Én kis naív kigondoltam, hogy 4-5 napot bent töltünk Anyunál
csapatostól, mert a barátnők sem látták még a fiúkat (meg engem sem, már majd’
1 éve), és a csípő-koponya-hasi ultrahang szűrés ideje is elérkezett, amit még
karácsony előtt kértem az Istenhegyi Géndiagnosztikában.
Bejöttünk… az új autó(m) jelesre vizsgázott, mert kb egy
teljes költözést le lehet bonyolítani vele, annyi cucc belefér :)
Aki indult már neki gyerekkel, az tudja, hogy mennyi cuccot
össze kell (illetve mennyit képes) pakolni az ember. És persze igyekeztem
felkészülni csomagoláskor a váratlan eseményekre is (pl. esetleges láz). Szóval
elhoztuk otthonról a fél házat, majd becsördítettünk mindent Anyuhoz, ezzel Őt
kifúrva a szobájából.
Szombat éjjel az etetéskor Jónást kicsit melegnek éreztem –
de jó, hogy itt a lázmérő – megmértük, 38,4. Tipródás… vajon ezt már kéne
csillapítani, vagy kivárjunk inkább? Újabb mérés kaja után, feljebb ment!
Eldöntöttem, adjunk kúpot neki (vagyis egy felet). Itt már nagyon örültem, hogy
ilyeneket is csomagoltam!
Persze egy pillanat nyugtom nem volt éjjel, 5 percenként
nézegettem a gyereket, hogy vajon lázas-e. Ha nem tudtam eldönteni, újra
mértem.
Amúgy láthatóan kutya baja nem volt, evett, vigyorgott, jó
kedvű volt…
Vasárnap délig láztalan volt. Már kezdett leesni a kő a
szívemről, hogy akkor ez csak valami kósza testhő emelkedés volt, de ekkor
ismét befűtött a kis Drágám, és jöttek a 38,6-39,1 közti értékek. Továbbra is
evett, torka nem piros, egyéb tünet nincs… na jó, ha nagyon bele akarom látni,
talán egy picit nyűgösebb volt.
Telefonáltam a Tűzoltó utcába, beszéltem az ügyeletes
dokival, hogy szerinte vigyük-e be.
Persze azt mondta, hogy igen, mert azért ha ez már a második
nap hogy láza van, 7 hetesen biztosan nem ok nélkül történik.
Összekészültünk és bementünk a Klinikára, de csak amolyan
könnyed lelkülettel, mondván, hogy biztosan megvizsgálják, lesz valami „banális”
kórság, kapunk gyógyszert, csillapítsunk lázat és kész.
Ehelyett első ránézésre és egy has tapintásra bemondta a
doktor bácsi, hogy szerinte vesemedence gyulladás lesz. Felmentünk az
osztályra, vettek vizeletet és vért és vártuk az eredményt.
Ennyire még nem drukkoltam azon, hogy orvos tévedjen, mint
akkor.
Míg Jónástól vért vettek, kiküldtek a vizsgálóból… ahogy
hallottuk kint, hogy sikítva sír, egyrészt Tóbiás valami elképesztő furán
kezdett viselkedni. Nyugtalan lett, nem lehetett leszedni a tekintetét az
ajtóról, és ráncos homlokkal nyüszögött. Mindezt addig, míg Jónást ki nem
hoztam a szobából.
Én persze könnybe lábadt szemmel agonizáltam azon, hogy most
mi lesz, itt kell-e maradni, mennyire komoly a fertőzés- ha egyáltalán az. És
azon morfondíroztam, hogy nem lehet-e ez az otthon is tapasztalt sikítás
mondjuk a sok vérvétel miatt??? Mert azalatt az egy hét alatt, míg a születésük
után a János Kórházban voltunk, Jónástól minimum 4-szer vettek vért. És most
ugyanaz az összerezzenés és sikítás jellemezte a viselkedését.
Kb. 1 óra alatt meglett az eredmény… maradnunk kell! A
doktor bácsi nem tévedett, vesemedence gyulladás.
Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hogyan, mitől??? Kb
steril körülmények közt élünk. Jó, nem tartom búra alatt Őket, de nincs otthon
kosz! Aztán kiábrándítottak, hogy ez egy rém egyszerű okból fakad az esetek
nagy részében: a pelenkában a kakiból az ilyenkor nagyon rövid hugyvezetéken
felkúsznak a bacik, és már kész is a vesemedence gyulladás. Ami azért ilyen kis
korban nagyon nagyon veszélyes.
