Továbbra is repül az idő!!!
Egyre mozgékonyabbak, aktívabbak a fiúk, így a járókát
összeszedtük a nappaliban, mert zavart, hogy annyira korlátozza őket a
mozgásban, felfedezésben. Most a szőnyegen kb 6 réteg pléd, takaró,
hővisszaverő fólia és játszószőnyeg van egymásra pakolva és azon bandáznak a gyerkőcök.
Így sokkal nagyobb alapterületen garázdálkodhatnak, persze nekik már ez sem
elég :)
játszószőnyegen |
Mostanság már alakul a tudatos hasról hátra fordulás.
Szegény Jónás egyik este nagy hirtelen a hátára fordult,
de annyira a szőnyegük szélén feküdt, hogy mire a hátára ért, a sima nappali
szőnyegen landolt. Először kissé meglepődött, aztán eldöntötte, hogy sírva
fakad. Keze-lába égnek állt és sivalkodott. Persze semmi baja nem lett, mert
amint megölelgettem, vigyorgott már :)
Elmonduk neki, hogy nagyon ügyes volt és semmi baj nem
történt, majd kísérletezgetett tovább. (én talán jobban megijedtem, mint ő)
Tóbiás mostanában egyszer-egyszer rosszat álmodik.
Korábban nem nagyon volt ilyen, de újabban kb heti 1-szer előfordul, hogy a
délutáni alvásból felriad, igazi keserves, hüppögős, panaszkodós sírással.
Fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka...
Most már folyamatosan megy a gagyarászás... gííí, ájjj,
hűűű és társaik töltik ki a napokat. Én nagyon élvezem és szemmel láthatóan ők
is :)
Voltunk a védőnőnél 3 hós státuszon.
Minden rendben van velük :)
Tóbiás: 5300 gramm, 58,5 cm.
Jónás: 5000 gramm, 56,5 cm.
Nem tudom, hogy ilyenkor már összekapcsolhatják-e a
gyerekek a korábbi élményeiket egy hellyel, de nagyon furcsa volt, hogy amikor
odaértünk a rendelőbe (ott kapták meg a szurikat is korábban), hatalmas
vigyorgás, incselkedés, gagyarászás volt mindkét gyerek részéről.
Aztán mikor a védőnőnk kiadta a parancsot, hogy
kezdhetünk vetkőzni, amint elkezdtük lehámozni a ruhát róluk, Tóbiás irdatlan
sírásba kezdett. És kitartó a gyerek nagyon, úgyhogy addig abba sem hagyta, míg
el nem kezdtünk visszaöltözni.
Létezik, hogy emlékezett rá, hogy a múltkor a vetkőzést
ugyanott injekció követte?
Jónás pedig extra programot talált ki... cici-sztrájkba
kezdett.
Egyszerűen nem hajlandó szopizni. Már amikor közeledik az
idő, és leülök a kanapéra, odateszem a szopis párnát, nagy üvöltésbe kezd.
Egészen addig, míg észre nem veszi, hogy neki nem kell szopiznia.
Nem tudtuk eldönteni, hogy lusti, vagy esetleg változott
az íze és emiatt nem kell neki? Ezért lefejt tejet adtunk neki... azt
természetesen nagy örömmel befalta, de azóta sem hajlandó ő maga megdolgozni
érte.
Eleinte próbálgattuk, hogy hátha meggondolja magát, de
már olyan hihetetlen ellenállás van benne, hogy nem erőltetem. Sajnos annyi
tejem nincs, hogy csak azt kapjanak, és megutáltatni nem szeretném velük.
Eszter!
VálaszTörlésTüneményesek a fiúk! Annyira örülök, hogy ilyen boldogok vagytok együtt!
Az egészen biztos, hogy emlékezhetnek helyekre, emberekre, történésekre.
Ezt onnét (is) tudom egészen biztosan, mert a pánikbetegségem is ilyen idősen (12 hetesen) alakult ki egy baromállat gyerekorvos jóvoltából. És olyan elemi erővel, hogy azt nem tudják kikezelni :-(
Annyit értünk el, hogy legalább tudom, mi történt, mi volt a kiváltó ok. Úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna :-(
A fiaim is mondják, hogy vannak olyan emlékeik, amik korábbiak, mint amire általában emlékeznek és az elmondásaikból ki tudom deríteni, hogy van köztük ilyen pici korból is.
További jó egészséget és boldog babázást kívánok Nektek!
Várom a híreket, mindig nagyon örülök a beszámolónak, képeknek!
Szia:
Bea