Mama

A nagymamám egy igazán erős, fáradhatatlan, energiabomba volt mindig. Tipikusan az az ember, aki a család minden tagjával minden körülmények közt szót ért, és mindig van valami tökéletesen célba találó mondata, amivel helyre billenti a lelki bizonytalanságokat, egy praktikája amitől elmúlik minden fájdalom, ... úgy egyébként meg az a semmihez nem fogható süti illat ami csak nála volt érezhető :)

Mindig meg lehetett vele beszélni minden lelki, szerelmi, egészségügyi dilemmát.

Emellett minden tip-top körülötte, profi szakács, cukrász, az igazi szerető otthon megteremtője :)

Gyerekkorom nyarainak 1-2-3 hetét mindig Vele töltöttem, a kis jászsági kertesházban. A település utolsó utcájában, ahonnan a folytatás a határ és az erdő...

Gondoztuk az állatokat, leszedtük a zöldségeket, gyümölcsöket, levágtuk a csirkét amiből aztán a fincsi ebéd készült. Majd a konyhában kitettük a nyújtó deszkát, és nekiálltunk tésztát gyúrni, csigatésztát, cérnametéltet, csusza tésztát csinálni. Nagy kedvencem azóta is a túrós csusza és a krumplis-, ill. Szilvalekváros derelye... mindig ezzel várt :)

Itt jegyzem meg, hogy ez a technika, mozdulatsor a családban csak belém rögződött annyira, hogy bármikor tésztát gyúrok-vágok, Anyu is és a testvérei is tátott szájjal nézik hogy mintha Mamát látnák évtizedekkel ezelőtt :)

Délután odafészkeltünk az ajtó közelébe a fényhez és jött a hímzés. (Mama sokáig a hímzőiparban dolgozott, és később ezt otthon is csinálta- míg az izületei engedték.)

Közben a sparhelten rotyogott a pörkölt, leves, forrt a teavíz, sült a sütemény, a szobában pedig a búboskemence ontotta a meleget...

Azt hiszem, mondhatom, hogy mindigis különleges és nagyon szoros kötelék volt közöttünk :) ezt a családban mindenki így látja a mai napig.

Mikor senki nem tudta hogy lombikozunk, vagy babát/babákat várunk, ő kivétel volt. Mindig falazott nekünk, míg nem akartuk a tágabb családban nagy dobra verni a dolgot ...az elmúlt 30 évben mindenben szövetségesek voltunk :)

Az utóbbi időben persze a kor előrehaladtával Mamácskám is kissé lassabb lett, a gyógyszereinek száma megszaporodott. 3 hónapja egy reggel úgy ébredt, hogy kicsit szédelgősen érezte magát, és ekkor indult a hanyatlás.

Kezdetben csak gyengeség, majd egyre inkább fogyni kezdett. A gyógyszereit nem lehetett olyan ütemben átállítani, ahogyan az állapota ingadozása indokolta volna.

Egyre több zavart perc, majd óra követte egymást. Már volt, hogy nem ismerte meg a körülötte lévőket...

Persze a mi családunk amolyan „kiszolgáltatottság-ellenes”, így ahogy anno Apunál is, ez esetben is otthon ápolta Mamát az egész család.

Igazán érdekes dolgok is történtek, amiket sosem felejtek el...

Mama volt most is az egyetlen, aki tudott a Picikről. Már-már szertartássá vált, hogy minden orvosi jelenésünk után hívtam Anyut, majd azonnal Mamát, hogy beszámoljak neki a dédunokáiról.

Meg is tartotta a titkot, senkinek nem mondta, csak magában örült velünk :)

Kb 2 hónapja, ahogy romlott az állapota, felhívtam és megmondtam neki, hogy „feloldozom” a titoktartás alól, és elmesélem Anyu testvéreinek is, hogy babákat várunk és hol tartunk már! Egyszerűen azt éreztem, tehermentesítenem kell egy ekkora titok megtartása alól. Hiába voltak addig is zavart idők, sosem szólta el magát!

Persze egyébként is sajnáltam már kezdetektől pl. Keresztanyut (Anyu nővére), hogy nem osztjuk meg velük az örömünket, de a régi beidegződés visszatartott. Ahol ők laknak, hatalmas a család és nem akartam h bárki megtudja, hiszen anno is, mikor elmonduk, utána jött a baj :( ...nyilván nincs összefüggés aközt ami történt és hogy elmondtuk a körülöttünk lévőknek, de talán a múlt annyira biztonsági játékossá tett minket, hogy már csak akkor merjük világgá kürtölni a jó hírt, ha a kezünkben vannak a Pici Fiaink egészségesen :)

Most emiatt nem tudják a barátaink sem... majd a szülé után Lacom beindítja a „riadó-láncot” :)

Aztán Anyu és Keresztanyu Mamánál egyszerre voltak otthon, és Keresztanyu mesélte, hogy azt álmodta előző éjjel, hogy két iker kisfiút tologat a babakocsiban náluk a Fő utcán a park mellett :) Mikor reggel felébredt, elmesélte Keresztapunak, hogy mit álmodott, aki azonnal rávágta, hogy hívjon fel engem és mesélje el nekem az álmát :)

Ez is hatalmas intő jel volt, hogy el kell mondani nekik!

Persze öröm sírás fogadta a hírt, mert felhívtam Keresztanyut és azonnal ennek az álmonak az elmesélésével kezte a beszélgetést... én pedig csak annyit kellett hogy mondjak, hogy nevezetesen valóban mindketten kisfiúk, november második felében érkeznek és Tóbiásnak, Jónásnak hívják őket. Nem tudom milyen évszakban tologatta azt a babakocsit álmában a Fő utcán, de december-január magasságában ez valóság lehet :)

...azóta Keresztapu festett otthon és parancsba adta, hogy az általa kijelölt falra senki nem tehet semmit, mert az az ikrek fotóinak a helye :)

(Ővelük is mindig szoros volt a kapcsolat... valahol a gyereküket „pótoltam” az iskolai szünetekben. 3 éves korom körül veszítették el Potter-szindróma miatt a gyereküket, és utána nem lehetett többé...)

Mamácskám nagyon Drága volt, mert amint ezt elmeséltem Neki és értesítettem a legszűkebb családot a Kisfiaink érkezéséről, másnaptól mindannyiuknak csak erről mesélt :)

Mikor a gyerekeit nem ismerte meg, vagy összekeverte a testvérei fiatalkori valójával, rólam és a Kisfiainkról olyan tisztán beszélt, hogy szinte nem hittük el, hogy velünk kapcsolatban ennyire tiszta az elméje. Sokszor minket keresett, Tóbival és Jónival beszélt álmaiban, majd egész nap Róluk áradozott a körülötte lévőknek.

Hetente minimum egyszer kikövetelte, hogy hívjanak fel, mert hallani akarja a hangomat... Mindig mondták, hogy akkora erőt ad Mamának mikor beszélünk, hogy semmi másból nem merít ekkora energiát. Előtte már transzban van, hogy mikor hívnak már, utána pedig feltöltődve pörög, mint akinek semmi baja.

Az elmúlt 1-2 hétben annyiszor beszéltünk, és mikor rosszul volt is, mindig megjegyezte, hogy ő várja a Fiúkat és ha tudnám, milyen gyönyörűek...

A legutolsó beszélgetésünkkor azt mondta, hogy nagyon várja Őket, csak olyan lassan jönnek, Ő meg olyan erőtlen... ekkor már kb egy-másfél hónapja nem evett, nem ivott...

Sajnos Apu és Laci Anyukájának betegségét látva és „végig asszisztálva” láttuk, hogy nagyon hamar ...eljön Mamánál is az elkerülhetetlen.

2012 október 19-én pénteken végül elment! Békésen, nyugodtan, gondtalanul, a szerettei körében.

A temetésre sajnos nem mehetek, Lintner Tanár Úrral ezt beszéltük meg. Már túl rizikósnak találja a hosszú oda-vissza utat, a fentlétet és a lelki megterhelést. Annyit kért, hogy akármilyen nehéz is, próbáljak meg érzelmileg néhány hónapig közömbös maradni – már amennyire ez lehetséges.

Azt beszéltük meg, hogy a szülés után majd mihamarabb leutazunk és meglátogatjuk Mamát a fiúkkal...

Az utóbbi hetekben...

Az utóbbi időben nagyon sokminden történt, ezért nem igen volt időm, lehetőségem, netem,... írni.

Nos akkor következzenek a részletek!

32+2 Lintner Tanár Úrnál

Tegnap délután megejtettük a szokásos látogatásunkat Lintner Tanár Úrnál, ez volt a betöltött 32 hetes csekkolás :)

Azt mondta, minden porcikámmal elégedett, a pocakom jó sokat nőtt, úgyhogy első rám nézésre szuperül fejlődnek a fiúk! Ezt ultrahanggal is igazoltuk... mindösszesen annyit hagytak a kis huncutok, hogy a fejecskéjüket (úgy ahogy) lemérje Tanár Úr, de az alapján 32+2 és 31+5 hetesnek felelnek meg, úgyhogy minden maga a tökély :)
Ahogy eddig Andikám aposztrofálta a pocakomban uralkodó állapotokat: "megvolt bennem az X-faktor" (a gyerkőcök elhelyezkedését tekintve mindenképpen). Ez most változott... szépen stabilan keresztbe, egymás fölé helyezkedtek a Picúrok :) Lent Tóbi, bal oldalon a feje, fölötte Jóni, jobb oldalon a feje. Szegénykéim nem kímélik egymást, de tuti igazságosan megy az adok-kapok :)
Magzatvíz mennyisége szuper, múlt heti laborjaim - a cukrot, inzulint és minden toxémiás markert beleértve - tökéletesek.
Olyannyira, hogy kb 1 hónap alatt legyűrtük a vérszegénységet :)
A hemoglobinom is nagykönyvbe illő és a vasam önmagában még túl is tesz az átlagoson... Tanár Úr szerint ilyen szuper értékeket még egy babás várandósságnál is ritkán látni, nemhogy ikrekkel :) Ezek szerint a Maltofer Fol a nekünk való vas készítmény :)
Nagyon örülök neki, mert ez valamelyest javítja a lehetőségeinket az őssejt levétel tekintetében, és elvileg jó eséllyel megússzuk azt is, hogy a császár után vért kelljen kapnom.
Továbbra is a betöltött 38. hét a cél, konkrétan kitaláltuk a 2012. 11. 21-ét :)
Már csak a fiúknak kell ezzel egyet érteni :)

Beszélgettünk a császárról is valamennyit, Tanár Úr azt mondta, hogy egy biztos, arról személyesen gondoskodik, hogy mindkét Drágaságunkat megpuszilgathassam még a műtőben :)

Következő találkánk másfél hét múlva lesz a János Kórházban, ultrahangra megyünk, aztán hozzá, és majd kitalálja, hogy kell-e tenyésztés akkor, vagy majd csak egy hét múlva.
A mostani eredménye tökéletes lett, így nem aggódunk koraszülés miatt :)
Azt követően hetente 2-szer CTG lesz, és ha minden a terveink szerint alakul, otthonról érkezünk majd szülni az előre megbeszélt időpontban 38+2 hetesen :)

Olyan jó már itt tartani... a napokban bármikor érkezhet a babakocsi, autós ülések, kiskádak, ... egyéb megrendelt holmik :)
Tulajdonképpen minden kimosva, egy-két dolog vár még vasalásra.
Táskák összekészítve.
Drága férjemnek lesz majd még egy húzós köre míg mi a kórházban vagyunk, hogy még egy alapos takarítást csináljon a baba szobában, és felhúzza az ágyikókat :)
Nagyon várjuk Őket (bár gondolom ezt mondani sem kell)... minden pillanat boldogság ebben az állapotban és majd' minden éjjel velük álmodunk, és várjuk a kiteljesedő csodát, mikor megérkeznek hozzánk a kisfiaink :)
Ha a naptárra nézek, szinte hihetetlen, hogy bő 1 hónap és igazi családdá válunk :)

Ultrahang 30+2

Szerdán voltunk ismét ultrahangon az Istenhegyiben, Hajdú Doktornőnél.
Vicces volt, hüvelyi vizsgálatra készültem, mert annyira határozottan állítja a weboldaluk, hogy azt hittem, elkerülhetetlen, de szerencsére megúsztam :)
Az uh alapján a belső méhszáj tökéletesen zárt, úgyhogy szuperül tartanak a varratok!
Mikor elkezdtünk nézelődni, a Doktornő megállapította, hogy ember legyen a talpán, aki itt látja, hogy kinek milyen alkatrészét nézzük éppen... mondtuk is neki, hogy ő a szakma csúcsa, ha ő nem látja, akkor ki???
Azért jól nekifogott a méricskélésnek, bár hozzá tette, hogy ehhez kb nem adná a nevét, és tudjuk, hogy alul mérjük őket, mert egyszerűen nem lehet klasszikus képet behozni sem a fejükről, sem a hasukról, de még a combcsontjukról sem... Így alulmérve lettek kb 1400 és 1500 grammosra becsülve, egyébként tökéletesen vannak szemmel láthatóan :)
Amit nagynehezen sikerült alaposan csekkolni, az a köldökzsinór keringése, ami hála Istennek szintén maga a tökély :) Bár vicces kisfiaink vannak, mert amint befogta az uh-val a Doktornő, abban a pillanatban odébb rángatták, hogy lehessen újra vadászni a flowmetriához :)
Kicsi huligánok :)
Nos, nagy vonalakban kijelenthető, hogy császár lesz... mondjuk ez eddig is így volt megbeszélve, de ha akarnánk sem módosíthatnánk. A mi kis örökmozgó akrobatáink X formában fekszenek. Tóbi a gerincemhez közel, úgymond alul átlósan, és fölötte/rajta Jóni a hasfalamhoz közel, ellentétesen átlósan... konkrét X-ben :)
Hajdú Kriszta kijelentette, hogy akármeddig is maradnak bent, a következő kötelező ultrahangra nem kell menni, mert még ennyit sem fogunk látni, bár szerinte akkor már egyébként is kint lesznek a Picúrok.
Pufi-pofikról sajna képre esély sincs már, úgyhogy majd kint fotózzuk őket :)
Az Istenhegyiből egyenesen mentünk Lintner Tanár Úrhoz.
Nagyon jókat szórakozott a leleten :) ...komolyan úgy nézek ki belülről, mint egy autó-bontó, ahol ömlesztve vannak a különböző alkatrészek keresztbe-kasul :)
De ő is jónak ítélte a helyzetet.
Beszélgettünk a szülésről kicsit konkrétabban, mint eddig.
Terminált császárt tűzött ki, spinális érzéstelenítéssel a BETÖLTÖTT 38. hét után!!!
Mondtam is, hogy szuper, hogy minden alkalommal emeljük a tétet (hetek számát) 1-2 héttel :)
De állítólag van még bennem ennyi :) Úgyhogy a reggeli és esti beszélgetésünk a Picikkel visszaállt a "még 8 hétig bent kell maradni" mondókára :) pedig már volt egy bő hét, mikor másfél hónapra csökkentettem :)
Úgy legyen!!!!
Szóba került az őssejt kérdés.
Erről azért írok most, mert engem meglepett a dolog!
Mi őssejt pártiak vagyunk - bár adja az ég, hogy ez legyen életünk legnagyobb pénzkidobása és sose kelljen! Sőt, nem csak vér, hanem szövet levételt is szeretnénk.
Ezt mondtuk is Tanár Úrnak, mire közölte, hogy akkor sok vér fog folyni :(
Laci megkérdezte, hogy de nem életveszélyes helyzet, ugye? Tanár Úr mondta, hogy háááááát, határeset.
Az a "baj", hogy gyakorlatilag úgy zajlik ez, hogy megkapom a spinálist, aztán kiszedik a méhszáj varratot, utána kitágítják a méhszájat (hogy majd távozhasson az a trutyi aminek kell), majd jön a katéter, és utána vágnak. Azt mondta Tanár Úr, hogy az első vágástól számítva kb 5-10 percen belül kint lesznek a Fiúk, gyors megmutatás, vizsgálat és viszik is ki őket az inkubátorba, ahova hála Istennek Laci velük mehet! (nekünk ez volt a legfontosabb kérdés, hogy ő ott lehet-e velük!!!)
És utána jön a véres mutatvány, hogy le kell fejni a lepényből a vért a tasakokba... és mivel kétpetéjűek, így ez dupla idő, amíg én csak vérzek és vérzek. Addig semmi oxytocin, semmi öblítés :(
A szövet levétele maga kb 5 másodperc, így az nem para.
És csak ezután indul a méhlepény kivétel, az öblítés, a varrás, stb...
...mit mondjak? Nem voltam elragadtatva... meg is beszéltük, hogy nem akarjuk mindenáron ezt a dolgot. Ha biztonsággal levehető, akkor rendben, de ha a méhem, életem, ... veszélybe kerül miatta, akkor fene egye meg az őssejt kérdést... nem ér annyit!
Mondjuk bízom annyira Tanár Úrban, hogy tudja mit csinál, és nyilván az anyuka élete a fontos, az őssejt levétel ehhez képest fakultatív program!
Lehet hogy vért kell kapnom majd még utána, de ez majd ott és akkor kiderül.

