Ma két éve, hogy szültem...
Érdekes az élet, hogy ami 2 évvel ezelőtt addigi életünk egyik legrémesebb napja volt, az ma reménnyel, bizalommal, várakozással és valljuk be, örömmel is teli, hiszen úton vannak a pici Babáink ismét!
Emlékszem, tavaly ilyenkor már napok óta szomorú voltam, magamba forduló, idén pedig ugyanúgy eszembe jutnak, de valahogy boldog vagyok!
Mindig az a kép van előttem, hogy fentről vigyáznak a testvérkéikre a kislányaink. Lefelé kukucskálnak a napfényben egy felhő széléről, mosolyognak, boldogok, és mindig velünk vannak. Ha most ismét hárman vannak a pocakomban, akkor is mindannyiukra jut egy kis őrangyal, aki minden bajtól megóvja őket! És ez a tudat jó, nagyon jó!
Persze az lenne a legjobb, ha együtt lehetnénk mind itt, és már a második születésnapjuktól lenne hangos a ház, de a sorsot nem tudjuk megfordítani.
Először szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem vagyok olyan szomorú, mint tavaly, de egyszerűen akkora a boldogság bennem amiatt hogy megint megtörtént velünk a csoda, hogy repkedek tőle :) Akárhogy is végződött két éve az első várandósságom, minden pillanatára csodaként tekintek vissza, szerettem minden másodpercét annak az időnek amit velük tölthettem. Emlékszem Lac minden gesztusára, mondatára, pocak simijére, amivel kifejezte abban a 6 hónapban a babáinknak, hogy mennyire szereti és várja őket :)
Most csak pozitív érzésekkel tölt el az, hogy megint ennek a kifejezhetetlen boldogságnak az elején vagyunk, minden nap egy varázslat, fejlődnek bennem egészségesen a mi kis Drágaságaink és novemberben végre magunkhoz ölelhetjük őket, érezhetjük a kis testüket, a szeretetüket, kötődésüket, illatukat, hallhatjuk a hangjukat, szuszogásukat :)
Már most egy nagy boldogság buborékban élünk :)
Persze ma is (ahogy az elmúlt időszakban is, illetve tulajdonképp minden nap) nagyon sokat beszéltünk Zoéról, Noáról és Kimről, de ő sem érzi azt a mély és szívet kitépő bánatot most először...
Talán megbékéltünk és készen állunk ismét arra, hogy igazi boldog család és mindenek előtt szülők lehessünk!
2012. március 30., péntek
Ez a víz sosem fogy el?
Minden nap vérvétel, ultrahang és infúzió van továbbra is.
Hiába tartok már tényleg napi 7-8 liternél, hiába jön kifelé jó 800-900ml-el több, mint de, még mindig akkora hordócska vagyok, hogy csuda.
Ma a csajok, akikkel együtt voltam egy szobában míg lecsöpögött az infúzió, azt mondták, hogy kint a folyosón az elmúlt napokban irígykedve néztek, hogy de jó nekem, hogy már az 5-6. hónapban járok :)
Ma felhomályosítottam őket, hogy ez az 5. hét :)
Mai ultrahangon már sejlett itt-ott valami a nyálkahártyán. Persze majd csak jövő héten lesz petezsák kukucs, de Tanár Úr mindig odakukkant :) és bizony már alakulóban vannak a petezsákocskák :)
Holnap is megyek, aztán a vasárnapot igyekszünk infúzió nélkül kihúzni, és hétfőn valószínű folyt köv.
Hiába tartok már tényleg napi 7-8 liternél, hiába jön kifelé jó 800-900ml-el több, mint de, még mindig akkora hordócska vagyok, hogy csuda.
Ma a csajok, akikkel együtt voltam egy szobában míg lecsöpögött az infúzió, azt mondták, hogy kint a folyosón az elmúlt napokban irígykedve néztek, hogy de jó nekem, hogy már az 5-6. hónapban járok :)
Ma felhomályosítottam őket, hogy ez az 5. hét :)
Mai ultrahangon már sejlett itt-ott valami a nyálkahártyán. Persze majd csak jövő héten lesz petezsák kukucs, de Tanár Úr mindig odakukkant :) és bizony már alakulóban vannak a petezsákocskák :)
Holnap is megyek, aztán a vasárnapot igyekszünk infúzió nélkül kihúzni, és hétfőn valószínű folyt köv.
2012. március 28., szerda
hyperstimu még mindig
Ma (szerda) is jelenésem volt a már már szokásosnak mondható körön a BMC-ben, vérvétel, ultrahang, infúzió. Annyival rosszabb a helyzet, hogy még több folyadékot kellett belém pumpálni!
1500 ml Ringer és 1000 ml HES volt ma.
Petefészkek még nagyobbak, már mindkettő 8cm x 8 cm, és a folyadék is kicsit több, ami plusz két centiben nyilvánul meg hason, és plusz újabb egy kilóban a mérlegen.
Nyálkahártya már 60 mm-es, úgyhogy szépen növesztik a Mütyürik :)
A Norprolactól tegnap is ugyanazt a mindent kipakolós mutatványt adtam elő, így ma abban maradtunk, hogy a túlstimumnak nagyon jót tenne ugyan, de hagyjam a csudába, mert semmi értelme, hogy nem marad bennem ennivaló és még inni sem tudok eleget a folyamatos alvás miatt.
Írtam Tűű doktornak is mailt, mert azt beszéltük meg, hogy amint megvan az eredmény, hogy sikerült a lombik, jelentkezem, mert az elején nagyon szemmel akar tartani majd, és a gyógyszer váltást is meg kell beszéljük. Válaszolt is nagyon hamar, gratulált és kérte, hogy továbbra is tájékoztassam a fejleményekről.
Amíg a túlstimun nem vagyunk túl, addig semmiképp sem változtathatunk a gyógyszerezésen, így kérte, hogy szedjem tovább úgy mint eddig, és a jövő heti ultrahang lelettel és a véreredményekkel várja az újabb jelentkezésemet.
Most naponta járok BMC-be, reggel fél 8-ra be, délután 3 körül haza és addig csak csöpög és csöpög az infúzió, de a legfontosabb, hogy ez semmilyen rossz hatással nincs a Babócákra, így örülünk nagyon nagyon :)
1500 ml Ringer és 1000 ml HES volt ma.
Petefészkek még nagyobbak, már mindkettő 8cm x 8 cm, és a folyadék is kicsit több, ami plusz két centiben nyilvánul meg hason, és plusz újabb egy kilóban a mérlegen.
Nyálkahártya már 60 mm-es, úgyhogy szépen növesztik a Mütyürik :)
A Norprolactól tegnap is ugyanazt a mindent kipakolós mutatványt adtam elő, így ma abban maradtunk, hogy a túlstimumnak nagyon jót tenne ugyan, de hagyjam a csudába, mert semmi értelme, hogy nem marad bennem ennivaló és még inni sem tudok eleget a folyamatos alvás miatt.
Írtam Tűű doktornak is mailt, mert azt beszéltük meg, hogy amint megvan az eredmény, hogy sikerült a lombik, jelentkezem, mert az elején nagyon szemmel akar tartani majd, és a gyógyszer váltást is meg kell beszéljük. Válaszolt is nagyon hamar, gratulált és kérte, hogy továbbra is tájékoztassam a fejleményekről.
Amíg a túlstimun nem vagyunk túl, addig semmiképp sem változtathatunk a gyógyszerezésen, így kérte, hogy szedjem tovább úgy mint eddig, és a jövő heti ultrahang lelettel és a véreredményekkel várja az újabb jelentkezésemet.
Most naponta járok BMC-be, reggel fél 8-ra be, délután 3 körül haza és addig csak csöpög és csöpög az infúzió, de a legfontosabb, hogy ez semmilyen rossz hatással nincs a Babócákra, így örülünk nagyon nagyon :)
Eredményhirdetés napja- hétfő
Ne haragudjatok, hogy csak most, de nem egyszerű az ülés, fekvés, lélegzés ezzel a túlstimuval. De menjünk szépen sorjában :)
Hétfőn reggel megérkeztünk a BMC-be, vártunk kicsit, míg Irénke megbeszélte Kanyó Doktornővel és Tanár Úrral, hogy a béta hCG-n kívül még mit vegyenek le, hogy a hiperstimut is kontrollálni tudjuk. Megírták a beutalókat, aztán mentem levetetni a vért.
Néhány perccel később behívott Tanár Úr ultrahangra, és közölte, hogy a látvány elég várandós :) egy erős szingli terhességnek biztosan beillik, de majd meglátjuk a vérerdményből, hogy mi a helyzet odabent.
Nagyon óvatosan vizsgált meg, a petefészkek 6,5x7,5 cm-esek voltak, a nyálkahártya 50mm, és összesen kb 7 dl folyadék van a hasamban, két helyen.
Ez mondjuk szemmel látható is, mivel az eddig 59 cm-es hasam ekkor már 77 cm volt, és 2 kiló plusz volt rajtam.
Az ultrahang után Tanár Úr hátra küldött az osztályra, hogy míg meglesz a béta hCG, addig csöpögjön az infúzió. Kaptam 2 egység HES-t és 2 egység Ringert, azaz összesen 2 liter folyadékot.
Mérnem kell a be és kimenő folyadékmennyiséget, szigorú táblázatot kért Tanár Úr minden nap reggel 7 órai zárással.
Írt fel még Norprolac 75 mikrogrammos tablettát is, 1. nap 1 bogyó, 2. nap 2, 3. naptól 3 szemet belőle.
Mikor lement az infúzió, kb 4 óra alatt, behívtak Tanár Úr vizsgálójába minket.
Mondhatnám, hogy nagyon nem izgultam, mert a túlstimu jó előjel, mivel a babák által termelt hormonok táplálják ezt a változatát, de ettől függetlenül nagyon ideges voltam. Valamint Kanyó Doktornő is nagyon mosolygós volt, mikor benézett hozzám az infúzió közben, de az eredményt nem árulta el :)
Aztán vártuk, hogy Tanár Úr jöjjön a rendelőbe a műtőből és végre halljuk a számokat.... közben főnővér megsajnált, mert látta, hogy totál sápadt vagyok és izgulok, így míg írta a leletet, félhangosan kimondta a számot :) aztán rögtön hozzátette, hogy "de én nem mondtam semmit"! :)
De mint rutinos, tudtam, hogy mit kell nézni a kórlapon, így addigra már gyorsan lesasoltam a nyerőszámokat és Lac tenyerébe írtam a számokat, mire ez az okos félhangosan felkiáltott, hogy 336??? Akkorát szorítottam a kezén, hogy ellilult :)
Végre odaért Tanár Úr is, és hivatalosan is közölte a jó hírt :)
Ismét úgy fogalmazott, hogy egynél több baba van, kettő vagy három.... szerinte inkább három, de majd meglátjuk az ultrahangon.
Azonnal hozzátette, hogy ha 3, ezúttal lehet hogy ő is a redukcióra szavaz majd (2 és fél éve ő kifejezetten redukció ellen szavazott), de megbeszéljük, egy viszont biztos, hogy addig nyaggatja Lintner Tanár Urat, míg össze nem varrja a méhszájamat, úgyhogy erre készüljek fel lélekben :)
Nagyon aranyos volt.
Nem ijesztgetett, nem szaladtunk előre, majd meglátjuk mi lesz, mikor már látszik a teljes csapat odabent, és akkor leülünk és megbeszéljük Lintner Tanár Urral együtt és döntünk.
A mi álláspontunkat gondolom ismeritek ... lehet hogy vakmerőség, ...
Mindegy, egyelőre abban maradtunk, hogy nem agyalunk ezen, majd ha már tudjuk, akkor gondolkodunk. Addig nincs min :)
Azt gondolom mondanom sem kell, hogy sokkal a föld fölött járunk, nagyon nagyon örülünk és várjuk, hogy novemberben megérkezzenek a Picurkáink :)
A pirosas izé hála Istennek már múlt idő, Tanár Úr azt mondta rá, hogy belefér, remélhetőleg semmi gond nem lesz. Akár az ultrahangtól is lehet, vagy attól is, hogy normál esetben a testemnek most kéne menstruációt produkálni és emlékszik rá, próbálkozik. De mi legyőzzük :)
Amikor eljöttünk a BMC-ből, bevettem az első szem Norprolacot... 40 perc múlva minden kijött belőlem és azonnal bealudtam úgy 6-7 órára. Úgyhogy nem vagyunk túl jóban ezzel a prolaktin csökkentő csodával :(
Hétfőn reggel megérkeztünk a BMC-be, vártunk kicsit, míg Irénke megbeszélte Kanyó Doktornővel és Tanár Úrral, hogy a béta hCG-n kívül még mit vegyenek le, hogy a hiperstimut is kontrollálni tudjuk. Megírták a beutalókat, aztán mentem levetetni a vért.
Néhány perccel később behívott Tanár Úr ultrahangra, és közölte, hogy a látvány elég várandós :) egy erős szingli terhességnek biztosan beillik, de majd meglátjuk a vérerdményből, hogy mi a helyzet odabent.
Nagyon óvatosan vizsgált meg, a petefészkek 6,5x7,5 cm-esek voltak, a nyálkahártya 50mm, és összesen kb 7 dl folyadék van a hasamban, két helyen.
Ez mondjuk szemmel látható is, mivel az eddig 59 cm-es hasam ekkor már 77 cm volt, és 2 kiló plusz volt rajtam.
Az ultrahang után Tanár Úr hátra küldött az osztályra, hogy míg meglesz a béta hCG, addig csöpögjön az infúzió. Kaptam 2 egység HES-t és 2 egység Ringert, azaz összesen 2 liter folyadékot.
Mérnem kell a be és kimenő folyadékmennyiséget, szigorú táblázatot kért Tanár Úr minden nap reggel 7 órai zárással.
Írt fel még Norprolac 75 mikrogrammos tablettát is, 1. nap 1 bogyó, 2. nap 2, 3. naptól 3 szemet belőle.
Mikor lement az infúzió, kb 4 óra alatt, behívtak Tanár Úr vizsgálójába minket.
Mondhatnám, hogy nagyon nem izgultam, mert a túlstimu jó előjel, mivel a babák által termelt hormonok táplálják ezt a változatát, de ettől függetlenül nagyon ideges voltam. Valamint Kanyó Doktornő is nagyon mosolygós volt, mikor benézett hozzám az infúzió közben, de az eredményt nem árulta el :)
Aztán vártuk, hogy Tanár Úr jöjjön a rendelőbe a műtőből és végre halljuk a számokat.... közben főnővér megsajnált, mert látta, hogy totál sápadt vagyok és izgulok, így míg írta a leletet, félhangosan kimondta a számot :) aztán rögtön hozzátette, hogy "de én nem mondtam semmit"! :)
De mint rutinos, tudtam, hogy mit kell nézni a kórlapon, így addigra már gyorsan lesasoltam a nyerőszámokat és Lac tenyerébe írtam a számokat, mire ez az okos félhangosan felkiáltott, hogy 336??? Akkorát szorítottam a kezén, hogy ellilult :)
Végre odaért Tanár Úr is, és hivatalosan is közölte a jó hírt :)
Ismét úgy fogalmazott, hogy egynél több baba van, kettő vagy három.... szerinte inkább három, de majd meglátjuk az ultrahangon.
Azonnal hozzátette, hogy ha 3, ezúttal lehet hogy ő is a redukcióra szavaz majd (2 és fél éve ő kifejezetten redukció ellen szavazott), de megbeszéljük, egy viszont biztos, hogy addig nyaggatja Lintner Tanár Urat, míg össze nem varrja a méhszájamat, úgyhogy erre készüljek fel lélekben :)
Nagyon aranyos volt.
Nem ijesztgetett, nem szaladtunk előre, majd meglátjuk mi lesz, mikor már látszik a teljes csapat odabent, és akkor leülünk és megbeszéljük Lintner Tanár Urral együtt és döntünk.
A mi álláspontunkat gondolom ismeritek ... lehet hogy vakmerőség, ...
Mindegy, egyelőre abban maradtunk, hogy nem agyalunk ezen, majd ha már tudjuk, akkor gondolkodunk. Addig nincs min :)
Azt gondolom mondanom sem kell, hogy sokkal a föld fölött járunk, nagyon nagyon örülünk és várjuk, hogy novemberben megérkezzenek a Picurkáink :)
A pirosas izé hála Istennek már múlt idő, Tanár Úr azt mondta rá, hogy belefér, remélhetőleg semmi gond nem lesz. Akár az ultrahangtól is lehet, vagy attól is, hogy normál esetben a testemnek most kéne menstruációt produkálni és emlékszik rá, próbálkozik. De mi legyőzzük :)
Amikor eljöttünk a BMC-ből, bevettem az első szem Norprolacot... 40 perc múlva minden kijött belőlem és azonnal bealudtam úgy 6-7 órára. Úgyhogy nem vagyunk túl jóban ezzel a prolaktin csökkentő csodával :(
2012. március 26., hétfő
A hír
Nem táncolok az idegeiteken :)
A hcgm: 336 :)
a részleteket holnap megírom, mert most teljesen kimerült vagyok és ideges... mert az előbb pisilésnél jött valami pirosas izé kifelé és teljesen sokkot kaptam tőle...
A hcgm: 336 :)
a részleteket holnap megírom, mert most teljesen kimerült vagyok és ideges... mert az előbb pisilésnél jött valami pirosas izé kifelé és teljesen sokkot kaptam tőle...
2012. március 25., vasárnap
hyperstimulációs szindróma
Ez a szombat elég sűrű volt...
Hyperstimulációs szindrómám már volt a legelső lombikkor, de akkor a punkcio után kezdtem bevizesedni és épp csak annyi folyadék volt a hasüregemben, hogy ultrahangon láttuk, de panaszt nem okozott. Most kipróbáltam azt is, mikor az eredményhirdetéshez közeledve kezdődnek a problémák.
Az egyébként 59 cm-es derekam szombat reggelre 77 cm lett, nagyon nehezen kaptam levegőt, néha ellilult és zsibbadt a szám, nagyon feszült a hasam, kevesebb folyadék jött kifelé mint amit megittam, és nagyon nagyon durva gyomor táji éles késszúrás szerű fájdalom. Ez az utóbbi abszolút nem állandó... van hogy 2-3 óra, van hogy csak fél, de közben sem megmozdulni, sem levegőt venni nem igen tudok. Az éjjeli 2-3 órás felvonás közben már határán voltam annak, hogy felkeltem Lacomat és irány az ügyelet, mert nem bírom tovább. Akkor sikerült találni egy nem fájós testtartást és vissza tudtam aludni.
Kora délután felhívtam Konc Tanár Urat, hogy szerinte mi legyen? Menjünk be, vagy ne?
Nagyon aranyos volt, a beszélgetés elején mintha meg sem hallotta volna, hogy sorolom a tüneteket, elkezdett örömködni, hogy ez nagyon jó hír, mert akkor jó esély van rá, hogy a hcg emelkedés okozza. Mondtam neki, hogy persze, persze, örülünk, de azért határozzuk már meg azt a pontot amikor be kell menni a kórházba, hogy biztosan magamra ismerjek a tünetek alapján ha már kezd kritikus lenni.
Abban maradunk, hogy ha ugyanígy maradok, akkor hétfőig jó lesz így, hiszen max ott feküdnék a János Kórház szülészetén, de senki nem tudna velem mit csinálni, max infúziót adni.
Figyelni kell a hasam körfogatát és a ki-be menő folyadékot. Ha jobban feszül, rosszabb a légzésem, nagyot nő a hasam, akkor egy infúzióra ugorjak be a kórházba, de mindenképpen hozzam rájuk a frászt, hogy beszéltünk már telefonon és ez tuti hyperstimu, hogy a kezdő kis gyakornokok mellé egy valamirevaló orvost is küldjenek, aki tudja hogy mi a teendő :)
Olyan jókat röhögtünk telefonban ahogy ezeket ecsetelte :)
Este elmentünk sétálni Laccal, nem sokat, de kb 20 percet vánszorogtam a környéken... nagyon vicces, mert a pocim akkora, mint egy félidős ikerterhesé, és a feszülés miatt elég érdekes a járásom :) Maradjunk annyiban, hogy elég szórakoztató látvány volt :)
Ja, és szigorúan csak a kismama naci jön fel rám :)
A jó hír, hogy vasárnap reggelre már kicsit könnyebbnek éreztem a dolgokat és mintha a folyadék be-kivitel is jobb lenne, így nem kórházazunk, csak majd holnap megyünk a BMC-be :)
Izgulok, izgulunk.
Mi sem mutatja jobban, mint hogy múlt éjjel mindketten annyira sok marhaságot álmodtunk össze, hogy az már őrület... és persze 3-4 órája fent voltunk mire én rászántam magam, hogy kikeljek az ágyból, mert semmi értelme feküdni, ha képtelen vagyok visszaaludni... ekkor volt alig 5 óra :)
Lac szinte feloldozásként élte meg hogy én rászántam magam az ágyból való kikászálódásra, mert azonnyomban ő is felpattant :)
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mi lesz most éjjel???
És mi lesz holnap... remélem igaza van Tanár Úrnak és minden ok, babák lapulnak odabent és ők csinálják a ramazurit :) Ha ez az oka, mindent kibírok, mindent elviselek, csak ők legyenek jól :)
Hyperstimulációs szindrómám már volt a legelső lombikkor, de akkor a punkcio után kezdtem bevizesedni és épp csak annyi folyadék volt a hasüregemben, hogy ultrahangon láttuk, de panaszt nem okozott. Most kipróbáltam azt is, mikor az eredményhirdetéshez közeledve kezdődnek a problémák.
Az egyébként 59 cm-es derekam szombat reggelre 77 cm lett, nagyon nehezen kaptam levegőt, néha ellilult és zsibbadt a szám, nagyon feszült a hasam, kevesebb folyadék jött kifelé mint amit megittam, és nagyon nagyon durva gyomor táji éles késszúrás szerű fájdalom. Ez az utóbbi abszolút nem állandó... van hogy 2-3 óra, van hogy csak fél, de közben sem megmozdulni, sem levegőt venni nem igen tudok. Az éjjeli 2-3 órás felvonás közben már határán voltam annak, hogy felkeltem Lacomat és irány az ügyelet, mert nem bírom tovább. Akkor sikerült találni egy nem fájós testtartást és vissza tudtam aludni.
Kora délután felhívtam Konc Tanár Urat, hogy szerinte mi legyen? Menjünk be, vagy ne?
Nagyon aranyos volt, a beszélgetés elején mintha meg sem hallotta volna, hogy sorolom a tüneteket, elkezdett örömködni, hogy ez nagyon jó hír, mert akkor jó esély van rá, hogy a hcg emelkedés okozza. Mondtam neki, hogy persze, persze, örülünk, de azért határozzuk már meg azt a pontot amikor be kell menni a kórházba, hogy biztosan magamra ismerjek a tünetek alapján ha már kezd kritikus lenni.
Abban maradunk, hogy ha ugyanígy maradok, akkor hétfőig jó lesz így, hiszen max ott feküdnék a János Kórház szülészetén, de senki nem tudna velem mit csinálni, max infúziót adni.
Figyelni kell a hasam körfogatát és a ki-be menő folyadékot. Ha jobban feszül, rosszabb a légzésem, nagyot nő a hasam, akkor egy infúzióra ugorjak be a kórházba, de mindenképpen hozzam rájuk a frászt, hogy beszéltünk már telefonon és ez tuti hyperstimu, hogy a kezdő kis gyakornokok mellé egy valamirevaló orvost is küldjenek, aki tudja hogy mi a teendő :)
Olyan jókat röhögtünk telefonban ahogy ezeket ecsetelte :)
Este elmentünk sétálni Laccal, nem sokat, de kb 20 percet vánszorogtam a környéken... nagyon vicces, mert a pocim akkora, mint egy félidős ikerterhesé, és a feszülés miatt elég érdekes a járásom :) Maradjunk annyiban, hogy elég szórakoztató látvány volt :)
Ja, és szigorúan csak a kismama naci jön fel rám :)
A jó hír, hogy vasárnap reggelre már kicsit könnyebbnek éreztem a dolgokat és mintha a folyadék be-kivitel is jobb lenne, így nem kórházazunk, csak majd holnap megyünk a BMC-be :)
Izgulok, izgulunk.
Mi sem mutatja jobban, mint hogy múlt éjjel mindketten annyira sok marhaságot álmodtunk össze, hogy az már őrület... és persze 3-4 órája fent voltunk mire én rászántam magam, hogy kikeljek az ágyból, mert semmi értelme feküdni, ha képtelen vagyok visszaaludni... ekkor volt alig 5 óra :)
Lac szinte feloldozásként élte meg hogy én rászántam magam az ágyból való kikászálódásra, mert azonnyomban ő is felpattant :)
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mi lesz most éjjel???
És mi lesz holnap... remélem igaza van Tanár Úrnak és minden ok, babák lapulnak odabent és ők csinálják a ramazurit :) Ha ez az oka, mindent kibírok, mindent elviselek, csak ők legyenek jól :)
2012. március 20., kedd
Még 6 nap
Ilyenkor mindig olyan lassan akarnak telni a napok...
Már alig várom a hétfőt, hogy jó híreket hallhassak, szép stabil magas hcg-t közöljön velünk Tanár Úr :)
És olyan rapszodikus vagyok ebben a várakozós időszakban. Egyik percben biztos vagyok a sikerben és csak azt a lehetőséget látom magam előtt, hogy sikerült, máskor meg rám tör a félelem, hogy mi van ha megint pofára esés vár ránk?
Legjobb lenne nem ezen agyalni folyton, de ezt nem olyan egyszerű megvalósítani... legalábbis nekem nem megy túl jól.
Érdekes, hogy sokkal többet ficergek most, mint a korábbi lombikokkor. Ilyenkor az elején még mindig jól bírtam a fekvést és szigorúan be is tartottam. Most már első nap jöttem-mentem itthon kicsit.
Valamiért az a dilim, hogy fontos a jó vérkeringés a méhemben :)
Időnként mintha kicsit émelyegnék, de aztán meggyőzöm magam, hogy ez nyilvánvalóan amiatt van, hogy bebeszélem magamnak...
Szegény Lacnak már az idegeire mehetek azzal, hogy 10 percenként kérdezem, hogy minden rendben van-e a pocakomban :)
Azt hiszem az lesz a legjobb, ha hamar elérkezik a hétfő és megtudom végre számszerűen hogy mi a helyzet a pocakomban.
Mindenesetre bízom benne nagyon, hogy jól kapaszkodnak és már stabilan befurakodtak a Babócáink és az elkövetkezendő 8 hónapot odabent töltik :)
Már alig várom a hétfőt, hogy jó híreket hallhassak, szép stabil magas hcg-t közöljön velünk Tanár Úr :)
És olyan rapszodikus vagyok ebben a várakozós időszakban. Egyik percben biztos vagyok a sikerben és csak azt a lehetőséget látom magam előtt, hogy sikerült, máskor meg rám tör a félelem, hogy mi van ha megint pofára esés vár ránk?
Legjobb lenne nem ezen agyalni folyton, de ezt nem olyan egyszerű megvalósítani... legalábbis nekem nem megy túl jól.
Érdekes, hogy sokkal többet ficergek most, mint a korábbi lombikokkor. Ilyenkor az elején még mindig jól bírtam a fekvést és szigorúan be is tartottam. Most már első nap jöttem-mentem itthon kicsit.
Valamiért az a dilim, hogy fontos a jó vérkeringés a méhemben :)
Időnként mintha kicsit émelyegnék, de aztán meggyőzöm magam, hogy ez nyilvánvalóan amiatt van, hogy bebeszélem magamnak...
Szegény Lacnak már az idegeire mehetek azzal, hogy 10 percenként kérdezem, hogy minden rendben van-e a pocakomban :)
Azt hiszem az lesz a legjobb, ha hamar elérkezik a hétfő és megtudom végre számszerűen hogy mi a helyzet a pocakomban.
Mindenesetre bízom benne nagyon, hogy jól kapaszkodnak és már stabilan befurakodtak a Babócáink és az elkövetkezendő 8 hónapot odabent töltik :)
2012. március 19., hétfő
Babák a pocakban :)
Ma már nincs szigorú kímélő üzemmód, így végre eljutottam a számítógéphez is :)
Pénteken reggel fél 8-ra kellett mennünk a BMC-be.
Kb 5 perc várakozás után jött Rita biológus, és szólt, hogy menjünk be a főnővér szobájába, mert mutatja a Piciket :)
Aztán jöttek a kis gyönyörűségeink, akik nagyon szépen fejlődnek... tulajdonképpen "utolsó pillanatban" tették be őket a pociba, mert már kezdtek blasztosodni :) És ugye az EmbryoGen-nek éppen az a lényege, hogy a blaszto állapot előtt pocakba kerüljenek a babák.
Íme ők:
Mindhármunknak elég vastag a burka, így Rita megcsinálta rajtuk a Hatchinget :)
Mikor végeztünk a Babócák megnézésével és az egyeztetéssel, kiderült, hogy Zeke doktor fogja visszatenni a Manócskákat a pocakomba. Nagyon meglepődtünk rajta, mivel a punkció után kérdeztem tőle, de azt mondta, hogy Tanár Úr már itt lesz akkor, és így ő csinálja majd a transzfert. Viszont mivel hosszú hétvége volt, beosztották, hogy ki mikor jön be, és Zeke Doktor nyerte meg a pénteket, így ő hoz nekünk szerencsét remélhetőleg :)
Mondtam is neki a műtőben, hogy talán majd
most sikerül éppen azért, mert helyettesítés van a konferencia és az ünnep miatt :)
Nagyon profin csinálta... megnézett ultrahangon, bejelölt magának egy szimpatikus részt a nyálkahártyán, odatett a monitoron egy kis narancssárga x-et, majd betette a Picúrokat és utána megmutatta ultrahangon, hogy ha jól dolgoztunk, akkor ott lesznek az x alatt a Babók :) És így is lett :)
Szép vastag volt a nyálkahártya, így jó helyük van a Mütyüriknek :)
Március 26-án, hétfőn reggel lesz a nagy izgalom... akkor van a vérvétel.
Kicsit izgi vagyok már csak ha rá gondolok, de remélhetőleg a legnagyobb öröm fog érni majd minket :)
Akkor már jó eséllyel Tanár Úr lesz a jó hír hozója :)
A 10-es csapat nagyon szépen fejlődött, így 2 Babácska már le lett fagyasztva kedden, pénteken pedig még két Kismanó követte őket a sítáborba :) 3 Babó volt, akik nem megfelelően fejlődtek, így őket nem tették vissza a pocimba, se nem fagyasztották le!
Már csak egy számít, hogy most kapaszkodjanak, ágyazódjanak be rendesen a Picurkáink, és idén novemberben megszülessenek egészségesen :)
Pénteken reggel fél 8-ra kellett mennünk a BMC-be.
Kb 5 perc várakozás után jött Rita biológus, és szólt, hogy menjünk be a főnővér szobájába, mert mutatja a Piciket :)
Aztán jöttek a kis gyönyörűségeink, akik nagyon szépen fejlődnek... tulajdonképpen "utolsó pillanatban" tették be őket a pociba, mert már kezdtek blasztosodni :) És ugye az EmbryoGen-nek éppen az a lényege, hogy a blaszto állapot előtt pocakba kerüljenek a babák.
Íme ők:
Mikor végeztünk a Babócák megnézésével és az egyeztetéssel, kiderült, hogy Zeke doktor fogja visszatenni a Manócskákat a pocakomba. Nagyon meglepődtünk rajta, mivel a punkció után kérdeztem tőle, de azt mondta, hogy Tanár Úr már itt lesz akkor, és így ő csinálja majd a transzfert. Viszont mivel hosszú hétvége volt, beosztották, hogy ki mikor jön be, és Zeke Doktor nyerte meg a pénteket, így ő hoz nekünk szerencsét remélhetőleg :)
Mondtam is neki a műtőben, hogy talán majd
Nagyon profin csinálta... megnézett ultrahangon, bejelölt magának egy szimpatikus részt a nyálkahártyán, odatett a monitoron egy kis narancssárga x-et, majd betette a Picúrokat és utána megmutatta ultrahangon, hogy ha jól dolgoztunk, akkor ott lesznek az x alatt a Babók :) És így is lett :)
Szép vastag volt a nyálkahártya, így jó helyük van a Mütyüriknek :)
Kicsit izgi vagyok már csak ha rá gondolok, de remélhetőleg a legnagyobb öröm fog érni majd minket :)
Akkor már jó eséllyel Tanár Úr lesz a jó hír hozója :)
A 10-es csapat nagyon szépen fejlődött, így 2 Babácska már le lett fagyasztva kedden, pénteken pedig még két Kismanó követte őket a sítáborba :) 3 Babó volt, akik nem megfelelően fejlődtek, így őket nem tették vissza a pocimba, se nem fagyasztották le!
Már csak egy számít, hogy most kapaszkodjanak, ágyazódjanak be rendesen a Picurkáink, és idén novemberben megszülessenek egészségesen :)
2012. március 13., kedd
A 10-es csapat :)
Ma reggel telefonáltam a BMC-be, és Kanyó Doktornővel beszéltem.
Jelentem, a 10-es csapat jól van :) ...mit hogy jól? Tökéletesen :)
Rita biológus fantasztikus ügyes volt és szupercsapatot hoztunk össze :)
Szépen növögetnek, fejlődnek, fej fej mellett haladnak!
Két lehetőség közül választhattam:
1. holnap reggel, 2. napi beültetés, vagy
2. péntek reggeli, 4. napi beültetés.
Szuper szitu volt telefonon dönteni erről, mikor úgy tudtam eddig, hogy EmbryoGennel fix 3. napi beülti van, ami csütörtök lenne jelen esetben!
Kanyó Doktornő elmondta, hogy a pocisodás szempontjából tökéletesen mindegy, hogy melyiket választjuk, egyetlen különbség, hogy fagyasztás szempontjából kedvezőbb a holnapi transzfer.
Amik akkor, abban a pár másodpercben átfutottak az agyamon, hogy
- az elsőszámú szempont hogy sikerüljön és babáink szülessenek, a fagyasztás jó, de nem fő cél
- valahogy én mindig minél későbbi beültetés párti vagyok
- amíg kint vannak, láthatjuk a fejlődésüket :) lehet hogy holnap 3 Babót kiválasztunk és visszateszünk, akár olyanokat is, akik esetleg pénteken már nem tűnnének olyan jó választásnak...
- péntekre még jobban magam mögött hagyhatom ezt a betegséget is
Szóval a péntek mellett döntöttem és 3 Babácskánk költözik be a pocakba :)
Nagyon várjuk már őket és remélem edzett kis kapaszkodós kezük van és befurkálódós buksijuk :)
A pocimban van a helyük egészen idén novemberig :) :)
Jelentem, a 10-es csapat jól van :) ...mit hogy jól? Tökéletesen :)
Rita biológus fantasztikus ügyes volt és szupercsapatot hoztunk össze :)
Szépen növögetnek, fejlődnek, fej fej mellett haladnak!
Két lehetőség közül választhattam:
1. holnap reggel, 2. napi beültetés, vagy
2. péntek reggeli, 4. napi beültetés.
Szuper szitu volt telefonon dönteni erről, mikor úgy tudtam eddig, hogy EmbryoGennel fix 3. napi beülti van, ami csütörtök lenne jelen esetben!
Kanyó Doktornő elmondta, hogy a pocisodás szempontjából tökéletesen mindegy, hogy melyiket választjuk, egyetlen különbség, hogy fagyasztás szempontjából kedvezőbb a holnapi transzfer.
Amik akkor, abban a pár másodpercben átfutottak az agyamon, hogy
- az elsőszámú szempont hogy sikerüljön és babáink szülessenek, a fagyasztás jó, de nem fő cél
- valahogy én mindig minél későbbi beültetés párti vagyok
- amíg kint vannak, láthatjuk a fejlődésüket :) lehet hogy holnap 3 Babót kiválasztunk és visszateszünk, akár olyanokat is, akik esetleg pénteken már nem tűnnének olyan jó választásnak...
- péntekre még jobban magam mögött hagyhatom ezt a betegséget is
Szóval a péntek mellett döntöttem és 3 Babácskánk költözik be a pocakba :)
Nagyon várjuk már őket és remélem edzett kis kapaszkodós kezük van és befurkálódós buksijuk :)
A pocimban van a helyük egészen idén novemberig :) :)
Punkcióóóóó :)
Elérkezett a hétfő, csodák csodájára az első nap már egy ideje, amikor lázmentesen, nem "agyonvert" érzéssel ébredtem :)
Reggeli rutin, majd irány a BMC.
Vagyok már annyira rutinos - sajna -, hogy nem kapkodtunk, mert a 24:00 órás repesztő injekcióból kitaláltam, hogy az altatásosok után jövök a lokál punkciommal, és kb 10:30-11:00 közt kerülök sorra.
Így is lett!
Szóval megint bevállaltam érzéstelenítés nélkül - bár ez egyre rosszabb ötletnek tűnt, ahogyan közeledett a műtőbe vonulás ideje. Kérdezték, hogy hány tüszőm van, hogy lokál lesz, és mikor megmondtam, torzultak az arcok rendesen, hogy jó ötlet-e ez így...
Múltkor kaptam egy Seduxent előtte és bent még egy kis zsibbasztó szurit, most meg konkrétan kimentek az anesztesek a műtőből... Mondtam, hogy én azért pályáztam arra a kis szurira, de ők mosolyogva közölték, hogy menni fog ez anélkül is! Végülis igazuk volt, túl lehetett élni :)
Eszter műtős volt velem, meg "új" Misibá :) és persze Zeke Főorvos Úr.
Mondtam neki az elején, hogy tökre félek, és mindegy mit csinál, csak beszéljen, mert akkor nyugodtabb vagyok! Mondta, hogy akkor oda is fordítja a monitort, hogy lássam, és majd mesél. Így is volt :)
Közben sikerült meglepnem néhány mondattal, mert elkezdtem neki taglalni, hogy gondolom, hogy ez a mondat ritkán hangzik el, de attól így érzem, hogy a szúrás sokkal kevésbé fáj, mint maga a leszívás. Mondta, hogy ezt még valóban nem mondta senki :)
Közben is meg utána is agyon dicsérgetett, hogy mennyire jól toleráltam az egészet, meg a műtősök is, mindenki jött utána ezzel. Annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy miért, mások sikongatni szoktak? Mire legnagyobb meglepetésemre elkezdték mondani, hogy sikongatnak, meg tiltakoznak, meg sírnak, meg mégis menet közben altatást kérnek,...
Tök ledöbbentem.
Én azt gondoltam, hogy ez totál népszerű lesz a BMC-ben és napjainkban már szinte csak lokál punkciók lesznek, de nem. Állítólag alig van néhány!
Jó, persze nem egy jó érzés, de abszolút ki lehet bírni, a babócákért meg aztán pláne :)
Mikor a zárót megkaptam, Zeke doktor azzal fogadott az ajtóban, hogy én vagyok a mai rekorder :)
10 kisbabánk lubickol az EmbryoGen-ben :)
És így is jó sok lett a 10-en felül, akik éppenhogy nem érettek voltak (gondolom az antibiotikum sem tett jót nekik)
Kimondhatatlanul boldogok vagyunk :)
Reggeli rutin, majd irány a BMC.
Vagyok már annyira rutinos - sajna -, hogy nem kapkodtunk, mert a 24:00 órás repesztő injekcióból kitaláltam, hogy az altatásosok után jövök a lokál punkciommal, és kb 10:30-11:00 közt kerülök sorra.
Így is lett!
Szóval megint bevállaltam érzéstelenítés nélkül - bár ez egyre rosszabb ötletnek tűnt, ahogyan közeledett a műtőbe vonulás ideje. Kérdezték, hogy hány tüszőm van, hogy lokál lesz, és mikor megmondtam, torzultak az arcok rendesen, hogy jó ötlet-e ez így...
Múltkor kaptam egy Seduxent előtte és bent még egy kis zsibbasztó szurit, most meg konkrétan kimentek az anesztesek a műtőből... Mondtam, hogy én azért pályáztam arra a kis szurira, de ők mosolyogva közölték, hogy menni fog ez anélkül is! Végülis igazuk volt, túl lehetett élni :)
Eszter műtős volt velem, meg "új" Misibá :) és persze Zeke Főorvos Úr.
Mondtam neki az elején, hogy tökre félek, és mindegy mit csinál, csak beszéljen, mert akkor nyugodtabb vagyok! Mondta, hogy akkor oda is fordítja a monitort, hogy lássam, és majd mesél. Így is volt :)
Közben sikerült meglepnem néhány mondattal, mert elkezdtem neki taglalni, hogy gondolom, hogy ez a mondat ritkán hangzik el, de attól így érzem, hogy a szúrás sokkal kevésbé fáj, mint maga a leszívás. Mondta, hogy ezt még valóban nem mondta senki :)
Közben is meg utána is agyon dicsérgetett, hogy mennyire jól toleráltam az egészet, meg a műtősök is, mindenki jött utána ezzel. Annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy miért, mások sikongatni szoktak? Mire legnagyobb meglepetésemre elkezdték mondani, hogy sikongatnak, meg tiltakoznak, meg sírnak, meg mégis menet közben altatást kérnek,...
Tök ledöbbentem.
Én azt gondoltam, hogy ez totál népszerű lesz a BMC-ben és napjainkban már szinte csak lokál punkciók lesznek, de nem. Állítólag alig van néhány!
Jó, persze nem egy jó érzés, de abszolút ki lehet bírni, a babócákért meg aztán pláne :)
Mikor a zárót megkaptam, Zeke doktor azzal fogadott az ajtóban, hogy én vagyok a mai rekorder :)
10 kisbabánk lubickol az EmbryoGen-ben :)
És így is jó sok lett a 10-en felül, akik éppenhogy nem érettek voltak (gondolom az antibiotikum sem tett jót nekik)
Kimondhatatlanul boldogok vagyunk :)
Fránya betegség
Hihetetlen, hogy mindig van valami nehezítő körülmény nálunk...
Pénteken mikor haza értem a BMC-ből, megint elkezdett liftezni a hőm :(
Szombatra arra szántam magamat, hogy elmegyünk az ügyeletre, mert ez így gyógyszer nélkül nem fog menni. Azt hiszem, még soha nem éreztem ennyire gyengének magam. 24 órából 23 órát alaphangon végig durmoltam, és létezni is nagyon nagyon fájt!
Az ügyeletről elhajtott a doki, mondván, hogy neki most ki kell mennie címre, így majd jöjjünk vissza.
Olyan nagyon pocsékul voltam, hogy nem is vitatkoztam, Lacit meg lecsitítgattam, így elmentünk a gyógyszertárba és vettünk még ezt-azt, hátha jobb lesz. Gondoltam, hogy a dokihoz tuti nem megyek vissza. Még agyaltam is a patikában, hogy van itthon egy rakat Augmentin, mi lenne ha elkezdeném szedni, hiszen hétfőtől úgyis kell majd. De a gyógyszerész lebeszélt róla. Eközben az ügyeletes doki besétált egy barátjával nevetgélve a patikába...szemmel láthatóan nem éppen agyon dolgozta magát... tudok csúnyán is nézni, reméltem, hogy ott akkor is sikerült és kicsit magába száll!!!
Haza jöttünk, ismét alvás. Mikor felébredtem nagynehezen, nekivágtunk ismét az ügyeletnek!
Az asszisztenst ismertem, mert már kismilliószor belém bökte a progeszteron szurit, mondtam is neki, hogy hétfőn lesz a petesejt leszívás. A doki a lombik szóra lépett be a szobába, és felsejlett neki, hogy már reggel elhajtott lázasan... majd nekem szegezte a kérdést, hogy terhes???? De úgy meg volt rémülve... én meg gondoltam, hogy az biztos elég para lenne, hogy nem látott el egy várandós kismamát lázzal... de rávágtam, hogy még(!!!) nem!
Azért láttam rajta a rémületet... remélem tanul belőle, és máskor nem zavar el mindenkit a bánatba a rendelésről.
Bakteriális garatgyulladás lett a diagnózis, antibiotikumot kaptam rá. Hála Istennek olyat, ami kompatibilis volt a lombikkal, így nincs gond. Egyetlen nem kedvező mellékhatása van, hogy a hormonkészítmények hatását jelentősen csökkentheti... ennek köszönhetően elég feszkós voltam a műtőben végzett ultrahangig, hogy az Ovitrelle vigyázott-e a tüszőimre kellő képen - de minden rendben volt :)
Pénteken mikor haza értem a BMC-ből, megint elkezdett liftezni a hőm :(
Szombatra arra szántam magamat, hogy elmegyünk az ügyeletre, mert ez így gyógyszer nélkül nem fog menni. Azt hiszem, még soha nem éreztem ennyire gyengének magam. 24 órából 23 órát alaphangon végig durmoltam, és létezni is nagyon nagyon fájt!
Az ügyeletről elhajtott a doki, mondván, hogy neki most ki kell mennie címre, így majd jöjjünk vissza.
Olyan nagyon pocsékul voltam, hogy nem is vitatkoztam, Lacit meg lecsitítgattam, így elmentünk a gyógyszertárba és vettünk még ezt-azt, hátha jobb lesz. Gondoltam, hogy a dokihoz tuti nem megyek vissza. Még agyaltam is a patikában, hogy van itthon egy rakat Augmentin, mi lenne ha elkezdeném szedni, hiszen hétfőtől úgyis kell majd. De a gyógyszerész lebeszélt róla. Eközben az ügyeletes doki besétált egy barátjával nevetgélve a patikába...szemmel láthatóan nem éppen agyon dolgozta magát... tudok csúnyán is nézni, reméltem, hogy ott akkor is sikerült és kicsit magába száll!!!
Haza jöttünk, ismét alvás. Mikor felébredtem nagynehezen, nekivágtunk ismét az ügyeletnek!
Az asszisztenst ismertem, mert már kismilliószor belém bökte a progeszteron szurit, mondtam is neki, hogy hétfőn lesz a petesejt leszívás. A doki a lombik szóra lépett be a szobába, és felsejlett neki, hogy már reggel elhajtott lázasan... majd nekem szegezte a kérdést, hogy terhes???? De úgy meg volt rémülve... én meg gondoltam, hogy az biztos elég para lenne, hogy nem látott el egy várandós kismamát lázzal... de rávágtam, hogy még(!!!) nem!
Azért láttam rajta a rémületet... remélem tanul belőle, és máskor nem zavar el mindenkit a bánatba a rendelésről.
Bakteriális garatgyulladás lett a diagnózis, antibiotikumot kaptam rá. Hála Istennek olyat, ami kompatibilis volt a lombikkal, így nincs gond. Egyetlen nem kedvező mellékhatása van, hogy a hormonkészítmények hatását jelentősen csökkentheti... ennek köszönhetően elég feszkós voltam a műtőben végzett ultrahangig, hogy az Ovitrelle vigyázott-e a tüszőimre kellő képen - de minden rendben volt :)
Stimulációs napok...
Múlt héten szerdán és pénteken is voltam a szokásos BMC-s UH és VV körökön, minden rendben volt.
Ami nem volt igazán jó, az az egészségem :(
Szerda este hőemelkedésem lett, éjjel be is lázasodtam, aztán jött a köhögés, orrfolyás.
Nem bírtam már olyan ütemben kapkodni a lázcsillapítókat, mint ahogyan azt a lázmérő követelte volna.
Minden házi praktikát bevetettünk, plusz még a homeopátia széles spektruma is a gyógyításomra szegődött. Péntekre úgy tűnt, jobban leszek.
Elmentem Zeke doktorhoz, "bevallottam" neki, hogy nem vagyok a toppon és a testhőmet szabályozó termosztát kissé elromlott, mert 36,2-től 38,0-ig mindent produkáltam már.
Nem akadt fenn a dolgon...közölte, hogy "emiatt ne legyen lelki beteg, én is beteg vagyok és hétfőn mindketten ott leszünk a műtőben!"
Én meg azon paráztam, hogy le ne állítsa a lombikot...
Lényeg a lényeg, hogy mentünk tovább és pénteken abban maradtunk, hogy repesztés: szombat éjjel 24:00 órakor :)
Ami nem volt igazán jó, az az egészségem :(
Szerda este hőemelkedésem lett, éjjel be is lázasodtam, aztán jött a köhögés, orrfolyás.
Nem bírtam már olyan ütemben kapkodni a lázcsillapítókat, mint ahogyan azt a lázmérő követelte volna.
Minden házi praktikát bevetettünk, plusz még a homeopátia széles spektruma is a gyógyításomra szegődött. Péntekre úgy tűnt, jobban leszek.
Elmentem Zeke doktorhoz, "bevallottam" neki, hogy nem vagyok a toppon és a testhőmet szabályozó termosztát kissé elromlott, mert 36,2-től 38,0-ig mindent produkáltam már.
Nem akadt fenn a dolgon...közölte, hogy "emiatt ne legyen lelki beteg, én is beteg vagyok és hétfőn mindketten ott leszünk a műtőben!"
Én meg azon paráztam, hogy le ne állítsa a lombikot...
Lényeg a lényeg, hogy mentünk tovább és pénteken abban maradtunk, hogy repesztés: szombat éjjel 24:00 órakor :)
2012. március 6., kedd
Apu
Remélem, hogy továbbra is vigyáz ránk és tudja, hogy mennyire szeretjük és hiányzik nekünk!
7. stimulációs nap (BMC)
Hétfőn vérvétel és ultrahang is volt.
Több mint 5 órát voltam a BMC-ben, mert Szűcs doktor szabin van 2 hétig és Tanár Úr csinálta a műtétjeit, Skriba doktornő pedig a betegeit vette át. Úgyhogy iszonyat sokan voltunk és nagyon lassan haladtunk.
Ló adag hormon megtette hatását, a tüszők és a nyálkahártya is gyors növekedésnek indult :)
Szerencsére fej fej mellett haladnak a tüszőkék, így kb egyszerre érnek, de még növesztjük őket tovább... 187,5-ről 225-re emeltük a Gonal F-et, a többi szuri változatlan.
Szerdán van ismét jelenésem, akkor már Zeke doktornál, mivel Tanár Úr nem lesz szerdától keddig, és Zeke doktorhoz küldött.
Jó eséllyel Zeke csinálja majd a punkciót és valószínűleg a beültit is, már ha olyan ütemben növekednek a tüszik ahogyan várjuk :)
Több mint 5 órát voltam a BMC-ben, mert Szűcs doktor szabin van 2 hétig és Tanár Úr csinálta a műtétjeit, Skriba doktornő pedig a betegeit vette át. Úgyhogy iszonyat sokan voltunk és nagyon lassan haladtunk.
Ló adag hormon megtette hatását, a tüszők és a nyálkahártya is gyors növekedésnek indult :)
Szerencsére fej fej mellett haladnak a tüszőkék, így kb egyszerre érnek, de még növesztjük őket tovább... 187,5-ről 225-re emeltük a Gonal F-et, a többi szuri változatlan.
Szerdán van ismét jelenésem, akkor már Zeke doktornál, mivel Tanár Úr nem lesz szerdától keddig, és Zeke doktorhoz küldött.
Jó eséllyel Zeke csinálja majd a punkciót és valószínűleg a beültit is, már ha olyan ütemben növekednek a tüszik ahogyan várjuk :)
4. stimulációs nap (BMC)
Pénteken voltam Tanár Úrnál ultrahangon. Nem kifejezetten növögetnek a tüszőkék, a nyálkahártya is még kicsit kicsi volt, így változtattunk, és az egykori "ló adag" hormonnal folytatjuk a stimulációt. A kezdeti Gonal F: 112,5-ről 187,5-re váltottunk, illetve a Luverisből nem 2/3-ot, hanem 1 egészet szúrunk. A többi maradt annyi amennyi eddig volt.
Érdekes, hogy az elején kicsit tartott ettől Tanár Úr, aztán mégiscsak ezt az adagolást követelte a szervezetem :)
Szúrunk, szúrunk, és növesztgetjük őket!
Érdekes, hogy az elején kicsit tartott ettől Tanár Úr, aztán mégiscsak ezt az adagolást követelte a szervezetem :)
Szúrunk, szúrunk, és növesztgetjük őket!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)