17 hetesek

Ma van a fiúk lombikjának évfordulója. Egy éve ilyenkor már izgatottan vártam a punkciót és azt, hogy hány érett petesejtet találnak majd.

Ezen a kedden kellett vinni őket a Heim Pálba vérvételre. 9-kor már várt minket Professzor Úr, leadta a papírokat a laborosoknál, aztán szólítottak minket. Én gyorsan szóltam, hogy nyugodtan vegyék a fejükből, ha kell, mert ott mindig elsőre sikerül, a lábaikat, kezeiket agyon szokták szúrni. Jónást Laci vitte be… szegénynek a bal kezéből vették. Egy szúrás elég volt, de sajnos nem nagyon akart jönni a vére, így folyamatosan – Laci szerint 16szor – húzták ki-be a tűt és mozgatták, hogy végre megteljen a 2 kémcső. Nagyon sírt a kis Csimpim :(

Mostanában Csimpi néven fut Süni helyett…

1.     már nem áll fel a haja olyan tüsin,

2.     úgy tud csimpaszkodni, kapaszkodni az emberbe, mint egy kis csimpánz :)

Tóbiással én mentem be. Szintén a bal kezét szúrták meg. Egy szúrás volt és neki csak 2-szer kellett ki-be rángatni a tűt a karjában hogy a 2 kémcső tele legyen. Kis Mimóm is nagyon sírt. Őt főleg az hozta ki a béketűrésből, hogy elszorították a karját és maszírozták a kezét a szúrás előtt. A szúráson már alig háborodott fel.

Ő is Mimó névre cserélte a korábbi Hangyust, mert olyan kis mimózán tud elkezdeni hüppögni :)

Aztán kint még leültünk velük, mert a pisis zacskót itthon rájuk ragasztottam, és a vérvétel előtt még üres volt mindkettő. Utána 5-10 perccel később már a pisit is le tudtuk adni. Ott még megetettük őket, aztán gyorsan szaladtunk haza, mert jelenésünk volt a gyerekorvosnál kötelező oltás végett…

Ez egy ilyen szurkálós nap volt.

Az oltáson is Jónás volt az első, a szúráskor nagy sírásba fogott, de utána azonnal felvettem és azonnyomban meg is nyugodott.

Tóbiás a multkorihoz hasonlóan nem sírt a szuritól, csak mikor már kihúzták a tűt a combjából.

Biztosan kegyetlennek tűnök, hogy ilyet mondok, de engem nem kifejezetten mozgatott meg a látvány, hogy tűt böktek beléjük. Persze nem örülök, meg sajnáltam őket, de valahogy nem éreztem rosszul magam attól, hogy tűvel közelítenek feléjük.

Lehet hogy immunissá váltam az elmúlt évek alatt. De legalább nem kell felmosni engem a gyerekorvosnál :)

Eredmények a héten már lesznek, de Professzor Úrral abban maradtam, hogy jövő héten megyünk csak érte, mert addigra tuti minden lelet elkészül. Aztán megyünk orvostól orvosig, hogy szétosszuk a véreredményeket kinek-kinek a saját területét.

Hála Istennek, nem lázasodtak be a fiúk az oltástól (mondjuk adtam nekik a homeos bogyóket ezerrel). Kicsit lassabb fordulaton pörögtek tegnap, de nagyon édesek voltak, mert este egy órán át mast sem csináltak, csak feküdtek a játszószőnyegen egymás felé fordulva és beszélgettek. Oda-vissza ment a gagyogás, és időnként jókat kuncogtak, kacagtak azon a mit a másik mondott :)

Le akartam videózni őket, de kb 10 másodperc után kisasolták és azonnal befejezték... onnantól csak néztek rám és meg sem szólaltak. Persze amint letettem a telefonomat, ott folytatták ahol előtte abbahagyták. Hiába, biztosan valami titkos dolog volt, amit csak ők tudhatnak :)