A problémásabb az, ha esetleg szervi eltérés okozza, mint
pl. egy tágulat, vagy reflux a hugycsövön, és a pangó, visszaáramló vizelet
okozza a gyulladást (ilyenkor műteni kell).
Felvettek minket az osztályra, de a Nefrológián Tóbiás nem
maradhatott volna, és Laci sem, így kértük, hogy ha van VIP szoba, inkább
kifizetjük, csak ne válasszák szét a gyerekeket.
Mivel épp kiköltöztek a VIP-ből, így mehettünk oda.
Persze azt elfelejtették mondani, hogy az egyetlen ilyen
külön szoba a fertőző-lázas gyerekosztály kellős közepén található! Ha tudtam
volna, nem erőltetem, de ez csak ott és később derült ki.
Legrosszabb esetben átmehettünk volna Szabó Professzor
fennhatósága alá a Heim Pál Kórházba, ott legalább nem a legragályosabb
betegségek kereszttüzében kellett volna lennünk. De addigra már mindegy volt.
Még este mondták, hogy a főorvos asszony nem szokta engedni,
hogy az egészséges gyerek is bent maradjon, meg pláne nem egy ágyban, és az
anyukán kívül max napi 3 órát lehet ott látogató, …
Úgy voltam vele, hogy majd lemeccseljük valahogy, csak most
végre kapja már meg a gyerek azt az antibiotikumot és infúziót, hogy haladjunk.
A crp-je aznap 74 volt (5-ig jó), a vizeletében a
fehérvérsejtek 4+, a vörösvérsejtek 3+
Elég durva gyulladásos állapot :(
kapja az antibiotikumot |
Másnap reggel jött a kicsit sem barátságos stílusú főorvos
asszony, aki egyből leosztotta a lapokat.
Laci nem lehet ott, Tóbiást vigye haza, majd 10-14 nap múlva
találkozhatok velük, mert kb addig tart az antibiotikumos kezelés. Egyébként
sem lehet egy ágyban a két gyerek, és semmi keresnivalója bent az
egészségesnek.
Mondtam neki, hogy azért tekintettel arra, hogy ikrek és
szoptatok, elég nehéz lesz nem találkoznom az egyik gyerekkel kb 2 hétig. Mire
levezette, hogy semmi baj, akkor menjek haza az egészségessel, a beteg gyerek
marad és akkor ő mostantól tápszeres lesz.
Na, itt kissé elszállt az agyam!
Már hogy gondolhatja bárki is, hogy otthagyom egyedül Jónást
betegen 2 hétre???
És ne döntse már el senki, hogy mikortól nem kap anyatejet a
gyerekem!!!
Pláne, hogy éppen nem kis harcot folytattunk azért,
hogy a
vérzés mellett (ami továbbra is probléma volt) tudjak szoptatni! (a
vérzés miatt a fejés szóba sem jöhetett, mert akkor ömlött csak igazán
belőlem minden)
Tulajdonképp negyed óra egymásnak feszülés után, a Kórház
minden házirendjét megszegve eljutottunk arra a pontra, hogy Tóbiás és Jónás is
marad, egy ágyban alhat, Laci is bent lehet!
Igazság szerint az zavart az egészben legjobban , hogy csak
arról szólt a vita, hogy „azon a szemétdombon a főorvos asszony a vezér kakas”,
így ő mondja meg a tutit! De Laci elég rossz néven vette tőle, hogy
beszólongatott, pláne mikor odavágta a kis erő fitogtatása közben, hogy a
gyerek felelősséggel jár és azért, mert nekünk – fiataloknak – becsúszott egyszerre
kettő is, még felnőhetünk a feladathoz! Na, az én drága férjem nem az a
véleményét magában tartós fajta… Emelkedett hangerővel „elmagyarázta” a
doktornőnek, hogy olyannyira becsusszant véletlenül ez a két gyerek, hogy szűk
8 év alatt produkáltuk 5. lombikkal és 7 elvesztett baba után, és mellesleg
csak annyit arról, hogy nem nőttünk fel a feladathoz, hogy Jónás, akiről a
történet éppen szól, Lacinak a 4. gyereke, és az első kettő már megélte a
felnőttkort, úgyhogy olyan nagyon csak nem sodorta veszélybe egyiket sem!
