Szombat este kifaragtuk mindketten életünk első tökfejeit
:)
Már évek óta tervezgettük, hogy kéne, de valami mindig
közbejött, vagy a pofátlanság felső fokának minősítettük azt az árat amin
árulták a tököt itt nálunk a zöldségesnél.
Így idén előre rákészültünk a kérdésre, vettünk magot,
ültettünk, nevelgettük, majd leszüreteltük a 2 óriás és a 3 baba méretű
tököcskét... tekintve, hogy mi volnánk a felnőttek kis családunkban, a 2
nagynak estünk neki :)
Persze én könnyített módon hajtottam végre a feladatot,
mert Laci már előre kivéste, rám csak az arcocska várt, de ez is éppen 15
perccel volt több ülés, mint amennyit az utóbbi időben megszoktam.
Íme az eredmény:
így vigyorognak nappal |
Robotöki, Lacom csinálta |
Dilló-töki, én művem |
Azóta is kint világítanak esténként a teraszon, bámulnak
befelé :)
Nagyon jó volt végre együtt itthon, meg ez a kis közös
ténykedés... most megint teljesen össze vagyunk nőve :) ...állandó bújás és az
a „nem tudunk betelni egymással” érzés. Pedig alapjáraton is így működtünk, de
most aztán ezres fokozaton tesszük mindezt :)
Szia Kedves!
VálaszTörlésHát végre hírt adtál magadról..
Már nagyon aggódtam, és lám nem is hiába..
Részvétem Mama miatt. :(
és örülök, hogy Laci jól van..
A tököd gyönyörű, mi is most tervezzük Milcsivel.. :)
Puszillak mindannyiótokat.
G