A János Kórházban töltött nap után sikerült extra dolgokat produkálnom...
Hozzá
tartozik az igazsághoz, hogy tudatalatt biztosan nehéz napom volt, mert
múlt hét szerdán volt Mama temetése. Előtte éjszaka csupa marhaságot
álmodtam... pl. hogy beindult a szülés, és Laci nem volt ott, mert Mama
temetésén volt Anyuval, meg hogy Lintner Tanár Úrnak mondom, hogy eltűnt
a pocakom, de szerintem csak a víz nincs benne, mert a fiúkat érzem, de
mégis olyan lapos az egész,...
És ha az álmok nem lettek volna elegek, szuper egy-másfél órás jósló fájásokra ébredtem hajnalban.
Ez
a nap folyamán megismétlődött még 2-3-szor, így baromi nyugtalan
voltam, hogy most mi lesz, Laci visszaér-e Anyuval a temetésről, ha
esetleg menni kell be a kórházba.
Persze egész nap olvastam és
barátok közt közvéleménykutattam, hogy ez tuti jósló-e, meg hogy mire
számíthatok ha ez állandósul. Nagyon ideges voltam.
A rákövetkező 2
napon szintén ezt a mutatványt ismételgettem, de azóta szerencsére nem
volt olyan intenzíven görcsölgetés, derék-hát fájás. Elkönyveltem, hogy
nos, akkor ezt is kipróbáltuk, most már tudom milyen a jósló, de nem
nagyon szeretném gyakorolni a jövőben, mert azért kimondva-kimondatlanul
a frászt hozta rám az egész.
Ijesztő volt, hogy ezt az érzést
ismerem évekkel ezelőttről, csak az erősebb volt és sűrűbb, ... nyilván a
rossz emlékek is rontottak az aznapi lelki állapotomon.
De túl
vagyunk rajta, és mostmár csak a kitűzendő dátum foglalkoztat, hogy
végre találkozhassunk szemtől szembe Tóbival és Jónival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése