Kicsit vegyes érzésekkel telt az idei karácsony.
Nagyon régóta készültem arra, hogy minden tökéletes
legyen – az időmbe is belefért. Vártam minden pillanatát, és nagyon akartam
hogy a terveim szerint alakuljon. De be kellett látnom, hogy fizikailag idén én
ehhez kevés vagyok és kiszolgáltatott. Rossz volt úgy, hogy mindenhez
segítséget kellett kérni, így csomó kapkodás is volt, mert határozottan
lassabban ment minden.
Leegyszerűsítettünk minden „ kötelező” dolgot is. Nem
volt túl nagy és bonyolult kaja készítés – ami nekem furcsa volt, mert ilyenkor
én szoktam a jelentős részt megcsinálni és mindig valami kihívást rejtő
különlegességen ügyködök.
Kevesebb volt a dekoráció, a hangulati elem... én
ilyenkor szeretem ünnepivé varázsolni az egész lakást. Most minimálban
csináltunk mindent.
Ami viszont szerencsére hatalmas boldogságot okozott, az
a gyerekek öröme és hogy végre mind együtt lehettünk :)
A csillogó, csodálkozó szemeik, ahogy elvarázsolta Őket a
karácsonyfa, és az ajándékuk – kis konyhát kaptak. Azóta megállás nélkül megy a
sütés-főzés.
És megdöbbentő, hogy hiába látták, hallották nap mint nap
ugyanezeknek a zöldségeknek, gyümölcsöknek, élelmiszereknek a nevét, mind a háztartásunkban,
mind könyvek olvasása közben, mióta a kiskonyhával játszanak, megállás nélkül
beszélnek, és ugrásszerűen megnőtt azon szavak száma amit mondani próbálnak.
Amiket eddig is mondogattak, azokat a szavakat is sokkal szebben, érthetőbben
ejtik ki :)
Ez extra nagy öröm azon felül is, hogy láthatóan nagyon
élvezik a fiúk a játékot az új szerzeménnyel :)
Szóval alapvetően minden szuper volt, csak magamban kell
megemésztenem, hogy most nagyon lassú vagyok még néhány hétig, de majd
visszaáll minden a régi kerékvágásba és újra lépést fogok tudni tartani velük
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése