Ismét azt érezhetjük, hogy mindenünk megvan amire vágytunk :)

Eljött ez a nap is. Szinte el sem hiszem. Már napok óta nem tudtam eldönteni, hogy várom, vagy nem várom. Persze hogy vártam már, de annyira féltem, hogy mi van ha nem!? De IGEN :)

5:50-kor keltünk. Azaz már mindketten órákkal hamarabb, de addig csak az órát nézegettük.
Lac második napja álmodta, hogy kisfiunk születik hamarosan :)
Én éjjel azt álmodtam, hogy készülök egy rendezvényre dolgozni és még gyorsan elszaladtam mosdóba, ahol azt tapasztaltam, hogy megjött, így nem sikerült ez a lombik. :( Aztán ébredés, óra nézegetés, láttam hogy vissza kéne még aludni és a következő álmom az volt, hogy Kati (a BMC vezető biológusa) gratulál nekünk hatalmas mosollyal és mondja, hogy gyönyörű egészséges kisfiú. Kérdezte, hogy láttuk-e már? De meg sem várta a választ, mert máris mondta, hogy most ugyan alszik, de nyugodtan menjünk be hozzá. Ezután mikor felébredtem, jót szórakoztam magamon, hogy akkor az álmaim szerint a mai nap jóslata 1:1 :) Ezzel nem mentem sokra, de miért gratulál Kati úgy, mintha már május lenne és most szültem volna, mikor még csak eredményhirdetésre megyünk :D
Na felkeltünk...
Ilyen nyugodt még az életemben nem voltam. Gondoltam is, hogy ha ezt a csajoknak elmesélem a fórumon, nem fogják elhinni, hogy kis buddhai nyugalommal keltem :) Nagyon büszke voltam... egészen addig míg be nem ültünk a kocsiba...na akkor amit szegény Lac kapott...másodpercenként kínlódtam, hogy szerinted???? hányan vagyunk???? de honnan tudod???? Szegény pasikat is edzeni kell a gyerek 2-3 éves korára...asszem tőlem így 28 évesen kicsit szánalmasabb volt, de a stresszre fogom :D Szerintem néha azt gondolta, hogy inkább kiszáll és eltolja a kocsit Szgetszentmiklóstól a János Kórházig, csak fejezzem be! :)

Reggel már fél 8-kor a BMC-ben voltunk. Irénke megírta a papíromat és mentem is a vérvételre.
Mondtam is a hölgynek, hogy kicsit nehéz dolga lesz, mert olyan ideges voltam, hogy remegtem...és valljuk be, így nehéz vért venni :) De profi volt, na jó, én is igyekeztem megtenni a magamért és kb 1 percig nem rángatóztam :D
Utána jött a nyűglődés tetőfoka. Maradjunk? Menjünk el addig sétálni? Együnk? Ne együnk? ...
Mit mondhatnék Lac előtt le a kapallal :D ELVISELT...bár megkérdezte, hogy milyen leszek később, ha már most ilyen vagyok? :) Folyamatosan mondtam: Te nem vagy ideges? Akkor miért nem látszik rajtad? De mit érzel mikor ideges vagy? De akkor most mit gondolsz? ...
Nagyon hosszú 2 óra volt. (hát még Lacinak :D :D :D )
Közben persze mindenki arcáról igyekeztünk infókat leolvasni, de mindenki pokerface... ez van. Bezzeg mikor az ember már tudja a jó hírt, mindenki gratulált és mindenki arca felvidult :D Olyan aranyosak :)
Ezért is szeretem a BMC-t. Annyira emberségesek és annyira együtt tudnak örülni mindenkivel, és ha kell, támogatnak a szomorúságban! Nagyon jó kis csapat dolgozik ott!
Szóval teltek a percek, úgy évenként kattant egyet a mutató!
Közben lestem a kartonokat mindenki kezében, hátha meglátom az enyémet valakinél és rajta egy feliratot ami árulkodik, de nem! (Pedig már kinéztem, hogy a rózsaszín cetli a jó, mert arra az van írva, hogy terhes :) ) Ki kellett várni a mi időnket!
Persze másfél óra elteltével már minden ajtónyitásra majdnem elájultam. Már minden bajom volt.
És akkor nyílt az ajtó (ez volt a mi ajtónyitásunk), kijött Kati biológus és mondta: "Eszter"
...én nem tudom, hogy jutottam el az ajtóig.
De bent az irodában ott ült Konc Tanár Úr és nem kertelt sokáig, egyszerűen annyit mondott: "Esztikém! Szívből gratulálok a terhességéhez ismét!" :D Na akkor leültem és elkezdtem sírni, közben meg háromszor körülérte a fejemet a vigyorom :D
59-es Hcg lett az eredmény, azaz Picúrkánk egyedüli baba most, nem osztódott tovább! :) Ez egy stabil terhesség és kész :D
Ennek örültem nagyon, mert kicsit féltem, hogy mi van ha tovább osztódik. Akkor ugyebár egypetéjű ikrek lennének és tavaly a csajoknál is az egypetéjű Picikéinknél voltak gondok! Valahogy azt hiszem végig aggódtam volna. Persze annak is nagyon örültünk volna, de ez a tuti :)
Tanár Úr azt mondta, hogy nagyon drukkol és reméli, hogy ezúttal egy egészségesen végigcsinálható terhességet tudtak csinálni, mert már nagyon megérdemelnénk hogy gyerekeink legyenek!
Elmondhatatlanul boldogok voltunk és vagyunk!
Épp ahogy gondoltuk, ezer méterrel a föld fölött járunk.
Mától kapok ismét progeszteron szurit, de örülök is neki, mert mégiscsak biztosabb, mint az a zselé... persze a zselé is maradt mellette (fúúúújjjj).
Mondtam is a laboros hölgynek, hogy nem is gondolná, hogy milyen jó érzés injekciót kapni. Elég furán nézett... ki mond ilyet mikor a legnagyobb tűt tolják éppen a fenekébe tövig...és ez lesz a 12. hét végéig. De ez már a babánkért történik :) Olyan jó!!!

Hazafelé a kocsiban kb milliószor állapítottuk meg hogy májusban kisbabánk születik :D Kiabáltuk, hogy "hahó! Mi hárman vagyunk ám!!!" Mindketten könnyes szemmel. Persze Lac is csak a BMC kijáratáig tartotta vissza a könnyeit. Amint látómezőn kívülre kerültünk, jól megölelgettük egymást és csak potyogtak a könnyeink!
Igen, ez a boldogság!!! Ennél többet nem kívánhatunk, csak azt hogy ez nagyon nagyon sokáig tartson még :)

Ma vagyok 4 hetes, 2 napos terhes :)
Szeptember 22-én megyünk ultrahangra és megnézzük a mi kis csodánkat!