37+0

Betöltöttük a 37 hetet.

Nagy öröm volt, nagy megnyugvás és szinte másnaptól fizikai zuhanórepülés. Mondjuk úgy, hogy minden nap ezerszer száguld át a gondolat a fejemen, hogy menni fog ez február 2-ig?

Különösebben nincs gond, csak ha meg kell mozdulni. Csomó minden van amit egyedül nem is tudok már csinálni.

Sajnos a járás is kezd ebbe a kategóriába tartozni, úgyhogy nem tudom, hogy jutok el a héten CTG-re? Már a legutóbbi sem volt egyszerű menet, de akkor még nem fájt menni. Tegnap este óta viszont annyira nyomódik a szeméremcsontom, hogy komoly megpróbáltatás egy lépés, nemhogy kocsiban ülés, lépcsőzés, stb.

Mindegy, majd meglátjuk. Ha nagyon szenvedős maradok, szólok Tanár Úrnak és előbbre hozzuk a műtét időpontját.

Készen van a baba szoba is, Tóbiás és Jónás naponta jó sokat ólálkodnak benne :)

Magyaráznak mindenről, ami különösen érdekes, mert egyre jobban keveredik az iker nyelv a magyarral.

Íme pár kép a kis birodalomról:

37+0 mi