hyperstimulációs szindróma

Ez a szombat elég sűrű volt...
Hyperstimulációs szindrómám már volt a legelső lombikkor, de akkor a punkcio után kezdtem bevizesedni és épp csak annyi folyadék volt a hasüregemben, hogy ultrahangon láttuk, de panaszt nem okozott. Most kipróbáltam azt is, mikor az eredményhirdetéshez közeledve kezdődnek a problémák.
Az egyébként 59 cm-es derekam szombat reggelre 77 cm lett, nagyon nehezen kaptam levegőt, néha ellilult és zsibbadt a szám, nagyon feszült a hasam, kevesebb folyadék jött kifelé mint amit megittam, és nagyon nagyon durva gyomor táji éles késszúrás szerű fájdalom. Ez az utóbbi abszolút nem állandó... van hogy 2-3 óra, van hogy csak fél, de közben sem megmozdulni, sem levegőt venni nem igen tudok. Az éjjeli 2-3 órás felvonás közben már határán voltam annak, hogy felkeltem Lacomat és irány az ügyelet, mert nem bírom tovább. Akkor sikerült találni egy nem fájós testtartást és vissza tudtam aludni.

Kora délután felhívtam Konc Tanár Urat, hogy szerinte mi legyen? Menjünk be, vagy ne?

Nagyon aranyos volt, a beszélgetés elején mintha meg sem hallotta volna, hogy sorolom a tüneteket, elkezdett örömködni, hogy ez nagyon jó hír, mert akkor jó esély van rá, hogy a hcg emelkedés okozza. Mondtam neki, hogy persze, persze, örülünk, de azért határozzuk már meg azt a pontot amikor be kell menni a kórházba, hogy biztosan magamra ismerjek a tünetek alapján ha már kezd kritikus lenni.
Abban maradunk, hogy ha ugyanígy maradok, akkor hétfőig jó lesz így, hiszen max ott feküdnék a János Kórház szülészetén, de senki nem tudna velem mit csinálni, max infúziót adni.
Figyelni kell a hasam körfogatát és a ki-be menő folyadékot. Ha jobban feszül, rosszabb a légzésem, nagyot nő a hasam, akkor egy infúzióra ugorjak be a kórházba, de mindenképpen hozzam rájuk a frászt, hogy beszéltünk már telefonon és ez tuti hyperstimu, hogy a kezdő kis gyakornokok mellé egy valamirevaló orvost is küldjenek, aki tudja hogy mi a teendő :)
Olyan jókat röhögtünk telefonban ahogy ezeket ecsetelte :)
Este elmentünk sétálni Laccal, nem sokat, de kb 20 percet vánszorogtam a környéken... nagyon vicces, mert a pocim akkora, mint egy félidős ikerterhesé, és a feszülés miatt elég érdekes a járásom :) Maradjunk annyiban, hogy elég szórakoztató látvány volt :)
Ja, és szigorúan csak a kismama naci jön fel rám :)
A jó hír, hogy vasárnap reggelre már kicsit könnyebbnek éreztem a dolgokat és mintha a folyadék be-kivitel is jobb lenne, így nem kórházazunk, csak majd holnap megyünk a BMC-be :)
Izgulok, izgulunk.
Mi sem mutatja jobban, mint hogy múlt éjjel mindketten annyira sok marhaságot álmodtunk össze, hogy az már őrület... és persze 3-4 órája fent voltunk mire én rászántam magam, hogy kikeljek az ágyból, mert semmi értelme feküdni, ha képtelen vagyok visszaaludni... ekkor volt alig 5 óra :)
Lac szinte feloldozásként élte meg hogy én rászántam magam az ágyból való kikászálódásra, mert azonnyomban ő is felpattant :)
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mi lesz most éjjel???
És mi lesz holnap... remélem igaza van Tanár Úrnak és minden ok, babák lapulnak odabent és ők csinálják a ramazurit :) Ha ez az oka, mindent kibírok, mindent elviselek, csak ők legyenek jól  :)