Már jó ideje nem járunk el Szilveszterkor otthonról. Azt
hiszem ennek az az oka, hogy végre olyankor együtt lehettünk, illetve míg a
rendezvények-klubkoncertek forgatagában teltek a napjaim, megcsömörlöttem a sok
hangos bulitól. Mondjuk úgy, abban a jópár évben kiéltem az újabb tini koromat.
Otthon mindig megvártuk kettecskén az éjfélt, koccintottunk,
magunk mögött hagytuk az óév sikertelenségeit és bizakodva vártuk az új évet,
hogy majd akkor valóra válnak az álmaink.
Laci órákon át röhögött rajtam, amiért ablaktól ablakig
rohantam, hogy láthassam mások tüzijátékát (ezt nem tudom megunni). Ha a
szomszédok vettek jó kis rakétákat, kimentünk velük mi is megnézni. Szóval így
telt eddig, szépen békésen, kettecskén.
Így teltek a napok karácsonytól szilveszterig :) |
Idén 22:30 körül csináltunk virslit, megettük, ittunk egy
korty pezsit, aztán keltek a fiúk. Sikerült letenni a Manókat az éjszakai első
etetés után 23:30-kor, majd mi is az ágyikó felé vettük az irányt, mert ugyebár
ebben az évben az alvásnak már felbecsülhetetlen értéke van számunkra és minden
alkalmat megragadunk, hogy picit pihizzünk. Nem volt tüzijáték kukkolás és
ablaktól ablakig rohangálás, csak alvás.
Persze éjfélkor beindult a ricsaj
odakint, mindenki lövöldözte a rakétákat. Ez engem csak olyan szinten mozgatott
meg, hogy ugrásra készen voltam, hiszen nem tudtuk, hogy megijednek-e a
gyerkőcök a robbanásokra. Fél óra elteltével már nagyon vártam hogy vége
legyen…
Szerencsére Tóbi és Jóni olyan békésen aludtak összebújva,
hogy csuda :)
Azért a végére csak felébredtek, de egy kis
ölelgetésre, simire visszaaludtak hajnal 4-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése