2011. február 27., vasárnap

Újrakezdés

Ismét be kell állni a sorba, és elölről végig járni az utat. Ilyenkor, mikor újra elindítjuk a számlálót, nagyon nehéz, mert nagyon távolinak tűnik a cél, de minden nappal közelebb vagyunk hozzá.
Semmi kétségünk afelől, hogy sikerülni fog...nekünk is lesznek gyerekeink!
Elég sírósra sikerült ez a hétvége, mondjuk nem ért meglepetésként. Szombaton Lacom volt nagyon nagyon letörve, ma pedig én kezdtem neki a zokogásnak. Furcsa, hogy ahogyan éljük a mindennapjainkat, látjuk magunk előtt azokat a szituációkat, mikor a gyerekeinkkel játszunk, beszélgetünk, nevetünk, ... tulajdonképpen itt vannak a mindennapjainkban, de mégsincsenek :(
Nagyon vágyunk rá, hogy megint benne lehessünk a folyamatban. Várjuk az első injekciókat, az ultrahangokat, majd a következő punkciót, embrio transzfert, és az annyira várt jó hírt, hogy babá(i)nk érkeznek. És mindennél jobban azt, amikor valóban megszületnek, egészségesen, és onnantól kezdve ők lesznek a mindeneink!
Ha arra gondolok, hogy mi az amit még nem tapasztalhattam meg, vagy mi az ami valóban hiányzik az életemből, csupa olyan dolog jut eszembe, hogy a gyerekeink mosolya, az, ahogyan feltétel nélküli szeretettel megölelnek minket, ahogy hozzánk bújnak... erről elképzeléseim vannak, és a hiányérzet, de igazán nem tudhatom, milyen fantasztikus is lesz majd, mikor valóra válik ez az álom...
Sokszor eszembe jutnak azok a barátok, ismerősök, akiknek már van babájuk...olyan fantasztikus, hogy szülők lehetnek és megélhetik minden pillanat csodáját, varázsát!
Nagyon várjuk, hogy a mi életünkben is eljöjjön ennek az ideje!

2011. február 26., szombat

Ismét ketten vagyunk...

Furcsa volt megint "ketten" feküdni éjjel az ágyban... nem kellett vigyázni, hogy forgolódáskor nehogy a pocakomat megüsse Lac, nem volt kinek jó éjt kívánni a pocakban,...
Megszokjuk majd - gondolom -, mint korábban is!
Üres minden kicsit, és valahogy nem is tudom, honnan kéne folytatni a hétköznapokat...elég volt ez a néhány hét itthon, hogy elveszítsem a fonalat!
Jövő hét a kivizsgálások hete lesz, ez már biztos. Minden napra van valami orvosos jelenésünk...majd beszámolok, hogy kivel miben maradtunk. Most nincs mit tennünk, a várakozás idejét az okok keresésével fogjuk kitölteni! Azzal is közelebb kerülünk a megoldáshoz!
A pozitív gondolkodásmódunk a régi :) megyünk előre míg célba nem érünk!

2011. február 25., péntek

ET+15, kontroll vérvétel

Múlt éjjel megint alig aludtam, folyamatosan felébredtem arra, hogy a tesztelésről álmodok...általában gyomorgörccsel sikerült kelni :(
Végül 7-kor felkeltem, teszteltünk...pozitív lett, de sokkal haloványabb, mint a kedd reggeli. Innentől nem kellett sok ész, hogy felfogjuk, ismét csak 5 hétig tartott az örömünk :(
Zuhany, öltözés, majd Lac bevitt, hogy a BMC-ben levetessem a vért, hogy lássuk, mennyi a Hcg-m!
Konc Tanár Úr ma nem volt, így Kanyó doktornő kiírta a vérvételt, majd mikor elkészült, behívott és elmondta, hogy a megérzésem tökéletes volt ismét... Hcg 12...tehát csökken sajnos!
Hétfőn lesz már Tanár Úr, és egyébként is vissza kell mennem, hogy megint nézzünk hormont, hogy rendesen ürül-e! Abban maradtunk, hogy hétfőn leülünk megbeszélni Konc Tanár Úr, Kanyó Doktornő, Lac és én, hogy hogyan és mikor tovább, illetve hogy esetleg milyen irányban lehetne addig is vizsgálódni!
Az eddigi mérlegünk, 4 teljes stimuláció, 1 spontán ciklusos beültetés, 3 lombik, 3 terhesség és 0 gyerkőc... elég pocsék :(
Sok dolog átfutott az agyamon a mai napon...hazafelé a kocsiban már Czeizel Endre Professzor Úrral beszéltünk meg időpontot. Hétfőn megbeszélem Katalinnal és Tanár Úrral, hogy mit gondolnak a genetikai kivizsgálásról, tanácsadásról, ... lefénymásoltatunk néhány leletet, mert szerdán reggel 9:30-ra Professzor Úrhoz van időpontunk. Ennek nagyon örülök és nagyon sokat várok tőle.
A BMC-vel továbbra is maximálisan elégedett vagyok, nem mennék egy lépést sem, Konc Tanár Úrnál és Kanyó Doktornőnél a legjobb kezekben vagyunk e téren!
Ismét szó esett róla, hogy orvosilag, biológusilag "jók" vagyunk, és 100% hogy lesznek gyerekeink, csak meg kell találnunk a tuti módszert!
Szomorúak vagyunk, de előre nézünk... pozitívan, és remélünk...hamarosan végre eljönnek hozzánk a mi kis drága Babácskáink!
Nagyon várjuk Őket!!!! :)

2011. február 24., csütörtök

ET+14

Óvatosan, de nézegetem a neten a Hcg ideális alakulását :) Hála Istennek, csupa jó és megerősítő cikkre bukkanok, így a pozitívság és nyugi maradt!
Ma reggel a számmisztikáról volt szó a tv-ben, és gondoltam, megnézem, hogy az életemben szerepet játszó számoknak milyen jelentésük van. Június 7-én születtem, így a 7-es volt az első amire kattintottam. Azt olvastam, hogy:
"A 7-es szám: A Neptunuszt jelképezi, kapcsolata van a Holddal.
A 7-es számú ember – mindenki, aki bármely hónap 7-én, 16-án, 25-én születtek – függetlenek, sajátos egyéniségük van, szeretik a változást és az utazást.
Terveit igyekezzen ugyanezen napok valamelyikén megvalósítani, hisz ezekkel a napokkal rezonál."
Mellékesen megjegyezném, hogy a punkciónk február 7-én volt :) és 25-én, azaz holnap szeretnék tesztelni :)

