Néhány kép a fiúkról

várják a hekket :)

nyári kukoricás :)

ebéd sürgetős

...ezek után senki nem mondhatja, hogy nem a hasuk körül forog a gondolatuk :)

Sajnos most épp betegek, és amíg arról mesélek nekik hogy milyen lehet a Holdra repülni, ők szépen viselik a 10-10 perces űrutazást (=inhalálást) :)

Jónás inhalál

Tóbiás inhalál

Genetikai ultrahang (18+4)

Ez volt az első felvonás, mivel a genetikát szeretem mindig két orvossal megcsináltatni. Na nem mintha nem hinnék a dokinknak, csak így nyugszom meg igazán :)

Hajdú Doktornőnél voltunk, végig néztük mindkét babát, élénkek, szépek, egészségesek. Most már nem kell „nem változtatásra” készülnünk, mert nagyon vegyespáros még mindig :)

Gerincek, szájak, koponyák, belső szervek is épek. Minden ujjacskájuk megvan, tökéletes szív szerkezet és működés, zárt rekeszizom, vesék, hólyagok, gyomrok is rendben. Normál méretű magzatburok, jó vízmennyiség. Lepények, köldökzsinórok is tökéletesek. És csodaszépek :)

Kisfiunk :)

Kislányunk :)

A kisfiú már most tisztára kispasis arcú és viselkedésű, a kislány meg kis lágy arcvonású, csókos szájú, bújós kisasszony :)

Imádnivalóan dudorognak a hasamban :) Időnként tudnak jól irányzottan taposni, de egyelőre jórészt meghagyják a belső szerveimet.

A vizsgálatokon egyértelműen jelzik hogy meddig tartott a türelmük :)

Eleinte partnerek, mutogatják magukat, oda fordulnak ha kell, hagyják magukat méricskélni, de aztán ha megúnják, „megágyaznak” a méhlepényen maguknak, mindemellett össze is bújnak egymás felé fordulva és bevágják a szundit :)

Nem lehet felébreszteni őket és békésen alszanak... remélem ez a jó szokásuk majd idekint is megmarad :)

Átalakulunk

Mindeközben itthon már zajlik az átalakítás. Na, nem változnak nagy dolgok, de mégis csak ki kell majd alakítani az eddigi vendégszoba helyén az új babaszobát :)

Én nem vagyok nagy segítség – szokás szerint :)

Ez a félbálna állapot, meg a minimum 2-3 hét kötelező fekvés a folyamatos frontokkal nem éppen a szorgos ténykedéseimet segíti. Persze ötletekből kifogyhatatlan vagyok – Laci nagy örömére :)

Igazából a babaszoba részbe annyira még nem terveztük hogy belevágunk, hiszen rengeteg időnk van még. De a fiúk szobáját mindenképpen szerettük volna átalakítani már most, hogy teljesen természetes legyen számukra az új környezet és ne hozzák összefüggésbe majd a kistesókkal. Nem akartam megpecsételni a változást azzal, hogy úgy érezzék, hogy a picik miatt változik az ő eddigi birodalmuk.

Maradtak is a saját szobájukban, csak rendeltünk nekik új ágyat és kihoztuk tőlük a szopis fotelt.

Azonnal segítettek is összeszerelni Lacinak mindent :) Azt is megtámadták a kalapáccsal amit nem kellett volna, de a lényeg, hogy jól alszanak az új ágyukban és sokkal több helyük lett.

Persze ezt-azt még be kell szerezzünk nekik, de a fő csapásirány megvan :)

nagyon szerelnek :)

első mese az új ágyban

A picúrok szobájában van egy kis falrész amit le kell majd tapétázni, azt még lehet hogy az elkövetkező hetekben megcsináljuk, hátha jobban, gyorsabban szárad mint télen a minuszokban. Az apróságok meg ráérnek majd a tél folyamán.

Cerclage (méhszáj varrás)

Mérlegeltünk Lintner Tanár Úrral, és végül az a döntés született, hogy inkább varrjunk. Ezt még mindig biztonságibb megoldásnak látta.

Végülis ő is, mi is 50-50% esélyt láttunk arra hogy ez szükségszerű vagy nem. Mi úgy mentünk oda, hogy azt csináljuk, amerre Tanár Úr mérlege billen.

Ő is azt mondta, hogy a szíve mélyén nem varrna, mert jól tartottak annó is a varratok és most is zárt a külső, belső méhszáj is, de végül azért döntöttünk mégis a műtét mellett, mert azt mondta, hogy ne adj’ Isten valami baj lenne, nagyon rossz lenne a tudat, hogy nem tettünk meg mindent.

Szerda este megbeszéltük, csütörtökön elintéztük a laborvizsgálatokat a műtéthez és péntek reggel 8:30-kor megcsinálta a cerclage-t.

Szerencsére ezúttal is minden rendben ment, a kritikus 72 órában utána nem voltak görcsök, összehúzódások, úgyhogy 4 nap után hazaengedett.

Előtte egy gyors ultrahang volt, hogy lássam, a 10-12 perces altatás ellenére a babákkal minden rendben van és jól vannak, ficánkolnak, mindenük tökéletes :)

A legnehezebb az volt, hogy a fiúktól távol kellett lennem.

Szerdán, mikor megbeszéltük és véglegesítettük a műtétet, hiába tudtam eddig is, hogy 99%-ban ez lesz a döntés és úgymond fel voltam rá készülve, ahogy eljöttünk Tanár Úr rendelőjéből, kiszakadt belőlem a zokogás. A műtéttől cseppet sem féltem, mert már nem volt ismeretlen a folyamat. De az, hogy minimum 3 napot Tóbiás és Jónás nélkül kell töltenem, elképzelhetetlen volt.

Soha nem voltunk távol ennyit, ...sőt, semennyit egymástól.

Első este, mikor tudatosult bennük, hogy nem mentem haza, nem ettek vacsorát. Először Tóbi kezdett sztrájkba, aztán másnaptól már Jóni is követte. A tápszert azóta nem hajlandók megenni.

Nem tudtam eldönteni azt sem, hogy mi a jó neki, ha meglátogatnak vagy ha nem. Nem akartam felkavarni őket.

Végül úgy döntöttünk, hogy Laci bejön velük a kórházba. 15-20 percnél nem mertünk többet próbálkozni, nehogy utána sírás legyen mikor indulniuk kell.

Nekem már akkor potyogtak a könnyeim, mikor meghallottam a hangjukat a folyosóról beszűrődni, persze mire beértek a kórterembe, addigra letöröltem. Megláttak és rohantak oda hozzám, öleltek, kapaszkodtak, simogatták az arcomat :)

Én meg csak nyeltem a könnyeimet...

A következő nap már picit könnyebb volt, ők is felszabadultabbak voltak. Aztán együtt jöttek értem és végre jöhettünk mindannyian haza :)

Szörnyű volt nélkülük, és remélem, nem lesz sok ilyen alkalom, mikor távol kell lennünk egymástól.

Már most azon kattog az agyam, hogy hogyan fogom meggyőzni Lintner Tanár Urat arról, hogy a 3 tüdőérlelő injekció miatt ne kelljen maradnom a kórházban újabb 72 órát, csak elégedjen meg azzal, ha bemegyek a szurira :) ...majd meglátjuk mit mond rá :)

A héten lesz a genetikai ultrahang, azt már nagyon nagyon várjuk :)

Remélem, továbbra is minden rendben lesz :)

16 heti ultrahang (16+4)

Voltunk az Istenhegyin Hajdú doktornőnél az általa kért 16 hetes kontrollon.

Átbogarászta a piciket és hála Istennek mindent rendben talált :)

A magzatburkokat, magzatvíz mennyiségeket is tökéletesnek látta, a gyerekek mérete is abszolút koruknak megfelelő. Genetikailag is minden rendben van :)

Továbbra is vegyespárosunk van, úgyhogy ez most már biztosnak tűnik.

Nagyon kis összebújós csapat ez a mostani, minden ultrahangon egymáshoz vannak simulva és fúrják a fejüket a másikba. Remélem, kint is ilyen nagy lesz a „szerelem”.

Kisfiunk :)

Kislányunk :) ...és az odabújó másik fejecske :)