2012. május 25., péntek

Azért néha becsúszik egy-egy nyűgös nap is

Tegnap dögrovás volt :(

Minden ami eddig kimaradt az elmúlt 12 és fél héten, azt tegnap produkáltam: ájuldozás, légszomj, 110-es pulzus, közben 85/62-es vérnyomás, hányás határ, szédelgés, szóval "hoztam a formám". Napközben kb 8-szor hajintottam el magam a földön, mert épphogy 1-2 másodperc választott el az ájulástól.

Ha nem volt Korpovit a számban, máris jött a gubanc.
Furcsa, de "szeretem" az ilyen napokat :) Érzem, hogy dolgoznak a hormonok, és megnyugtat, hogy minden rendben van :)
Mondjuk a Vukkoljunk az utcán mutatványt nem erőltetném, annyira hálás voltam, hogy megúsztam, és a keksz evés elmulasztotta a rosszullétet.
Délután becsusszant szokás szerint egy 3 órás alvás :) de ma már jobb a helyzet!

Genetika után Lintner Tanár Úr

Amint végeztünk az Istenhegyin, rohantunk át Lintner Tanár Úrhoz.
Nagyon örült és kb átbeszéltük hogy hogyan tovább :)
Nem mindig lesz fáklyás menet, de nem számít, csak hogy a Babóknak jó legyen!

15. héten labor vizsgálatokra megyek, mert 16. héten összevarrja Tanár Úr a méhszájamat. 2 varrat a belsőre, 1 varrat a külsőre. Utána 6-7-8 nap vendégeskedés a János Kórházban.

Aztán a 21-24. hétig megfigyelésre, infúzióra szintén befekszem (mivel ez volt a kritikus időszakunk 2 éve). Napi csekkolás lesz és mindenféle óvintézkedés, hogy nehogy valami gubanc legyen :)

Aztán a harmadik kanyar majd alakul, de 6-8 hét szülés előtt biztosan becsusszan még.

Majd viszek egy kisebb könyvtárat magammal, hogy gyorsan teljenek a napjaink odabent :)

Szülés 99% hogy programozott császár. Ezalól csak az lesz kivétel, ha minimum 3 ujjnyi nyitott méhszájjal szaladgálok a János Kórház folyosóin, de ezt az opciót sem Tanár Úr, sem mi nem erőltetjük. Biztosabb a császár esetünkben, úgyhogy én az első pillanattól erre készülök, és ebben egyet is értettünk :)

Gyógyszerekkel is trükközünk :)
Rutascorbint (4x1) a 16. hétig szedem
Astrix (1x1) kb a 14. héten elmarad
Agolutint a 14. héttől a 16. hétig leépítjük nullára
De az Utrogestant visszanöveljük és az jó eséllyel marad végig majd! A dózist még nem tudom, de több lesz mint a jelenlegi 2-2-1 db.
Merckformin XR (750x2) a 16. hétig marad
Femibion 400 marad a szoptatás végéig
Magnosolv napi 2x1 továbbra is megy, a kórházas időszakokban pedig majd infúzióban megy a napi kb 3000 egység belőle.

Semmit nem csinálhatok, csak fekvés, fekvés, fekvés, no szex (ezt minimum 3-szor elmondta), no uszoda, és lehetőség szerint no máshol pisilés! Ami vicces, mert Anyu és a mi házunk vonzáskörzetében mocoroghatok csak, azt is úgy, hogy ha mosdós jelenet van, akkor haza érjek időben :)

Genetikai ultrahang 12+0

Hétfőn délután genetikai ultrahangon volt jelenésünk az Istenhegyi Géndiagnosztikában Hajdu Doktornőnél.
A Doktornő egy tünemény volt, velünk együtt lelkendezett, hogy mennyire helyesek a gyerkőcök :)
Tekintve, hogy minden nap ezzel foglalatoskodnak, meglepődtünk, de jól esett a reakciója, hiszen éppen úgy örült minden kalimpálásnak, rugdalózásnak, mint mi magunk :)
Végre hallottuk a dübörgő szívecskéket, ami semmihez nem fogható érzés volt! 153 és 157-el zakatoltak, ami tökéletes ilyenkor!

A vizsgálat alapján tökéletesen vannak a Manók, éppen koruknak megfelelőek, egészségesek,.... és 99% hogy fiúk :)
Előre bocsájtotta, hogy ilyenkor kb 80% biztonsággal tudja megmondani, úgyhogy még ne vegyünk sem kék se rózsaszín festéket, mert változhat. Aztán megnéztük, mit rejtegetnek, és hirtelen a 80% 100%-ra változott az egyik baba esetében, mert ő annyira kisfiúnak tűnik, hogy nagyon :) a másik baba először lány gyanús volt, de aztán odébb ficergett és hirtelen ő is fiús részeket mutatott :)
Szóval 20% vegyespáros, 80% fiús az ivararány :)
Egyébként nem mintha bármit is befolyásolna, hogy milyen neműek, de azért a kíváncsiság megvolt bennünk.... minek várjunk őszig, ha most is megtudhatjuk.
Jó, kicsit át kell állítani az agyamat a 3 lánykánk után 2 fiúra, de menni fog könnyen :)
Babócák már 6-6 cm nagyok, egyikük non-stop rúgdos, másikuk folyton boxol. Hajdu Kriszta nagyon nevetett azon amit előadtak, de abban megállapodtunk, hogy ez néhány hét múlva már nem lesz annyira szuper érzés :)
12+0-nál voltunk a vizsgálaton és az adataik alapján éppen 12+0-nak felelnek meg :)

Orrcsontok rendben, nyaki redők mindkettőjüknél 1,9mm :) már most tökéletes kis lurkók :)

Egyébként már kb 2 hete érzem őket, persze nem a mocorgásukat, hanem úgy vannak a petezsákok, hogy időnként átgurulgálnak egymáson, és olyankor a kemény dudorodás csikizi a pocimat :) Nagyon vicces érzés!

Megcsináltattuk a kombinált tesztet is, teljesen jó lett az eredménye :)

Életkori kockázat szerint:
down: 1:912
edwards: 1:10 766
patau: 1:25 344


Számított kockázat (magzat 1):
down: 1:17 938
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871


Számított kockázat (magzat 2):
down: 1:17 922
edwards: 1:215 318
patau: 1:506 871

Eredmény: NEGATÍV :)

És íme ŐK:
(akik huncutok nagyon, mert amint a Doktornő egy képre akarta betenni őket, az felső baba felfelé lapult oda a petezsák falához, az alsó pedig alulra :) ... mennyit fognak táncolni az idegeinken ha kibújnak, de mennyire várjuk már!!!!!)

"A" baba, ő a kis focizós rugdosós :)


"B" baba alul, aki boxol éppen, fölötte azért látszik a tesó is :)


Kb közös kép, mert a huncutokkal nem egyszerű :)


2012. május 15., kedd

Hétköznapok, tünetek

Az elmúlt 11 hétben meglehetősen egysíkúan telnek a napjaink és ez még a 14-15. hétig valószínű így is marad.
Nagyon furcsa, de néha olyan, mintha nem is én lennék, hiszen az első várandósság alatt a kislányainkkal a 9-10. hét környékétől a 22. hétig a napjaim jelentős részét a mosdóban töltöttem, és alig mertünk kilépni a házból a sok hányás miatt... Emlékszem, orvosi vizsgálatok előtt bementünk Anyuhoz aludni, hogy reggel később tudjak kelni (mivel ő közelebb lakik a János Kórházhoz, mint mi), és úgy talán jobban kibírom míg odaérünk és leveszik a vért, megcsinálják az épp aktuális vizsgálatot. Az államvizsgám is azért csúszott 1 évet, mert minden alkalommal ki kellett rohannom a teremből - és ugye szóbelinél tételhúzás után ez a vizsga végét jelenti.
Ehhez képest most semmi ilyesmi :)
Hogy lehet ennyire más 2 és fél év távlatában???

Na, jó, tünetek azért vannak :)
Első és legfontosabb, hogy heteket aludtam végig ...vagyis inkább hónapokat :)
0-24-ben képes vagyok aludni.
Ezt a jó adag progeszteron indokolja amit kapok, mióta extra magnéziumot is szedek (Magnosolv), azóta talán még "rosszabb" a helyzet. Mindenesetre előre igyekszem dolgozni, hogy majd mikor télen már itt randalíroznak a Picurok, ne legyek annyira fáradt :)
Az émelygés az mindennapos, de ha eszem, pár perc múlva enyhül :)
Vannak éhesebb és még éhesebb napjaik a Mazsiknak... ami azért is különösen vicces, mert reggelente a mérleg van hogy kevesebbet mutat, többet semmiképp sem - így 11 hetesen, két babával a pocakomban továbbra is 43 és 44 kiló közt ingadozom :( engem ez a dolog azért aggaszt, viszont a doki és a védőnő nem állt le lelkizni emiatt...

Pedig irtó sokszor eszem, persze az IR miatt nem ész nélkül, de nem figyelem egyáltalán a CH-t. Legtöbbször úgy indul a nap, hogy hajnalok hajnalán megébredek arra, hogy nagyon kell pisilni, de ezzel a lendülettel jön a dilemma, hogy ha nem eszem azonnal néhány falatot, akkor hányással kezdem a napot. Ilyenkor néhány perc mérlegelés van, hogy mi legyen a sorrend :) pisi, kaja, hányinger elmulasztás, vagy kaja mindenek előtt, és csak utána pisilés, ...? Szóval vannak "nagy gondok" az életünkben :)

Kívánós sosem voltam igazán a korábbi terhességekkor, most viszont minden nap megkérdezem Lacomat és Anyut, hogy mikor kezdődik már a görögdinnye és a cseresznye szezon??? Persze ajánlgatják, hogy hoznak, de az utóbbi években annyi rosszat lehetett hallani a külföldről hozott gyümölcsökről, hogy különböző fertőzéseket hoztak be vele és sok megbetegedés volt, hogy azt amit mostanság lehet kapni, nem merem megkockáztatni. Ha meglátok valamit pl. egy filmben - ami bosszantó módon többnyire görögdinnye, gofri, csoki, ...-, akkor az azonnal kellene. De mire megsütjük, addigra már nem az igazi :)
Mindig utáltam a csokit, sütit, chipset és minden ilyen mű kaját, de az utóbbi hetekben.... kilométereket mennék, hogy kaphassak :) persze nem eszem ilyesmit, mert nem mérgezem ezzel szegény Babócákat. Áthidaló megoldást olykor kitalálunk, pl. hogy Lac süt nekünk hajszálvékony karikára vágott krumplit, és azzal abszolút pótolható a chips téma :) de mivel utána úgyis közlöm, hogy ha még egyszer megérzem a szagát ennek a rémes nehéz olajos izének, akkor kő kövön nem marad, így max havonta egyszer kerül ilyesmire sor :) De amíg eszem, addig maximálisan elégedett vigyor ül ki a fejemre :)

Szerintem lassan Lac kiutasít a lakásból, mert nem fogja sokáig bírni ezt az állandó 180 fokos fordulatot :)

Ami talán változik majd, az a kóma üzemmód, de éppen tegnap beszéltünk róla Konc Tanár Úrral, hogy ugyan az eddigi terápiát a 12. héttől kéne lecsökkenteni, ő mégis azt mondta, hogy ha rá hallgatok, majd csak a 14. héten kezdem el, és a betöltött 14. héttől is úgy, hogy pl. az Agolutin injekciót még a 16. hétig úgy el lehet húzni, hogy eleinte csak 2 naponta, majd 3 naponta adjuk be. Így biztonságosabb :)
Tekintettel, hogy baba témában biztonsági játékosok vagyunk, ez így is lesz :)

Manócskák időnként vándorútra kelnek a pocakomban, amit abból érzünk, hogy ha hanyatt fekszem, érezni a dudort, ahol tanyáznak, és időnként ez a kemény dudor odébb kerül :)
De helyezkedjenek csak, amíg van hely :) később ez úgyis nehezebb lesz majd :)

Búcsú UH a BMCben :) 11+0



Tegnap volt a nagy elválás a BMC-ben... éppen 11 hetesek voltunk.
Később mentünk, hogy ne kelljen annyit várni, de így is kellett, aminek persze szokás szerint az lett a következménye, hogy sík ideg voltam minden egyes ajtó nyitásnál, hogy talán most minket hívnak be. Nem is tudom, miért izgulok ilyenkor ennyire, hiszen minden rendben van... de mégis, mikor kimarad másfél-két hét két ultrahang között, akkor már annyira feszült vagyok amíg meg nem látom őket a monitoron.
Tanár Úr átállított mindent az UH gépen, mert alig fértek rá a monitorra :) háááát, igen, már nem kifejezetten petesejt méretűek :)
Jelentem, gyönyörűek, elevenek, riszálják a feneküket, integetnek - persze csakis az Apukájuk kedvéért :)
Tegnap Lac is bejött a vizsgálatra és láthatta őket végre "élőben" is, nem "csak" a fotókon! Produkálták magukat rendesen a kis Vakarékok... elvégre nem lehet elég korán kezdeni a bevágódást az Apjuknál :)
Nehéz lesz megszokni, hogy Konc Tanár Úr bőkezű fotó osztása után mostantól szinte majd könyörögnünk kell a sztárfotókért, de úgyis mindig kiharcolom :)

Fantasztikusan fejlődnek, mindketten 41mm-esek, 140-es volt a szívük megint, erősek, szépek... na, nem ragozom, tökéletesek :)

együtt :)




      
















oldalról kalimpáló :)
                                                                                                                                    
szemből kalimpáló :)