Nem igen szoktam jóslatokat nézni, meg horoszkópot olvasni...nem hiszek abban, hogy egy általános mondat igaz az összes emberre, aki abban a hónapban született. De most valahogy az orrom elé került egy oldal, és lehetett Tarot kártyát húzni...húztam, és a Nap lapját sikerült kiszednem a kupacból...
Kép rajta: egy fehér egyszarvú ló, mögötte a Nap korong és a hátán egy kisbaba :)
Szöveg: "A Nap kártyája jelzi, most meg tudsz szabadulni a gondoktól, kétségektől, félelmektől! A Nap melegével, célod elérésében semmi sem akadályozhat meg! Csak Önmagad!"
Na ezt egyből lefordítottam magamnak a tesztelésre :) ugyanis ma reggel valahogy nem akartam tesztet csinálni...valahogy úgy érzem, a holnap az én napom :) De a kártya szerint magam mögött hagyhatom a kételyeket, félelmeket :)

Elolvastam a mai horoszkópomat is, ami pedig a következőt írja: "Ezen a napon, bármibe fogsz, sikeres leszel, mert a külvilág nagyon pozitívan reagál Rád. Ez önbizalmat ad és még több lendületet, hogy a dolgaidat sikerre vidd!" ...azért ez sem hangzik rosszul :)

Amikor 2010 augusztus 30-án a fagyis beültetésünk volt, akkor a Hcg vérvétel igazolta a terhességet. Éppen tökéletes volt az érték. És míg vártuk, hogy ultrahangra mehessünk, a Facebook-on - én dilis - rákattintottam valami szerencse sütire, és az jött ki, hogy nem feltétlen az történik éppen velem, amit én jónak gondolok... ezt persze akkor lefordítottam a lombikra, Babára, és nagyon nekikeseredtem, hogy ezek szerint nem sikerült? Majd pár nappal később a kontroll vérvétel kimutatta, hogy valóban felszívódott a Babónk :( Na, azóta különösen rosszban vagyok ezekkel a szerencse sütikkel, meg jóslatokkal, ...

De ma megtört a jég :)
Egyébként mindentől függetlenül a tünetek továbbra is változatlanok, és a megérzésem is az, hogy rendben leszünk! Remélem, hallgathatok magamra!!! :)

2011. február 23., szerda

ET+13

Aki a Babanetet szokta rendszeresen olvasni, az tudja, hogy miről beszélek... Anyuval tavaly augusztusban vettünk egy ágyneműt, azzal a felkiáltással, hogy majd ebben fetrengek itthon, míg növesztem a Babót a pocakomban. Tulajdonképpen két egyszemélyest vettünk, és azt kellett átvarrni egy dupla méretű paplan huzattá! El is felejtettük, és novemberben a lombikra készülve, egyszercsak Anyu mondta, hogy megcsináltatta a varrónővel :)
Mi már ezt is jelnek vettük :)
Persze ez van felhúzva az ágyikóban :)
 Császárpingvinek vannak rajta...és én nagyon szeretem ezeket az állatokat! Karácsony környékén volt a tv-ben a Pingvinek vándorlása című film. Megnéztük Laccal...és olyan szép, ahogyan az életben maradásukért, kicsinyeikért küzdenek. Hihetetlen, hogy mekkora utat tesznek meg, hogy odaérjenek a költő helyre, és utána hogy élelmet szerezzenek a családjuk számára! Nagyon tetszett!!! :)
És mikor most voltunk eredményhirdetésen, Kanyó doktornő szintén ilyen pingvines köpenyben tűnt fel a folyosón :)
vicces... a kis pingvinek mindenfelé felbukkannak mostanság az életünkben :) Ha ennyire szinkronban van minden, akkor nem lehet már probléma, nem? :)
Egyébként a helyzet változatlan...ma nem csináltam tesztet, majd csak péntekre tervezem a következőt, hogy összehasonlíthassuk a tegnapival :)
Esti émelygés megvan, cicik nehezek, álmos vagyok és sokkal fáradékonyabb, és az evési szokásaim is változóban...
Várom a jövő hét csütörtököt, és a petezsák látványát, benne a tökéletes kis szikhólyaggal :)
Nézegettem is ilyen képeket...már vizualizálom :)

2011. február 22., kedd

ET+12

Nem semmi volt a tegnapi nap...
Akárhogy is nem többszázas a Hcg-m, ez a terhesség új dolgokat produkál :) A folyamatos álmosság, poci és petefészek szurkálás, feszülés,... állandó jelenségek :)
Nagyon nagyon bízunk benne, hogy Picurkánk itt kapaszkodik, és nagyon szeretne hozzánk születni. Mi nagyon várjuk és szeretjük már most!
Éjjel mi másról álmodhattam volna, mint a tesztelésről :) ...mindig rájövök ilyenkor, hogy nem vagyok teljesen normális :) Mindenesetre reggel csináltam terhességi tesztet...hármat is :) és a 10-es, 25-ös érzékenységűn is szépen látszik :)
Miután beadattuk a szurimat ma reggel, bementünk Laccal a gyógyszertárba, hogy vegyünk egyforma teszteket, és így, ha 3 naponta csinálok egyet, akkor az ultrahangig szépen figyelemmel kísérhetjük a vonalak erősödését!!!
Megint nyugodt vagyok!!! Nincs para, nincs aggódás, olyan minden rendben érzésem van...remélem ezt igazolja majd Konc Tanár Úr jövő héten csütörtökön :) Ultrahangon látjuk majd a petezsákot, benne a szikhólyaggal, és megkapjuk az első hivatalos fotónkat a Babánkról :)
Várom már...

