Olyan furcsán érzékeny lelki állapot uralkodik rajtam... tulajdonképpen már elég régen.
Előszöris leszögezném, hogy továbbra is örülök mindenki sikerének és boldogságának, és változatlanul nem irigylem senkitől azt ami megadatott neki, sőt. Még mindig a MI saját csodánkat várom!
A hormonok, vagy csak az érzékeny lelkem miatt van, de én olyan sírós lettem... bárhol látok szülőket a gyerekeikkel, mindenen sírok. Olyan nagyon szép mikor látni lehet hogy egy szülő milyen büszke a gyerekére, vagy egy gyerek a szüleire :)
És annyira vágyom rá, hogy mi is átélhessük ezt!!! Szeretnék a gyerekeink előtt "példakép" lenni és olyan jó lesz majd úgy nézni rájuk ahogyan csak egy szülő tud a saját gyerekére tekinteni!
Erre még egy kicsit várnunk kell, tudom, de remélem jól haladunk...
Holnap kell telefonálnom a múlt heti laboreredmények miatt és ha minden a terv szerint halad, akkor megbeszéljük a következő lombik kezdését is! Örülnénk neki nagyon, ha ebben a ciklusban kezdődhetne a következő szurizás, de ez majd kiderül.
Szia! Annyira röstellem magam, mert minden nap valamit ügyködöm a blogomon, és a mai napig nem vettem észre a hozzászólásod. A bejegyzésed, valami spam szűrő miatt nem láttam. Próbáltam belemélyedni a blog beállításos relytelmeibe és lám előkerült a bejegyzésed! Nagyon köszönöm, hogy drukkolsz. Én is szorítok, hogy minél előbb kezdhessetek és járjatok sikerrel!Ha jól olvastam már megtudtad az eredményeket és , talán már azt is tudod, hogy mikor kezdhettek ismét. Én ma már 8 napja szúrkálom a pocim(vagyis barátnőm), holnap ismét megyek dokihoz és talán hétfőn punkció! Várom már és remélem minden ok lesz, majd szépen osztódni kezdenek a picikék!
VálaszTörlés