Babók :)

Reggel 09:04-kor felhívtam Katalint, hogy érdeklődjek a kis Babókáinkról :)
Első csörgésre felvette :) Jól vannak :)
A 7 kis petécskéből 5-en tuti hogy jól és szépen fejlődnek, a 6-oska kicsit lelassult ma reggel, de még bármi lehet, a 7- dik kismanónkkal pedig még dolgoztak akkor is mikor telefonon beszéltünk!
Szóba került, hogy hány Babát kapunk vissza. Katalin eddig az egyet támogatta, mert fél tőle, nehogy megismétlődjön a tavalyi eset, tovább osztódjanak, és ne tudjam végigcsinálni a terhességet. De a fagyasztott beültetésünk a kettő Baba mellett szól... nekem a megérzésem a 2!!! Lac is ezt szeretné! Statisztikák szerint a kettő jó lenne, hiszen 2-ből csináltam már többet is, 1-ből pedig egyet sem... Mi úgy vagyunk vele, hogy nem sikerült a 3, nem sikerült az 1, majd most jól megmutatjuk, hogy a 2 a mi számunk :)
Aztán abban maradtunk Kanyó doktornővel, hogy mivel Lintner Tanár Úr  tegnap mikor összefutottunk, annyira határozottan mondta nekik, hogy ő, mint nőgyógyászom vállalja a 2 Manót velem együtt, így KETTEN érkeznek a hasamba!!! :) Nagyon örülünk nekik! :)
Mivel a 6. pocakon kívül töltött napjuk vasárnapra esik, így abban maradtunk, hogy csütörtökön, 3 naposan költöznek be a pocimba :)
Először kicsit megijedtem, hogy 3 naposan kapjuk vissza a kis Parányikat, hiszen eddig mindkét alkalommal 6 naposak voltak. De annyian vannak akik 3 napos babácskákat várnak most és sikerrel megtapadtak, szépen fejlődnek, hogy teljesen megnyugodtam!

Tegnap mikor hazaértünk a BMC-ből, noszogattuk a Piciket, hogy sikeresen megtermékenyüljenek. Tündérkeresztanya az utolsó foglalkozáson tanított egy technikát nekünk, amivel tudunk kommunikálni a babáinkkal. És ezzel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a picikkel.
Van amikor annyira valóságosnak érzi őket közben az ember... ma beszéltünk erről Laccal, és mindketten azt éreztük hogy valóban itt voltak a kis lelkecskék velünk...olyan volt a meditáció közben, mintha itt feküdnének a pocakunkon! Először azt éreztem, hogy Lac és az én hasamon is van egy-egy Babó, majd később azt, hogy mindketten itt fekszenek a mellkasomon, és érzem, hallom a kis szuszogásukat :)
A punkció előtt is csináltuk ezt a gyakorlatot - bár akkor "gyorsított eljárásban", mert nagyon nehéz úgy igazán elmélyülni, hogy még plusz hatan vannak az ember mellett, akik beszélnek. Lac mondta, hogy míg a műtőben voltam, addig ott állt az ajtóban és beszélt a Picikkel, hogy most jöjjenek hozzánk! Remélem, szót fogadnak :)
Nagyon várom már, hogy valóban a kezünkben tartsuk őket, eközben pedig a terhesség minden pillanatát ki szeretném élvezni!
Most a csütörtök a következő mérföldkő, aztán majd a február 21-e. Úgy számoltam, akkor lesz az eredményhirdetésünk, amikoris szép magas 200 fölötti Hcg szintről számol be nekünk Konc Tanár Úr!