Ezen a ponton kissé letekert magából a főorvos asszony és
kivonult, mintegy áldását adva bármire, csak szabaduljon!
Pláne, hogy ez a beszélgetés a vizit alkalmával, az összes
kollégája előtt zajlott (amit amúgy magának köszönhet, mert ő állt neki nagy
plénum előtt észt osztani).
Mellesleg rá sem nézett a gyerekekre az ott töltött 1 hét alatt, csak úgy
távdiagnosztizált telepatikus úton…
Hétfőre be volt ütemezve Jónásnak egy hasi ultrahang, hogy lássák
melyik csoportba tartozunk… a kakiból baci felkúszósba, vagy a hugyúti
refluxosba. Ezt igen hamar megnézték és szerencsére nem szervi eredetű, tehát
pech, hogy lett ez a gyulladás.
Mindenesetre azt mondták, hogy mostantól kezdve bármikor
láza van, azonnal vizelet vizsgálattal kell kezdeni!
Csak mert ez még nyilván nem volt elég hétfőre, nekem
délután el kellett szaladnom Lintner Tanár Úrhoz a szülés utáni kontrollra,
ahova én már tudtam, hogy azért is megyek, mert műtéti időpontot kell
megbeszéljünk. Péntek reggelre beterveztünk egy egészségügyi kaparást.
Az meglehetősen bosszantó volt, hogy napi 10 perc volt a
kezelés (ennyi idő alatt ment le a Brulamycin), ezen kívül 3-szor mértek lázat
és bent kellett lennünk 1 hetet. Simán be tudtuk volna hordani a kezelésre.
A főorvos asszonynak mondtam, hogy időpontunk van kombinált
ultrahang szűrésre, és hogy elenged-e, vagy mondjam le? Lássatok csodát,
felajánlotta, hogy ha nem ragaszkodom mindenáron az Istenhegyi
Géndiagnosztikához, akkor ő kér a fiúknak időpontot oda a saját ultrahangjukba
és még ki sem kell fizetnünk! (nem is értettem, hogy mi történt vele)
Úgyhogy így is lett, kedden mentünk le és megcsinálták
Tóbiásnak és Jónásnak is a koponya, hasi és csípő ultrahang szűrést :)
Minden szuper rajta!
Szépen nyugodtan vagyogatunk a szobában a gyerkőcökkel, már
Laci is odaért a munkából, és tulajdonképpen belenyugodtunk a helyzetbe, hogy
még vendégeskedünk a Kórházban néhány napig. Ekkor csörög a telefonom… ismeretlen
szám, felveszem, majd egy férfi elkezdi a mondókáját, hogy a Sejtbanktól hív,
és hogy ők őrzik a köldökzsinór vér- és szövet mintáikat a gyerekeknek, és
elkezd mesélni tesztekről és szűrésekről amiket elvégeznek ilyenkor. Gondoltam
először, hogy ez afféle „zavarhatom 5 percre”-beszélgetés, de kezdett gyanús
lenni az alapos tájékoztatás, mire elértünk a lényegig.
Épp csak odaintettem Lacinak, hogy vegye ki a kezemből
Jónást, majd vadul jegyzetelni kezdtem minden szót.
Kiderült ugyanis a tesztek során, hogy mindkét gyerkőc
mintájában Cytomegalo vírus fertőzöttségre utaló eredményeket kaptak.
Az úr elkezdte mondani, hogy ő már konzultált a SOTE 1-en
Hajdú Professzor Asszonnyal, aki azt mondta, hogy azonnal vegyük fel a
kapcsolatot szakemberrel és végezzenek szűrővizsgálatokat Tóbiásnál és Jónásnál
is.
Itt konkrétan majd’ elájultam. Első körben azért, mert
nagyon jól ismerem Hajdú Júlia Professzor Asszonyt (anno a hármasikres
terhességemnél voltunk állandó látogatói), így pontosan tudom, hogy nem az a
szívbajos fajta, aki azonnal vizsgálat hegyeket ír ki. Amolyan óriási
tűréshatárral működő (szakmai ártalom – az Újszülött Intenzív Osztály vezetője
a SOTÉ-n, így lát elég borzalmat nap mint nap), elismert orvos, és egyáltalán
nem paráztatós. Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogyan a férfi a vonal
másik végén ecsetelte, hogy miket mondott és milyen vizsgálatokat javasolt.
Második körben ismételten jó barátom, Gugli hozta rám a
frászt… magzati korban a CMV fertőzöttség okozhat: süketséget, vakságot,
szellemi fejlődésben visszamaradást, fejlődési rendellenességeket szív és agy
területen, agyi és szív ér elmeszesedést, halva szülést, vetélést,…
Ugyebár a halva születésen és a vetélésen már túl voltunk,
így azt kizárhattam, a vakságot és süketséget is kizártam, hiszen látom rajtuk,
hogy látnak és hallanak. A délelőtti ultrahangok alapján a meszesedéseket is
kihúztuk a listáról és a fejlődési rendellenességeket is. Maradt a szellemi fejlődéssel
kapcsolatos lemaradás… Na de hiába zárogatom én ki ezeket, majd’ megőrültem,
így megkerestem a főorvos asszonyt (csak dr. Vaskalapnak hívtam), és
megmutattam neki a részletes eredményeket a CMV fertőzöttségről, amit addigra
átküldött e-mailben a Sejtbankos emberünk.
Dr Vaskalap természetesen csak legyintett rá egyet, hogy „az
ultrahang kimutatta volna ha lenne valami, ne aggódjon, Anyuka!” Hát, én azért
mégiscsak aggódtam.
Felhívtam Szabó Professzort, hogy abban a másfél órában, míg
a gyerekeket vizsgálta kb 1 hete, látott-e valamit, vagy van-e ötlete, hogy
milyen vizsgálat kellene még? Ő azt javasolta, hogy Bense doktorral beszéljem
meg, aki ott a nefrológusunk volt (mellesleg emberséges és jó fej) és ő majd
biztosan kér vérvizsgálatot, meg ha valamit még jónak lát.
Így is tettünk.
Leküldtek minket a fiúkkal az Audiológiára, hogy kizárhassuk
orvosilag is a süketséget.
Tóbiás: Jobb és bal oldalt normális reflex váltható ki.
Jónás: Jobb oldalt reflex kiváltható, bal oldalon nem!!!!
Újabb hidegzuhany! A 8 hetes gyerekemre 20 másodperces
vizsgálat után rásütötték a bélyeget, hogy bal fülére süket.
Kérdezem a nőt, hogy ez mit jelent, hogy „reflex nem
váltható ki”???
Normál választ nem kapok.
De nem tudtam nem kérdezgetni, hogy valamit mondjon már!
Mi a teendő? Kontroll? Figyeljünk valamit? Alaposabb
vizsgálat? …valamit mondjon már!
Na, nagynehezen kipaszíroztam belőle fél szavanként, hogy 1
hónap múlva kontroll, meg hogy igazából ez még nem is biztos, mert lehet hogy
csak picit szűk még a hallójárata és azért nem érzékelte a készülék a
dobhártyáról visszaverődő jelet, …
Kérdezem én, akkor mi a francért nem lehet ezt mondani
kapásból? Miért kell a frászt hozni ránk, hogy nem hall a gyerek, punktum!
(pláne, hogy nekem minden jel arra mutatott, hogy hall, mert figyel abba az
irányba is)
Mikor mondom fent az osztályon, hogy mi lett a „diagnózis”,
azonnal elkezdtek nekem a „ma már olyan klassz hallókészülékek kaphatók”
szöveggel jönni… meg hogy majd egy hónap múlva meglátjuk!
Na persze, biztos várok egy hónapot! Úgy voltam vele, hogy
amelyik nap elengednek minket, aznap mutatom meg egy gyerek fül-orr-gégésznek,
vagy audiológusnak, hogy ő is nézze meg. Pláne, hogy Gugli barátom
természetesen azonnal elém dobott néhány cikket arról, hogy ha hallás
károsodott egy baba, akkor milyen fontos, hogy azonnal kiderüljön, mert úgy
lehet legjobban fejleszteni a másik fülön a hallást és akkor már a beszédet,
gagyogást is másként kell vele csinálni! Szóval nagyon nem éreztem, hogy ráér
hogy kiderüljön a valóság…
(Délután amúgy már megvolt hétfőre egy másik klinikára az
időpontunk, hogy normálisan megnézzék Jónás fülét!)
Az e napi laborok szerint a crp: 207 lett, a vizelet már
csak 2+
Persze ezt Bense doktor borítékolta és szólt is előre, hogy
a „kommunikáció csúcsán” lévő kollégái mikor ezt az eredményt a pofámba vágják,
akkor ne ijedjek meg, ez így normális, hogy romlik az érték eleinte és majd kb 4 nap Brulamycin után csökken.
A péntek eddig talán a legagyonlogisztikázottabb napunk
volt.
A jó hír az volt, hogy dr Vaskalap nem volt aznap :) és
éppen a mi kedvenc Bense dokink helyettesítette, aki kilátásba helyezte a
hazamenetelt délutánra.
Hajnalok hajnalán keltem, megetettük a Mazsikat, aztán a
szokásos műtét előtti zuhany, hajmosás, borotválkozás, öltözés, rohanás
következett. Laci maradt a fiúkkal a Tűzoltó utcában. Én rohantam BKV-val a
János Kórházba. 7-kor vérvétel, extra sürgősre kérve, majd fél 10 körül műtét.
Utána még fekvés egy kicsit, persze mikor jött Lintner Tanár
Úr, azonnal leboltoltam vele, hogy hagy szaladjak vissza a fiúkhoz, és
legyen elég 1 órácska nyugton maradás ott a kisműtő melletti szobában :)
A műtétről azt mondta, nagyon nagyon keresgélt, hogy mi maradhatott bent
esetleg, de nem talált semmit, minden rendben volt, igazából az egyetlen dolog
ami okozhatta, hogy nem húzódott össze elégé a méhem még mindig, és ezért nem
lökött ki minden vért amit kellett volna neki.
Szövettan eredmény 2 hét múlva lesz, majd beszélünk róla, de
ha a vérzés elmúlik, tornászhatok végre és a torna+szoptatás kombináció majd
összehúzza teljesen.
Amint megadta az engedélyt, kimentem pisilni, megmosakodtam,
öltöztem és rohantam vissza a fiúkhoz.
Addigra ők túl voltak a búcsúzóul megejtett kontroll vérvételen.
Jónás szokás szerint kis sakálként reagált a dologra, Tóbiás
csak egyet nyüsszentett :)
Egy körül jött Bense doktor a szuper hírrel, vizelet genny
mentes, crp: 21 :)
Azaz mehetünk haza végre!!!
8 napig Suprax szirupot kell adni Jónásnak, napi 1x2,5 ml-t,
és mellé Normaflore-t.
1 hét múlva telefonálni kell a CRP vv és vizeletvizsgálat eredmények miatt, 2-3 hónap múlva kontroll hasi uh lesz, és reméljük
tényleg csak egy peches időszak volt ez.
Olyan gyorsan rámoltunk össze, mint még soha, közben Laci
leszaladt kifizetni a szobát, lehordta a cuccokat a kocsiba és már indultunk
is.
Otthon (ezúttal Anyunál otthon) – mivel Lintner Tanár Úrnak
megígértem, hogy aznap és a hétvégén pihenek – lightosan kipakolásztunk,
megetettük a gyerekeket és letettük őket aludni. Én egyre álmosabb, fázósabb
lettem. Valljuk be, nem volt egyszerű nap, meg az altatás, … lefeküdtem kicsit
pihenni. Sikerült 38,2-es testhőre vacogva ébredni. Nem is értettem miért,
hiszen nem ez volt az első ilyen beavatkozás amin voltam, soha egyetlen
kaparás, missed ab, hystero, … nem okozott semmi problémát. Most igen :(
Hívtam Tanár Urat este 7-kor, hogy 39,6-nál járok… mi
legyen?
Abban maradtunk, hogy lázcsillapítás, és ha gond van, hívjam
szombaton!
2 szem gyógyszerrel helyre tettük éjjel ezt a láz témát, bár
nagyon gyenge voltam. Kicsit ijesztő volt, hogy szombat reggel Laci odahozta
Tóbit és letette reggel mellém az ágyba míg ő kiment kezet mosni, és nem tudtam
megemelni a kb 4500 grammos sózsákomat. A szombatot 99%-ban alvással töltöttem,
de vasárnapra hála Istennek helyre jöttem :)
…ilyenkor nem vagyok meglepve, hogy Laci vérnyomása nem
éppen nagykönyvi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése