A hét eleje nem volt valami jó időszak :(
Mikor kiderült ez a rémálom, nagyon nagyon kibuktunk. Valami olyan csalódottságot, szomorúságot éreztünk, amit már talán "el is felejtettem" másfél év alatt, hogy milyen nehéz átvészelni. Most felelevenedett minden eddigi...
Szinte hihetetlen volt, hogy megint vége, és megint elbuktunk.
Nem tudtunk túl sok dolgot tenni, tulajdonképpen sírással telt ez a két nap.
Mindketten - hol együtt, hol felváltva sírtunk -, Lac engem is sajnált, mondván, hogy "nekem nincs gyerekem, neki már van két lánya", meg persze amiatt, hogy a közös álmunkra tovább kell várnunk, és hogy ismét egy műtét,... Én teljesen összezuhantam, hogy miért nem tudom megajándékozni Lacomat, a házasságunkat egészséges kisbabákkal, miért nem lehetünk végre szép család, meddig kell még várni. Valójában az a legnehezebb, hogy nem tudom, mi nem stimmel!!!! Ha rájönnénk, akkor lehetne változtatni rajta, de így... vakon tapogatózunk és csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk, hiszünk, bízunk.
Kedd reggel voltam Lintner Tanár Úrnál, és visszahívott szerdára missed ab-ra.
Kérdezte, hogy jó lesz-e nekünk úgy? Mondtam, hogy sehogy sem jó, de azt csinálom amit mond.
Annyira ki voltam bukva, hogy el sem tudtam mondani neki, hogy mi van, csak a kezébe nyomtam Konc Tanár Úr által adott papírt, amin sok más egyéb mellett vastag betűvel szerepelt, hogy "8 hetet betöltött gravida, missed ab!"
Mondta, hogy sajnálja, de szerinte amilyen hamar csak lehet, legyünk túl rajta, hogy kezdődhessen a regenerálódás...
Még különösebb idegesség sem volt bennem...csak nagy nagy üresség és olyan minden mindegy érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése