Mindig új forgatókönyvet próbálunk ki.
Bevallom őszintén, ehhez az érzéshez nem vagyok
hozzászokva, ugyanis a 6 lombikból ezidáig még soha nem volt olyan, hogy 0,
azaz nulla legyen a hCG-m. Most ezt az érzést is megismerhettük.
Meglepetésként nem ért a dolog, mert hirtelen
felindulásból csináltam előző reggel tesztet és az is teljesen negatív volt.
Az a reggeli tesztelés, elég nagy gyomros volt, mert
mivel ilyet még nem láttam korábban, csak vártuk a második vonalat és csak
vártuk, de 5 perc után már végképp tudomásul kellett venni, hogy itt nem lesz
másik vonal.
Egy elkövetkező ciklusban visszamehetünk a még ott lévő
két kis eszkimónkért, hátha akkor sikerrel járunk.
Tudtam én enélkül a tapasztalat nélkül is, hogy bármi is
történt velünk a múltban, nekünk még mindig jobb volt a helyzetünk, mint
azoknak, akiknek ki tudja hány lombik hozta ezt a nullás eredményt. Mi legalább
mindig eljutottunk valameddig, és így azt éreztem, hogy igenis sikerülni fog.
Ez a nulla elég elbizonytalanító érzés, bár ettől függetlenül hiszem, hogy
sikerülni fog megint és lesznek még babáink a közeljövőben.
A legnehezebb ebben talán az, hogy itt végképp nincs ok,
amit megfogalmazhatnánk, hogy miért nem sikerült. Ezt elég nehéz elfogadni és
beletörődni.
Legalábbis nekem az... ilyenkor azonnal mindig szokott
lenni 4-5 új tervem, hogy miket kell még kizárni, megnézetni... most csak egy
van.
Hétfőn elmegyek csináltatni egy cukor terhelést, mert
tulajdonképp az ősz óta nem volt, és ki szeretném zárni egy következő
próbálkozás előtt azt a lehetőséget, hogy ott van a hiba. De ennél több ötletem
nincs, ugyanis minden leletem nagykövi.
Hamarosan újra megkíséreljük, és remélhetőleg sikerrel is
járunk majd.
