Izgulás van :)

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tör ránk minden nap hosszabb-rövidebb időszakokra az izgalom :)
Nagyon várjuk a keddet, készülünk, rendezgetjük a Fiúk szobáját, Laci összeszerelte a babakocsit, kipróbálta az isofixet, autós ülést, ...hihetetlen volt ma reggel ébredés után azt mondani a pocakomban táncoló kis Manóknak, hogy HOLNAPUTÁN LÁTJUK EGYMÁST :)

Pénteken majd' elsírtam magam örömömben, mikor Laci haza ért és hozta a gyerekorvostól a recepteket... Tóbiás és Jónás nevére szóltak... Istenem, ilyenkor tudatosul bennem, hogy már mindjárt kint lesznek velünk :)
Közben nap mint nap "búcsúzom" a pocakomtól! Biztos lesz mikor hiányozni fog eleinte :)
De mindennél többet ér majd a mi két kis csodánk :)

Már tudok tök össze-vissza dolgokat álmodni... ma reggel az volt az első mondatom Laci felé, hogy nagyon figyelje, hogy nehogy összekeverjék a Drágáinkat más babájával.
Azt álmodtam, hogy szülés után a kórteremben ott volt az ágyamon a két Pici és mondták, hogy próbálkozzunk a szopizással... én tök boldog voltam, mert csak úgy csurgott a tejem. Mikor már mindkét kislányt (!!!) megetettem, akkor láttam, hogy Lili és Rebeka a nevük... pár perc múlva jött a doki, és mondtam neki hogy valami nem stimmel... ő bocsánatot kért és kihozatta a csecsemősökkel Tóbit és Jónit :) Mondtam is neki, hogy szívesen gyakorlatozok más gyerekekkel, de mégiscsak a mieinket szeretném végre kézhez kapni :)
Szóval kezdek megbolondulni...