2 év

Ma két éve, hogy szültem...

Érdekes az élet, hogy ami 2 évvel ezelőtt addigi életünk egyik legrémesebb napja volt, az ma reménnyel, bizalommal, várakozással és valljuk be, örömmel is teli, hiszen úton vannak a pici Babáink ismét!
Emlékszem, tavaly ilyenkor már napok óta szomorú voltam, magamba forduló, idén pedig ugyanúgy eszembe jutnak, de valahogy boldog vagyok!
Mindig az a kép van előttem, hogy fentről vigyáznak a testvérkéikre a kislányaink. Lefelé kukucskálnak a napfényben egy felhő széléről, mosolyognak, boldogok, és mindig velünk vannak. Ha most ismét hárman vannak a pocakomban, akkor is mindannyiukra jut egy kis őrangyal, aki minden bajtól megóvja őket! És ez a tudat jó, nagyon jó!
Persze az lenne a legjobb, ha együtt lehetnénk mind itt, és már a második születésnapjuktól lenne hangos a ház, de a sorsot nem tudjuk megfordítani.
Először szinte lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem vagyok olyan szomorú, mint tavaly, de egyszerűen akkora a boldogság bennem amiatt hogy megint megtörtént velünk a csoda, hogy repkedek tőle :) Akárhogy is végződött két éve az első várandósságom, minden pillanatára csodaként tekintek vissza, szerettem minden másodpercét annak az időnek amit velük tölthettem. Emlékszem Lac minden gesztusára, mondatára, pocak simijére, amivel kifejezte abban a 6 hónapban a babáinknak, hogy mennyire szereti és várja őket :)
Most csak pozitív érzésekkel tölt el az, hogy megint ennek a kifejezhetetlen boldogságnak az elején vagyunk, minden nap egy varázslat, fejlődnek bennem egészségesen a mi kis Drágaságaink és novemberben végre  magunkhoz ölelhetjük őket, érezhetjük a kis testüket, a szeretetüket, kötődésüket, illatukat, hallhatjuk a hangjukat, szuszogásukat :)
Már most egy nagy boldogság buborékban élünk :)


Persze ma is (ahogy az elmúlt időszakban is, illetve tulajdonképp minden nap) nagyon sokat beszéltünk Zoéról, Noáról és Kimről, de ő sem érzi azt a mély és szívet kitépő bánatot most először...
Talán megbékéltünk és készen állunk ismét arra, hogy igazi boldog család és mindenek előtt szülők lehessünk!