2011. február 21., hétfő

ET+11, az eredményhirdetés :)

Itthon vagyunk.
Nagyon nagyon izgatott voltam a mai nap miatt! Napok óta, sőt, a beültetés óta azt éreztem, hogy minden rendben van! Nem lehet másképp, mint hogy ott lapul a két kis Manócska a pocakomban.
Fél 9-re értünk a BMC-be, elképesztő sokan voltak.
Levették a vért, és utána jött az idegtépő másfél óra.
11 óra után pár perccel Konc Tanár Úr jött, és behívott... azt hittem, megáll a szívem az izgalomtól...
Majd elhangzott a mondat: Eszterkém, gratulálok, Ön terhes :)
DE!!! Nem volt elragadtatva a hcg szinttől, mert 50 körülire számított, és mi 31,9 vagy 37,9-et tudunk felmutatni... (megmondom őszintén, én a kevesebbre emlékszem, Lac a többre, de nem is ez a lényeg)
Szóval elmondta, hogy van egy érték a Hcg mellett, amit ilyenkor néznek, és az 25 felett jó, és az enyém 45, így reménykeltő a dolog! Bármi is lehet, jövő hét csütörtökön ultrahang, és lehet hogy kontroll vérvétel is.
Mi nagyon bizakodunk, hogy ott van és szépen, egészségesen növekszik a pocimban a Babánk!!! :)
Megmondom őszintén, "új távlatokat" nyit meg a tény, hogy egy Babó van...életemben először gondolhatok arra, hogy egy terhesség 40 hét, és hogy nem kell az egészet ágyban és kórházban töltenem majd... szóval van egy adag nyomás, ami ezzel lekerült a vállamról :)
Nagyon örülünk, bár kicsit meg vagyunk ijedve, de bízunk és remélünk, hogy minden rendben lesz, és 2011 októberében egészséges kisbabánk születik :)

2011. február 20., vasárnap

ET+10

Reggel mentünk szurira szokás szerint, aztán haza, zuhi, Crinone, reggeli, majd néztem picit valami lüke  rajzfilmet a tv-ben...még a kis gorillák is ikrek voltak benne :)
Gondoltam, hogy picit töprengek, mire sikerült elaludni, és csak 3 órával később ébredtem! De legalább ennyivel is kevesebbet kellett agyalnom a holnapon!
Tegnap este óta párszor végig pörgettem az agyamon a tesztelés kérdést, de végül arra jutottam, hogy nem csinálok! Néztünk egy filmet Laccal, és közben kétszer is ki kellett nyitni picit a terasz ajtót, mert olyan hirtelen jött rám az émelygés, hogy el sem hittem...valahogy a délutáni órákban néha rám tör :)
Persze ennek is örülünk :) Mondtam is Lacnak, hogy ha így folytatják a Mütyürik a pocimban, akkor nem lesz min izgulnom holnap :)
Persze nem vagyok egyébként ilyen magabiztos, de továbbra is remélem, hogy minden rendben és holnap megerősítést kapunk Konc Tanár Úrtól, hogy a két kis Drágánk a pocakomban növekszik és minden rendben van/lesz :)
Kicsit izgatott vagyok, hogy mi lesz holnap, de továbbra is nagyon nagyon pozitív! :)

Beszélgettem ma a Picikkel. Ebéd után, mikor Lac lefeküdt aludni, megint beültem a babaszobába velük, és elolvastam nekik babás könyvekből, hogy eddig mik történtek velük, mekkorák,...és képeket is néztünk...picit előre lapoztam a könyvben és olyan nagyon jó volt látni a 4D képeket :)
Mit mondjak, alig várom, hogy halljuk a jó hírt és menetelhessünk tovább gondtalanul a Manókáinkkal ezen a csodálatos úton... hamarosan már az ő ultrahangos képeik díszítik a hűtőt, és mindent itthon :)

Itt is szeretném megköszönni Mindenkinek, aki drukkol nekünk, figyelemmel kíséri az életünket! Nagyon sok kedvességet kapunk Tőletek! Köszönjük! :)

Holnap jövök a szép magas Hcg értékemmel :)

2011. február 19., szombat

ET+9

Leginkább azt mondanám, hogy nem érzek semmit... de néha nagyon, nagyon enyhén egy kis émelygés mintha lenne... :)
Már nem mérem a bemenő és kijövő folyadékot, de míg néztem 4 napig, végig több jött ki, mint be! Teljesen jól vagyok, a feszítés a hasamban, vagy inkább a gyomromnál, és a nehéz levegővétel nyomtalanul eltűnt - szerencsére.
A Crinone géllel egyre nehezebben boldogulok... alig tudom betenni reggelente. Nem tudom mi miatt, majd rákérdezek hétfőn Tanár Úrnál.
Este nem tudtam aludni, és előszedtem egy-két könyvet. Megnéztem, hogy éppen mi történik a Babókkal a pocakomban, mekkorák, mi az ami mostanság fejlődik ki... nagyon érdekes, és még majd csak jövő héten kezdődik a kis Picikéink igazi nagy fejlődése. Most jön majd az az időszak, mikor van, hogy egyik napról a másikra duplázzák a súlyukat, méretüket :)

2011. február 18., péntek

ET+8


Ma éjjel három felvonásban sikerült aludni és álmodni...a lényeg ugyanaz volt, így maradt az ősnyugalom :)
Először azt álmodtam, hogy Kanyó doktornő nálunk volt, és mondta, hogy olyan messze van még a hétfő, hozott nekem egy terhességi tesztet, csináljuk már meg! Megcsináltam, full nagyon nagyon pozitív lett :) Mondta, hogy itt bizony mindkét Manó kapaszkodik ezerrel :)
Ezután kicsit felébredtem és nagyon örültem.
Majd visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy Konc Tanár Úrnak konferenciára kellett mennie, így Szűcs doktor küldött hétfőn Hcg vérvételre. Meglett az eredmény...jött a folyosón, láttam rajta, hogy tudja már, és kérdeztem, hogy mit fogok szólni a számokhoz? Mondta mosolyogva, hogy örülni fogok, mert a hormonszint alapján mindkét Picink itt van a pocakban és szépen növekszenek :)
Majd ismét ébredés, feleszmélés, örülés, visszaalvás.
A harmadik felvonásban minden úgy történt, ahogy hétfőn fog :)
Konc Tanár Úr és Kanyó doktornő behívtak és elmondták, hogy minden rendben, Babák a pocakban és ultrahang 10 nappal később! :)
Azt hiszem ennél biztosabbra nem mehetek már az álmaimban sem :)

Esténként beülök a babaszobába picit...simizem a pocimat, beszélek a Picúrkáknak, buzdítom őket!
Mindig elképzelem, hogy ahova odakísértem őket, hogy beágyazódjanak, odamegyek, leguggolok hozzájuk, látom, hogy ott napról napra egyre nagyobb pulki van a nyálkahártyában a beágyazódás helyén. Megsimizem őket, dobok puszit, és megyek én is aludni!  Olyan jó látni, hogy szépen nőnek, fejlődnek :)
Ma zuhanyzáskor mondtam is nekik, hogy néhány hét múlva, mikor már kialakul a magzatvíz is, ők is jókat fognak majd lubickolni :) ...még mindig határozottan élénkebbnek látom a feng shuis Babókat! Tényleg megteltek élettel :)

Ma kicsit feszül a pocim, a cicim, meg azt hiszem, kezdek egyre érzékenyebb lenni a szagokra... Anyu itt van, Laccal egyeztettek, hogy miket főzőcskézünk, de már folyton kinyittatom az ablakot velük, mert túl sok a kaja szag... :)

már csak három nap és megtudjuk az eredményt :)

2011. február 17., csütörtök

Ma

Ma egy kicsit leeresztett napom van ...mármint az átlag pörgésemhez képest! Gondolom az idő szürkesége is közrejátszik, meg most olyan kis álmos vagyok... reggel keltünk, mentünk szurira, majd utána még aludtam kb 2 órát :) Remélem, a Manók okozzák ezt a kis álomkórt :)
Meg lehet hogy most kezd kibontakozni a kíváncsiságom :) olyan nagyon jó lenne magamba látni! Egész nap arról olvasgatok, hogy mi történik ilyenkor a babákkal a pocakomban. Videókat, animációkat keresek ezzel kapcsolatban... nagyon várom a hétfőt.
De nem vagyok türelmetlen, mert attól nem lesz jobb! :)
Ma valahogy a folyadék bevitel is lassabban megy... ebben nagyon ingadozó vagyok. Van hogy napi 6 litert iszom észrevétlenül, de van amikor a 3,5 litert is csak késő estére sikerül teljesíteni...
Most délután 4 óra van, és még csak a 2. liternél tartok! De majd jól belehúzok :)
Hamar lefekszünk, és hátha álmodok ma is valami szépet a Babákkal! Attól tuti nagyon jó napom lesz holnap! :)

ET+7

Továbbra is ősnyugalom van...mindjárt hétvége, az jobban telik, mert Lac is itthon van velünk, és most majd Anyu is jön Samivel :) és máris itt lesz a hétfő!!!
Nagyon bizakodó vagyok!
Gondolkoztam rajta többször, hogy miért...lehet hogy mert ilyen formában a beültetés után a sikerig minden alkalommal eljutottunk? Tulajdonképpen mindig jó eredményt közöltek a vérvétel után...sajnos eddig 5 hét, illetve 6 hónap után buktunk el. De most nem fogunk!!!

Már babakocsikat nézegetek, álmodozom :)
És mikor álmodok is folyton benne vannak a Picik :) Ma például azt álmodtam, hogy a kinézett babakocsiban ültek a Picúrok és bementünk a munkahelyemre megmutatni Zoyát és Noelt. A dékán asszonynak megmutattam őket, hogy lássa milyen kis tökéletesek és hogy volt értelme hogy rendes volt velem és mindig szó nélkül elengedett vizsgálatokra :)
Kíváncsi leszek, hogy majd rám tör-e a para hétfőig...de legkésőbb hétfőn reggel tuti! Szerintem akkor szokás szerint kommunikációra alkalmatlan állapotban leszek...

2011. február 16., szerda

ET+6

Múlt éjjel kis torokfájásra keltem, illetve arra, hogy nagyon kell pisilni... persze min csodálkozom, mikor tegnap 5 és fél litert ittam... Hajnalban kitúrtam a fiókból a homeos bogyókat, bevettem, és reggel jobb is volt már. Azért ha már úgyis minden reggel a dokinál vagyok, hogy beadja a szurit, megmutattam a torkomat...nem vészes, iciri picirit piros. De erre számítottam! Éjjel nem ment a visszaalvás egykönnyen, és arra gondoltam, hogy takarítómanók jönnek a torkomba, összeszedik a rossz bacikat és elégetik őket egy kazánban :) naná, hogy reggelre jobb lett :)

Egyik este, mikor nem ment a szundizás, Lac már aludt, átmentem kicsit a babaszobába. Beültem a szopis székbe, és elővettem a Várandós naptárunkat! Néhány hónapja akadtam rá egy könyvesboltban, és nem tudtam ott hagyni :)

Végiglapozgattam, elmondtam a Babóknak, hogy mit hogyan fogunk beleírni, megbeszéltük (mármint én mondtam, ők hallgatták), hogy milyen jó, hogy van benne "Ikrek" matrica is :)
Nagyon jó volt!!!
Aztán átbeszéltük, hogy a szobájukat hogyan kellene majd átrendezni. Mert míg a három kiságy benne volt, addig olyan közel voltak egymáshoz mind... aztán hogy Lac szétszedte az egyiket ( a középsőt), most olyan messze van egymástól a két kis ágyikó... megbeszéltük, hogy közelebb tesszük őket egymáshoz. Már Lacnak is mondtam, hogy a gyerkőcökkel együtt szeretnénk ha közelebb lennének majd. Mondta, hogy átpakolja, de leghamarabb hétvégén :)
Ilyenkor elgondolkozom, hogy lehet hogy csajok mindketten? Mert olyan "akaratosak" mint az anyjuk :) ...már most szívjuk szegény Lac vérét :) ...de most mit csináljak??? Ha egyszer érzem, hogy nem tetszik nekik sem így :)

Szerintem már kezditek megszokni, hogy nem vagyok teljesen normális...de olyan tegnap óta, mintha valahogy élőbbek lennének a kis Babók a lakás feng shui pontján... olyan elevenebbek, valahogy élettel telibbek :) Mindig beszélek velük, ha bemegyek a fürdőbe :)

Ma reggel a köldököm alatt úgy feszült a pocim, míg a rendelőben sorban álltunk, mint régen, mikor babát vártunk :) Nagyon megörültem neki! :) Mi ezt is jó jelnek vesszük!!!

2011. február 15., kedd

ET+5

Azt álmodtam, hogy Kanyó doktornő megnézte a Manócskákat és ott ájuldozott, hogy mennyire gyönyörűen fejlődnek, és kérdezte, hogy látom-e, hogy milyen szép kis sejtecskék vannak a monitoron ahogyan nézzük őket? :) Jó volt hallani és látni :) persze én nem értettem a felét sem annak a sok biológiai dolognak amiket mondott, de szerinte minden rendben van!
Úgyhogy csupa jó érzéssel keltem :)
Este küldtem még pozitív gondolatokat a Babók beágyazódásához. Újra végigjártam velük azt az utat, amit eddig meg kellett tenniük. Ismét kézenfogva a burokból kibújást, és a megtapadást, a beágyazódást. Aztán megint ott hagytam őket a méhfalban, hogy tegyék a dolgukat, de előtte megbeszéltem velük, hogy októberben találkozunk majd idekint és addig is minden pillanatban itt leszek velük! Jajjj, nagyon szeretem Őket :)

Tegnap este beszéltünk Laccal arról, hogy csináljunk-e egy tesztet a vérvétel előtt...de leszavaztam! Nem merek, vagy nem szeretnék...nem tudom. Majd a véreredmény kimutatja, hogy mennyi a Hcg-m. Max előtte reggel csinálnám, nehogy túl korai legyen. Akkor meg mi értelme van?
Úgyhogy marad a jól bevált nem tesztelés, Lac reggel elvisz vérvételre, majd elmegyek Anyuval sétálni míg elkészül az eredmény, és együtt visszamegyünk a jó hírre :)

Ősnyugalom még megvan, bár egyre inkább azt érzem, hogy a hétfő közeledtével ezt majd kicsit felváltja az izgalom...

2011. február 14., hétfő

ET+4

Még mindig ős-nyugalom uralkodik rajtam :) ezt jó jelnek veszem.
Tegnap, illetve ma lehet a beágyazódás napja, hiszen ma 6-7 naposak a kis Drágák.
Hétvégén sokat, nagyon sokat beszéltünk a Babákkal, hogy szépen bújjanak ki a burokból, és tökéletes helyen tapadjanak meg, majd fúrják be magukat az elkövetkezendő 8 hónapra a pocimba.
Elképzeltem, hogy fogom a kezüket, és odaviszem őket, ahol meg kell tapadniuk, majd ők óvatosan befészkelődnek. Én várok addig, míg teljesen eltűnnek, majd betakargatom őket, kapnak puszit, és ott hagyom tovább fejlődni, növekedni mindkét Babácskánkat! :) Olyan jó volt!
Nyugodt voltam és vagyok, mert olyan érzés, hogy minden sínen van. Biztosan találkozunk idén ősszel, mikor megszületnek :)

Pocakom elég nagy, de majd holnaptól csinálom azt amit Judit ajánlott, hogy nézzem a bemenő és kijövő folyadék mennyiségét (gondolom, a mai napot már buktam...). Figyelni fogom, nehogy gubanc legyen!
Reggel a körözött megvolt, ebédre túrós tészta és túrós palacsinta, vacsira is kitalálunk valami túróval kezdődőt :)
Most, hogy melegítettem a kaját a konyhában, láttam, hogy Lac leüresítette a hűtő ajtaját :) Olyan Édes! Máris megcsinálta az ultrahangos képek helyét :) Úgy szeretem!!! :)

2011. február 13., vasárnap

ET+3

Reggel megvolt a szuri. Jó sokat kellett várni a rendelőben...elég rosszul viselem a sok köhögő embert, így inkább kint szoktunk várni a rendelő előtt. Az utcai levegő hidegebb, de talán nincs annyi baci, mint egy 3 m2-es helyiségben, ahol gyerekek és szüleik megállás nélkül köhögnek anélkül, hogy a szájuk elé tennék a kezüket! És soha senkinek nem jut eszébe szellőztetni :(

Olyan dilis vagyok...már másodszor riadtam fel arra, hogy azt álmodtam, hogy pisilés után egyszercsak azt látom, hogy vérzek... biztos a félelmeim... pedig nem félek tőle. Abszolút arra koncentrálok, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz is :)

Ma nagyon biztatjuk a mi kis Picikéinket, mert ma (ill. lehet még hogy átcsúszik holnapra) van a napja, hogy kibújnak a kis blaszto manócskák a burokból és megtapadnak, beágyazódnak a pocimban :)
Noszogatjuk őket Laccal együtt és külön is, hogy érezzék, hogy nagyon várjuk Őket :)

Tegnap este óta kicsit émelygek néha...persze ez nem valószínű, hogy a Babók műve...ezért is figyelek a hasam feszülésére, diszkomfort érzetére, ... Tényleg akkora néha, mintha kb 3 hónapos terhes lennék...

ET+2

Elég érdekes nap volt...ennyit nagyon régen aludtam már :)
A kis Gombóckáinkkal együtt valami mormota port is kaphattam, mert azóta csak aludnék! De néha ébren is kell lennem, mert különben nagyon nehéz meginni a napi 3-4-5 liter folyadékot és a 1/4-1/2 kiló túrót...
A pocakom nagyon durva. Jó, hogy a hormonoktól kicsit nagyobb, de a gyomrom olyan, mintha állandóan tele lenne. Kicsit érzékeny is. Nem gondolom, hogy túlstimu lenne, de azért szemmel tartom :)

2011. február 11., péntek

ET+1

Telefonáltam a BMC-be 09:13-kor, Katalinnal ebben maradtunk, hogy a kis sítáborosok létszáma kapcsán így érdeklőhetünk.
Nos, nem lesznek síelő bajnokaink...Katalin nem 100%-ig elégedett a fejlődésükkel, így nem tesszük el őket a Tesó projekthez.
Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így lett. Tagnap, mikor elmondta Kanyó doktornő, hogy miért éppen kettőjüket választotta kis Picurkáinknak, meg is fogalmazódott a szívem mélyén a kérdés, hogy ha most azt mondja rá egy sokat látott biológus, hogy a többi nem tetszik neki, akkor majd 2-3 év múlva miért tetszene? Ezek szerint nem fejlődtek tökéletesen, és "jobb" is, hogy nem mennek sítáborba.
Arról nem beszélve, hogy ez a fagyasztás furcsa dolog... az embernek a lefagyasztott pici Babája is a sajátja, őt sem hagyja ott szívesen. Biztosan nem tudnám azt kérni, hogy semmisítsék meg őket, ... viszont most is azt gondoljuk, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez a két kis élharcos a pocakomban valóra váltja az álmunkat! :)
Nem készültünk rá, hogy vissza kelljen menni, mert azt gondoljuk, hogy ezúttal sikerül! De ha vannak fagyisok is, akkor csak piszkálna a kérdés, hogy miért. Így most nincs min agyalnom :) ...na ez most ebben a formában leírva elég furán hangzik! De én értem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani! Remélem Ti is :)

Mikor terhes voltam a három kicsi lányunkkal, és Laccal babakocsit nézegettünk, emlékszem, az egyik Brendonban volt csak hármasiker kocsi. És mi a másik boltban jártunk éppen, át kellett telefonálni valami színkód miatt a Váci utcai boltba, és kértem a hölgyet, hogy ha már beszél a kollégáival, kérdezze már meg, hogy megvan-e még az az egyetlen darab, ránk váró 3-as ikerkocsi. És jött a válasz, hogy tegnap eladták... na akkor, ott azt hittem, megsemmisülök! Azt éreztem, hogy ennek oka van, és ezek szerint nekünk nem lesz szükségünk erre a kocsira...teljesen elszomorodtam, hogy így üzen az élet! Meg is fogalmazódott bennem, hogy a kocsit az utolsó pillanatban kell megvennünk, mert sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Akkor ezt igyekeztünk elodázni, és nem foglalkozni az élet "jeleivel"...úgy tűnt, hogy csak túl sokat láttam bele ebbe a dologba...majd jött a március vége, mikoris beindult a szülés...a többit meg már tudjátok...
Akkor nagyon intenzíven éreztem a boltban, hogy baj van...
Most ugyanilyen intenzíven érzem, hogy rendben van minden! Azért nincs sítáboros Manó, mert "nincs rá szükségünk". :)
Sínen vagyunk a mi két kis Manócskánkkal a pocimba és ez így van rendben!

2011. február 10., csütörtök

ET napja :)

Itthon vagyunk...mind a 4-en :)

Ma reggel 9:30-ra érkeztünk a BMC-be. Mondták előre, hogy nem 2 perc várakozásra kell készülünk, így türelemmel lepakoltunk és vártunk!
11:00 óra körül meghallottam Kanyó doktornő hangját a folyosón, és a papucsa hangját :)
Tudtam, hogy értünk jön, hogy bemutassa nekünk a Pici babácskáinkat! Így is volt :)


Mindegyik kép máshogyan csíkos...nem tudom mitől függ, mert néha tök szép fotókat lehet csinálni róluk... de a lényeg, hogy ŐK a mi Drágaságaink :)

Katalin elmondta azt is, hogy hogyan fejlődött a 7 kis Babókánk és miért éppen őket választotta.




A punkció másnapján 5 Picúr egyenletesen fejlődött, szépen, fej fej mellett haladva osztódtak. 6-oska kicsit lemaradt mögöttük, 7-eske pedig még folyamatban volt- azaz dolgoztak rajta.
Nos, a két kis életerős kiválasztott babánk egy 8 és egy 7 sejtes Picuri. A 8 sejtes a kezdeti ötösfogat élharcosa, a 7 sejtes testvére pedig heteske volna. :)
Kettőjük fejlődése a legbiztatóbb, életerősek, egészségesek, úgyhogy maga a tökély minden :)


Kérdeztem Katalintól a Hatchinget, azt mondta, megnézi őket ilyen szemmel, majd a babamozi végén mondta, hogy máris megcsinálja mindkét apróságunkon a lézeres burokrepesztést.






Ezt követően még kb 3 percünk volt a szobában, és már szólítottak is a műtőbe!!!
Második voltam, Konc Tanár Úr jött, jó kedve volt ma nagyon :) és ügyesen visszatette a Picurkáinkat a pocakomba.
Kérdezte, hogy vállaljuk-e a 2 babát, mondtuk, hogy igen, mindenképpen :) Mosolygott egyet :)
Nagy "híre ment" a BMC-ben, hogy a punkció után véletlenül összefutottam Lintner Tanár Úrral, és ő ott azt mondta, hogy a 2 babácskára áldását adja, mert ma mindenki erre hivatkozott :)
Minden rendben ment, kaptunk egy UH képet is, hogy lássuk, hogy vannak a Picikéink:

Közelről, élőben ezen jól látszik, hogy hol van az a kis fényes folyadékgombóc, amiben a Picik most vannak...a lényeg, hogy jó helyen :)
Ott is maradnak, kb vasárnap-hétfő magasságában beágyazódnak, majd 2011 októberben egészségesen kibújnak mindketten, és végre nagyon nagyon boldog gyerekes család lehetünk :)

Az ET után 1,5-2 órával haza jöhettünk, vérvételre február 21-én reggel megyünk! Akkor egy gyönyörű 200 körüli Hcg igazolja majd, hogy minden vágyunk valóra válik! ...addig pihenek és növesztgetem, beágyazom őket :)

2011. február 9., szerda

Milyenek lesztek Picurkáink?

