Az első anyák napja amin megölelhettem Őket

Most csak két képet teszek, de gondolom azt nem kell ecsetelnem, hogy életem legtökéletesebb anyák napja volt ez az idei :)

összebújós

a kis köszöntők :)

Május 1.

Együtt, itthon :)

összebújós

 

 

így nézünk, mikor Apu grimaszol - "nooormális?"

itt mögöttünk bohóckodik :)

Kezem

A fiúk összsúlya már elég nagy kihívás a kezemnek... Tóbiás 6800 gramm, Jónás 6500 gramm. Mikor a nap egy részében egyszerre teszem veszem őket, illetve mikor külön külön emelgetem is, a könyököm és a csuklóm tiltakozó üzemmódba kapcsol. Ez még Németországban kezdődött, hordtam sínt, kötést, kentük, ... volt már minden. Az orvos azt mondta rá, hogy pihentessem, ne csináljak semmit, csak párnán tartsam magam mellett :) ... persze a gyerekek majd ellátják magukat, átpelenkázzák magukat, felmásznak a pelenkázóra, kiságyba, hintára, és egyébként is, a ruhák is intézik majd az öntisztulásukat, vasalódásukat... és sorolhatnám.

Szóval ezek után elmentem az ORFIba... Bazsó Annához :)

Nagyon vicces volt, mert mondták, hogy őt keressem. Azt hittem, hogy valami tévedés lesz, mert eddigi információim szerint ő immunológus. Kiderült, hogy reumatológus is, így valóban hozzá kellett mennem :)

Kopogtam - persze a két gyerek a kezemben, a kocsit kb irányítgattam a lifttől a rendelőig - , ajtót nyitott, meglátott, kb 2 másodpercig gondolkozott, hogy valami fura, mert ismerős vagyok, de valami változott, mire felkiáltott, hogy „jajj, Eszter, de örülök, levágatta a haját? És ez a két kis tünemény?” :)

Nagyon megcsodálta a fiúkat, aztán betettem őket a babakocsiba, bementünk, megvizsgált és hát igen, azok az izmok, szalagok vannak teljes gyulladásban, amik a könyöktől a csuklóig mennek. A csonthártya is be van gyulladva, ezért fáj. Most 2 hétig Cataflamot szedek, hogy lehúzza a gyulladást, e hét végén feltesznek Taping-et rám (amolyan ragasztó szalagok, amik fent maradnak bő egy hétig rajtam és tehermentesítik a kezemet). Aztán ha ez nem segít, akkor gyógyszert váltunk, ill. végső esetben jön a könyékbe, csuklóba szuri, ami hosszabb távú szteroid. NA, ez utóbbit nagyon szeretném elkerülni, mert annyira utálok gyógyszereket szedni. A Cataflamot még beveszem most, mert nincs más választásom – bár napi 2 mellett is ugyanúgy fáj folyamatosan.

Érdekes, a lombikos szurik, gyógyszerek sosem zavartak, de azokon kívül már nagyon nagy bajnak kell lenni, hogy én kinyissam a gyógyszeres fiókot.

Szóval most itt tartunk.

Tulajdonképpen a boldogságunk határtalan, készülünk a gyerekek keresztelőjére és minden nap minden percében tudjuk, hogy mindig erre vágytunk :)

Ismerkedünk az ízekkel

Én nem vagyok az a típus, aki azonnal az első adandó alkalommal kényszert érzett arra, hogy elkezdje a hozzátáplálást. Nem éreztem szükségét 4 hónaposan, a gyerekorvosunk akárhogyan is erőltette volna. Végül 5 hónapos 1 hetesek voltak, mikor először kipróbáltuk hogy mit szólnak az almához.

Az első kísérlet a nyers, lereszelt alma (idared) volt.

Betartottam azt amit a védőnő javasolt, első nap 2-3 kiskanálnyi, második nap 6 kiskanálnyi, és így tovább. Nagykönyv szerint 1 hét alatt „kellett” volna eljutnunk oda, hogy a tízórait kiváltja fejenként 1 alma nekik, de annyira nem kedvelték a dolgot.

Az első hét végére odáig jutottunk, hogy fejenként fél almát megettek, és 170 ml helyett 140 ml tápszert ettek utána.

Egyértelműen nem tudtam eldönteni, hogy az állagával vagy az ízével nem voltak megelégedve, illetve hogy miért sírtak amikor sírtak. Először úgy tűnt, hogy mire eljön a tízórai ideje, addigra türelmetlenek már annyira, hogy nincsen kísérletező kedvük... így negyed órával hamarabb kezdtem adni nekik, úgy azért sikeresebbek voltunk. De 4. nap már ez sem bizonyult elegendőnek hogy megetessem velük az almát. Az is felmerült bennem, hogy talán ez egyfajta tiltakozás amiért nem „csurog” a szájukba könnyedén a tápszer, hanem küzdeniük kell a nyammogással :)

Mindenesetre nagyon vicces arcokat vágtak, mikor megízlelték az első falatokat :)

Úgy tudnak cuppogni, hamm-ogni, hogy csuda :)

Ötödik naptól maradtam ugyan az almánál, de kicsit lepároltam és úgy turmixoltam nekik össze. Azért ez jóval sikeresebbnek bizonyult! Így ették is pár napig egyre növelve az adagjukat, de a tápszerről továbbra sem mondanak le.

Az alma után megkóstolták a sárgarépát. Ezt automatikusan párolva csináltuk, pürésítve, és ugyanúgy ment a tápszer utána.

Ma pedig a sütőtök volt terítéken :)

Még volt egy tök itthon (pincében), és megsütöttük kint a kerti kemencében. Csak villával törtem össze nekik, langyosan kóstolták, de szinte nem bírtam a tempót, mert széles vigyorral tömték magukba az utolsó falatig. Minthogy ma volt az első sütőtök élmény, nem adtam nekik sokat, ezért a tápszer megint ment utána, de most pár napig emelem majd a mennyiséget folyamatosan, hátha eljutunk odáig, hogy nem csökkentett tápszer mennyiség kell tízóraira, hanem elég lesz nekik a zöldség-gyümölcs.

Mondjuk a sütőtöktől sokat is vártam, ezért Anyunál és nálunk is be van tárazva a mélyhűtőbe jó sok és konzerváltunk is belőle eleget, úgyhogy felőlem ehetik időről időre egészen addig, míg újra szezonja lesz :)

Legutóbb az oltáskor a háziorvosunk nekem szegezte a kérdést, hogy mit ettek már a gyerekek? Mondtam, hogy akkor még semmit, csak a tápszert. Mire rámförmedt, hogy az új ajánlás szerint már 5 és fél hónapos kor előtt már rég kell glutént adni a gyerekeknek, így adjam nekik a babakekszet mihamarabb. De olyan ellenérzésem van emiatt, hogy cukros, fehér lisztest adjak nekik, hogy megvártam, míg 3 nappal később találkozom a védőnővel, és megbeszéltem vele ezt is.

Ő elmondta, hogy az új ajánlásban szó szerint az van, hogy 4 és 7 hónapos kor közt meg kell kóstoltatni a glutént, ergo bőven elég az is, ha egy alkalommal mondjuk a gyümölcsbe teszek egy icipici teljes kiőrlésű búzadarát, vagy zabkorpát. És nem kell folyamatosan kapniuk, csak meg kell kóstolniuk. Így azt gondolom, hogy majd 6 hónapos és 7 hónapos koruk közt csinálok majd olyat, hogy a teljes kiőrlésű búzadarát kicsit megfőzöm és belekeverem az alma vagy sütőtök pépbe. De ezt sem fogom túlzottan elkapkodni.

Tápszer ügyben abban maradtunk, hogy 1 éves korig marad a tápszer nekik reggelire és vacsira, aztán azt is elhagyjuk majd – persze ez még tőlük is függ majd.

Tudom, hogy ez a hozzátáplálás kérdés is mindenhol másként működik, ki ebben hisz, ki abban. Én azzal a nézettel tudok jobban azonosulni, miszerint nem kell túl hamar kezdeni a hozzátáplálást, mert nem biztos hogy készen áll már a bélrendszerük az új ételekre, ezért is így csináljuk ahogy.

Sokat olvastam arról is, hogy milyen „ráutaló” magatartások vannak a gyerekeknél, amiből leszűrheti a szülő, ha még nem áll készen a gyereke az ételekre, illetve ha éppen nagyon foglalkoztatja már.

Árgus szemekkel figyelem a reakcióikat, hogy ne erőltessek rájuk semmit, de ugyanakkor igyekszem tök lazán kezelni, mert nem akarom, hogy ez egy stresszes, folyton rágörcsölős kérdés legyen számukra.

Remélem jó lesz majd így a rendszer és nyitottak lesznek az újabb és újabb ízekre a jövőben is.

Új tudományok

Tóbiás relatív későn kezdett el átfordulni (legalábbis Jónáshoz képest). De amint rájött, hogy hogyan kell hasról hátra fordulni, nem is időzött sokat, kb 2 nappal később azt is kikísérletezte, hogy hogyan kell hátról harsa fordulni. Azóta kissé érdekesen telnek a napok, mert amint letesszük hátra, azonnal fordul hasra. Viszont idővel megúnja, és olyankor csak nagy agyalás árán jut el odáig, hogy ő a hátára is tud fordulni ha akar. Így időnként nagy nyűglődésbe kezd.

Jónás hasról masszívan fordul hátra, de vissza még nem megy neki. Minthogy mindig hason alvók voltak, így háton ritkán szundiznak, leginkább csak a babakocsiban. Így éjjelente ha álmában forgolódásba kezd, mikor rájön hogy így nem jó neki aludni, nyüszörögni kezd. Átmegyünk, megfordítjuk, megsimogatjuk a hátát és már vissza is alszik.

Mikor látta, hogy Tóbiás már hátról hasra is tud fordulni, másfél napig nagyon dühítette, hogy neki még nem megy. Folyton figyelte, hogy hogyan csinálja Tóbi és próbálgatta, de neki nem sikerült. Oldalára átfordul, de oldalról nem gurul hasra, mert mindig olyan vicces szögben tartja a kezeit, hogy fennakad benne :)

Sebaj, lassan ez is biztosan sikerül majd.

Kukac nagy közkedvenc

Dévény

A németországi tartózkodáson kívül hetente járunk Dévényre, 60-60 percet.

Én nagyon látom a javulást – ha lehet így fogalmazni. Azok a mozdulatok, amik helytelennek lettek minősítve náluk, 99%-ban eltűntek már, sokkal jobb technikával mozognak, fordulnak, tartják magukat.

Mikor Dévényen vagyunk, mindig pluszban hálát adok azért, hogy ilyen nagyon szerencsések vagyunk. Itt van nekünk ez a két kis tökéletes fiúcska – egészségesek, kiegyensúlyozottak, okosak, ügyesek, szépségesek (na, itt megint kissé elfogult voltam). A Dévény tornára is tulajdonképp „hobbi-tornázni” járunk. Gyakran látom, mikor szülők hozzák tornára az oxigénhiányos, vagy nagyon koraszülött, komoly betegségekkel küzdő gyerekeiket. A szívem kifacsarodik ahogy látom, hogy ezek a kis harcos gyerkőcök milyen hihetetlen erővel igyekeznek azért, hogy 2 évesen sikerüljön mászniuk, vagy bármi (normál esetben) természetesnek tűnő mozdulatsort végrehajtaniuk.

Mindig megállapítom, hogy mennyire alkalmatlan lennék beteg babát/babákat nevelni. Tudom, ez rémesen hangzik, és nem is arról van szó, hogy nem szeretném ugyanúgy, csak ezekben a szülőkben mindig látok valami olyan hihetetlen erőt, tartást, ami azt hiszem, belőlem hiányzik. Talán túl nagy lenne a fájdalmam és félek, kivetíteném a gyerekekre is... nem tudom, és remélem, sosem kell megismernem ezt az érzést... de nagyon becsülöm, tisztelem ezeket a szülőket azért ahogyan teszik a dolgukat és reményt adnak a gyerekeiknek! Tényleg megható látni, mikor végre sikerül ezeknek a kis csöppöknek egy újabb akadályt megugrani és látszik a boldogságuk :)

Orvososdi

Minthogy utazás előtt levetettünk jópár labort, Lacinak a vérnyomása és a cukra-inzulinja miatt, nekem is IR kontroll volt, így azzal kezdtük, hogy Tűű doktorhoz visszamentünk konzultációra.

Laci vércukor és inzulin értékei egyértelműen magyarázzák a magas vérnyomását, kért még neki Tűű doktor plusz laborokat is, és mivel azok is ezt erősítették meg, Eucreast kell szednie. 3 hónap múlva kontroll, hogy javul-e tőle.

Kissé (nagyon) 22-es csapdája amiben vagyunk. A szervezete a túl alacsony vércukor szint és emellett túl magas inzulin szint miatt olyan hormonokat termel nagy mennyiségben, amit a szervezet amúgy stressz hatására szokott. Ez pedig felfelé nyomja a vérnyomásást. Hiába nem stresszel, idegeskedik, mégis azt érzékeli a teste, mintha...

Reméljük, hogy az Eucreas jó lesz neki és tartósan megoldja a problémát.

Addig is 180 grammos CH diéta van neki.

Nekem ahhoz képest, hogy ikreket szültem, egészen jónak minősítette a terhelésemet Tűű doktor. Azért Meforal 500 mg-ból kell szednem napi 2x1-et, havonta egyeztetünk e-mailben, és 3 hónap elteltével meglátjuk, hogy ez elegendő-e, vagy kell változtatni a gyógyszeren. Szintén 180 grammos CH diétát kell tartanom.

Ezt követően került sor a gyerekeknek a szemészeti vizsgálatára is.

Anyu veleszületett szembetegsége miatt (ami leggyakrabban 2 generációnként öröklődik) kellett elmennünk. Volt pupilla tágítás, amit szuperül viseltek, és több műszeres vizsgálatot elvégzett Sényi doktornő.

Jónásnál mindent tökéletesen rendben talált, Tóbiásnak egy kis rövidlátást mutatott ki a gép, de olyan kis érdeklődő volt, hogy nem tudta bemérni pontosan a dioptriát - természetesen mindent nézett, csak a készüléket nem. Mindenesetre az biztos, hogy egyikük sem örökölte Anyu betegségét, és az esetleges rövidlátás is változhat még. Novemberben kell kontrollra mennünk velük megint, majd fél évente 3 éves korukig.

A CMV kontroll eredmények is mind meglettek, azokkal megjártuk a gyerekorvost aki elindított miket ezügyben a gyógyszerekkel. Rendben lévőnek találta a leleteket. Az biztos, hogy mindkét gyerek termeli az ellenanyagot, de akut fertőzés nincs semelyikünknél sem. A vicces, hogy Laci még soha nem esett át rajta... pedig cseppfertőzéssel terjed... na mindegy, a lényeg, hogy mind rendben vagyunk :)

A homeopátiás kúrát még egyszer meg kell ismételnünk, és utána túl vagyunk rajta.

Majd akkor kell odafigyelni erre megint, ha ismét babákat várunk :)

Németország

Március közepétől bő 3 hetet Németországban töltöttünk. Lacinak munkája is volt kint, és ezt igyekeztünk összekapcsolni a családi pihenéssel is.

Terveink szerint Laci apukájáéknál töltöttük volna a húsvétot, de sajnos ők betegek lettek, így csak egy egy és negyed órás közös séta lett belőle, de legalább láthatták élőben is a gyerekeket.

Már elég idős az apukája, így ők nem nagyon vállalkoznak már arra, hogy levezetik a Németország-Magyarország távolságot. Ezért ha nekünk lehetőségünk van rá, akkor megyünk meglátogatni őket!

Nagyon jól telt ez a kint töltött időszak :)

Minden nap más városban voltunk. Sátáltunk, kirándultunk, várost néztünk, végig jártuk a Nürnbergi tavaszi vásárt, ... tulajdonképp a magunk urai voltunk és ki is használtuk, hogy együtt lehetünk négyesben 0-24-ben.

A gyerekek nagyon jól bírták az utazást. Az odautat majdnem végig alvással töltötték. Mikor evés idő volt, megálltunk, kicsit kinyújtóztattuk őket, pelust cseréltünk, etettünk, majd indultunk tovább. Semmi kétség, tök profi lettem az autóban lebonyolított ölben pelenkázásból :)

A kis huncutok jellemzően akkor kakliták össze nyakig magukat, mikor a hátsó ülésen épp csak szusszanásnyi helyen kellett A-tól Z-ig lepucoválnom, átöltöztetnem őket. Kérdeztem is többször, hogy direkt időzítenek-e így? Mire hatalmas röhögéssel válaszoltak :)

Míg kint voltunk, végig tartottuk a napirendjüket, mint evés időpontok, ebéd utáni szundi, esti fürdetés, lefekvés. Csak a köztes időszakok voltak mozgalmasabbak. Mondjuk nekik a babakocsiban szinte mindegy volt, hogy épp merre megyünk.

Várták hogy induljunk csavarogni

Volt némi riadalom (szokás szerint), mert Jónásnak valami vízsérv szerű tünete lett... de kicsit gyanakodtam herevisszér tágulatra is, így biztos ami biztos felhívtuk Szabó professzort, utána lebeszéltük a dolgokat e-mailben. Küldtem fotót, ő meg az alapján visszaírt. Gyorstalpaló anatómia órát is rögtönzött nekünk telefonon, hogy észre vegyük ha olyan változás történne ami miatt ott kint el kell vinni orvoshoz Jónást. De szerencsére nem kellett :)

pihenős nap is volt

Hazafelé kicsit kevésbé szerették a hosszú autóutat, ami abban nyilvánult meg, hogy volt néhány 10 perces nyafizós, nyűglődős időszak. Ilyenkor betettük nekik a CD-jüket, énekeltem nekik, játszottam velük a hátsó ülésen, és egyszerre elszállt minden bajuk ettől.

Mikor átértünk a határon, az első benzinkútnál megálltunk tankolni... természetesen ekkor beütött a krach... autón kivillan egy lámpa, zúg, búg, letilt... Az eső is ekkor kezdett szakadni, majd egy épp arra járó autoklubos trailer vezetője kiszállt, ránézett a kocsira, majd amolyan hasraütéses alapon bemondott egy jó 40,000.- forintot, hogy ennyiért haza húzna minket. Persze ez sem lett volna kivitelezhető, mert utánfutóval voltunk, és a trailerbe nem fértek volna be a gyerekülések sem....

Mindegy, Laci telefonálgatott, majd nagynehezen haza jutottunk úgy, hogy kb 5 percet haladtunk 60-nal, majd 15 percet álltunk a leálló sávban... Minden benzinkútnál megálltunk hogy vegyen valamit amivel próbált életet lehelni az autóba. Jó hosszúra nyúlt az út így, de épp fürdetésre haza értünk. A gyerekek nagyon nagyon szuperül viselték. Ugyan végig a Bóbitát kellett nekik énekelnem, és még búcsúzóul átöltöztetősre kakkantották magukat a célegyenesben, de az a lényeg, hogy szerencsésen haza érkeztünk.

Hazaérkezésünk másnapján vittük a gyerekeket megmutatni a Heim Pálba, Szabó professzorhoz, majd ott folytattuk az orvostól orvosig szaladgálást, ahol utazásunk előtt abbahagytuk...

24 hetesek

Nagyon sok idő eltelt mióta utóljára írtam.

Egyszerűen annyi dolgunk van, annyi felé jövünk-megyünk, hogy alig jutottam idáig mostanában.

Már 24 hetesek a gyerekek.

24 hetesen bambulós

Továbbra is egyre okosabbak, ha meglátnak minket, azonnal mosolyognak, sikongatnak, kacagnak örömükben.

Komolyan mondom, olyan rossz hogy akinek nem ikrei vannak, az lemarad egy csomó olyan gyerekek közti kommunikációról, amit ezek a kis manók egymás közt bonyolítanak!

Persze, az ember hallja, hogy az ikreknek saját nyelezetük van, amit csak ők értenek, de mikor látjuk, hogy hogyan fejlődik köztük ez a kommunikációs csatorna napról napra, hétről hétre, elképedünk.

Mostanság sok időt töltenek egymással való „beszélgetéssel”, szépen végig hallgatják egymást, aztán vissza válaszolnak, gesztikulálnak a kezecskéikkel és időnként nagyokat nevetgélnek. Továbbra is „titkos” dolgokról lehet szó, mert amint kisasolják, hogy figyeljük őket, vagy netán szokásunkhoz híven felvételt szeretnénk készíteni minderről, abban a pillanatban abbahagyják és egészen addig nem is folytatják, míg odébb nem megyünk.

Van, mikor konkrétan rajtunk nevetnek :) Komolyan mondom, be kellene kameráznunk a lakást, hogy ezeket a pillanatokat is meg tudjuk örökíteni!