Ismerkedünk az ízekkel

Én nem vagyok az a típus, aki azonnal az első adandó alkalommal kényszert érzett arra, hogy elkezdje a hozzátáplálást. Nem éreztem szükségét 4 hónaposan, a gyerekorvosunk akárhogyan is erőltette volna. Végül 5 hónapos 1 hetesek voltak, mikor először kipróbáltuk hogy mit szólnak az almához.

Az első kísérlet a nyers, lereszelt alma (idared) volt.

Betartottam azt amit a védőnő javasolt, első nap 2-3 kiskanálnyi, második nap 6 kiskanálnyi, és így tovább. Nagykönyv szerint 1 hét alatt „kellett” volna eljutnunk oda, hogy a tízórait kiváltja fejenként 1 alma nekik, de annyira nem kedvelték a dolgot.

Az első hét végére odáig jutottunk, hogy fejenként fél almát megettek, és 170 ml helyett 140 ml tápszert ettek utána.

Egyértelműen nem tudtam eldönteni, hogy az állagával vagy az ízével nem voltak megelégedve, illetve hogy miért sírtak amikor sírtak. Először úgy tűnt, hogy mire eljön a tízórai ideje, addigra türelmetlenek már annyira, hogy nincsen kísérletező kedvük... így negyed órával hamarabb kezdtem adni nekik, úgy azért sikeresebbek voltunk. De 4. nap már ez sem bizonyult elegendőnek hogy megetessem velük az almát. Az is felmerült bennem, hogy talán ez egyfajta tiltakozás amiért nem „csurog” a szájukba könnyedén a tápszer, hanem küzdeniük kell a nyammogással :)

Mindenesetre nagyon vicces arcokat vágtak, mikor megízlelték az első falatokat :)

Úgy tudnak cuppogni, hamm-ogni, hogy csuda :)

Ötödik naptól maradtam ugyan az almánál, de kicsit lepároltam és úgy turmixoltam nekik össze. Azért ez jóval sikeresebbnek bizonyult! Így ették is pár napig egyre növelve az adagjukat, de a tápszerről továbbra sem mondanak le.

Az alma után megkóstolták a sárgarépát. Ezt automatikusan párolva csináltuk, pürésítve, és ugyanúgy ment a tápszer utána.

Ma pedig a sütőtök volt terítéken :)

Még volt egy tök itthon (pincében), és megsütöttük kint a kerti kemencében. Csak villával törtem össze nekik, langyosan kóstolták, de szinte nem bírtam a tempót, mert széles vigyorral tömték magukba az utolsó falatig. Minthogy ma volt az első sütőtök élmény, nem adtam nekik sokat, ezért a tápszer megint ment utána, de most pár napig emelem majd a mennyiséget folyamatosan, hátha eljutunk odáig, hogy nem csökkentett tápszer mennyiség kell tízóraira, hanem elég lesz nekik a zöldség-gyümölcs.

Mondjuk a sütőtöktől sokat is vártam, ezért Anyunál és nálunk is be van tárazva a mélyhűtőbe jó sok és konzerváltunk is belőle eleget, úgyhogy felőlem ehetik időről időre egészen addig, míg újra szezonja lesz :)

Legutóbb az oltáskor a háziorvosunk nekem szegezte a kérdést, hogy mit ettek már a gyerekek? Mondtam, hogy akkor még semmit, csak a tápszert. Mire rámförmedt, hogy az új ajánlás szerint már 5 és fél hónapos kor előtt már rég kell glutént adni a gyerekeknek, így adjam nekik a babakekszet mihamarabb. De olyan ellenérzésem van emiatt, hogy cukros, fehér lisztest adjak nekik, hogy megvártam, míg 3 nappal később találkozom a védőnővel, és megbeszéltem vele ezt is.

Ő elmondta, hogy az új ajánlásban szó szerint az van, hogy 4 és 7 hónapos kor közt meg kell kóstoltatni a glutént, ergo bőven elég az is, ha egy alkalommal mondjuk a gyümölcsbe teszek egy icipici teljes kiőrlésű búzadarát, vagy zabkorpát. És nem kell folyamatosan kapniuk, csak meg kell kóstolniuk. Így azt gondolom, hogy majd 6 hónapos és 7 hónapos koruk közt csinálok majd olyat, hogy a teljes kiőrlésű búzadarát kicsit megfőzöm és belekeverem az alma vagy sütőtök pépbe. De ezt sem fogom túlzottan elkapkodni.

Tápszer ügyben abban maradtunk, hogy 1 éves korig marad a tápszer nekik reggelire és vacsira, aztán azt is elhagyjuk majd – persze ez még tőlük is függ majd.

Tudom, hogy ez a hozzátáplálás kérdés is mindenhol másként működik, ki ebben hisz, ki abban. Én azzal a nézettel tudok jobban azonosulni, miszerint nem kell túl hamar kezdeni a hozzátáplálást, mert nem biztos hogy készen áll már a bélrendszerük az új ételekre, ezért is így csináljuk ahogy.

Sokat olvastam arról is, hogy milyen „ráutaló” magatartások vannak a gyerekeknél, amiből leszűrheti a szülő, ha még nem áll készen a gyereke az ételekre, illetve ha éppen nagyon foglalkoztatja már.

Árgus szemekkel figyelem a reakcióikat, hogy ne erőltessek rájuk semmit, de ugyanakkor igyekszem tök lazán kezelni, mert nem akarom, hogy ez egy stresszes, folyton rágörcsölős kérdés legyen számukra.

Remélem jó lesz majd így a rendszer és nyitottak lesznek az újabb és újabb ízekre a jövőben is.