Ma nézegettem néhány képet, hogy milyenek is lesznek a holnapi találkozásnál a mi kis Drágaságaink. Találtam egy jónak tűnőt, amint kb az is látszik, hogy hogyan változnak a megtapadásig :)


Azt gondolom, hogy kb a 2-3. kép hasonlít majd leginkább holnap a mi kis Picikéinkre ... de igazán izgalmas fejlődés vár rájuk mostantól :)
Természetesen a számunkra legszebb Babácskákról holnap hozom az eredeti felvételeket :)

Punkció+2

Ma két napja volt a petesejt leszívás :)
Ami most azt is jelenti, hogy holnap végre találkozunk a mi kis Picúrkáinkkal. Nagyon várjuk :)
Még mindig van az a barnás cucc a műtét óta...arra gondolok, hogy a műtéti hegek kicsit véreztek, és ezzel a Crinone zselével "feláztatom" minden reggel, ezért jön vissza valami színes trutyi... Csak amiatt lesz fura, hogy holnap megkapom a Piciket és eddig mindig teljes parával figyeltem, hogy a progeszteron fehéren jöjjön vissza...most lehet hogy még 1-2 napig ilyen halvány barna marad...de igyekszem eldönteni agyban, hogy ez nem baj, mert természetes velejárója annak, ha az ember hüvelyboltozatába nagy tűket szúrkodnak!
Nyugis leszek :)

Jajjj, nagyon nagyon várom hogy együtt legyünk a Babákkal mostantól mindig... :)

2011. február 8., kedd

Babók :)

Reggel 09:04-kor felhívtam Katalint, hogy érdeklődjek a kis Babókáinkról :)
Első csörgésre felvette :) Jól vannak :)
A 7 kis petécskéből 5-en tuti hogy jól és szépen fejlődnek, a 6-oska kicsit lelassult ma reggel, de még bármi lehet, a 7- dik kismanónkkal pedig még dolgoztak akkor is mikor telefonon beszéltünk!
Szóba került, hogy hány Babát kapunk vissza. Katalin eddig az egyet támogatta, mert fél tőle, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset, tovább osztódjanak, és ne tudjam végigcsinálni a terhességet. De a fagyasztott beültetésünk a kettő Baba mellett szól... nekem a megérzésem a 2!!! Lac is ezt szeretné! Statisztikák szerint a kettő jó lenne, hiszen 2-ből csináltam már többet is, 1-ből pedig egyet sem... Mi úgy vagyunk vele, hogy nem sikerült a 3, nem sikerült az 1, majd most jól megmutatjuk, hogy a 2 a mi számunk :)
Aztán abban maradtunk Kanyó doktornővel, hogy mivel Lintner Tanár Úr  tegnap mikor összefutottunk, annyira határozottan mondta nekik, hogy ő, mint nőgyógyászom vállalja a 2 Manót velem együtt, így KETTEN érkeznek a hasamba!!! :) Nagyon örülünk nekik! :)
Mivel a 6. pocakon kívül töltött napjuk vasárnapra esik, így abban maradtunk, hogy csütörtökön, 3 naposan költöznek be a pocimba :)
Először kicsit megijedtem, hogy 3 naposan kapjuk vissza a kis Parányikat, hiszen eddig mindkét alkalommal 6 naposak voltak. De annyian vannak akik 3 napos babácskákat várnak most és sikerrel megtapadtak, szépen fejlődnek, hogy teljesen megnyugodtam!

Tegnap mikor hazaértünk a BMC-ből, noszogattuk a Piciket, hogy sikeresen megtermékenyüljenek. Tündérkeresztanya az utolsó foglalkozáson tanított egy technikát nekünk, amivel tudunk kommunikálni a babáinkkal. És ezzel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a picikkel.
Van amikor annyira valóságosnak érzi őket közben az ember... ma beszéltünk erről Laccal, és mindketten azt éreztük hogy valóban itt voltak a kis lelkecskék velünk...olyan volt a meditáció közben, mintha itt feküdnének a pocakunkon! Először azt éreztem, hogy Lac és az én hasamon is van egy-egy Babó, majd később azt, hogy mindketten itt fekszenek a mellkasomon, és érzem, hallom a kis szuszogásukat :)
A punkció előtt is csináltuk ezt a gyakorlatot - bár akkor "gyorsított eljárásban", mert nagyon nehéz úgy igazán elmélyülni, hogy még plusz hatan vannak az ember mellett, akik beszélnek. Lac mondta, hogy míg a műtőben voltam, addig ott állt az ajtóban és beszélt a Picikkel, hogy most jöjjenek hozzánk! Remélem, szót fogadnak :)
Nagyon várom már, hogy valóban a kezünkben tartsuk őket, eközben pedig a terhesség minden pillanatát ki szeretném élvezni!
Most a csütörtök a következő mérföldkő, aztán majd a február 21-e. Úgy számoltam, akkor lesz az eredményhirdetésünk, amikoris szép magas 200 fölötti Hcg szintről számol be nekünk Konc Tanár Úr!

Punkció

Tegnap reggel 7:30-ra értünk a BMC-be. Második voltam a műtőben Tanár Úrnál.
Nagyon izgultam, mint először is, bár akkor azt mondta az aneszteziológus, hogy olyan vagyok, mint aki a kivégzésére jött. Most sokkal kevésbé voltam feszült odabent. Nagyon kedves volt mindenki.
Most először fordult elő, hogy kétszer kellett kanült szúrni, mert a szokásos helyen túl vékonynak bizonyult a vénám. Mondták, hogy fájni fog a második szúrás, mert olyan hülye helyen van az az ér, de nem volt vészes :)
Az első viszont egy 3x5 cm-es fekete folttá változott mára, pedig nagyon borogattuk tegnap. De ez legyen a legnagyobb gondunk :)
Teljesen ébren voltam még, mikor Konc Tanár Úr a műtőbe ért, megnéztük a tüsziket, és örömmel nyugtáztuk, hogy még megvannak! :)
Utána kezdett lassan elhomályosodni a kép...
Mire a szobába értük, teljesen magamnál voltam. Egy dolog esett ki, hogy vérnyomást mértek :)

1 órával később jött Kanyó Doktornő, és hozta a híreket, hogy 7 kis manócskánk van :)
Kb fél óra múlva kell telefonálnom, hogy mi történt tegnap este óta és hogy megtudjuk, hogy mikor mehetünk a Picúrkáinkért :) izgulok :D

Míg a záróra vártunk, egyszercsak besétált Lintner Tanár Úr is :)
Megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy ha minden igaz, akkor néhány hét és megyek hozzá terhesgondozásra :)
Mondta Kanyó Doktornő előtt, hogy ő benne van a 2 babóban :) remélem Katalin is ezt gondolja majd :)
Lintner Tanár Úr beszélt Konc Tanár Úrral, mielőtt bementünk a zárónkért... mindketten mondták, hogy lepacsizták, és hamarosan mehetek a terhesgondozásra :)
mit mondjak... alig várom már :)

Majd jövök a hírekkel!

2011. február 6., vasárnap

Célegyenesben :)

Január 31 óta majdnem minden nap vérvételen és ultrahangon voltam. Tanár Úr nagyon szemmel tartott minket, nehogy megint elszaladjanak a hormonok... Az adagokat ugyan emelni kellett, de elértük a célt :) megérettek a kis pici tüszőcskék!
Tegnap este 21:00 órakor beadtuk a repesztő szurikat!
Ma teljesen injekció mentes nap van...egész furcsa...
Holnap reggel (február 07.) 7:30-ra megyünk a BMC-be és végre leszívják a tüszikéket, amik már jópár napja bökdösik az oldalamat :)
Konc Tanár Úr elégedett volt nagyon a tüszőcskéimmel, remélem holnap is így lesz, és pénteken, vagy jövő hétfőn kapom vissza a kis Manócskákat!

Az elmúlt két hétben Anyu kint lakott nálunk, mert a derekával történt valami, amit eleinte gerincsérvnek diagnosztizáltak, majd később a CT kiderítette, hogy még éppen nem sérv kategória. A porckorongon van kitüremkedés, de nem olyan nagy - szerencsére! A mérhetetlen fájdalmat az okozta, hogy a kitüremkedésnél becsípődött egy köteg ideg... Nagyon rosszul volt szegény. Az első napokban 2-3 injekciót és 3-4 infúziót kapott, és mellé gyógyszereket.
De tegnap délután haza költözött Samivel együtt. Már nagyon vágytak vissza a saját környezetükbe :)
Lac Anyunak csinált egy kemény fekvőfelületű ágyikót, míg itt lakott... a babaszobában volt a főhadiszállása :)
És most, hogy Anyu haza ment, Lac szétszedte az ideiglenes ágyikóját, valamint az egyik kiságyat is... most "csak" két babaágyikó van a szobában. Kicsit furcsa, de nem rossz érzés...pedig azt hittem, nagyon kiakadok majd, ha változtatunk azon a szobán.
De mindkét kis mütyűr ágyikója ott van, és a lakóit várja :)
Annyira belejöttünk a babaszoba rendezgetésbe, hogy már Lac az előbb elröhögte magát, hogy a kórházi csomagom összepakolva a holnapi punkcióhoz, és közben olyan lelkesedéssel készítjük elő a szobát a Picúrkáink érkezésére, mintha holnap hoznánk haza őket a kórházból :)
...jajjj, nagyon várom már őket!
És olyan érdekes, de éppen olyan érzés most itthon, mint amikor terhes voltam tavaly... valahogy olyan illat van a lakásban, olyan fényviszonyok, és olyan érzés is... :)
Néha ki-kicsordul egy könnycsepp a szememből, hogy mennyire jó, hogy jövő héten ismét kismama válik belőlem :)

Tegnap ugyan még bent voltam dolgozni, mert én már csak ilyen dilis vagyok, hogy addig nem jövök el, míg nincs minden 100%-ig elintézve, de tegnap a végére értem a dolgoknak :) És este 19:00 órakor, mikor eljöttem az irodából, úgy néztem vissza, mint aki nem megy már oda jó néhány évig...
A személyes cuccaim a csomagomban, az irodai teendőkkel kapcsolatos helyzetjelentés az asztalon, kolléganőnek ott hagytam, hogy miket kellene még befejeznie, .... tényleg úgy éreztem, mint aki végleg jön el! Így legyen! :)

Szóval nagyon izgi vagyok, élvezem minden pillanatát ennek a belülről fakadó érzésnek, hogy ismét itt állunk az anyaság-apaság ajtajában, és alig várom, hogy 2011 novemberében a kezünkben tarthassuk az egészséges kisbabáinkat :)
Mikor a Titkot olvastuk először és írták benne, hogy ne csak vágyjunk arra amit szeretnénk, hanem érezzük is hogy a mienk, nem értettem, hogy azt hogyan fogjuk csinálni...most már tudom :) Egyszerűen potyognak a könnyeim, hogy mindjárt itt lesznek velünk a kisbabáink :) Már most feltétel nélkül és mindennél jobban szeretem őket :) Érzem, hogy ismét olyan boldogok vagyunk, mint mikor a kislányainkat vártuk! Nem vágyunk semmi másra, csak hogy ők is velünk legyenek és minden ilyen fantasztikus maradjon :)

Ma megbeszéltük Laccal, hogy amint kapjuk a babáinkról a képeket, úgy cseréljük le folyamatosan a lakás különböző pontjairól a net-ről letöltött babás fotókat! Ha minden igaz, néhány hét múlva már a saját kisbabáink fotóit nézegetjük naphosszat!
Alig várom, hogy megint minden reggel úgy ébredjünk, hogy megsimizzük a pocakomat és jó reggelt kívánunk a mi kis Kincseinknek! Olyan jó lesz már végre megint velük lenni!

És ma eszembe jutott, hogy holnap leszek kb. "két hetes terhes" :) ...mármint a számolás tekintetében :) vicces belegondolni... :)