Egy sűrű hétfő

Fizikailag talán még most sem hevertem ki a hétfői napunkat, illetve az előtte lévő 4-et.

Nekem és Lacinak jelenésünk volt a Mensmentisben 6:30-kor vérvételen.

A 24. heti cukor terhelésem csapnivaló lett, épphogy nem inzulinos értékek jöttek ki a 75 g glükóz elfogyasztásának eredményeképp. De azóta is 3-4 hetente nézik, azzal a különbséggel, hogy a diétának megfelelő reggelit kell vinnem magammal és úgy mérnek 0 és 60 perces cukrot, inzulint, meg a szokásos TSH-t, fT4-et.

Így tökéletes eredményeim vannak, úgyhogy nincs gond :)

Lacinak most volt az IR és a vérnyomás miatt a 6 havonta előírt kontroll.

Mikor itt végeztünk, rohantunk át a fogorvoshoz, nekem általános átvizsgálás és fogkő leszedés ügyben. Az simán ment.

Innen pedig az engem leginkább felzaklató program következett, száguldás a Heim Pálba Szabó professzorhoz.

4 nappal korábban kezdődött minden. Este fürdésnél vettük észre Lacival, hogy Tóbi jobb oldalán a bordája alatt nagyon csúnya kék-zöld-lila-barna folt van. Mintha beütötte volna és véraláfutás keletkezett volna az ütés helyén. De annyira látványos volt, hogy már-már úgy nézett ki, mintha minimum el lenne törve az alsó bordája.

Én nem tudtam róla, hogy elesett volna, nekiszaladt volna bárminek is. Megkérdeztem Anyut, hogy míg ő vigyázott rájuk, volt-e valami ami ezt okozhatta, de semmi. Laci sem tudott olyat ami indokolta volna a sérülést.

Fenntartással, de nyugtáztuk, hogy gyerek, izgága, biztos megütötte, csak a játék hevében elmaradt a nagy sírás, így nem vettük észre.

Az azért furcsa volt, hogy nyomásra nem fájt neki.

Figyeltük, majd 2 nappal később, szintén fürdéskor láttuk, hogy a bordáján lévő mellett még lett ilyen folt a bal combján, a jobb térde fölött, a hátán kettő, ... Na, ezen a ponton kezdtem el végig fotózni a lilás-barnás foltokat.

Ami furcsa volt, hogy addigra az első, bordán lévő közepe elkezdett kifehéredni, normál bőr színűre.

Továbbra sem fájt semmije, se láz, se levertség, se étvágytalanság, semmi furcsa.

Persze ekkor már Google nagyon nem volt jó barátom :(

Amiket keresgettem, olvasgattam, egyik szörnyűbb volt mint a másik.

Leukémia, Lyme-kór, véralvadási problémák, vérzékenység, speciális daganatos betegségek,...

Elégé felzaklattak az olvasott dolgok, teljesen kétségbe estem a hajnalig tartó olvasgatás hatására, de az jó jelnek tűnt, hogy reggel mikor felébredtem, tök nyugodt voltam. Valahogy a megérzésem az volt, hogy nem lesz gond... de azért kitartóan nyomoztam tovább.

Vasárnap kora este végül írtam egy e-mailt Szabó professzornak, hogy mi a helyzet, és elküldtem a fotókat. Este 9- fél 10 körül fel is hívott, hogy most olvasta, látta amit küldtem és hétfőn reggel SOS vár a Heim Pálban, hogy megnézze Tóbit, vért vetessen.

Azért valljuk, be ez sem volt megnyugtató...

Úgyhogy hétfőn rohantunk a kórházba.

Ahogy levetkőzettük, ott volt újabb 2 folt a lábán.

Azt, hogy beütötte volna, azonnal kizárta, mert a véraláfutás nyomás hatására nem fehéredik ki, ezek a foltok meg igen.

A Lyme-kór is kiesett. Egyrészt, mert tudtommal nem volt benne soha kullancs. De legfőképp azért, mert színre nem Lyme-folt szerűek a foltok.

Maradtak professzor úr szerint is a véralvadási gondok, illetve a rettegett leukémia amit első körben ki kell zárni...

Illetve a kórokozó okozta immunválasz, de baromi rég nem csípte meg őket szúnyog se.

Vettek vért Tóbitól, és abban maradtunk, hogy amint meglesz minden eredmény, telefonál. Eredetileg másnap délelőttre vártam a hívását, de olyan gyors volt a labor, hogy már aznap este meglett minden.

Mikor 6 óra körül megcsörrent a telefonom és láttam, hogy ő hív, megállt bennem az ütő egy pillanatra... azt hittem hogy valami részeredmény máris rossz dologra utal és ezért hív.

De azonnal mondta, hogy végülis véralvadási faktorokat kért és rosszindulatú daganatos betegségre, leukémiára utaló paneleket. És minden teljesen negatív :)

Abban maradtunk, hogy ha romlik a helyzet, azonnal jelentkezzek, és kér még plusz vizsgálatokat. A legvalószínűbb, hogy Tóbi bőre nagyon érzékeny (mondjuk ezt eddig is tudtuk) és mégiscsak csípéssel bekerülhetett akár nyáron is valami kórokozó a szervezetébe és akár ilyen késői immunválaszt is produkálhat.

Akkora kő esett le a szívemről, mint talán még soha :)

A vérvétel érdekesen zajlott... Tóbit felfektették a vizsgáló asztalra, elszorították kicsit a kezét, na itt elkezdett sírni és azonnal Jónás is.

Majd Jónás abbahagyta, de összeráncolt szemöldökkel, olyan aggódva nézte hogy mi van Tóbival, szinte el akarta húzni a nővért, hogy ne bántsa Tóbit. Látszott hogy nagyon aggódik érte és meg akarja védeni. Aztán megszúrták Tóbit, vagy 6-8-szor kellett húzkodni a tűt benne, hogy lejöjjön annyi vér amennyi kell.

Mikor kész lett, Laci leemelte az asztalról, megölelgette, és ezzel a lendülettel Jónás nyugtázta, hogy már nincs vész, zsebre dugta mindkét kezét és kisétált a rendelőből. A kórházi dolgozók konkrétan szakadtak a röhögéstől ahogy ezt végig nézték :)

Olyan édesek ahogy védik, óvják egymást :) Komolyan, nem hiszem hogy tudnánk az életben bármi jobbat tenni, alakítani, felmutatni, mint a gyerekeink :)