Tegnap megejtettük az utolsó labort is. Ilyenkor úgy szoktuk
csinálni, hogy én várok lent a főbejáratnál, Laci felszalad Krisztihez,
lehozza a beutalókat és labor után együtt autózunk fel a szülészathez
(így nekem nem kell annyit sétálgatni és nem is tart 2 órán át, míg
őbálnaságom felvergődik egy 5 perc alatt megtehető szakaszon).
Tök
jó gyorsan telt az idő, mert Irénke éppen akkor ért be dolgozni, és
odaszaladt megsasolni a pocakomat, meg beszéltünk pár szót :)
...mit
mondjak? Mikor Laci leért a beutalókkal, és megláttam a műtét előtti
vizsgálatkérő lapokat, vércsoportmeghatározásos papírt, azért
összeszorult a gyomrom... ez már tényleg bizonyítottan a finish :)
Azért
mostanában mindig megállapítom, hogy elég maradandó emlékeket hagytam a
laboros hölgyekben anno a 25. heti cukorterheléskor :) mindenki
megismer, tudják a gyerekek nevét, drukkolnak, kérik a fotókat majd :)
teljesen megáll az élet mikor meglátnak... aki pedig nem láthatta akkor
premier plánban a sorozatos ájulásomat, annak elmesélik :) de nagyon
cukik, és drukkolnak nekünk :)
Vérvétel után felkúsztam a
másodikra, Baltshik Doktor ultrahangozott, és kérte, hogy előbb
ctg-zünk, és utána menjünk vissza majd hozzá, hogy addigra kiüresítse a
várót :)
A szülőszobán kb 70 percet ctg-ztünk... kis okosak
nagyjából viselkedtek, bár azért próbálgatták a határaikat :) De
mindenképpen jobban viselték a dolgokat, mint az én derekam és
fenekem... ilyen labdás széken még életemben nem ültem ennyit!!!
A
szülésznők mind megismertek, jól megdícsérgettek, hogy milyen csinin
nyomom és szuperül csináljuk, hogy még a 37. héten így egyben vagyunk.
Én vígasztaltam őket, hogy már nem sokszor jövök ctg-re, max 1-2 alkalom
:) Azért megértem őket, hogy nem a kedvencük két ficánkát ctg-zni...
szinte végig mellettem kell lenniük, mert valamelyik kis huncut mindig
alakít valami váratlant :) és kb 4-5 emberrel végeznek normál esetben
annyi idő alatt, míg velem.
A bő egy órás görbékkel átcammogtam az
ultrahangba, ahol a combcsont helyett mindenki csak popót mutatott, de a
has és a fej szerencsére mérhető volt :)
Doktor Úr is megnézte a ctg-t, szerinte is jó lett az eredmény.
Múlt
héten az UH-n Tóbiás akkorát ásított, hogy majd kiharapta a hasfalamat,
Jónás meg csukló bajnokságot rendezett magzatvíz habzsolással
egybekötve... most pedig elkezdődött a versengés az elsőségért... azt
hittem nem jól látok... mikor Baltshik Doktor szavakba is öntötte a
pocakomban uralkodó állapotot, akkor már a fülemnek sem akartam hinni...
Szóval
Tóbi egyelőre még mindig "A" baba, és szigorúan fenékkel helyezkedve
várja a kibújása pillanatát, de Jóni erősen gondolkodik, hogy beelőzze-e
fejjel előre... tulajdonképp csak az a kérdés, hogy odébb tudja-e lökni
majd az elkövetkezendő napokban!
Eddig még nem sikerült neki :)
és bízom benne, hogy nem is fog, mert azt a belső szerveim maradványai
mindannyiunk véleménye szerint megsínylené :)
A gép combcsont
adatok híján nem adott becsült súlyt, de a Doktor Úr azt mondta, hogy ha
a hibaszázalékot levonjuk, akkor is tuti hogy 2,5 kiló felettiek
mindketten. Kb 2800-3000 grammosak lesznek. A leletre rá is írta, hogy
TELJESEN ÉRETT 37 hetesnek megfelelő magzatok.
Kérdeztem, hogy mit
tippel, mikor kéne kiszedni őket, és ő azt mondta, hogy szerinte
Lintner Tanár Úr jövő hét első felében megcsinálja a császárt.
Egyébként
a fiúk tökéletesen érzik bent magukat, szuper keringésük van, fej fej
mellett növekszenek, csak az én mozgáskultúrám fejlődött vissza, de
nagyon.
Mi is erre készültünk lélekben... de talán nem elégé :)
...
ezek után lementünk Tanár Úrhoz, aki gratulált ahhoz, hogy megcsináltuk
:) majd felcsaptuk a naptárakat és elkezdtünk egyezkedni... Az volt a
kiinduló pont, hogy mindig az a legtökéletesebb dátum, amit a szülők is
szívesen vesznek és az orvos is egyet ért vele.
A 38. hétbe illik belépni, hogy a bevett protokollt se bántsuk és a Picik se számítasanak koraszülöttnek.
Ezek
után kérte Tanár Úr, hogy meséljek az elmúlt hetemről... miben volt más
mint a korábbiak. Eddig úgy jellemeztem, hogy szuperül vagyunk, minden
ok. Most ehhez azért még hozzáfűztem, hogy elégé lenyanyásodtam...
lassulok, de nagyon, és egyre macerásabb minden megmozdulás.
Tanár
Úr is elmondta, hogy ő most először látja rajtam a kezdődő
vizesedést... még most is csontkollekcióként nyomom, de az ujjaim mintha
kicsit kezdenének vaskosodni. Bár az elefánt style-tól még messze
vagyok. Így a kisfiaink születési dátumának 2012. 11. 13., keddet tűztük
ki.
Reggel a szülőszobán kezdünk ctg-vel, infúzióval, antibiotikummal, aztán irány a műtő :)
Nagyon
várjuk, de azért elégé izgulok is miatta... na jó, most extra enyhén
fogalmaztam... amint eszembe jut, görcsbe ugrik a gyomrom :)
A
bababoltból telefonáltak este, hogy minden cucc megérkezett, így ma
Laci haza hozza délután... remélem kellőképp eltereli a gondolataimat
majd az elkövetkező napokban a rendezgetésük :)
Eszter, veled örülök és gratulálok a finishez! Innen már sima ügy lesz a többi ;-) puszillak!
VálaszTörlésSzia Drága!
VálaszTörlésTe 13, Nővérem 14.. sűrű hét lesz, már alig várom!!!
Puszillak mind a négyeteket! :)
G
Jaj, ez annyira izgi!! Olyan ügyesek vagytok, hogy csak na!! :) Nagyon szurkolok Nektek és nagyon fogom várni a Nagy napot, bár Nálatok biztosan nem jobban!:))
VálaszTörlésEszter!
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy már itt tartotok!
Képzeld, a második fiam is nov. 13-án született :-))) Nagyon-nagyon jó dátum egy-két fiú szülinapjának ;-)
Szívből kívánom, legyenek olyan jól sikerült srácok, mint az én Dávidom (aki 3 hét múlva védi a szakdolgozatát az Állatorvosin...)!
Drukkolok nektek és kérlek, amint tudsz, gyere a gólyahírrel!
Bea
De jó akkor egy napon lesz a fiúk születésnapja az enyémmel!♥♥♥
VálaszTörlés