2012. május 4., péntek

Tegnapi UH, 9+3

A program az volt, hogy a BMC-ben ultrahangra van jelenésem, de előtte Lintner Tanár Úrhoz beugrottam egy első trimeszteres beutalóért, mivel azzal tudok csak jelentkezni terhesgondozásra a védőnőnél.
Nálunk ez úgy működik, hogy kb 1-2 héttel az első becsekkolás előtt hívni kell a védőnőt, aztán megbeszélünk egy időpontot, amire már ajánlott az első véreredményekkel érkezni. De mivel most ilyen soká bocsájt el Konc Tanár Úr a BMC-ből, ha kivárom míg Lintner Tanár Úrhoz kerülünk, és akkor csináltatok vérvizsgálatot, akkor kb 14-15 hetesen fogok jelentkezni a védőnőnél, amiért fenékbe billentés jár, ergo maradt a partizán akció :)
Szóval BMC előtt még leugrottam a központi laborba egy vv-re.
Aztán jött a sorban ülés... sejtitek, milyen ideges voltam... hülye álmok, 2 hete nem láttuk a Piciket, ... alig lehetett bírni velem :)
Na, végre sorra kerültem, Konc Tanár Úr egyből Kanyó Doktornő után kiáltott, hogy azonnal hívják ide, mert teljes transzban vannak a kíváncsiságtól, hogy vajon mi a helyzet a pocakomban. Mondtam neki totál sápadtan, hogy én az ájulás határán vagyok az idegességtől, úgyhogy lássuk mi a helyzet.
9+3 napra kb 23-24mm-es CRL-t írt átlagos méretnek a legtöbb erről szóló oldal és táblázat, én úgy voltam vele, hogy 21-22mm körül már nyugodt leszek, hiszen mit akarok én a jelenleg is 43-44 kilómmal.
Bekukkantunk a bababirodalomba, és kérem szépen ott kalimpált a két nagy babánk, mindketten 26-26mm-es CRL-el, 140-150-es szívműködéssel, ott virgonckodtak odabent :)
Olyan gyönyörűek, tökéletesek, hogy azt elmondani nem tudom... és az az érzés, mikor végre megpillanthattam Őket, semmihez sem fogható :)
Aztán elkezdtük keresni a Picurkát... előbújt ő is, de tegnap már nem volt szívhangja, még az elmúlt két hétben nőtt kicsit, de tegnap először kijelenthette Tanár Úr, hogy "trigeminiről spontán redukcióval gemini lett"... nagyon aljasul hangzik, de picit megnyugodtunk... nagyon! Mert a redukció gondolatától is úgy féltem, és hát a döntés. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem nekünk kellett meghozni ezt a rémes döntést, hanem az "élet" elrendezte.
Persze nehéz Őt elengedni, mert a mi Babánk volt, de igyekszem arra gondolni, hogy két babával van esélyünk a 34. hétig is akár egyben maradni, míg három Picurkával nem valószínű hogy lenne... de hiányozni fog nagyon ő is :( Így már egész Angyalka csapat vigyáz ránk a felhők felett és óvják a megszülető testvéreiket minden bajtól...


Még egyszer, május 14-én hétfőn mennem kell ultrahangra, és utána elbocsájt a BMC :)
Most nyugalom van, és nagy nagy határtalan boldogság :)

És a sztárfotók:

"A" baba


























"B" baba
























"C" baba az alsó pici foltban van



















Nagyok együtt :) kb 5 perc alatt talált Tanár Úr olyan metszetet ahol mindketten rajta vannak :)

























 ... és az álom... így utólag persze könnyű belemagyarázni, de lehet hogy valóban a harmadik, picurka babánkra vonatkozott a 2 nappal korábbi álmom?!?!?

Álom

2 nappal a mostani ultrahang előtt reggel sírva ébredtem.
Azt álmodtam, hogy a János Kórházban vagyunk, első trimeszteres vérvételen, és baromi nagy volt a sorban állás. Míg araszoltunk előre, egy fiatal pasi (fekete ruhában) - amolyan "látnok típus" úgy be-beszólongatott az ott várakozóknak. Volt egy lány, aki béta hCG vérvételre jött, egro nagyon a várandósság elején járt, és közölte vele ez a fickó, hogy ne számítson sok jóra... na, mondtam magamban: szuper, ez mindenbe bele fog itt negatívkodni. Persze nem kellett sok idő, hogy minket is betaláljon a "tudásával". Épp mielőtt sorra kerültünk, azt mondja, ez már nagyobb terhesség volt, de a baba fel fog szívódni, vagy már fel is szívódott... ekkor az ott lévő nőgyógyász (jelentem: Geszti Péter személyesen) közbe szólt, hogy hát, ő ultrahangon nem ezt látta :)
De én úgy elkezdtem zokogni álmomban, hogy vajon miért mondta ezt, és mit akar ezzel üzenni az élet, és csak nincs baj a babáinkkal???
Mit mondjak, nem esett jól így két hét ultrahang-szünet után egy ilyen álom.
Persze amint felébredtem, elkezdtem győzködni magam, hogy elvégre "okoska fickó" egyes számban beszélt, és nem lehet baj, de onnantól kezdve olyan ideges voltam a tegnapi vizsgálatig, hogy csuda.
...a csattanót megtartanám a következő bejegyzésbe :)