Minden napunk részei Ők is, sokat gondolunk rájuk, de ahogyan közeledünk a március végéhez, egyre többször és egyre mélyebben felkavarnak a történtek.
Nagyon hiányoznak, és ha arra gondolok, hogy holnap már 1 évesek lennének, összefacsarodik a szívem...mennyi élmény, fejlődés, ölelés, gyönyörű pillanat maradt ki az életünkből azzal, hogy Ők nincsenek itt velünk...
Sokszor könnyes lesz a szemem...
Kedves Eszter, gondolunk rátok, ismeretlenül is. Egy ismerősöm javasolta, hogy a tanácsodat kérjem egy lombikkal kapcsolatos kérdésben, amihez most érkeztünk el (2,5 éves rögös út és 5 próbálkozás van mögöttünk). Nagyon megköszönöm, ha válaszolsz a lagomorf.lagomorf@gmail.com címen.
VálaszTörlésKedves Eszter,
VálaszTörlésEzt ma találtam, úgy gondoltam ide illik:
Csak nézek és találgatom,
hol az én gyermekem.
Álomban, éberen egyre csak
keresem.
Mert megvan ő, tudom,
csak elmaradt, de hol?
És addig míg keresem,
én se vagyok sehol.
Bár a fájdalmatok nem fog elmúlni kívánom hogy idővel könnyebb legyen.
Drága Eszter, ölellek! Nagyon sokat gondolok rátok és napok óta eszemben vannak az angyalkák. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön nálatok is a csoda! A harmincadika nekünk is mély seb. Puszillak
VálaszTörlésCsak annyit tudok mondani, hogy köszönöm Nektek!
VálaszTörlésEz a vers gyönyörű és nagyon igaz!
Macs!
Igen, a 30-adika mindkettőnknek fájdalmas napunk :(
puszi