Jövő héten kedd-szerda magasságában kell mennem a Jánosba vérvételre. Kontroll a cukorra (terhelés nélkül), vasra, pajzsmirigy hormonokra, és toxémiára (ez csak biztos ami tuti alapon, hogy lássuk a vese, máj paramétereimet is), valamint általános vérkép és vizelet.
Majd a betöltött 32. héten találkozunk ismét, hogy szemrevételezzen Tanár Úr, megbeszéljük a véreredményeket, és újabb csodás részleteit tárgyaljuk ki a császárnak.
Azt mondta, szuper szép a pocim, bele van szeretve teljesen :)

Mindeközben írhatnak bármit a várandósságról szóló könyvek, hogy ilyenkorra már kicsit kevesebbet ficeregnek a gyerekek a hely szűke miatt, pláne az ikrek... a mi kisfiaink nem olvasták a szakirodalmat, így többet rajcsúroznak mint eddig bármikor :) de nem is bánom, engem megnyugtat maximálisan.
...már most teljes a szerelem az irányukba - bár azt hiszem ez már akkor kezdődött, mikor még csak 4 napos embrikék voltak és a beültetés előtt megmutatták őket a monitoron :) De ha ez a feltétel nélküli szeretet ilyen mértékben erősödik napról napra, új távlatok nyílnak meg előttünk mikor megszületnek :)
Hihetetlen jófejek, mert este a "Béka-zenére" egyre intenzívebben táncolnak, reggelente pedig mikor ébredés után jó reggelt kívánunk nekik, visszarugdosnak - mindig az a kis huligán, akinek épp a nevét mondjuk :)
Plusz kilóim száma: 12 kg
Pocak pedig: 109-110 cm

Mindenkinek kívánom mielőbb ezt a csodát, mert ehhez tényleg nincs semmi hasonló :)

200. nap :)

Múlt hét pénteken a 200. napon is túlestünk :)
Szeretem napról napra megélni ahogy telik az idő, és mindenek előtt érezni, hogy egyre erősebbek, ügyesebbek a Kisfiaink. Mi pedig egyre "okosabbak" vagyunk, mert már egy egy kidudorodó testrészről egész egyértelműen meg tudjuk állapítani, hogy egy térdecskével, vagy könyökkel van dolgunk :)
Kis Huncutkáink egyre többet kommunikálnak, de folyamatosan alakul a napirendjük. Eddig relatív össze-vissza voltak mozgékony és nyugis időszakok, mostanság viszont kezd elhatárolódni a szundi- és a nyüzsis idő!
Elmondhatatlanul jófejek... kérésre arcon rúgdossák az odabújó apukájukat :)
Persze a pisilés kb 5 percenként beiktatandó feladat nálam, és továbbra is a méhszáj varrat a kedvenc ugráló felület bennem, de minden pillanat maga a csoda velük :)
Néha már eszembe jut, hogy vajon milyen furcsa lesz, ha majd kibújnak és nem ők irányítják, hogy mikor tudok ülni, állni, vagy éppen bármilyen irányba megmozdulni :)
Egyre inkább foglalkoztat a szülés gondolata, a körülményei, ...főleg az, hogy amikor kiviszik Őket  majd a műtőből, akkor hova viszik a Drágáinkat, Lac velük mehet-e, ...
De már csak 9 nap és rázúdíthatom a kérdéseimet Lintner Tanár Úrra :)

És végre eljutottunk a fotóhoz is :)
Eddig is készültek képek rólunk, hogy végig követhető legyen a változás amin március óta végig mentünk, de mondjuk úgy, nem túl internet kompatibilisak :)
Lac előszeretettel zuhanyzás előtt-után-alatt készített képeket, amin valljuk be, sokkal több látszik belőlem, mint ami egy ilyen blogban megmutatható. De a 200. nap örömére végre ruhában is csináltunk 1-2 képet, így abból teszek fel Nektek is :)

Amikor (nem is olyan rég) elértük a "már csak 100 nap van hátra" időszakot, befogtam egy papír centiméter szalagot (hála az Ikeának), és azóta nap mint nap vágjuk a centit a szó szoros értelmében, hogy mennyi van még vissza... csoda, hogy ez is ráfért még a hűtő ajtajára :)
Meg kell mondjam, igazuk van azoknak akik állították, hogy az utolsó trimeszter csak úgy elrobog... valóban erős sprintre kapcsoltak a napok :) egyre szuperebb feladataink vannak - pl: pelus vásárlás, baba ápolószerek beszerzése, babakocsi, gyerekülések megrendelése, a rucik már kimosva, összerendezve sorakoznak a szekrényben. És ami a legfantasztikusabb, hogy nincs para, nincs aggódás, csak a határtalan öröm és várakozás (abból is a jó fajta).
Már szeptember közepe van, úgyhogy hamarosan itt a november és végre végre a kezünkben tarthatjuk a Kincseinket :)

És akkor íme a képek a 200 napos állapotról:

előre szólok, csupa öröm, csupa boldogság :)

28+0

Hétfőn voltunk a János Kórházban Lintner Tanár Úrnál.
Megnéztük a Picúrokat ultrahangon és Tanár Úr vett le kenetet is.
Tóbiásunk már 1170 gramm :)
Jónásunk pedig 1107 gramm :)
Szuperül növekednek, koruknak megfelelőek, egészségesek :)

Nagyon cukik voltak, mert a vizsgálat alatt totál nyugton maradtak, így könnyű volt lemérni Őket, aztán amint felültem, beindultak :)
Komolyan az élet legnagyobb csodája, mikor az ember pocakjában a kisbabái ficánkolnak! Egyszerűen nem lehet betelni velük. Valószínű ezt majd csak az múlja felül, mikor megszületnek és az ember átölelheti végre Őket :)
Továbbra is abszolút keresztbe fekszenek - na, nem mintha esetünkben ennek bármi jelentősége lenne.
Tanár Úr nagyon elégedett volt, így megint kaptunk 1 hét "szabit", azaz majd csak a 30 hetes genetika után kell mennünk legközelebb.

Érdekes, hogy a kis ficánkák amikor a legnagyobb nyüzsgésben vannak, akkor is megnyugszanak ha Lac odateszi a kezét a pocakomra :)
Persze azért Őt is megrugdossák rendszeresen, de amikor az Ő keze kerül a pocakomra, mindig van egy kis relax odabent :)

Esténként lefekvéskor egy zenélő plüss békát mindig felhúzunk a fiúknak, jó éjszakát kívánunk nekik is és utána megy a béka-ének :) Mókás, mert Lac mindig elalszik rá azonnal, a gyerekek viszont táncra perdülnek tőle... nem tudom eldönteni, hogy azért mert tetszik nekik, vagy azért mert nem?
Sebaj, majd kiderül ha kibújnak :)

27+0

A betöltött 27. héten voltunk a szokásos látogatáson Tanár Úrnál.
Mindent rendben talált :) megyünk tovább, és hétfőn, 28+0-n a János Kórházba hívott vissza, hogy csináljunk egy ultrahangot, levegyen kenetet tenyésztéshez (biztos ami biztos) és megbeszéljük a további szteroid kezelést. Feleslegesen nem akar bombázni vele, pláne, hogy az alap dózist már megkaptuk, így csak ismétlő tüdőérlelő kell, ha kell :) hétfőig még konzultál emiatt, mert ha túl sokat ad, annak is vannak hátulütői.
Hiányzó labor értékeim meglettek, D vitamin siralmas (33,3 lett, ref. tartomány: 75-250 közt lenne), TSH: 2,2 (1,7-ről indultunk), T3 és T4 pocsék :( de nem kell vele semmit csinálni, nem gyógyszerezünk, hiszen a Picúrok alakítják, de nem okoz bajt már ebben a szakaszban, viszont kontroll lesz 3 hetente, és ha drasztikusan romlik, kapok gyógyszert.
Pocak extra növekedésbe kezdett, gyerkőcök 0-24-ben pörögnek, ami fantasztikus érzés továbbra is - bár egyre erősebbek :) Jó kondiban vannak nagyon, néha kék-zöld a pocim egy-egy része, akkorákat tudnak taposni rajta - de ez a dolguk, csinálják csak :)
Hálásak vagyunk minden napért, minden éjjelért, minden rúgásért...

Most megint cukor mérős-étrend írós 4 napom van, hétfőn kell küldeni Tűű dokinak az eredményt, remélem rendben találja majd ő is az értékeket!

Tűű doktor véleménye a cukromról

Reggel korán jött a levél, hogy Tűű doktor átnézte a cukor értékeimet és a laborokat is.
Természetesen ő is megállapította (ismét), hogy terhességi cukrom van - ez nem meglepő.
A diétán annyit változtatott, hogy a 150 gramm CH-t még több részre osztotta el, azaz már nem 8-szor eszem egy nap, hanem kb 10 alkalommal. Amúgy az amiket enni szoktam, maradhat, csak kisebb adagokban. Az egyetlen változtatás, hogy azt javasolta, hogy a paradicsomot próbáljuk meg kihagyni, mert vannak egyes "állatfajták" (pl. én), akiknek ez is felnyomja a cukrát.
Ez elég nehéz lesz, mert az a favorit zöldség számomra, de sebaj.... 3 hónapig kibírom :)
Egyelőre nem kell inzulin, 2 hét múlva újabb 4 nap vércukor értékeit várja tőlem étrenddel, és 4 hét múlva újabb terhelés, kifejezetten reggelivel, hogy elkerülhessük az ájulásokat.

Egyre többet álmodom a fiúkkal :) és olyan jó, mert már a nevükön szólítom őket álmomban is :)

Indulhat a visszaszámlálás :)

Már csak 100 nap december 3-ig :)
Mikor ránézek a pocakos programokra a telefonomon, olyan jó látni, hogy már sokkal több van mögöttünk, mint előttünk :)
Még jó sokáig tartogatom, növesztgetem Őket a pocakomban, de néha rám tör az érzés, hogy ide velük mihamarabb, hogy végre megpuszilgathassam, megszimatolhassam Mindkettőjüket :)
Nagyon várjuk!
Minden héten elmondja Lintner Tanár Úr, hogy már életképesek és napról napra hatalmas lépéseket teszünk afelé, hogy önállóan lélegezzenek :) ezt hallani zene füleinknek :)
Szeptember 3-án megyünk legközelebb Tanár Úrhoz, és akkor beszélünk még egy kör tüdő érlelő szteroid szuriról, meg persze kiderül az is, hogy további 1 hetet itthon tölthetek-e még?!
Reményeim szerint a 30-32. heti ultrahangra még itthonról megyünk :)
De persze ha a fiúk érdeke a kórházi bentfekvést igényli, akkor "repülök" be a Jánosba.

25+1 ultrahang

Nagyon megnyugtató volt látni a kisfiainkat, pláne a reggeli ájulások után!
Végig miattuk aggódtam, hogy nehogy bajuk legyen...

Hála Istennek, minden rendben velük :)
Csodálatos volt látni a pofijukat, mocorgásukat, egymással való "játékukat" :)
Vizsgálattal egybekötött 4D-s kukucskálás volt, majd 40 percen át.
Eredmény: abszolút koruknak megfelelőek, egészségesek, és már 773 és 745 grammosak. A flowmetria is tökéletes, a lepények csodaszépek, köldökzsinór áramlás szintén hibátlan. Egy apró eltérés van, hogy a magzatvíz picit több az átlagosnál, de ez lehet a reggeli cukorterhelés miatt is, vagy akár amiatt, hogy tényleg az inzulin lesz a megoldás esetünkben.
A Doktornő is, de Lintner Tanár Úr is azt mondta, semmi ok az aggodalomra, rendben vannak a fiúk :)
Azért az anyukájukra már most is a frászt tudják hozni, mert mindkét kis huligán "sálat" tekert a köldökzsinórból a nyaka köré ... szintén mondták, hogy semmi aggódás emiatt, ezt minden gyerek így csinálja még ilyenkor, max. épp nem látjuk, így nem aggódunk miatta. Míg néztük 4D-n Tóbiást, mondtam neki, hogy vegye már le a nyakából a zsinórt, erre felhúzta az arca elé, majd bajúszt csinált belőle, egy pár másodperccel később meg "ráharapott" :)
Jónás azzal kezdte a bejelentkezést, hogy belenézett a szemünkbe, majd mutatott egy nagy 2-est :)
A vizsgálat végét elég egyértelműen jelezték mindketten... dobtak egy-egy popsit és kész. Előtte persze már ment a grimaszolás, úgyhogy mondtuk is, hogy ne pöcögtesse őket a Doktornő,örülünk, hogy megmutatták magukat így is :)
Tüneményesek, és tisztára az apukájukra hasonlítanak, aki mondanom sem kell, mennyire büszke rájuk :)

Tóbiás:

Jónás:

Cukorterhelés 25+1

Ilyen viszontagságos terhelésem még sosem volt, pedig nem most kezdtem a cukros lötyi ivást...
Reggel korán mentünk, sikerült a labor előtt megállni, én a kocsiban vártam, Laci felszaladt a szülészetre Krisztihez a beutalómért, majd sietett vissza, és túl is estünk a 0 perces vérvételen. Ezúttal még a cukros víz megivása is könnyebben ment, mint eddig.
Aztán kint beültünk az autóba. Már ülnöm sem egyszerű, pláne nem ilyen sokáig, úgyhogy kb 30 perc elteltével elkezdődött a kínlódás, a hányingert még tudtam uralni, de éreztem, hogy valamit tenni kell, mert el fogok ájulni. Ülés totál vízszintben volt, lábam fent a műszerfalon (ez szokott segíteni), de ezúttal sikerült így is elájulni :( Laci összevakart, de csak úgy tudtunk bemenni a 60 perces vérvételre, hogy 2 kis korty hideg vizet ittam.
Úgy tűnt, jobb lesz, bementünk, levették a vért, a második trimeszteres laborhoz leadtam a vizeletet, majd vissza a kocsiba.
Na, ekkor már nem kellett sokáig várni, egyszercsak elsötétült minden, és ismét elájultam. Hála Istennek, Laci végig mögöttem volt, bár időzíteni tudni kell, éppen akkor estem össze, mikor fél lépéssel odébb ment, hogy kinyissa nekem a kocsi ajtaját. Szerencsére utánam tudott kapni, így nem ütöttem meg magam. Következő képkocka, hogy vagy 20 ember áll körülöttem, és Laci próbál összevakarni a kocsi mellett a földről. Befektetett az autóba hátra, és így vártuk a 120 perces vérvételt. Addigra persze már híre ment az extra mutatványaimnak, így a laboros hölgy éppen steril szettel jött kifelé, hogy a kocsiban levegye a vért. De végül bementünk, aztán hamar túlestünk rajta.
Nagyon rendes volt mindenki!
Laci haza vitt, majd ágyban töltöttem a napot délutánig.
Ez a cukros rémség egy dologra volt "jó", hogy a Babók non stop pörögtek tőle, majd' 24 órán át :) nagyon édesek voltak :)

Eredmény:
0 perc: 5,1
60 perc: 9,7
120 perc: 9,6

Lintner Tanár Úr ez alapján kicsit szigorított a diétán, úgyhogy most 140-150 grammos CH natív cukormentes diétával próbálkozunk.
Azért ijesztő az eredmény, mert mindez sima 150 CH-s étrend mellett lett ilyen, évek óta nem ettem cukrot, lisztet, ...
Ha a diéta nem válik be, jön az inzulin.

Tűű Doktornak is elküldtem az eredményeket, az előtte lévő 3 nap itthon mért 0-60-120 perces vércukor értékeimmel és étrendemmel együtt.
Hétfőn érkezik a válasza.

A labor eredményeim jók lettek, egy eltérés volt, a vasam... vérszegény vagyok, így Tanár Úr felírt vasat, amit szülésig kell szednem!

Haza a kórházból

A betöltött 24. héten haza engedett Tanár Úr a kórházból :)
Nagyon jó volt, végre saját ágy, tiszta mosdó, tiszta fürdőszoba, és úgy egyáltalán a saját környezetünk. De ami a legfontosabb, hogy végre végre Lacival együtt lehettem :)
Tanár Úr mindent rendben talált, nagyon bizakodó volt, ahogy mi is :)


Lelkileg a hazajövetelem előtt sikerült kicsit "összetörni", mivel kaptam egy szobatársat, aki a 21. hetet kezdte a kisfiával (szintén BMC-s), vérzéssel, görccsel jöttek be... délután az infúziók ellenére egyre rosszabbul lett, majd jött az osztályos orvos, megvizsgálta, akkor el is folyt a vize, és elvetélt... szinte ott a szobában. Ez annyira felkavart, és annyira előhozta bennem a 2 és fél évvel ezelőtti eseményeket, hogy kellett 1-2 nap mire ismét nyugodt tudtam maradni.
Nagyon rendesek voltak a kórházban, ránk is extrán odafigyeltek, nehogy baj legyen!

Front

Ezeket a hideg frontokat nem nagyon szeretik a fiúk... Az utolsó nagyon non-stop nyüzsis napjuk a 40-42 fokos kánikula volt. Utána volt hogy egész nap tulajdonképp semmi ficergést nem éreztem :( persze ez több volt mint idegesítő!
Ma reggel viszont kaptam egy "ideg nyugtató" ultrahangot, ahol hála Istennek minden tökéletesen rendben volt :)
Mióta itt vagyunk, fejenként kb 50 grammot gyarapodtak és szuper erős, jól fejlődő egészséges Babók :) Mire hétfőn (remélem) haza mehetünk, a 600 gramm is meglesz fejenként...olyan boldogok vagyunk :) Totál elfogult szülőként már most nagyon büszkék vagyunk Rájuk!
Laci épp 3 perccel azelőtt ért ide, hogy behívtak, így ő is láthatta Tóbit és Jónit :)
...mondhatnám, hogy szeretnek szerepelni a kis huligánok, mert az ultrahang óta nincs megállás odabent :)
Azt kérte a főorvos, hogy azt figyeljük, hogy 12 óra alatt kb 10 mocorgást produkáljanak...szerintem mára már lassan a 110 is meglesz :)

23+0

Ma volt bent nálunk Lintner Tanár Úr :) ...mit ne mondjak? Nem bírja túl jól a szabit ha már első nap itt volt délelőtt :)
Aztán megszavazták nekünk a tüdőérlelő szteroid injekciókat, így ma 13:00 órakor, 21:00 órakor, és majd reggel 5:00 órakor kapjuk fenékbe :)
Hatalmas öröm hogy már itt tartunk :)
Ma jót szórakoztam az alkalmi látogatókon :) itt volt Irénke a BMC-ből, majd betoppant Kriszti-Lintner Tanár Úr asszisztense-aki szintén szabadságon van :)
És már a 24. hét kezdődik... De izgi és milyen megnyugtató :) Szépen haladunk, és a fiúk egyre többet pörögnek odabent :)

Helyzetjelentés 22+4

Már második napja a János Kórház vendégszeretetét élvezem...na jó, természetesen annyira nem élvezem hogy itt kell lennem, de jobb ebben az anno kritikusnak kikiáltott helyzetben szem előtt lenni!
Ami a tegnapi nap fénypontja, hogy délután egyszercsak jött értem az ügyeletes orvos és azon nyomban magával vitt egy ultrahangra ...de nem ám akármilyenre, kb 30 percig nézegettük a Babókákat, akik csuda jól érzik bent magukat :)
Tóbiás már 540 gramm a gép becslése szerint, Jónás pedig 500 gramm! Mindketten koruknak megfelelőek és egészségesek :) Az ultrahang több mint felét 3D-ben néztük, úgyhogy csodás volt látni hogy mennyit nőttek a 19. hét óta, és egyre kis húsosabbak :)
Persze a doki tett róla hogy ne sokáig legyen a szívem csücske... ez a méhszáj vizsgálat brutalis még mindig :(

21 hetes kontroll

Tegnap, betöltött 21 hetesen voltunk Lintner Tanár Úrnál.
Vett kenetet, megvizsgált, mindent rendben talált, a méhszájam is zárt - persze a kenet eredménye majd kiderül, de remélhetőleg minden ok azzal is.
Tegnap odaadta a Hepatitis szűrésem eredményét is, negatív lett :)
Megbeszéltük a következő kórházi tartózkodásomat... augusztus elején fekszem be és 2-3 hétig ott leszek. Infúzió, fekvés, 24. héttől tűdőérlelő szurik, ... aztán ha mindent rendben talál, haza jöhetek, de onnantól kezdve minden héten mennem kell hozzá ultrahangra, időnként újabb kenet vételre, ...
Nagyon bizakodó, ahogy mi is, úgyhogy hajrá november :)
Jelentem, egyre nagyobb a rajcsúr odabent, Tóbi hajnalban kukorékol, Jóni meg kis éjjeli bagoly :)
Persze napközben is elszórakoztatnak minket... mikor feküdtem a vizsgáló asztalon tegnap, akkor is olyan fenék kidugdosások voltak, hogy már Lintner is röhögött velünk, hogy milyen formákra vagyunk képesek :)

Nevek

Eredetileg voltak olyan nevek, amik évek óta nagyon tetszettek, csak úgy megszaporodott a számuk, hogy már-már minden harmadik kisfiút így hívnak napjainkban, és azt mi nem nagyon szeretjük :)
Bár a mi vezetéknevünkhöz szerintem bármilyen nevet választunk, nem lenne tucat, de belénk van kódolva az egyediség iránti vágy :)


Az mindenképpen fontos volt, hogy valami kapcsolat legyen a nevek közt (pl. ugyanannyi betű, azonos kezdőbetű, azonos végződés, ...), de ne hasonlítsanak túlzottan egymáshoz.

Így végig párban kerestük a neveket.

Kezdetben csupa hülyeség jutott eszünkbe, indultunk Lolka és Bolkával, Bob és Bobekkel, Tom és Jerryvel és sorolhatnám :)
Aztán a hivatalos és Magyarországon bejegyezhető nevek közül is megtaláltuk azokat amivel egy életre megkeseríthettük volna az életüket, mint pl. Romulusz és Rémusz, Káin és Ábel, Platón és Arisztotelész, ...

Aztán ezekről sikerült leszakadnunk és volt néhány névpárunk, ami potenciális lehetőségként megmaradt:
Leo és Teo
Noel és Joel
Samu és Soma
Huba és Hugó
Tóbiás és Jónás
Pár nélkül még opció volt a Brúnó, de ahhoz nem találtunk olyat ami tetszett volna és passzolt volna.


Ezek közül mindből volt egy, amelyikkel - főleg Lacinak - barátkozni kellett.
Sokmindent olvasgatok, így olyan könyveket is, amiben leírják, hogy nem igazán jó ötlet iker gyerkőcöket úgy elnevezni, hogy csupán 1 betű különbözteti meg a neveiket, így az első két névpár kiesett.  A Tóbiás mindkettőnknek nagyon tetszett. Nekem a Jónás név is. Na, arról Lacinak mindig a gyónás szó jutott eszébe, így ezt kb 2-3 hét alatt szokta meg :)
Eleinte Tóbiásnak és B babának hívta őket :)
Én heteken át mindig elmondtam a legkülönfélébb helyzetekben, hogy Tóbiás és Jónás - hogy szokja a füle :)
Aztán mikor hazajött egy nap a munkából, akkor már nem úgy köszönt nekik, hogy Tóbiás és B baba, hanem Tóbiás és Jónás. Ez 2-3 napig így ment, majd megkérdeztem, hogy ezek szerint eldőlt és megbarátkozott ezzel a névvel?
És mondta, hogy igen :)

Ráadásul nekünk a Tóbiás névhez mindig olyan asszociáció társul az agyunkban, hogy az olyan kis kópé huncut gyerkőc, a Jónás név meg olyan kis álmos ásítozós :)
Az ultrahangon látva, hogy mit művelnek odabent, hogy Tóbi folyton valami komiszságot produkál, Jóni meg mindig szuszizik és ásítozik, egyértelmű lett, hogy ezek a neveik :)

Műtéti kontroll

Az ultrahang után jelenésünk volt Lintner Tanár Úrnál is, aki szerint szintén minden tökéletes az AFP-vel és a Babákkal is a genetikai lelet alapján :)
Azok alapján amit elmondtam, minden rendben, a fekvés, pihenés továbbra is alap követelmény, de 5-10-15 percekre kicsit felkelhetek, keveset üldögélhetek. Séta csak a kertben engedélyezett és amint fáradok, feszül a hasam, keményedik,... azonnal vízszint újra.
Az Utrogestan adagomat 3x1-re csökkentjük, a Rutascorbint szintén 3x1-re, és ezt fenntartjuk kb szülésig.
Beszéltünk a diétáról is, Tanár Úr szerint nem kell annyira szigorúan betartanom, mint eddig, hogy pl. az alacsony CH tartalmú gyümölcsöket dekázgatom mérlegen és közben "szenvedek" attól, hogy nagyon kívánom, de nem ehetem a diéta miatt. Persze továbbra sincs semmi liszt és cukor, meg az alap koncepció változatlan, de ha jól esne kicsit több, nyugodtan ehetem.
Ennek főként az az oka, hogy 44 kilóról 19 hét alatt 48,2 kg-ra sikerült híznom, és ha erőnléttel bírni szeretném ősz végéig az egyre növekvő pocakomat, akkor kicsit hízni kellene. Tanár Úr azt mondta, hogy nagyon szépen növekszenek a Dudik, így nekem is fel kell zárkóznom, és azt se bánná, ha a szülésig kb 16 kilóval több lennék a kiindulási súlyhoz képest.
Úgyhogy most végre nem kell abbahagynom a görögdinnye evést 1/3 szelet dinnyénél, hanem egyszerre akár egy felet is megehetek :)
...mert persze nagyon nem szeretnék eltérni a diétától és majd ezt is egyeztetem Tűű dokival, hogy nehogy gond legyen a cukrommal.
Következő találkánk Lintner Tanár Úrral 2 hét múlva hétfőn lesz, és akkor megbeszéljük, hogy mikor megyek be ismét a János Kórházba vendégeskedni 10-14 napra.

Háztól házig autóval mentünk mindenhova, nulla sétával, jól hátrahajtott üléssel, mégis annyira elfáradtam, hogy csuda... estére kőkemény volt a hasam, alig győztem kapkodni a magnéziumot és alig kaptam levegőt... merthogy Jónás (ő van felül) 3-4 napja rájött, hogy a gyomrom felé lehet még terjeszkedni, és azóta átlósan fekszik, és időnként belefúrja a fejét a gyomromba :) na, ilyenkor nem kapok levegőt rendesen...
Tóbiás pedig a hugyhólyagomon szeret taposni, így percenként pisilni futkosok :)

De olyan jó érezni Őket!

Második genetikai UH 19+0

Tegnap voltunk a 19 hetes genetikán az Istenhegyi Géndiagnosztikában.
Ismét Hajdu Doktornővel együtt örültünk a látottaknak.
Megnézte az AFP eredményt, jónak találta, aztán nekiugrottunk az ultrahangnak is... ezúttal fenekekkel kezdődött :)
Egész nap abszolút nyugodtak voltak a fiúk, még el is gondolkodtam rajta, hogy lehet hogy jobb ez így, mert könnyebb lesz méricskélni őket. Van érzékük a dolgokhoz, mert amint odaértünk, elkezdtek fogócskázni (kis Édesek) :)
Minden rendben van, leszámoltunk minden ujjacskát, belső szervet, ereket a köldökzsinórban, az ilyenkor kötelező méreteket :) ...továbbra is tökéletesek :)
18+5 és 18+3 naposnak felelnek meg, 251 és 242 grammosak kb. A Doktornő szerint ez tökéletes, egyébként is jó lenne, ha nem lennének majd 3 kilósak a szüléskor. Mondtam neki, hogy ez a veszély az alkatomnál fogva sem fenyeget, úgyhogy szuper minden!
Jó hír az is, hogy a méhszáj teljesen zárt, ... mondta, hogy a cérnát nem látja, de biztosan ott van. Lacim egyből hozzáfűzte, hogy reméljük, nem felszívódó varratot tett be Lintner Tanár Úr :)
Szóval jó hangulatban telt, Anyu is jött velünk, így ő is látta, mennyit nőttek kb 1 hónap alatt a Picik. Mindig olyan jó élmény őket figyelni... persze megy az adok-kapok rendesen :)
Nem is tudom, hogy fogom őket kordában tartani, mert örökmozgók, és nagyon erőseket tudnak rúgdosni.
Tegnap az ultrahangra való indulás előtt meg is volt az első "összetűzésem" egyikükkel, mert öltözködés közben úgy döntött, hogy neki a másik oldal szimpatikusabb, és ugyan érezte, hogy nem fér el a forgolódás közben, de csakazértis nekifutott a feladatnak... csak jöjjön ki, majd novemberben összecsócsálom a kis tappancsát miatta :)
Érdekes, de abszolút hozzák a formájukat minden alkalommal... ugyanaz volt a leosztás, ásítozás, mosolygás, kukac mutogatás :)
Mikor elkezdtük a vizsgálatot,  egy pillanatra teljesen megijedtem, mert abban a pozícióban amiben voltak, első ránézésre vegyespárosnak tűntek.... na, mondom ez a betöltött 19. héten, mikor már 100%-ig fiús Anyuka vagyok, kicsit hidegzuhanyként ért - bár azt sem bántam volna :) De kicsit átrendezte a fiatalember az alkatrészeit a pocimban és azonnal kiderült, hogy szó sincs semmiféle fiú-lány kombinációról ... itt bizony továbbra is két kisfiú növekszik :)


Neveink vannak már egy ideje, eddig azért nem írtam meg, mert Laci az egyik névvel 2 hétig barátkozott, de mostmár eldőlt, úgyhogy íme ők:


TÓBIÁS és JÓNÁS: (első 3 kép Tóbi, második 3 kép Jóni)

ásítunk :)

profilból lábujjacskákkal :)

kicsit mosolygunk :)

kicsit mosolygunk mi is :)

hadonászós :)

csendet kérünk, hogy alhassunk tovább :)

AFP

A 16 hetesen levett AFP eredményemet is végre elhoztuk a János Kórházból.
Na nem mintha nagy jelentősége lenne az eredménynek...

AFP: 70,22 ng/ml
Mom: 1,95
Korrigált AFP MoM: 1,79

A MoM érték a János Kórház protokollja szerint 0,7-2,5 közt jó!
Ikreknél nagyon egyszerűen megfelezik a korrigált értéket, azaz 0,895 lett, így minden ok :)

Nagyon várom a hétfő délutánt :)

Tűű doki

A műtét előtt 48 órával annak rendje-módja szerint abbahagytam a Merckformin XR-t az altatás miatt.
A kórházban, Tanár Úrral abban maradtunk, hogy se a Merckformint, se az Astrixot nem folytatom egyelőre.
Ezt megírtam Tűű dokinak, ahogy azt is, hogy a korábban megbeszélt terhelésre most nem tudok menni, mert feküdnöm kell.
Néhány óra múlva felhívtak, hogy 3-4 napig írjam az étrendemet és mérjem a cukromat - 0-60-120 perceseket. Hétfőn kellett e-mailben küldenem, és délben hívott, hogy vissza kell állni a régi diétára, kevesebb gyümölcsöt ehetek csak, és 2-3 hét múlva ismét küldjek 3-4 napnyi mérést, étrendet.
Egyelőre jók az értékek, de ha nem fogom vissza a görögdinnye és nektarin evést :) akkor ez már nem sokáig lesz így :(
Ha lehet ilyet mondani, elvonási tüneteim vannak azóta, hogy max napi fél szelet dinnye mehet, az sem egyszerre :(
De ezt is be kell tartanom, mert november közepéig jó lenne 3in1 maradni :)
Ami még érdekes lesz, hogy reggel nem ehetem a pirítósomat... pedig amint felkelek, azonnal azt szoktam, különben nagyon hányingeres és pocsék közérzetű nap következik... de ehelyett is ki kell találni valami új megoldást.

Napjainkban...

Mióta itthon vagyok, szigorúan fekszem, maximálisan betartok mindent amit mondott Tanár Úr.
Legközelebb hétfőn kelhetek fel, akkor leszünk 19+0 hetesek és Hajdu Doktornő vár minket délután genetikai UH-ra :)
Szerintetek mennyire vagyok már besózva? NAGYON :)
Szuper lesz látni Őket ismét... nem aggódom, mert érzem, hogy minden tökéletes velük :)

Ha az Istenhegyin végzünk, irány Lintner Tanár Úr, átnézi a leleteket, túlesünk a kontrollon és talán utána már 3-4 percnél többet is felkelhetek. Bár nincsenek illúzióim... ebből 99%-ban ágyban fekvés lesz novemberig, viszont utána a karjainkban tarthatjuk a Kisfiainkat :)
Nagyon jófejek egyébként, eddig huncutkodtak, amint Lac rátette a kezét a ficánkoló pocimra, abban a pillanatban leálltak :)
De ma reggel végre ő is érezhette a rúgdosást odabentről :) este jól a lelkükre beszéltem, hogy Apukájuknak is tessék dudorogni - megfogadták :)

15+2, műtét előtti UH

Ismertek, nem?
Természetesen látnom kellett Őket még műtét előtt, hogy jól vannak-e :)
Persze a műtét után is mondtam Tanár Úrnak, hogy egy UH-t írjon ki, hogy nyugodt lehessek és láthassam, hogy az altatás ellenére mindketten tökéletesen vannak :)

A Margitban voltunk UH-n, nagyon kedves, rendes volt a Doktornő, alaposan átnézegettük Őket :)
Egyszerűen tökéletesek és álomszuszik :) Mint az Anyukájuk...
Produkálták magukat rendesen, és fantasztikus élmény volt 1 órán át látni Őket. Anyuval és Lacival mentünk, Anyunak is hatalmas élmény volt így látni őket.
Tulajdonképp a szakmai vizsgálatok zajlottak fekete-fehérben (2D), de azt is folyton magyarázta a Doktornő, és utána jött a mozi :)
Megbeszéltük, hogy ha szabad lábon leszek, akkor még a 25-26. hét környékén megyünk egyszer, de akkor már majd "csak" arcocskákat látunk, meg aprócska részleteket, mert akkorák lesznek :)


Íme ők, a mi kis Drágaságaink:

Cerclage

Első voltam a műtőben, ezúttal nem a kisműtőben voltunk, hanem a nagyban... kicsit ijesztőbb volt mint a kicsi. Érdekes módon, előtte már úgy éreztem, hogy nyugodt vagyok, csak legyünk túl az egészen és hozza meg a várt eredményt, ott a műtőasztalon fekve viszont elég ideges voltam.
Legkedvencebb anesztesem volt ott (sajna nekem már ilyenem is van a János Kórházban, folyton összehoz a sors minket a szülésem óta a műtéteken). Nagyon kedves és aranyos, abszolút nyugtatóan hat rám :)
El is magyarázta míg előkészítettek, hogy csak akkor kezd el altatni, mikor Tanár Úr már bemosakodva, rajtra készen áll mellettem, és amint befejezi az utolsó öltést, azonnal ébreszt, hogy a Babáknak csak a feltétlenül szükséges ideig kelljen érezniük az altatót. Úgy altattak, mint császárhoz szoktak, ugyanolyan szerrel és folyamatosan adagolva. Még az epidurális is szóba került, de azzal már nem akartak stresszelni aznap reggel, így a szundikálásnál maradtunk.
Mikor Tanár Úr jött, beöltözött, beszélgettünk addig, szokás szerint megállapította, hogy hozom a formámat és sík ideg vagyok (jól látta), és nemsoká kiadta a parancsot, hogy mehet az altató.
Ekkor persze a tachycardiás szívem elkezdett extrázni, amint rám került az oxigén maszk, de kicsit eltartották az arcomtól, és úgy visszaállt a rendes kerékvágásba.
Kb fél óra volt, Lacom közben kint várt, mikor vittek le a szobába, már magamnál voltam.
Minden rendben ment, majd lent jött a "szuper" hír, hogy nem kelhetek fel 24 órát... ezen dobtam egy hátast, hogy kénytelen leszek 1 napra összebarátkozni az ágytállal... azért hogy az ember milyen jól koordináltan képes ilyenkor egy nap minimális alkalommal pisilni :)
Másnap reggel jött Tanár Úr, elmondta, hogy hazudna ha azt mondaná, hogy 100%-ig zárt volt a méhszájam, ... kb olyan volt, hogy akár végig is lehetne csinálni vele 9 hónapot, de benne van a pakliban az is hogy nem, így jobb hogy összevarrtuk.
2 belső méhszáj varratot és egy külsőt tett be, minden rendben ment, viszont a kontrollig szigorú vízszint, nulla ülés, járkálás, csakis mosdóba, meg zuhanyozni kelhetek fel. Fekvés kizárólag a két oldalamon, és semmi hasizomból felülés.
4 nap után így engedtek haza.
Míg bent voltam, kaptam antibiotikumot, magnéziumot, ... folyton csöpögött az infúzió.
Itthon sokkal sokkal jobb még oldalt feküdni is, pláne, hogy egész nap elszórakoztatnak a mi egyre nagyobb Fiacskáink :)

Műtéti megbeszélés

Március 12-én jelenésem volt korán reggel Lintner Tanár Úrnál, hogy megbeszéljük a cerclage (méhszáj záró műtét) időpontját, menetét.
Mit mondjak, tök ideges voltam már hetekkel előre, mert nagyon féltettem a Piciriket az altatástól. Persze persze tudom, hogy nem én vagyok az első és egyetlen akit altatnak, nade akkor is nyugtalanított a dolog.

Gyorsan átbeszéltük, hogy mi hogyan lesz és levették a szükséges laborokat, így június 18-án megcsapoltak még az AFP-hez is, 19-én pedig túlestünk a műtéten.

Bocs bocs bocs...

Kissé összejöttek a dolgok az utóbbi hetekben, így sok mindenre volt időm, csak gép elé kavarodni nem, de írom szépen sorban a dolgokat :)

Bónusz UH 14+0

Hétfőn - pusztán a saját megnyugtatásunk kedvéért - beugrottunk a SOTÉra egy ultrahangra :)

Jelentem, két kisfiú növekszik odabent :)

Az elsődleges cél most az volt, hogy újra átméricskéljük őket, és megnézzük, hogy az iker-iker transzfúziós szindrómának jele sincs. Ez hála Istennek így is lett, ... másként nem tudom megfogalmazni: TÖKÉLETESEK :)
Mind a méreteik, mind a program által becsült koruk kifogástalan.
14+0 voltunk hétfőn, és kicsi fiaink 14+3 és 14+4 naposnak feleltek meg.
Nagyon kis helyesen kalimpálnak odabent, mindenkinek megvan minden ujjacskája, csodásan kivehető volt minden apró részlet :)

Legközelebb majd a méhszáj záró műtét előtt és után nézzük őket ultrahangon, ami 2 héten belül lesz a tervek szerint.
Meg is kérdeztem a SOTÉn is a nagy parámat, hogy az altatás nem árt-e a Babóknak, de a Doktornő azt mondta, hogy náluk nagyon sok ilyen műtétet végeznek, de ő még egyszer sem hallott olyat, hogy baj lett volna ebből, úgyhogy nyugodjak meg, mert nagyon szigorúan monitorozzák őket előtte is, közben is, utána is :)

Továbbra is becsúsznak nehezebb napok, nem viseljük túl jól a nagyon viharos szeles hidegfrontokat, olyankor semmi sem jó. Se ülni, se feküdni, se semmit csinálni. Remélhetőleg normalizálódik már az időjárás és kicsit kevésbé lesz szélsőséges a hőmérséklet ugrándozása.

Azért néha becsúszik egy-egy nyűgös nap is

Tegnap dögrovás volt :(

Minden ami eddig kimaradt az elmúlt 12 és fél héten, azt tegnap produkáltam: ájuldozás, légszomj, 110-es pulzus, közben 85/62-es vérnyomás, hányás határ, szédelgés, szóval "hoztam a formám". Napközben kb 8-szor hajintottam el magam a földön, mert épphogy 1-2 másodperc választott el az ájulástól.

Ha nem volt Korpovit a számban, máris jött a gubanc.
Furcsa, de "szeretem" az ilyen napokat :) Érzem, hogy dolgoznak a hormonok, és megnyugtat, hogy minden rendben van :)
Mondjuk a Vukkoljunk az utcán mutatványt nem erőltetném, annyira hálás voltam, hogy megúsztam, és a keksz evés elmulasztotta a rosszullétet.
Délután becsusszant szokás szerint egy 3 órás alvás :) de ma már jobb a helyzet!

Genetika után Lintner Tanár Úr

Amint végeztünk az Istenhegyin, rohantunk át Lintner Tanár Úrhoz.
Nagyon örült és kb átbeszéltük hogy hogyan tovább :)
Nem mindig lesz fáklyás menet, de nem számít, csak hogy a Babóknak jó legyen!

15. héten labor vizsgálatokra megyek, mert 16. héten összevarrja Tanár Úr a méhszájamat. 2 varrat a belsőre, 1 varrat a külsőre. Utána 6-7-8 nap vendégeskedés a János Kórházban.

Aztán a 21-24. hétig megfigyelésre, infúzióra szintén befekszem (mivel ez volt a kritikus időszakunk 2 éve). Napi csekkolás lesz és mindenféle óvintézkedés, hogy nehogy valami gubanc legyen :)

Aztán a harmadik kanyar majd alakul, de 6-8 hét szülés előtt biztosan becsusszan még.

Majd viszek egy kisebb könyvtárat magammal, hogy gyorsan teljenek a napjaink odabent :)

Szülés 99% hogy programozott császár. Ezalól csak az lesz kivétel, ha minimum 3 ujjnyi nyitott méhszájjal szaladgálok a János Kórház folyosóin, de ezt az opciót sem Tanár Úr, sem mi nem erőltetjük. Biztosabb a császár esetünkben, úgyhogy én az első pillanattól erre készülök, és ebben egyet is értettünk :)

Gyógyszerekkel is trükközünk :)
Rutascorbint (4x1) a 16. hétig szedem
Astrix (1x1) kb a 14. héten elmarad
Agolutint a 14. héttől a 16. hétig leépítjük nullára
De az Utrogestant visszanöveljük és az jó eséllyel marad végig majd! A dózist még nem tudom, de több lesz mint a jelenlegi 2-2-1 db.
Merckformin XR (750x2) a 16. hétig marad
Femibion 400 marad a szoptatás végéig
Magnosolv napi 2x1 továbbra is megy, a kórházas időszakokban pedig majd infúzióban megy a napi kb 3000 egység belőle.

Semmit nem csinálhatok, csak fekvés, fekvés, fekvés, no szex (ezt minimum 3-szor elmondta), no uszoda, és lehetőség szerint no máshol pisilés! Ami vicces, mert Anyu és a mi házunk vonzáskörzetében mocoroghatok csak, azt is úgy, hogy ha mosdós jelenet van, akkor haza érjek időben :)

Genetikai ultrahang 12+0

Hétfőn délután genetikai ultrahangon volt jelenésünk az Istenhegyi Géndiagnosztikában Hajdu Doktornőnél.
A Doktornő egy tünemény volt, velünk együtt lelkendezett, hogy mennyire helyesek a gyerkőcök :)
Tekintve, hogy minden nap ezzel foglalatoskodnak, meglepődtünk, de jól esett a reakciója, hiszen éppen úgy örült minden kalimpálásnak, rugdalózásnak, mint mi magunk :)
Végre hallottuk a dübörgő szívecskéket, ami semmihez nem fogható érzés volt! 153 és 157-el zakatoltak, ami tökéletes ilyenkor!

A vizsgálat alapján tökéletesen vannak a Manók, éppen koruknak megfelelőek, egészségesek,.... és 99% hogy fiúk :)
Előre bocsájtotta, hogy ilyenkor kb 80% biztonsággal tudja megmondani, úgyhogy még ne vegyünk sem kék se rózsaszín festéket, mert változhat. Aztán megnéztük, mit rejtegetnek, és hirtelen a 80% 100%-ra változott az egyik baba esetében, mert ő annyira kisfiúnak tűnik, hogy nagyon :) a másik baba először lány gyanús volt, de aztán odébb ficergett és hirtelen ő is fiús részeket mutatott :)
Szóval 20% vegyespáros, 80% fiús az ivararány :)
Egyébként nem mintha bármit is befolyásolna, hogy milyen neműek, de azért a kíváncsiság megvolt bennünk.... minek várjunk őszig, ha most is megtudhatjuk.
Jó, kicsit át kell állítani az agyamat a 3 lánykánk után 2 fiúra, de menni fog könnyen :)
Babócák már 6-6 cm nagyok, egyikük non-stop rúgdos, másikuk folyton boxol. Hajdu Kriszta nagyon nevetett azon amit előadtak, de abban megállapodtunk, hogy ez néhány hét múlva már nem lesz annyira szuper érzés :)
12+0-nál voltunk a vizsgálaton és az adataik alapján éppen 12+0-nak felelnek meg :)

Orrcsontok rendben, nyaki redők mindkettőjüknél 1,9mm :) már most tökéletes kis lurkók :)

Egyébként már kb 2 hete érzem őket, persze nem a mocorgásukat, hanem úgy vannak a petezsákok, hogy időnként átgurulgálnak egymáson, és olyankor a kemény dudorodás csikizi a pocimat :) Nagyon vicces érzés!

Megcsináltattuk a kombinált tesztet is, teljesen jó lett az eredménye :)

Életkori kockázat szerint:
down: 1:912
edwards: 1:10 766
patau: 1:25 344


Számított kockázat (magzat 1):
down: 1:17 938
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871


Számított kockázat (magzat 2):
down: 1:17 922
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871

Eredmény: NEGATÍV :)

És íme ŐK:
(akik huncutok nagyon, mert amint a Doktornő egy képre akarta betenni őket, az felső baba felfelé lapult oda a petezsák falához, az alsó pedig alulra :) ... mennyit fognak táncolni az idegeinken ha kibújnak, de mennyire várjuk már!!!!!)

"A" baba, ő a kis focizós rugdosós :)

"B" baba alul, aki boxol éppen, fölötte azért látszik a tesó is :)

Kb közös kép, mert a huncutokkal nem egyszerű :)

Hétköznapok, tünetek

Az elmúlt 11 hétben meglehetősen egysíkúan telnek a napjaink és ez még a 14-15. hétig valószínű így is marad.
Nagyon furcsa, de néha olyan, mintha nem is én lennék, hiszen az első várandósság alatt a kislányainkkal a 9-10. hét környékétől a 22. hétig a napjaim jelentős részét a mosdóban töltöttem, és alig mertünk kilépni a házból a sok hányás miatt... Emlékszem, orvosi vizsgálatok előtt bementünk Anyuhoz aludni, hogy reggel később tudjak kelni (mivel ő közelebb lakik a János Kórházhoz, mint mi), és úgy talán jobban kibírom míg odaérünk és leveszik a vért, megcsinálják az épp aktuális vizsgálatot. Az államvizsgám is azért csúszott 1 évet, mert minden alkalommal ki kellett rohannom a teremből - és ugye szóbelinél tételhúzás után ez a vizsga végét jelenti.
Ehhez képest most semmi ilyesmi :)
Hogy lehet ennyire más 2 és fél év távlatában???

Na, jó, tünetek azért vannak :)
Első és legfontosabb, hogy heteket aludtam végig ...vagyis inkább hónapokat :)
0-24-ben képes vagyok aludni.
Ezt a jó adag progeszteron indokolja amit kapok, mióta extra magnéziumot is szedek (Magnosolv), azóta talán még "rosszabb" a helyzet. Mindenesetre előre igyekszem dolgozni, hogy majd mikor télen már itt randalíroznak a Picurok, ne legyek annyira fáradt :)
Az émelygés az mindennapos, de ha eszem, pár perc múlva enyhül :)
Vannak éhesebb és még éhesebb napjaik a Mazsiknak... ami azért is különösen vicces, mert reggelente a mérleg van hogy kevesebbet mutat, többet semmiképp sem - így 11 hetesen, két babával a pocakomban továbbra is 43 és 44 kiló közt ingadozom :( engem ez a dolog azért aggaszt, viszont a doki és a védőnő nem állt le lelkizni emiatt...

Pedig irtó sokszor eszem, persze az IR miatt nem ész nélkül, de nem figyelem egyáltalán a CH-t. Legtöbbször úgy indul a nap, hogy hajnalok hajnalán megébredek arra, hogy nagyon kell pisilni, de ezzel a lendülettel jön a dilemma, hogy ha nem eszem azonnal néhány falatot, akkor hányással kezdem a napot. Ilyenkor néhány perc mérlegelés van, hogy mi legyen a sorrend :) pisi, kaja, hányinger elmulasztás, vagy kaja mindenek előtt, és csak utána pisilés, ...? Szóval vannak "nagy gondok" az életünkben :)

Kívánós sosem voltam igazán a korábbi terhességekkor, most viszont minden nap megkérdezem Lacomat és Anyut, hogy mikor kezdődik már a görögdinnye és a cseresznye szezon??? Persze ajánlgatják, hogy hoznak, de az utóbbi években annyi rosszat lehetett hallani a külföldről hozott gyümölcsökről, hogy különböző fertőzéseket hoztak be vele és sok megbetegedés volt, hogy azt amit mostanság lehet kapni, nem merem megkockáztatni. Ha meglátok valamit pl. egy filmben - ami bosszantó módon többnyire görögdinnye, gofri, csoki, ...-, akkor az azonnal kellene. De mire megsütjük, addigra már nem az igazi :)
Mindig utáltam a csokit, sütit, chipset és minden ilyen mű kaját, de az utóbbi hetekben.... kilométereket mennék, hogy kaphassak :) persze nem eszem ilyesmit, mert nem mérgezem ezzel szegény Babócákat. Áthidaló megoldást olykor kitalálunk, pl. hogy Lac süt nekünk hajszálvékony karikára vágott krumplit, és azzal abszolút pótolható a chips téma :) de mivel utána úgyis közlöm, hogy ha még egyszer megérzem a szagát ennek a rémes nehéz olajos izének, akkor kő kövön nem marad, így max havonta egyszer kerül ilyesmire sor :) De amíg eszem, addig maximálisan elégedett vigyor ül ki a fejemre :)

Szerintem lassan Lac kiutasít a lakásból, mert nem fogja sokáig bírni ezt az állandó 180 fokos fordulatot :)

Ami talán változik majd, az a kóma üzemmód, de éppen tegnap beszéltünk róla Konc Tanár Úrral, hogy ugyan az eddigi terápiát a 12. héttől kéne lecsökkenteni, ő mégis azt mondta, hogy ha rá hallgatok, majd csak a 14. héten kezdem el, és a betöltött 14. héttől is úgy, hogy pl. az Agolutin injekciót még a 16. hétig úgy el lehet húzni, hogy eleinte csak 2 naponta, majd 3 naponta adjuk be. Így biztonságosabb :)
Tekintettel, hogy baba témában biztonsági játékosok vagyunk, ez így is lesz :)

Manócskák időnként vándorútra kelnek a pocakomban, amit abból érzünk, hogy ha hanyatt fekszem, érezni a dudort, ahol tanyáznak, és időnként ez a kemény dudor odébb kerül :)
De helyezkedjenek csak, amíg van hely :) később ez úgyis nehezebb lesz majd :)

Búcsú UH a BMCben :) 11+0

Tegnap volt a nagy elválás a BMC-ben... éppen 11 hetesek voltunk.
Később mentünk, hogy ne kelljen annyit várni, de így is kellett, aminek persze szokás szerint az lett a következménye, hogy sík ideg voltam minden egyes ajtó nyitásnál, hogy talán most minket hívnak be. Nem is tudom, miért izgulok ilyenkor ennyire, hiszen minden rendben van... de mégis, mikor kimarad másfél-két hét két ultrahang között, akkor már annyira feszült vagyok amíg meg nem látom őket a monitoron.
Tanár Úr átállított mindent az UH gépen, mert alig fértek rá a monitorra :) háááát, igen, már nem kifejezetten petesejt méretűek :)
Jelentem, gyönyörűek, elevenek, riszálják a feneküket, integetnek - persze csakis az Apukájuk kedvéért :)
Tegnap Lac is bejött a vizsgálatra és láthatta őket végre "élőben" is, nem "csak" a fotókon! Produkálták magukat rendesen a kis Vakarékok... elvégre nem lehet elég korán kezdeni a bevágódást az Apjuknál :)
Nehéz lesz megszokni, hogy Konc Tanár Úr bőkezű fotó osztása után mostantól szinte majd könyörögnünk kell a sztárfotókért, de úgyis mindig kiharcolom :)

Fantasztikusan fejlődnek, mindketten 41mm-esek, 140-es volt a szívük megint, erősek, szépek... na, nem ragozom, tökéletesek :)

együtt :)

      

oldalról kalimpáló :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szemből kalimpáló :)

Tegnapi UH, 9+3

A program az volt, hogy a BMC-ben ultrahangra van jelenésem, de előtte Lintner Tanár Úrhoz beugrottam egy első trimeszteres beutalóért, mivel azzal tudok csak jelentkezni terhesgondozásra a védőnőnél.
Nálunk ez úgy működik, hogy kb 1-2 héttel az első becsekkolás előtt hívni kell a védőnőt, aztán megbeszélünk egy időpontot, amire már ajánlott az első véreredményekkel érkezni. De mivel most ilyen soká bocsájt el Konc Tanár Úr a BMC-ből, ha kivárom míg Lintner Tanár Úrhoz kerülünk, és akkor csináltatok vérvizsgálatot, akkor kb 14-15 hetesen fogok jelentkezni a védőnőnél, amiért fenékbe billentés jár, ergo maradt a partizán akció :)
Szóval BMC előtt még leugrottam a központi laborba egy vv-re.
Aztán jött a sorban ülés... sejtitek, milyen ideges voltam... hülye álmok, 2 hete nem láttuk a Piciket, ... alig lehetett bírni velem :)
Na, végre sorra kerültem, Konc Tanár Úr egyből Kanyó Doktornő után kiáltott, hogy azonnal hívják ide, mert teljes transzban vannak a kíváncsiságtól, hogy vajon mi a helyzet a pocakomban. Mondtam neki totál sápadtan, hogy én az ájulás határán vagyok az idegességtől, úgyhogy lássuk mi a helyzet.
9+3 napra kb 23-24mm-es CRL-t írt átlagos méretnek a legtöbb erről szóló oldal és táblázat, én úgy voltam vele, hogy 21-22mm körül már nyugodt leszek, hiszen mit akarok én a jelenleg is 43-44 kilómmal.
Bekukkantunk a bababirodalomba, és kérem szépen ott kalimpált a két nagy babánk, mindketten 26-26mm-es CRL-el, 140-150-es szívműködéssel, ott virgonckodtak odabent :)
Olyan gyönyörűek, tökéletesek, hogy azt elmondani nem tudom... és az az érzés, mikor végre megpillanthattam Őket, semmihez sem fogható :)
Aztán elkezdtük keresni a Picurkát... előbújt ő is, de tegnap már nem volt szívhangja, még az elmúlt két hétben nőtt kicsit, de tegnap először kijelenthette Tanár Úr, hogy "trigeminiről spontán redukcióval gemini lett"... nagyon aljasul hangzik, de picit megnyugodtunk... nagyon! Mert a redukció gondolatától is úgy féltem, és hát a döntés. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem nekünk kellett meghozni ezt a rémes döntést, hanem az "élet" elrendezte.
Persze nehéz Őt elengedni, mert a mi Babánk volt, de igyekszem arra gondolni, hogy két babával van esélyünk a 34. hétig is akár egyben maradni, míg három Picurkával nem valószínű hogy lenne... de hiányozni fog nagyon ő is :( Így már egész Angyalka csapat vigyáz ránk a felhők felett és óvják a megszülető testvéreiket minden bajtól...


Még egyszer, május 14-én hétfőn mennem kell ultrahangra, és utána elbocsájt a BMC :)
Most nyugalom van, és nagy nagy határtalan boldogság :)

És a sztárfotók:

"A" baba

"B" baba

"C" baba az alsó pici foltban van

Nagyok együtt :) kb 5 perc alatt talált Tanár Úr olyan metszetet ahol mindketten rajta vannak :)

 ... és az álom... így utólag persze könnyű belemagyarázni, de lehet hogy valóban a harmadik, picurka babánkra vonatkozott a 2 nappal korábbi álmom?!?!?