjából.
Közben még az is benne van a pakliban, hogy a hormon szurik hatására belobbanna, és akkor pocakosan kellene kihúzni. Viszont annak a lehetőségétől is elzárkózom, mert nekem ez a foghúzós mizéria annyira nagy pszichés megterhelés, hogy képtelen lennék stressz nélkül átvészelni.... úgyhogy mivel a Doktornő azt mondta, hogy tulajdonképp mindegy, hogy mikor húzza ki, de ő is a most mellett voksolna, így döntöttem, csütörtökön megszabadulunk ettől az utolsó kis gazember bölcsességfogtól is és azzal le van a gond :)

Mindeközben meg nagyon várom a pénteket, hogy végre végre megint szurizzunk és érkezzenek már a Picúrkák :)