Első voltam a műtőben, ezúttal nem a kisműtőben voltunk, hanem a
nagyban... kicsit ijesztőbb volt mint a kicsi. Érdekes módon, előtte már
úgy éreztem, hogy nyugodt vagyok, csak legyünk túl az egészen és hozza
meg a várt eredményt, ott a műtőasztalon fekve viszont elég ideges
voltam.
Legkedvencebb anesztesem volt ott (sajna nekem már ilyenem
is van a János Kórházban, folyton összehoz a sors minket a szülésem óta
a műtéteken). Nagyon kedves és aranyos, abszolút nyugtatóan hat rám :)
El
is magyarázta míg előkészítettek, hogy csak akkor kezd el altatni,
mikor Tanár Úr már bemosakodva, rajtra készen áll mellettem, és amint
befejezi az utolsó öltést, azonnal ébreszt, hogy a Babáknak csak a
feltétlenül szükséges ideig kelljen érezniük az altatót. Úgy altattak,
mint császárhoz szoktak, ugyanolyan szerrel és folyamatosan adagolva.
Még az epidurális is szóba került, de azzal már nem akartak stresszelni
aznap reggel, így a szundikálásnál maradtunk.
Mikor Tanár Úr jött,
beöltözött, beszélgettünk addig, szokás szerint megállapította, hogy
hozom a formámat és sík ideg vagyok (jól látta), és nemsoká kiadta a
parancsot, hogy mehet az altató.
Ekkor persze a tachycardiás
szívem elkezdett extrázni, amint rám került az oxigén maszk, de kicsit
eltartották az arcomtól, és úgy visszaállt a rendes kerékvágásba.
Kb fél óra volt, Lacom közben kint várt, mikor vittek le a szobába, már magamnál voltam.
Minden
rendben ment, majd lent jött a "szuper" hír, hogy nem kelhetek fel 24
órát... ezen dobtam egy hátast, hogy kénytelen leszek 1 napra
összebarátkozni az ágytállal... azért hogy az ember milyen jól
koordináltan képes ilyenkor egy nap minimális alkalommal pisilni :)
Másnap
reggel jött Tanár Úr, elmondta, hogy hazudna ha azt mondaná, hogy
100%-ig zárt volt a méhszájam, ... kb olyan volt, hogy akár végig is
lehetne csinálni vele 9 hónapot, de benne van a pakliban az is hogy nem,
így jobb hogy összevarrtuk.
2 belső méhszáj varratot és egy
külsőt tett be, minden rendben ment, viszont a kontrollig szigorú
vízszint, nulla ülés, járkálás, csakis mosdóba, meg zuhanyozni kelhetek
fel. Fekvés kizárólag a két oldalamon, és semmi hasizomból felülés.
4 nap után így engedtek haza.
Míg bent voltam, kaptam antibiotikumot, magnéziumot, ... folyton csöpögött az infúzió.
Itthon sokkal sokkal jobb még oldalt feküdni is, pláne, hogy egész nap elszórakoztatnak a mi egyre nagyobb Fiacskáink :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése