Így kell nagyot zuhanni... :(

Napok óta készülök írni, de mindig halogattam...azt hitem, hogy majd a biztos jó hírt hozhatom és az első fotónkat. Nem így lett :(

Ez a hét orvoshoz járással telt. Nem volt nagy ügy, a hüvelyi progeszteront nem viselte jól a szervezetem és gyulladást csinált. Kaptam rá gyógyszert és másik fajta progeszteronra váltottunk.

A kis pici hang a szívem mélyén az eredményhirdetés óta nem hagy nyugodni. Valamiért fenntartásaim voltak. Mindig gondoltam rá, hogy majd csinálok egy terhességi tesztet, hogy legyen emlékbe, de majd csak ha már tuti nagyon erős lesz! De valahogy halogattam a dolgot. Ugyanúgy féltem megnézni az eredményt mintha a vv előtt csináltam volna!
De tegnap nyilván bátor napom volt, mert csináltam egyet. Aztán ma reggel 2 másikat, de persze az eredmény ugyanaz lett: negatív! :( ez nyilván nem jó hír!!!
A terhességi tüneteim sem voltak meg, amiket tavaly már megismertem, és ha gyököt vonok a tavalyiból a babák száma miatt, akkor is gyanúsan nem éreztem semmit :(
Mondtam is a dokinak, de ő is azt mondta, hogy a tavalyi más volt három babával és eleve minden terhesség más... de a kis hang annyira motoszkált, hogy muszáj volt megerősítést kapnom. Csak tudnom kellett, hogy mi van a babával!!!!
Ma reggel a negatív tesztek után felhívtam Szűcs doktort (ő helyettesíti most Konc doktort), elmondtam neki és megbeszéltük, hogy csinál egy kontroll vérvételt.
Bementem a BMC-be, levették a vért...nem volt kétséges számomra az eredmény, de Laci az utolsó utáni pillanatig bízott a csodában.
1 óra elteltével behívott a doktor úr és mondta, hogy teljesen jól láttam a dolgot, valóban felszívódó félben van a terhességem. :( Biokémiai terhesség volt. Osztódott, megtapadt, beágyazódott, de aztán elhalt és felszívódott... a múlt szerdai 59-es hormonszintem (aminek mára kb 6-700 körülinek kellett volna lennie) ma reggelre 2 alá csökkent.

Nincs velünk már napok óta a Picúrkánk :(

Így most abbahagyjuk a hormon szurikat és megvárjuk a következő ciklust.
Jövő héttől kivizsgálások várnak ismét, mert vannak leleteink, amik "lejártak", azaz régebbiek mint 1 év, így újra kell csinálni a következő lombik előtt!

Most a szokásos hullámvasút jellemez minket! Hol normálisnak tűnünk, hol zokogunk, de előre nézünk és menetelünk tovább, hogy kisbabá(i)nk lehessen(ek)!
Ha minden a tervek szerint alakul, idén ősszel kezdődik a 3. lombikunk!
Újabb vizsgálatok, újabb stimulációk, újabb punkció és embrio transzfer...remélhetőleg ezúttal sikerül is!

Azt hiszem, igazán nyugodt csak akkor leszek, ha egészségesen megszületik és a kezünkben tarthatjuk majd őt, vagy őket!