Elérkezett a hétfő, csodák csodájára az első nap már egy ideje, amikor lázmentesen, nem "agyonvert" érzéssel ébredtem :)
Reggeli rutin, majd irány a BMC.
Vagyok már annyira rutinos - sajna -, hogy nem kapkodtunk, mert a 24:00 órás repesztő injekcióból kitaláltam, hogy az altatásosok után jövök a lokál punkciommal, és kb 10:30-11:00 közt kerülök sorra.
Így is lett!
Szóval megint bevállaltam érzéstelenítés nélkül - bár ez egyre rosszabb ötletnek tűnt, ahogyan közeledett a műtőbe vonulás ideje. Kérdezték, hogy hány tüszőm van, hogy lokál lesz, és mikor megmondtam, torzultak az arcok rendesen, hogy jó ötlet-e ez így...
Múltkor kaptam egy Seduxent előtte és bent még egy kis zsibbasztó szurit, most meg konkrétan kimentek az anesztesek a műtőből... Mondtam, hogy én azért pályáztam arra a kis szurira, de ők mosolyogva közölték, hogy menni fog ez anélkül is! Végülis igazuk volt, túl lehetett élni :)
Eszter műtős volt velem, meg "új" Misibá :) és persze Zeke Főorvos Úr.
Mondtam neki az elején, hogy tökre félek, és mindegy mit csinál, csak beszéljen, mert akkor nyugodtabb vagyok! Mondta, hogy akkor oda is fordítja a monitort, hogy lássam, és majd mesél. Így is volt :)
Közben sikerült meglepnem néhány mondattal, mert elkezdtem neki taglalni, hogy gondolom, hogy ez a mondat ritkán hangzik el, de attól így érzem, hogy a szúrás sokkal kevésbé fáj, mint maga a leszívás. Mondta, hogy ezt még valóban nem mondta senki :)
Közben is meg utána is agyon dicsérgetett, hogy mennyire jól toleráltam az egészet, meg a műtősök is, mindenki jött utána ezzel. Annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy miért, mások sikongatni szoktak? Mire legnagyobb meglepetésemre elkezdték mondani, hogy sikongatnak, meg tiltakoznak, meg sírnak, meg mégis menet közben altatást kérnek,...
Tök ledöbbentem.
Én azt gondoltam, hogy ez totál népszerű lesz a BMC-ben és napjainkban már szinte csak lokál punkciók lesznek, de nem. Állítólag alig van néhány!
Jó, persze nem egy jó érzés, de abszolút ki lehet bírni, a babócákért meg aztán pláne :)
Mikor a zárót megkaptam, Zeke doktor azzal fogadott az ajtóban, hogy én vagyok a mai rekorder :)
10 kisbabánk lubickol az EmbryoGen-ben :)
És így is jó sok lett a 10-en felül, akik éppenhogy nem érettek voltak (gondolom az antibiotikum sem tett jót nekik)
Kimondhatatlanul boldogok vagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése