Na, azt nem is írtam, hogy Gynevac szurikat kaptunk az elmúlt 5 hétben mindketten.
Ezért is voltam elkenődve azon, ha Lacnak a bacikra antibiotikumot kell szednie, mert azok nem csak a rossz, hanem a jó bacikat is megölik! És akkor fölöslegesen kapta volna az 5 Gynevac-ot. (de ezt szerencsére megúsztuk)
Múlt vasárnap kaptuk meg az utolsót... nem volt zökkenőmentes!
Meg is állapítottam, hogy azért már egy-két ezer szuri van a derekamban, de ilyet még nem alkotott senki.
A néni az ügyeleten szépen kiméricskélte, hogy hova kell szúrnia a tűt a csípőmhöz képest, majd döfte a tűt.
Először sikerült átszúrnia egy izomköteget, amiben megakadt a tű (majd bekakkantottam), de mivel érezte, hogy valamiben fenn akadt, még izomból rányomott egy kicsit, hogy csak tövig tolja, mire sikeresen beleállította a tű hegyét a csontba! na, az fájt csak igazán!
Viszonylag hamar túl voltunk rajta, de elkezdett lezsibbadni a lábam, és a következő kb 3-5 perc arról szólt, hogy egyre kevésbé éreztem a bal lábamat és nem tudtam ráállni. Nagyon megijedtem, hogy most mi lesz és hogyan lehet ekkora pusztítást okozni egyetlen kis injekcióval. Szerencsére 5 perc után elkezdett visszajönni az érzékelés a lábamba és rá is tudtam állni. Érzékeny még, de majdcsak elmúlik! Remélem maradandó károkat nem okozott vele :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése