Nagyon vártuk már évek óta, hogy így, gyerekekkel
kiegészülve állhassunk a fa alatt szenteste és végre a 2012-es év beváltotta
ezt az álmot :)
Persze az utolsó pillanatban minden változott, mert a
sógornőm egyedül töltötte volna az ünnepet, így Lac áthívta. Ezáltal a mi
szokásaink és terveink úgymond háttérbe szorultak, mert az őbenne igyekeztünk tartani a lelket.
Persze az elméletben kitervelt karácsonyi időbeosztás így is
úgy is kudarcot vallott volna, mert nem egészen jól kalkuláltam be az etetéseket
és a fiúk ébren töltött idejét, a süti készítésről nem is beszélve. Persze
kicsit rászámoltam a megszokott ütemre, de nem eleget. Így 24-én a karácsonyfa
kb csak 75%-ban lett feldíszítve :)
Azon prózai oknál fogva, hogy tavaly nagy hevesen leszedtem
a díszekről a kötözőket, szalagokat, hogy majd erre az évre megújítsam kicsit
őket (már untam a régi színt). Igen ám, csakhogy ez most villant be, mikor
előszedtük és kinyitottuk a dobozt :) Úgyhogy míg a Picik szusziztak napközben,
én odadobtam a sütiket, majd vad masni kötözésbe és akasztó készítésbe kezdtem.
Ami meglett, az felkerült a fára, amit csak éjjel csináltam meg, az másnap
követte a társait :)
Aztán sógornőm karácsony másnapján haza ment, és
tulajdonképp ekkor kezdődött el a mi igazi karácsonyunk. Szerencsére Laci nem
dolgozott két ünnep közt, így jó sokáig otthon lehettünk együtt és
kiélvezhettük minden nap a gyerekekkel a karácsonyfa fényeit, díszeit. Teljesen
el voltak tőle varázsolva. Szó szerint tátott szájjal nézték minden nap és nagyon
tetszettek nekik a karácsonyi dalok is.
Olyan szempontból nem is bánom, hogy ez így alakult, hogy
így teljesen a gyerekekre tudtunk fókuszálni és egymásra. Nem volt az a
december 24-i őrület, hogy sütünk-főzünk, kapkodunk és mindennek, mindenkinek
meg akarunk felelni.
Délutánonként elmentünk sétálni és mindig más részét
fedeztük fel Szigetszentmiklósnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése