...holnap minden kiderül

Az elmúlt 9 nap elég lassan telt. Nem annyira, mint tavaly, de azért nem mondhatnám, hogy gyorsan elszaladt. Minden nap voltak jobb és rosszabb időszakok. Leginkább olvasgattam és sokat beszélgettem a mi Kicsi Drágánkkal a hasamban. Aztán mikor jött egy mélypont és eluralkodott rajtam a "mi van ha nem sikerült-érzés", akkor utána elszégyelltem magam, hogy ezzel a csöpp kis élettel beszélgetek naphosszat, és egyszer csak megkérdőjelezem, hogy létezne??? Persze hogy itt van velünk :) Itt kell lennie, hiszen mindent megtettünk, nagyon várjuk, és ezt neki is éreznie kell!
Sokkal nyugodtabban várom most a napok múlását, mint tavaly vártam. Persze biztosan számít az is, hogy akkor nem tudtam mi vár ránk. Most sem tudom, de remélem, hogy az eredményt tekintve ugyanaz a határtalan boldogság és csupa jó hír :)

Már csak egy nap és mehetünk a vérvételre, hogy megtudjuk, sikerült-e ez a lombik!
Már tegnap este óta nem nagyon tudok másra gondolni, csak arra, hogy majd milyen híreket hallunk.
Eszembe jut sokszor, hogy egy éve, mikor szintén az eredményre vártunk, ugyanígy nem éreztem semmit, de akkor még nem tudtam, hogy milyen lassan telik majd az a néhány óra, míg a vér teszt kimutatja, hogy a mi kis Picurkánk itt van-e a pocakomban. Most viszont már előre készülök, hogy nehéz várakozásnak nézünk elébe...
De a lényeg, hogy eljött ez a nap is. Ha alszom majd éjjel, ha nem, holnap végre kiderül hogy szülők lehetünk-e májusban? :)
Bárcsak ismét azt a mondatot hallhatnám Konc Tanár Úrtól, hogy: "Esztikém, gratulálok, Ön terhes!" :)