2010. augusztus 31., kedd
Ébredés, beültetés... :)
2010. 08. 30. hétfő
Erre a napra vártunk már olyan nagyon.
10:00-re kellett bemenni a BMC-be, hogy kiderüljön, Picike Eszkimó kis Mormotánk felébred-e. A kis 6 napos Drágánk már most az apjára ütött, korán kelő :) 7-kor már ébren volt. Vicces, mert éppen egyszerre keltünk. már most nagy az összhang :)
A recepción bejelentkeztünk, aztán picit várni kellett, míg a biológusok megnézik, hogy mi a helyzet. Pár perc múlva odaszólítottak minket, és azt mondták, hogy lehet menni bejelentkezni az osztályra. Annyira örültem, hogy ezek szerint felébredt a Picink, hogy néhány könnycsepp ki is gurult a szememből...
12 körül jött a szobába Kati, és kérdezte, hogy megnézzük-e a beültetés előtt Mókit? Persze hogy éltünk a lehetőséggel :)
Nagyon dicsérték, Kati is és Konc Tanár Úr is, mert nagyon szépen felébredt, és gyönyörű nagy 6 napos blaszto baba :) Kati mondta, hogy azért vártak eddig, mert akarták látni, hogy kicsit gömbölyödik-e még... szerencsére így lett! A mi kifogástalan kis Gombócunk prospektusba illő fejlődést mutatott :)
A kukucskáló szobából egyből a műtőbe mentem, és Tanár Úr előkészített az embriotranszferhez, majd jött Kati és hozta a Kis Picinket :)
Megnéztük utána ultrahangon is, Tanár Úr 3-szor is lemérte, hogy milyen szép nagyra nőtt, aztán hallottunk, ahogyan Kati átkiabált, hogy rendben van, üres a traszferes cső, azaz biztosan bent van a kis Gombóckánk :)
A zárójelentés átadásánál beszélgettünk Konc Tanár Úrral, és ő is, valamint Kati is azt mondták, hogy belőle három baba biztosan nem lesz, de kettő még lehet... Mi azt mondjuk, hogy ha egy, ha kettő Picink születik egészségesen májusban, teljesen mindegy, csak ezúttal végig minden rendben legyen!
Szeptember 8-án reggel megyünk vérvételre, és akkor derül ki, hogy a Picink ott lapul-e a pocimban!
Ma reggel végre megint úgy ébredtem, hogy megsimiztem a hasamat és volt kinek jó reggelt kívánni! Fantasztikus érzés volt! Remélem ez már mindig így marad.
Szeretek többen lenni :) Jó, hogy Lac a pocimnak is köszön és többesszámban beszél velünk!
Nagyon boldogok vagyunk és várjuk a jövő szerdai remélhetőleg szuper jó híreket a vérvétel után :)
Erre a napra vártunk már olyan nagyon.
10:00-re kellett bemenni a BMC-be, hogy kiderüljön, Picike Eszkimó kis Mormotánk felébred-e. A kis 6 napos Drágánk már most az apjára ütött, korán kelő :) 7-kor már ébren volt. Vicces, mert éppen egyszerre keltünk. már most nagy az összhang :)
A recepción bejelentkeztünk, aztán picit várni kellett, míg a biológusok megnézik, hogy mi a helyzet. Pár perc múlva odaszólítottak minket, és azt mondták, hogy lehet menni bejelentkezni az osztályra. Annyira örültem, hogy ezek szerint felébredt a Picink, hogy néhány könnycsepp ki is gurult a szememből...
12 körül jött a szobába Kati, és kérdezte, hogy megnézzük-e a beültetés előtt Mókit? Persze hogy éltünk a lehetőséggel :)
Nagyon dicsérték, Kati is és Konc Tanár Úr is, mert nagyon szépen felébredt, és gyönyörű nagy 6 napos blaszto baba :) Kati mondta, hogy azért vártak eddig, mert akarták látni, hogy kicsit gömbölyödik-e még... szerencsére így lett! A mi kifogástalan kis Gombócunk prospektusba illő fejlődést mutatott :)
A kukucskáló szobából egyből a műtőbe mentem, és Tanár Úr előkészített az embriotranszferhez, majd jött Kati és hozta a Kis Picinket :)
Megnéztük utána ultrahangon is, Tanár Úr 3-szor is lemérte, hogy milyen szép nagyra nőtt, aztán hallottunk, ahogyan Kati átkiabált, hogy rendben van, üres a traszferes cső, azaz biztosan bent van a kis Gombóckánk :)
A zárójelentés átadásánál beszélgettünk Konc Tanár Úrral, és ő is, valamint Kati is azt mondták, hogy belőle három baba biztosan nem lesz, de kettő még lehet... Mi azt mondjuk, hogy ha egy, ha kettő Picink születik egészségesen májusban, teljesen mindegy, csak ezúttal végig minden rendben legyen!
Szeptember 8-án reggel megyünk vérvételre, és akkor derül ki, hogy a Picink ott lapul-e a pocimban!
Ma reggel végre megint úgy ébredtem, hogy megsimiztem a hasamat és volt kinek jó reggelt kívánni! Fantasztikus érzés volt! Remélem ez már mindig így marad.
Szeretek többen lenni :) Jó, hogy Lac a pocimnak is köszön és többesszámban beszél velünk!
Nagyon boldogok vagyunk és várjuk a jövő szerdai remélhetőleg szuper jó híreket a vérvétel után :)
2010. augusztus 24., kedd
A második lombik előkészületei
Egész augusztusban ultrahangra járok.
Konc Tanár Úr folyton méricskéli a petesejteket és mi állandó drukkolásban vagyunk. Hol noszogatjuk őket, hogy növekedjenek, hol éppen kis lassításra buzdítjuk őket, nehogy szétdurranjanak idő előtt. :) Ezek a spontán ciklus "szépségei" :)
De úgy tűnik, hallgatnak ránk, mert minden éppen a legjobbkor történt :)
Aug. 20-án reggel az ultrahangon egy nagy tüszőt találtunk, amihez már lehet igazítani a továbbiakat. A többi kb 11 tüszike néhány milliméterrel le van maradva ehhez a nagyhoz képest, de nekünk végülis most csak a tüszőrepedés tényére van szükségünk (egyébként meg így is elképesztő, hogy egy petegyár vagyok - ahogy a csajok a fórumon mondják :) mitől van nekem spontán 12 tüszőm?!?!?). Vasárnap kellett volna újra csekkolni a méreteket, de vasárnap nem lehetett, így hétfőn nagy izgalmak közepette mentem a BMC-be.
Már hajnali fél kettőkor felébredtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi a helyzet a tüszővel a petefészkemben. Voltak jobb és rosszabb fél órák, amik reggel 8-ig váltogatták egymást. Hol úgy éreztem, hogy már biztos nincs ott, és egy hónapot várnunk kell, hol bizakodtam, hogy minden rendben lesz.
Aztán reggel felkeltem, gyors zuhi, öltözés és rohantam Konc Tanár Úrhoz uh-ra. 9 óra előtt ott voltam, de olyan sokan voltak, és úgy pörögtek az események, hogy csak 13:00 órakor kerültem be! Addig szintén voltak jobb és rosszabb időszakok, de a lényeg, hogy mikor a monitoron megláttam azt a hatalmas fekete gombócot, tudtam, hogy minden rendben van :)
Tanár Úr is örült, hogy ilyen ügyesen megőriztem a tüszit és estére ki is írta a repesztő injekciókat.
Hatalmas vigyorral a fejemen jöttem ki, szinte repültem a gyógyszertárba, kiváltottam mindent és siettem haza. Laci is határtalanul boldog volt, hogy már a beültetés időpontját is tudjuk ezáltal.
Ő most külföldön van éppen egy munka miatt, de mivel minden annyira tökéletesen alakul, így éppen haza ér vasárnap este, és hétfőn együtt mehetünk reggel a mi kis fagyi ovisukért :)
A kórházból kifelé jövet elköszöntem a kis Fagyibabánktól és mondtam neki, hogy hétfőn jövünk érte vissza és utána már jöhet haza velünk :)
Este 20:00 órakor megkaptam a szurikat, csütörtök reggeltől kapom a progeszteront is, és hétfőn reggel 10-re már mehetünk is, hogy 12:00-kor Tanár Úr visszategye a pocimba a mi kis Drága Pici Babánkat!
Persze most amiatt izgulunk, hogy felébred-e és hogy jól be tud-e ágyazódni majd, de szinte biztos tényként kezelem, hogy nem lehet már baj és jövő május közepén végre megszületik/megszületnek a mi kis pici gyerekeink :)
Azóta ismét méterekkel a föld fölött járok és ha csak eszembe jut a kis Eszkimókánk, könnyes lesz a szemem a boldogságtól!
Talán el sem hiszi aki nem élt még át hasonlót, hogy mennyire lehet szeretni egy pici blasztocisztát :) Mikor az ember tudja, hogy az a sok sejtes kis embrió már az 5 napos kisbabája! Fantasztikus érzés őt visszavárni...
Konc Tanár Úr folyton méricskéli a petesejteket és mi állandó drukkolásban vagyunk. Hol noszogatjuk őket, hogy növekedjenek, hol éppen kis lassításra buzdítjuk őket, nehogy szétdurranjanak idő előtt. :) Ezek a spontán ciklus "szépségei" :)
De úgy tűnik, hallgatnak ránk, mert minden éppen a legjobbkor történt :)
Aug. 20-án reggel az ultrahangon egy nagy tüszőt találtunk, amihez már lehet igazítani a továbbiakat. A többi kb 11 tüszike néhány milliméterrel le van maradva ehhez a nagyhoz képest, de nekünk végülis most csak a tüszőrepedés tényére van szükségünk (egyébként meg így is elképesztő, hogy egy petegyár vagyok - ahogy a csajok a fórumon mondják :) mitől van nekem spontán 12 tüszőm?!?!?). Vasárnap kellett volna újra csekkolni a méreteket, de vasárnap nem lehetett, így hétfőn nagy izgalmak közepette mentem a BMC-be.
Már hajnali fél kettőkor felébredtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi a helyzet a tüszővel a petefészkemben. Voltak jobb és rosszabb fél órák, amik reggel 8-ig váltogatták egymást. Hol úgy éreztem, hogy már biztos nincs ott, és egy hónapot várnunk kell, hol bizakodtam, hogy minden rendben lesz.
Aztán reggel felkeltem, gyors zuhi, öltözés és rohantam Konc Tanár Úrhoz uh-ra. 9 óra előtt ott voltam, de olyan sokan voltak, és úgy pörögtek az események, hogy csak 13:00 órakor kerültem be! Addig szintén voltak jobb és rosszabb időszakok, de a lényeg, hogy mikor a monitoron megláttam azt a hatalmas fekete gombócot, tudtam, hogy minden rendben van :)
Tanár Úr is örült, hogy ilyen ügyesen megőriztem a tüszit és estére ki is írta a repesztő injekciókat.
Hatalmas vigyorral a fejemen jöttem ki, szinte repültem a gyógyszertárba, kiváltottam mindent és siettem haza. Laci is határtalanul boldog volt, hogy már a beültetés időpontját is tudjuk ezáltal.
Ő most külföldön van éppen egy munka miatt, de mivel minden annyira tökéletesen alakul, így éppen haza ér vasárnap este, és hétfőn együtt mehetünk reggel a mi kis fagyi ovisukért :)
A kórházból kifelé jövet elköszöntem a kis Fagyibabánktól és mondtam neki, hogy hétfőn jövünk érte vissza és utána már jöhet haza velünk :)
Este 20:00 órakor megkaptam a szurikat, csütörtök reggeltől kapom a progeszteront is, és hétfőn reggel 10-re már mehetünk is, hogy 12:00-kor Tanár Úr visszategye a pocimba a mi kis Drága Pici Babánkat!
Persze most amiatt izgulunk, hogy felébred-e és hogy jól be tud-e ágyazódni majd, de szinte biztos tényként kezelem, hogy nem lehet már baj és jövő május közepén végre megszületik/megszületnek a mi kis pici gyerekeink :)
Azóta ismét méterekkel a föld fölött járok és ha csak eszembe jut a kis Eszkimókánk, könnyes lesz a szemem a boldogságtól!
Talán el sem hiszi aki nem élt még át hasonlót, hogy mennyire lehet szeretni egy pici blasztocisztát :) Mikor az ember tudja, hogy az a sok sejtes kis embrió már az 5 napos kisbabája! Fantasztikus érzés őt visszavárni...
Zöld utat kaptunk :)
2010 július 28-án Lintner Tanár Úrnál voltam kontrollon. Minden igazán jónak tűnt :)
Kiderült, hogy abban a hónapban kétszer is volt peteérésem, mindkettőt igyekeztünk kihasználni, de sajnos nem sikerült.
Alapos vizsgálatok után arra jutottunk, hogy a működésem újra a régi (és ugyebár a jónál nem kell jobb :) ), így zöld utat kaptunk ismét a BMC felé :)
Sőt, Tanár Úr még abba is belement, hogy a következő lombiknál is két babót kapjunk vissza (persze azt megbeszéltük, hogy nem osztódhatnak tovább :) )
Nagyon boldogok voltunk, hogy már itt tarthatunk!
És gyorsan fel is vettem a kapcsolatot Kanyó Katival, aki segített már 1 héttel későbbre bejutni Konc Tanár Úrhoz. Ő azt ajánlotta, hogy ne csináljunk új lombikot, hanem ébresszük fel a kis lefagyasztott eszkimó babánkat és őt ültessük be nekem. Természetesen hallgatok rá, hiszen ő tudja az esélyeket és ő ért ehhez.
Azóta 2 naponta ultrahangra járunk, és már egészen ráfordultunk a célegyenesre :)
Kiderült, hogy abban a hónapban kétszer is volt peteérésem, mindkettőt igyekeztünk kihasználni, de sajnos nem sikerült.
Alapos vizsgálatok után arra jutottunk, hogy a működésem újra a régi (és ugyebár a jónál nem kell jobb :) ), így zöld utat kaptunk ismét a BMC felé :)
Sőt, Tanár Úr még abba is belement, hogy a következő lombiknál is két babót kapjunk vissza (persze azt megbeszéltük, hogy nem osztódhatnak tovább :) )
Nagyon boldogok voltunk, hogy már itt tarthatunk!
És gyorsan fel is vettem a kapcsolatot Kanyó Katival, aki segített már 1 héttel későbbre bejutni Konc Tanár Úrhoz. Ő azt ajánlotta, hogy ne csináljunk új lombikot, hanem ébresszük fel a kis lefagyasztott eszkimó babánkat és őt ültessük be nekem. Természetesen hallgatok rá, hiszen ő tudja az esélyeket és ő ért ehhez.
Azóta 2 naponta ultrahangra járunk, és már egészen ráfordultunk a célegyenesre :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)